Egy ENSZ jelentés szerint pajzsként kötöztek gyerekeket a tankokra Szíriában - közölte a brit BBC kedden. Az ENSZ szerint több szíriai gyerek is arról számolt be, kényszerítették őket, hogy a hadsereg tankjain utazzanak, hogy a lázadók ne lőjenek a tankokra. ... A jelentés elmarasztalja a lázadókat is, akik többször is veszélybe sodorták a szíriai gyerekeket, valamint többüket be is sorozták. Több gyerek is dolgozott a frontvonalban ápolóként, valamint a kisegítő személyzet tagjaként.

Szíriában gyerekeket kötöztek a tankokra - Origo

Vasárnap évzáró istentisztelet lesz a hittanosoknak. A gyülekezet a gyerekekkel együtt pontot tesz egy újabb tanév végére, most ők kerülnek a centrumba, és jól is van ez így. Egy gyülekezet érettségét úgyis az mutatja meg igazán, hogyan bánik a kicsikkel, a gyengékkel (gyerekek, fogyatékkal élők, ápolásra szoruló idősek stb.). 
Én magam is napok óta tervezgetem az istentiszteletet. Nem csak a gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító igehirdetés forog bennem, de a speciális liturgia kialakítása, a megfelelő visszajelzés a hittanosoknak. Hogy egy gyerekeket szerető, őket fontosnak tartó Úr tanítványaiként a lehető legjobban vizsgázzunk, mi, nagyobbak.

Ebbe a készülésbe rombolt bele a tankokra kötözött gyerekekről szóló cikk. Hogy a hónapok óta húzódó szíriai botrány már a kicsiket sem kíméli. Szörnyű hír, ha igaz, gyerekek, mint élő pajzs, az "ügy" védelmében az acélrétegre húsréteget tenni. De miért is csodálkozom? A felnőttek háborújába folyamatosan belekeverjük a gyerekeket, katonák leszenek vagy pajzsként tartjuk magunk elé őket, de mindig áldozatokká válnak. 

fotó: G.M.B. Akash

Háborúk gyerekkatonákkal. Ha már kevés a felnőtt, besorozni a kicsiket is, ha a fegyvert elbírják, már elég. Elég a náci németország végső vergődésére gondolni, vagy azokra az afrikai történetekre, amikor kisgyerekeket rabolnak el családjuktól, nevelőtáborokba zárják őket, majd a végén gyilkológépeket engednek ki onnan. Használják őket, a felnőttek háborújában, amikhez semmi közük nincs.
Háború a profitért gyerekekkatonákkal. Egyre több helyről halljuk az elszomorító tényeket. Az általunk elfogyasztott kakaó és csokoládé olyan helyekről származik, ahol gyerekek tömegei vannak befogva rabszolgának. Hatalmas cégek világmárkái sok helyen éhbérért dolgozó gyerekek kezei közül kerülnek ki
Beteg felnőttek gyönyörét kiszolgáló gyerekkatonák, prostitúcióra  kényszerített fiatal életek - ez is valóság, nem csak a test, de a lélek pusztítása, különösen aljas profitszerzés.

Az eddigi, tőlünk távolinak tűnő példákon túl, nézzünk kicsit közelebbre is.
Ideológiai háború gyerekkatonákkal, felnőttek gondolat-tankjaira erősített gyerekek. Gondoljunk csak a politikai tüntetéseken megjelenő fiatalokra. Miért vannak ott, miért kell jelszavakat skandálni, amiket lehet, hogy még csak meg sem értenek? Miért kell arra nevelni már gyerekkortól, hogy valakiket gyűlöljön? Többször megtörtént már hittanon, hogy zsidózó, cigányozó tanítvány miatt kellett megszakítani az óra menetét, és utána arról beszélgetni, hogy valójában mit is mondott, miért rossz az. Vagy, azt hallani gyerektől minősíthetetlen szavakkal, hogy az éppen most kormányzó miniszterelnök milyen utolsó ember (és/vagy cigány, zsidó stb.). Nem az ő háborújuk, mi még is felhasználjuk őket, mérhetetlen károkat okozva ezzel.
Vagy gondoljunk az olyan csatákra, ahol feleségek férjük ellen, férjek feleségük ellen használják fegyverként vagy pajzsként a gyereket. Ártatlannak tűnő játszmáktól, üzengetetésektől kezdve, a másik háta mögött szapuláson keresztül egészen a nyílt agresszióig. Milyen sokszor megtörténik, hogy a problémákkal szembenézni nem tudó házaspár öntudatlanul is a gyerekekre hárítja a nehézségeket, bár van, ahol ki is mondják: "Jobb lett volna, ha meg sem születsz!" És a gyerekek szenvednek, örlődnek, sebesülnek olyan csatákban, amelyekhez semmi közünk sincsen.

Vagy ott vannak a be nem teljesített álmok, amikor a szülő az el nem ért céljait akarja "behajtani" utódain, meg sem kérdezve őket, mit szeretnének csinálni az életben. Egy másik életre szabott csatákat megvívni nem megfelelő eszközökkel. Nem csak a regények lapjain találkozhatunk ezzel, hanem magunk körül, a szomszédban - a saját családunkban. 
Aztán ott a vallási köntösbe takart agresszió, amikor a szeretet istene nevében ijesztegtik a kárhozat elől a kicsit egy rettegést keltő hatalom karjai közé, később pedig felnőve, a hamis istenképekkel küzdve kell eljutnia a valódi, saját hithez - már ha képes rá. Szomorú történetek ezek is, hatalmas harcok, amiket el lehetne kerülni.

Tankjainkra kötözött gyerekek, a felnőttek háborújába belekevert áldozatok. Nincs ennél nagyobb botrány. És ez a mi botrányunk is. Mit teszünk ellene?

Hozzászólások