Másnapok

A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Buszbaleset: hétfőre nemzeti gyásznapot rendeltek el - Index

A gimnazista gyerekeket és kísérőiket szállító busz tragédiája olyan helyzet, amiben a legtöbben egyelőre csupán egy módon tudunk segíteni: imádsággal. Azzal a tapintattal, ami minden gyászolót megillet, és azzal a tapintattal, ami minden aggódó hozzátartozónak kijár.

Gyász

Megírtam a posztomat a mai napra, ahogy kell. Fel is tettem. De van úgy, hogy az élet közbeszól. Eltervezed a jövőt, anélkül, hogy egy pillanatig is száz százalékosan biztos lehetnél abban, hogy a tervezett jövő a tiéd. Nem a tiéd. S most úgy szólt közbe, hogy nem maradhatsz érintetlen. Gyászolsz te is. Muszáj írnom még egy posztot. Belülről muszáj.

Vona és a kereszténység

2013. februárjában készült egy interjú önnel, akkor azt mondta, ha kiderülne önről, hogy zsidó származású, akkor lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről és tagként segítené tovább az ügyet. Ma ezt másként látja?

- Ma is ugyanígy látom, hiszen a Jobbik alapító nyilatkozata szerint egy keresztény, konzervatív párt. És én azt gondolom, ha én mondjuk egy zsidó származású ember lennék, akkor…akkor nagy örömmel lennék a Jobbik tagja, hiszen vannak ma is zsidó tagjai, de talán a párt elnöke, ha ez egy keresztyén, konzervatív párt az alapító nyilatkozata szerint, akkor az legyen egy keresztyén ember. Tehát ebben semmiféle….

De ez nem egy antiszemita kijelentés?

- Nem. Ha valaki így akarja érteni, akkor az nem érti, amiről beszélek.

Részlet a Vona Gáborral a Kossuth Rádióban készült interjúból (5:49-től) - youtube.com

Vona Gábor január 19-én a Kossuth Rádióban megismételte elhíresült kijelentését, miszerint lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről, ha kiderülne róla, hogy zsidó származású. Ez azért súlyos kijelentés, mert túlnő a közvetlen pártpolitikán. A Jobbik elnöke ugyanis nem csak saját pártjáról beszél, hiszen állítását két jelzővel támasztja alá: „keresztény” és „konzervatív”. Ezzel, akárhogyan is, Vona arról beszél, hogy mi is valójában szerinte a „keresztény konzervativizmus” tartalma. Nos, miután a keresztény-konzervatív alapú világnézetet nem csak a Jobbik vallja a magáénak, kénytelen vagyok tiltakozni, és elhatárolódni Vona szavaitól, mégpedig keresztény-konzervatív alapon. Nem mások nem értik, amiről Vona beszél, hanem Vona nem érti, mit mond. Amit Vona képvisel, az nem keresztény konzervativizmus, hanem színtiszta rasszizmus.

Áldozat, élet

A közeli református gyülekezetbe küldött. Közben zuhogott az eső. Ahogy benéztem az ablakon, láttam az embereket szépen kiöltözve, ingben, nyakkendőben. Nem mertem bemenni. Aztán valahogy pont kilépett a lelkipásztor, én pedig mondtam neki, hogy hajléktalan vagyok, három napja nem ettem, adjanak egy kis ételt, aztán nem is zavarok, megyek tovább. Azt kérdezte erre tőlem a lelkész: „Hát hogy képzeli ezt? Jöjjön be, üljön le közénk az asztalunkhoz!” Bevitt maguk közé a terített asztalhoz, ott pedig megetettek mindenféle jóval. Emlékszem, hogy csípős csirkeszárnyat ettem, voltak töltött húsok, sütemények, Még kávéval is megkínáltak.

Az átlagélet boldogsága felé - parokia.hu

 

 

Áldozat. Pontosan ez volt az a szó, ami eszembe jutott Péter története kapcsán. Áldozatot hozott a gyülekezet és a lelkipásztora, amikor behívta és befogadta őt, áldozatot hozott a fiatalember, amikor – leküzdve félelmét és szégyenét- belépett az ajtón. Áldozatot hozni sohasem könnyű, ám nélküle pont azt veszítjük el, ami az egyik legfontosabb: a befogadás, az elfogadás nagyszerű lelki ajándékát, az evangélium hirdetésének lehetőségét, leginkább pedig azt a személyt, aki hozzánk küldetett.

...zúgó robogás

Eddig sem utaztak sokan rajta, októberben például hat olyan nap is volt, amikor senki, mostantól azonban hétköznap egy járat sem indul.

Leállt a felcsúti kisvasút - 24.hu

Van néhány emblematikus dolog kishazánk mérlegének pozitív illetve negatív serpenyőjében, amikkel kapcsolatban felmerülhet a mi haszna volt kérdés.

A Vál-völgyi Kisvasút ilyen. Kimagaslóan nem teljesít, de van. S mielőtt gyászba borulnánk, netalán háborogva hőzöngenénk vagy értetlenkedve érvelésre várnánk, gondoljuk végig, hogy saját házunk táján még mennyi hasonszőrű dolog van, ami ésszerűsítésre szorul.

Legnagyobb gond velük, hogy nincs zúgó robogásuk. Nem teljesítik azt, amiért elkezdtük, bevezettük, elindítottuk, beszereztük. Egyszerűen befürödtünk velük, és egy idő után magyarázkodásra szorul, hogy miért is van nekünk olyanunk.

Társaszülők és dalomgyermekek

Allie Dowdle egy 18 éves lány Memphisből, akit khm, szóval nem a legelfogadóbb szülőkkel vert meg a sors. Erre akkor kellett rájönnie, amikor a család kerek perec kitagadta, amikor kiderült, hogy egy fekete sráccal randizik. A kitagadásba persze beleértendő az is, hogy az egyébként kitűnő tanuló, és épp egyetemre készülő lány tandíját sem voltak hajlandók kifizetni. Ki tudja, milyen szomorú véget ért volna a történet az internet előtti időkben, de Allie úgy gondolta, fut egy kört online, hátha megesik rajta az internet népének a szíve. Indított egy GoFundMe-oldalt (ez olyasmi, mint a Kickstarter, pénzt lehet kérni rajta az internetezőktől), amin leírta a történetét. Egy nap alatt 12 ezer dollárt (kb 3,6 millió forint) dobtak össze neki, amivel az első egyetemi éve nagyjából finanszírozva is van. Azért kíváncsi lennék most a szülők arcára.

Kitagadott lány sorsa – index.hu

Khm. Khm! Szegény gyerekek, akiket nem a legelfogadóbb szülőkkel vert meg a sors. Sőt, rasszista, kitagadó, szívtelen szülőket kaptak, akik beleszólnak gyermekük döntésébe valahol a tizennyolcadik év táján is. Szomorú, hogy vannak ilyen szülők. Nem elég nekik, hogy szép gyerekük született, okos az iskolában és egyetemre is készül. Nem volt elég, hogy közel két évtizedig gondját viselték? Enni adtak, ruházták, szerették, támogatták? Vannak olyan gonosz szülők, akik azután is bele akarnak szólni gyermekük életébe, hogy az nem szeretné, hogy bele szóljanak.

Manysi doktor

88 éves korában elhunyt Jevdokija Ivanovna Rombangyejeva, az egyetlen, aki a saját anyanyelvének számító manysi nyelvet kutatta, írja a nyest.hu. Élete során több manysi nyelvtankönyvet és szótárt is megjelentetett, a téma szakértőjeként doktori címet is szerzett. 

Elhunyt az egyetlen, anyanyelvét kutató manysi nyelvész index.hu/tudomany/

Torda – avagy sokféle gazdagságunk

Balog Zoltán szerint a hit szabadságáért ma is és Európában is meg kell harcolni. Az emberi erőforrások minisztere az erdélyi Torda unitárius templomában beszélt erről pénteken azon az ünnepi istentiszteleten, amelyet a vallásszabadság 449 évvel ezelőtti kihirdetése alkalmából tartottak.

Balog Zoltán: A hit szabadságáért ma is meg kell harcolni - magyarhirlap.hu

S hogy a címet pontosítsam: természeti-, történelmi-, kulturális-, anyagi- és lelki-szellemi kincsekben, értékekben. Mindezek megtalálhatók egy alig több, mint 40 ezer lakosú történelmi magyar városban, Tordán. Bár én személy szerint ezekkel nagyjából már tisztában voltam, az általam vezetett gyülekezeti kirándulócsoport legnagyobb része azonban mindezekkel buszunk meghibásodása következtében szembesülhetett 6 évvel ezelőtt, amikor is Marosvásárhelyről már hazafelé jövet 1-2 km-rel Torda előtt roppant egyet az öreg, sokat látott járművünk tengelye, s amíg őt egy közelben lévő kamionszervizben próbálták helyrepofozni, addig mi – a többség egy kicsit nyafogva-duzzogva... –  nyakunkba vettük a várost, hogy megtudjuk, milyen gazdagok is vagyunk...

 

 

Tüsszentés kétszer is

Megyünk az iskolába, valamit mesél kisfiam, aztán dohogva hozzáteszi: Ez pont olyan, mint amikor valakinek az az egyetlen gondja, hogy egymás után kétszer tüsszent, aztán rájön, hogy mások is kétszer tüsszentenek. Én rögtön kapcsolok, de hosszabb története van a kijelentésnek.
Győrbe utaztunk egy nagyon kerek meleglepetés-születésnapra, ami végül láthatólag nem nagy meglepetést okozott az ünnepeltnek, de annál nagyobb felhajtással járt. Még mielőtt kiértünk a városból, megálltunk egy benzinkútnál, s a várakozás közben kénytelenek voltunk hallgatni a bekapcsolt rádiót. Az Ö1, az osztrák közszolgálati rádió komoly programokat sugárzó adóján egy színésznő egy kortárs osztrák írónő novelláját olvasta fel. Ezt persze hallani is kellene. A német beolvasók nem harsognak bele a mikrofonba, sőt, inkább mormolnak, suttognak, mindezt következetes monotóniával. Amiről ezúttal tartott a felolvasás, az is a tömény monotónia: egy fiatal édesanya, feleség önvallomása egy átlagos, hétköznapi élet átlagos és hétköznapi problémáiról, amik azonban a tompa nyavalygás tónusában tragédiává emelték a semmit. Ez volt, amin végül kisfiam felháborodott. A novella elmesélte, hogy nagy törést okozott elbeszélő-főhőse számára, amikor felfedezte, mennyire nem egyedi élete: mindig azt hitte, valami különleges az, hogy egyszerre mindig kétszer egymás után kell tüsszentenie. Persze, kiderült, hogy nemcsak a nagypapája, de még egy csomó ember ilyen különös: egymás után kétszer is kell tüsszentenie. „Ez irodalom?!” jajdult fel akkor kilenc éves gyermekem, és azóta sem tudta elfeledni ezt a találkozását a kortárs irodalommal.

Zsidó vagy-e?

 

A korábbi botránykönyveiről ismert Kende Péter az ATV Csatt című műsorában arról beszélt: izgalmas, érdekes társadalmi kísérlet lenne az, ha Majtényi Lászlót, mint egy szerinte szemmel láthatóan zsidó származású embert államfőnek jelölnének.

Az ATV műsorában 23.40-től hallgathatják meg Kende Péter okfejtését.

Kende: Majtényi szemmel láthatóan zsidó - mandiner.hu

Kende Péter elkövette a legnagyobb bűnt, amit a politikai korrektség kultúrájában ma el lehet követni. Zsidó kinézetűnek nevezte Majtényit.

És erre nem hördült föl az egész véleményformáló elit (igaz, a beszélgetés résztvevői azonnal tiltakoztak), jobbról és balról, hanem fülsüketítő csönd szállt alá az amúgy ordibálásoktól hangos kulturális tájra.

Van, amikor a csönd a legbeszédesebb, mert azt jelzi, hogy ebben a határtalan szólásszabadságban tetszelgő kultúrában mégis csak akad valami, amiről jobb nem beszélni, még csak nem is érinteni, inkább le kell nyomni valahová, a nyilvánosság elől rejtett szubkultúrák világába, avagy a nyilvánosság legaljába, ama birodalomba, amelynek aztán semmiféle érintkezési felülete nem lehet a szalonképes nyilvános tudat normatív világával.

Oldalak