Nem győzhető le a halál?

Az öregedés az élet természetes velejárója, de ez nem gátolja meg a tudományt abban, hogy újra és újra megpróbálja kitolni, megakadályozni vagy fölülbírálni a halált. Mivel eddig senki sem élte túl a saját életét, sejthető, hogy a tudomány eddig nem járt sikerrel. És most épp a tudomány mondja azt, hogy nem is fog. Az Arizona Egyetem matematikusai bebizonyították, hogy a többsejtű élőlények öregedése megállíthatatlan. Az öregedés matematikailag elkerülhetetlen. Úgy értem, komolyan elkerülhetetlen. Logikai, elméleti és matematikai lehetetlenség lenne kibújni alóla.


Két matematikus kiszámolta, nem győzhető le a halál – index.hu

Halottak napján megtudtuk, hogy nem győzhető le a halál. Két matematikus levezette a miértet. A többsejtű élőlények öregedése feltartóztathatatlan. Az ősi vágy, hogy az ember halhatatlan legyen, a tudomány szintjén még várat magára. Aki a tudományra mint a meg váltás lehetőségére tekint, csalódni kényszerül.
Az élet véges. Véges, mert elszakadt az örökkévaló rendeltetésétől. A végesség nem Isten akarata szerinti állapot, hanem következmény a Biblia tanítása szerint. Az Isten elleni bűn következménye.

Örökbe örökre

A kis Veronika intézetbe került volna, ha Mucsiék nem lépnek közbe. „Nem akartunk már több gyereket, csak hát… Ez családi probléma volt… Arra gondoltunk a kedvesemmel, ha ez a gyermek intézetbe kerül, attól kezdve mi hogyan mehetnénk fel a színpadra adott esetben morális kérdéseket feszegetni. Egyébként is úgy éreztük, ha Veronika intézetbe kerül, azt mi nem éljük túl. Nagyon jó, hogy ő van nekünk” – mondta a színész.

  Először vallott örökbe fogadott gyermekéről Mucsi Zoltán nlcafe.

Ha ma feltámadna Luther Márton...

Ezeket darabokat a minden esetben telt házat garantáló Benka-gálákon, egy-két alkalommal a Partiumi Diákszínjátszók Fesztiválján, mutatták be a Benka Gyula Két Tanítási Nyelvű Angol Magyar Evangélikus Általános Iskola – magyarán a Benka – tehetséges diákjai közreműködésével. A mostani Luther című történelmi zenés játék fajsúlyos műfaji és alkotói váltást hozott a figyelemre méltón tehetséges és sokoldalú művész házaspár munkásságának köszönhetően. Egyrészt a nagyon is aktuális történelmi témaválasztás, akár a játszóhely – az Ótemplom oltártere és a padsor-köz – vonatkozásában.  (…) Mindezekkel – az említett naiv bájjal is – együtt azt gondolom, a Luther zenés történelmi játék két dolgot érdemel. Egyrészt megfelelő dramaturgiai beavatkozással professzionális színházi rendezést. Másrészt méltó arra, hogy a reformációs emlékév során bemutassák a Kárpát-medence egyházi közösségeiben a keresztény-keresztyén teljes ökumené jegyében és szellemében. Köszönet ezért a darab alkotóinak.

Luther – Zenés történelmi játék gyerekektől, nem csak gyerekeknek - ref500.hu

Esettanulmány a bűnről

Kezdeményezte a Vígszínház Marton László munkaviszonyának megszüntetését. Erről a színház közleményt adott ki, amiben azt írják, hogy a döntés nem jelent, nem jelenthet ítélkezést egy gazdag művészi életút felett.
Kirúgta Marton Lászlót a Vígszínház - Mandiner

Sokat olvashattunk mostanság felháborító szexuális zaklatásokról, s nálunk, Magyarországon egy színházi rendező körül kirobbant botrányról. Múlt héten két Reposzt is foglalkozott a téma egy-egy aspektusával. Nem részletezném, az ügy a bocsánatkérés révén vált a héten különösen érdekessé. Mik is a főbb pontok? Volt egy hosszú évekig tartó abúzus, most kiderül, botrány van, és erre megjelenik egy nyilvános bocsánatkérés. Az ügy kirobbantója elfogadja: úgy tűnik, megtörténik a megbékélés. Ám a megbékélés útján egy lényeges láncszem kimarad, s erről a bocsánatkérő nyilatkozat szövege árulkodik. Abból ugyanis hiányzik az igazi bűnvallás. Márpedig azért – és talán ez a legfigyelemreméltóbb, sőt, bátran mondhatjuk, hogy tendenciózus mozzanat -, mert a bűn elkövetője számára a saját tettei és magatartás nem számít bűnnek. Hovatovább, úgy tűnik, a zaklatással vádolt színházi ember nem tudja értelmezni a bűnt, mint olyant.

Inkorrekt - az új konzervatív európai szellemről

...a második világháború vége óta a jobboldal hagyta magát megfélemlíteni a különfajta baloldali erők (legyenek azok kommunisták, trockisták, szocialisták vagy radikálisok) által, akik a jobboldal szemére vetették, hogy kollaboráltak Németországgal, még ha ez nem is volt igaz. (...) A felszabaduláskor azonban a sartre-i, egzisztencialista értelmiségiek hatására az a nézet terjedt el, hogy a jobboldal a régi, meghaladott világot képviseli. Mindenki a saját társadalmi és humanista haladásával hozakodott elő, elfelejtve azt, ami Franciaország alapjául szolgált. Ez a folyamat természetesen 1968-ban csúcsosodott ki (számtalanszor elemezték már a hátterét és a kiváltó okait ennek), ebben a világméretű jelenségben, mely aztán Franciaországban 1981-ban François Mitterrand elnökségéhez vezetett. Jégkorszak volt ez, ahol hosszú időre minden a baloldal kezébe került, egy "haladó szellemű" baloldal kezébe, mely sokkal inkább társadalmi, mint gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A „kultúra” olyan emberek kezében volt, mint Jack Lang, aki úgy vélte, teljesen le kell söpörni a múltat. Ezen időszak óta például a köztelevízió és a közrádió – hiába jelentik ezek elvben az összes francia tulajdonát – szisztematikusan egy balos hálózat irányítása alatt áll, mely példátlan értelmiségi és kulturális terrort gyakorol. És jaj annak, aki az útjukba állna!

Új konzervatív szellem születik Európában – Jacques de Guillebon a Mandinernek

Figyelemre méltó interjú jelent meg a Mandineren Jacques de Guillebon-nal, egy új konzervatív lap, a L’Incorrect főszerkesztőjével. Az interjúban a főszerkesztő részletesen beszél a francia belpolitikai helyzetről, ám vannak olyan általános kitekintésű, és ma bátornak számító (értsd: inkorrekt) megállapításai, amelyeket végre (!) ki kell mondani. Ebből a szempontból az interjú számomra egyik legfontosabb mondata az, hogy „a második világháború vége óta a jobboldal hagyta magát megfélemlíteni a különfajta baloldali erők (legyenek azok kommunisták, trockisták, szocialisták vagy radikálisok) által, akik a jobboldal szemére vetették, hogy kollaboráltak Németországgal, még ha ez nem is volt igaz.” Nos, ebbe a vitába nem megyek bele, már csak azért sem, mert mint tudjuk, a történelem mindig értelmezés kérdése. Viszont amiben de Guillebon-nak tökéletesen igaza van, hogy a második világháború utáni Európa szellemi térképe az általa baloldalinak nevezett gondolat egyértelmű uralmát, sőt diktatúráját mutatja, s az általa jobboldalinak nevezett szellemiség megfélemlítésének a forrása a vád a Holokauszt miatt. Ha jól értem, a de Guillebon által értelmezett új konzervatív szellem nem hagyja magát többé megfélemlíteni, s alapjaiban kérdőjelezi meg a második világháború után uralkodóvá vált baloldali/liberális ideológiát, vagyis a politikai korrektségnek nevezett kulturális hegemóniát. Nagyon helyes.

Háztetőkről hirdessétek!

Keverünk magunknak egy spirituális koktélt, amibe egyaránt belefér a talizmán, a pszichológus és a horoszkóp, de hol a helye Istennek az életünkben? Hogyan bagatellizáljuk hibáinkat? Hogyan érhetjük tetten önmagunkban az önimádó korszellemet? – erről is beszél három teológus, egyházvezető abban a kötetben, amely a reformáció kezdetének 500. évfordulóján jelent meg.

Ennél mondjon valaki többet! – reformatus.hu

 

Sok jó könyvet olvastam már, és sajnos sokat nem –szolgálat, család, fáradtság és némi lustaság is az okok közé sorolható. Mindenesetre rengeteg jó és izgalmas könyv vár rám, ahogyan egy nyolcvankilenc éves tiszteletbeli presbiterem fogalmazott, „őszintén reménykedem abban, hogy még egy kicsit élhetek a földön, hiszen annyi mindent kellene még elolvasnom”. Azt hiszem, a „Hit által” című kötetet is ajánlani fogom, nemcsak azért, mert önző módon szeretném, ha továbbra is köztünk lenne, hanem azért is, mert a reformatus.hu híradása alapján meglehetősen ígéretesnek hangzik a három püspök beszélgetése. Miért is?

Miképpen "#metoo" megbocsátok

Nagyon jól esik nekem a rendező gesztusa, és el is fogadom. Példaértékűnek és paradigmaváltónak tartom, hogy Marton kiállt és őszintén elismerte tettét és képes volt bocsánatot kérni.

Sárosdi Lilla: Elfogadom Marton László bocsánatkérését - index.hu

Az elmúlt napokban ide-oda kavargott a Marton-ügy. Megnevezték, anonimek maradtak, ellenezték, kárhoztatták, távoztatták, pártolták, szólt, jogi úttal vagdalkozott, hallgatott, eltűnt, előállt. Amíg tekergett az ügy napvilágra került szála, közben sokan várták az egyértelmű, tiszta választ. Nem hiába, mert bocsánatkérés formájában megérkezett.

Az elkövetőt érő kellemetlen napok száma és az elhordozandó szégyen feszültsége fel sem érhet az áldozatok kelepcéjének őrlő mélységéhez. Ami akkor kicsapongó szórakozásnak tűnhetett, valójában megalázó durvaság volt. Olyan tett, ami kegyetlenül elbánt lelkileg a megalázást átélő nőkkel. Amire hiába keresel magyarázatot, bármilyet is húznál elő, elfogadhatatlan, mert ezen a szinten jóval felül kell(ene) lennie az embernek. Itt egyetlen elfogadható út volt: a bocsánatkérés.

Ki marad az elmenőkkel?

Korábbi cikkeinkben már bemutattuk, hogy számításaink szerint mintegy 600 ezer magyar élhet jelenleg külföldön az Európai Unióban, ráadásul éppen az a korosztály megy el elsősorban, mely demográfiailag és munkaerő piaci szempontból is a legtermékenyebbnek tekinthető. Ez azonban nem csak magyar probléma, hasonlóan van a régió többi országában is. A különböző felmérések szerint akár ötmillió közelében is lehet azoknak száma, akik az elmúlt másfél évtizedben Nyugat-Európába mentek munkát vállalni.

Elvándorlás vagy kivándorlás? – portfolio.hu

Fellángol olykor a politikai vita, hogy kinek mekkora része van abban, hogy Magyarországról többszázezren mentek Nyugat-Európába munkát vállalni az uniós csatlakozás óta. A jelenség nem új, bár sokan szeretnék úgy láttatni, mintha az lenne. A 19. század iparosodó Magyarországa vonzotta a kontinens nyugati felének vállalkozó kedvű polgárait, akik aztán a legmagyarabb magyarokká lettek. A 20. század megfordította az irányt. A tengeren túl és Nyugat-Európa bányái elnyelték magyarok millióit. A második világháború után pedig a politikai rendszer elől menekültek sokan. A rendszerváltásig a politikai üldözötteket leszámolva nyugatra menni a jobb élet reményében lehetőség volt, a rendszerváltást követően pedig részben kényszer, részben divat.

SÉLÉ - vissza ÉLÉS

Az önmagát felkínáló lányok szerepeivel el is jutottunk az utóbbi hetek legfontosabb témájához, a nők helyzetéhez a művészvilágon belül. Te tapasztaltad valaha, hogy nem úgy bántak veled, ahogy hasonló helyzetben mondjuk egy férfival viselkedtek volna? - Nem csak nők és férfiak közti különbségről van szó, ez annál összetettebb probléma, és sokszor – persze nem a Weinstein-ügyben – a férfiakat ugyanannyira sajnálom, mint a nőket: a nemi szerepek és elvárások mindenkit nehéz helyzetbe hoznak. Évekig én is elfogadtam ezt a szerepleosztást: a fiúknak ezt kell csinálniuk, a lányoknak meg azt, és igen, néha a fiúknak lehet, amit a lányoknak nem szabad. Komolyabb atrocitás szerencsére nem történt velem, de többször éreztem, hogy egy-egy helyzetet most okosan kell megoldanom, okosan kell lecsapnom egy közeledést, hogy senki ne sértődjön meg, amikor nem úgy közeledtek hozzám, mint egy színészhez, hanem mint egy nőhöz. És sajnos volt olyan, amikor visszaéltek azzal, hogy kezdő vagyok, hogy meg akarok felelni: azt éreztem, a másik fél élvezi, hogy zavarba hozhat. Szerintem nem illik visszaélni egy pályakezdő kiszolgáltatottságával, legyen az akár férfi, akár nő. 

Ha én zászló volnék, avagy a lét szabadságfokai...

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Bródy János - Ha én rózsa volnék - zeneszoveg.hu

A vasárnapi istentiszteleten megemlékeztünk az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról. Mint szinte minden okt.23-i megemlékezésen, ünnepi műsorban, itt is elhangzott Bródi János klasszikus, szép, tiszta és egyszerű dala. Magam sem gondoltam azonban, hogy az utolsó versszak – Ha én zászló volnék –  milyen filozófiai és teológiai gondolatokat fog előhozni belőlem. Ehhez végül is nem kellett semmi más, csak tényleg belegondolni abba, hogy mi lenne, ha én -történetesen- egy zászló volnék...

 

 

Oldalak