Pont ott voltunk. Közösen

A KözösPont a Magyarországon működő evangélikus, református és katolikus történelmi egyházak saját ifjúsága által képviselt felekezeti értékeit közvetíti, ugyanakkor felekezeti hovatartozástól függetlenül szeretetközösségben éli meg az evangéliumot és személyválogatás nélkül befogadja és meghallgatja a betérő fesztiválozókat, a rendelkezésére álló eszközökkel az evangelizáció szolgálatát végzi.
Mi, a KözösPont Misszióban résztvevő önkéntesek, Jézus Krisztus bennünket megszólító és vezető parancsának engedelmeskedve (Mt 28,18–20) lépünk ki saját egyházi közösségeinkben megtalálható lelki otthonaink falai közül a fesztiválok világába.

Pont. Ami összeköt - nyirgorkat.hu

Ezen a nyáron is egy lehettem a VOLT Fesztiválon szolgálók közül. Speciális volt a helyzetem, református "spiri" voltam, azaz egy a három egyház lelkésze közül, akik a Közös Pont sátorban dolgozó fiatalokat segítették. Nekem ez a lehetőség szolgálat, öröm és lelki gyakorlat, Isten- és emberélmény lelőhely. Kívül a lelkiség komfortzónáin ugyanis nagyon sok gyümölcsöt lehet aratni.

Konzultációm a bevándorlásról

A kormány tizenkét kérdést tesz fel a bevándorláshoz, megélhetési bevándorláshoz, illetve részben a terrorizmushoz kapcsolódó konzultációban, amelyre július 1-jéig várják minden tizennyolcadik életévét betöltött állampolgár válaszát.

Nemzeti konzultáció: tizenkét kérdés a bevándorlásról - mno.hu

A politikailag korrektnek mondott beszédek a valós problémák elfedésére alkalmasak - mondta Pósán László, aki azt kérdezte, örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja hat fekete-afrikai fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással.

Buszon fenyegető feketékkel érvel a fidesz a bevándorlás ellen - vs.hu

Tényleg jó lenne beszélni a témáról, komoly kérdés, amivel foglalkozni kell. De nem így.

Tényleg jó lenne, a megfelelő szakértelemmel, komolysággal, lényeglátással, ésszel, bölcsen - az állampolgárt is segítve. De a megélhetési kommunikációs tanácsadók nem így gondolták és beleforgatták ezt is a bulvárközélet ventillátorába. Jön tizenkét kérdés, amiből több nem felemel, hanem leránt a sárba, még jobban, megerősíti a kocsmaasztal hőbörgéseit. Úgyhogy válaszolok, itt és most, úgy mint valamikori olasz megélhetési bevándorlók leszármazottja, a magyar nemzet része, keresztény vallású állampolgár.

Utolsó írásom a magyar politikáról

A múlt hétvégén két helyszínen, három újabb díjat zsebelt be az itthon 95 ezer nézőnél járó Liza, a rókatündér. Múlt pénteken az amszterdami Imagine filmfesztiválról hozta el az Ezüst Méliès-díjat. A holland közönségnek is tetszett a fekete komédia: a fesztiválon vetített negyvenöt film közül a harmadik helyen végzett a közönségszavazáson.

A hollandok és a belgák is imádják a Liza, a rókatündért - Origo.hu

Az első vetítési napok egyikén mentünk el feleségemmel megnézni a "Liza, a rókatündér" című filmet. Gyanús előjelekkel találkoztam: a filmkritikák mind pozitívak voltak, a trailer felkeltette az érdeklődésemet, a zenéje nagyon jó. Ez nem lehet, tényleg egy magyar film, ami működik, amit nem kell mentegetni?
És igen. Megtörtént, nem kellett közben nekem sem mentegetni, csak működött. Végre egy film, ami betölti a célját: elmesél egy történetet, ráadásul érdekesen meséli el azt a történetet, egyedi módon, szórakoztatva.

Egy meg nem írt poszt a Szabadság téri templomban történt szoboravatásról

Vasárnap délelőtt istentisztelettel egybekötve avatták fel a budapesti Szabadság téren, a Hazatérés temploma előterében Horthy Miklós mellszobrát. A szoboravatás azonban a Jobbik rendezvénye volt, ami felveti annak a lehetőségét, hogy az egyházközség megsértette azt az 1998-as zsinati határozatot, amelynek értelmében református templomban nem tartható olyan rendezvény, amely „párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja".

Szabadság téri szoboravatás kérdőjelekkel - Református.hu

(Szóval arra gondoltam, hogy erről kellene írni, erről a szoboravatásról. Nem Horthy-ról, róla megírják majd a történészek, mondjuk száz év múlva, amikor nem lesz minden átitatódva érzelmekkel, indulatokkal. Nem róla, nem vagyok kompetens. Nem is ő itt a főszereplő, dehogy. 
De nem hiszem, hogy megírom. Kell ez nekem? Ebbe az egészbe belekeveredni, van nekem jobb dolgom is. Igen, tudom, református templom, református lelkész, miért ott, miért így, miért egy gyülekezet, egy Istennek szentelt hely és közösség? Jönnek a kérdések hozzám is, barátokhoz, kollégákhoz, fókuszban vagyunk, a Reposzt is azért született, hogy reagáljunk. De mégsem hiszem, hogy megírom.

Visszaszerezni a bizalmat

2008 után idén újra elvégezte a GfK Hungária a szakmák megbízhatóságát mérő kutatását. Ebből az derül ki, hogy a reklámszakemberek megítélése öt ponttal rosszabb, mint öt évvel ezelőtt, míg az újságíróké maradt ugyanazon a szinten. A megbízhatósági listán náluk rosszabbul csak a bankárok és a politikusok végeztek. A marketingszakemberek megítélése némiképp szintén csökkent, ők a középmezőny második felében végeztek. 

Nem bízunk a reklámosokban, újságírókban - Kreatív.Online

Megmondom őszintén, engem a marketingesek vagy az újságírók bizalmi-indexe nem nagyon érdekel, vonják le a tanulságokat a megfelelő emberek a megfelelő helyen. Ami meglepett, az a papság (!) ötvenkét százalékos eredménye. Minden második ember azt jelezte vissza, hogy bízik a papokban, lelkészekben, sőt, egy kicsit többen is. Ha így nézem nem is olyan rossz, pár cseppel túl is vagyunk a tele poháron. De én valahogy nem tudom így nézni. Nem csak félig üres az a pohár, de elég keserű.

El kell kezdeni

Szerte a világon rengeteg nőt támadnak meg az utcán és locsolnak valamilyen maró folyadékot az arcukba. Az okok sokszor nem tisztázottak, de többnyire féltékenység miatt, vagy szerelmi csalódásért, visszautasított házassági ajánlatért állnak bosszút nőismerőseiken, rokonaikon a támadók. A savas támadások bár Indiából erednek, de sajnos nem álltak meg a határon. 

Savval támadnak a nőkre - Feminfo

"Úgysem fog ez változni, minek ugrálni, soha sem változott semmi!" "Jobb meghúzni magunkat, segíteni azt, akivel a baj történt, de ezek összetettebb dolgok annál, hogy csak úgy meg lehessen változtatni!" "Az emberek gyávák, jobb csendben maradni, akkor több baj nem történhet!" - Hányszor hallottam ezeket a mondatokat, sőt bevallom, mondtam hasonlókat egy botrányos szokás, társadalmi probléma kapcsán. Hányszor maradunk csendben, maradunk veszteg. 

Vagy várjuk a hőst, a szuperembert, egy MÁSIKat, valakit, akinek van hatalma. De általában nem történik semmi. Minden marad a régiben. Pedig csak el kellene kezdeni, megadni az esélyt, hogy mások is csatlakozzanak, és elinduljon valami, végre.

Slováci, prepáčte! Bocsánat, magyarok!

A török időkben a magyar ember Istenéhez fordulva, bűneit bánva kereste a kibontakozást. A XX. század világiasabb légkörében csupán az igazságtalanságot tartottuk szem előtt. Önsajnálat az önvizsgálat helyett. Pedig van mivel szembenézni. Például a kiegyezés utáni erőszakos magyarosítással. (A „magyarizáció“ ma is fáj Szlovákiában.) Magyarok és szlovákok viszonya persze jóval korábban megromlott. Az összetartozás érzése komolyan már a XVIII. században elkezdett foszladozni, hiszen – magunktól eltelve – nem vettük észre, hogy a nemzeti öntudatra ébredés a velünk élő népekben is megindult, akik nem akarják elfogadni, hogy a németesítő kísérlet helyét egy magyarosító folyamat vegye át.
De nemcsak Trianon előtt hibáztunk, hanem utána is. 1938 után, a Trianonra vezető okok ki nem tárgyalása miatt, erősebb volt bennünk az uralkodási, mint az együttműködési vágy. Harminc évvel később, 1968-ban ismét egy nagy hiba: nem lett volna szabad részt vennünk a Prágai Tavasz katonai felszámolásában.

Hríb és Surján magyarul a .týždeň legújabb számában - Felvidék.ma

Nehéz itt élni, Közép-Európában. Ugyan az van mindig, még akkor is, ha más hangnemben, mozgalmasan. Utáljuk egymást. Egymásnak feszülnek nemzetek, egymást szidva, gyűlölve. Gyerekesen. Én voltam itt előbb! Nekem nagyobb hadseregem van! Nekem régebbi a nyelvem! Nekem több az olimpiai aranyam! Én nyertem a világháborúban! - Nekem erősebb az apukám! Én voltam előbb a homokozóban! Menőbb, ahogy hintázom! (Ugyanez még szörnyűbb, amikor a másikat minősítjük/minket minősítenek. Plusz a közhelyek, hamis előítéletek.)
És közben nem jutunk semerre. És közben Trianon sebe nem gyógyul. És közben - magyar részről - a határon túliaknak ugyanolyan nehéz marad. És mindig ugyanaz van, egy sárdobás ide, egy oda - kampányidőszakban hatványozottan. Mindig ugyanaz van.
Vagy mégsem? Hríb és Surján felmutat valami mást, valami reménykeltőt. Végre. (Kérnék mindenkit, az idézett cikket megnyitva olvassuk el az egészet, ha nincs idő, inkább ezt hagyjuk, az sokkal fontosabb!)

Jövőképesség

A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata a 2011-es balatonszárszói tematikus ülése után létrehozott egy testületet, amelynek feladata, hogy „az egész református közösséget bevonva, leírja a reformátusság jelenlegi helyzetét, és megfogalmazza azokat a lehetséges irányokat, utakat, amelyen haladva az egyház hiteles tanúságtétele mind több emberhez elérhet".
Az Egyházi Jövőkép Bizottság ennek megfelelően cselekvési tervet készít a Zsinat számára annak novemberi ülésére. A bizottság tagjai elkerülhetetlennek tartják, hogy „az egyház a maga jövőjéről párbeszéd formájában fogalmazza meg látását", ezért a stratégia megfogalmazásába a gyülekezeteket és az egyházi intézményeket is be szeretnék vonni. Érintés címmel tájékoztató-segítő anyagot készítettek, melyet már eljuttattak a gyülekezetekhez és intézményekhez (és amely már az interneten is elérhető, lapozható formátumban).

Sorsdöntő párbeszéd a megújulásért - Református.hu

Az Egyházat nem féltem a jövőtől, nincs semmi félnivalónk. Az Egyház, Krisztus teste maga a jelenben megvalósuló jövő. Mondom ezt, mert fülemben cseng teológiai professzoromnak, Szűcs Ferencnek a mondata: "Mi nem a jövőt, hanem az Eljövendőt várjuk!" Félnivalóm az egyetemes Egyházzal kapcsolatban nincsen, jöjjön bármi az elkövetkező pillanatban vagy években, bármennyi is legyen még kimérve az emebriségnek.

Hogy Isten népén belül a saját szegletemmel, a magyar reformátussággal mi lesz, az már más kérdés. Válságban vagyunk, rengeteg megoldatlan problémával küzdünk, egyre kevesebben hallják meg a hangunkat, ráadásul már a fel-fel mutatott tömegek is a múlt ködébe vesznek. Vagyis hát a múlt az pont, hogy nem ködös. A jelen az, a jövő méginkább, való igaz, a múltunk világos, de hát nem jelent megoldást a múltba való révedezés. Levéltárakat rendezni jók vagyunk, hithőseink emlékműveit tisztán tartjuk (még), de képesek vagyunk a jövőre? Jövőképesek vagyunk-e?

A berkenye marad...

Napjainkban a középhegységek melegebb, délies kitettségű oldalain a cseres-tölgyesek és mészkedvelő, melegkedvelő tölgyesek elszórt előfordulású fája. A régi, felhagyott gyümölcsösök, szőlők területén is általában szálanként fordul elő. Lassú növekedésű fa, de 4-500 éves kort is képesek megélni, ekkora akár 25-30 méteres is lehet. Termése csoportos körte, esetleg alma alakú. Őszi lombszíneződése dekoratív narancssárágás-pirosas, így manapság inkább díszfaként ültetik.
A házi berkenye leginkább a madárberkenyéhez hasonlít, de az nem melegkedvelő, és kérge sem ennyire durván tagolt. Érdekes, hogy több kutató vitatja őshonos voltát, és az erdei egyedeket kivadult alakoknak tartja. Túráinkon ritkán találkozhatunk a 2013. év fájával. Talán többen kóstoltunk házi berkenye pálinkát, mint láttuk fáját. A legismertebb a Köveskáli házi berkenye matuzsálem.

Az év fája 2013. - Természetbarát

Egy házi berkenyét már az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevél is említ helymeghatározási céllal. A későbbi századok okleveleiben szintén rendszeresen feltűnik a fafaj, mint a magyar vidék egykor meghatározó, említésre méltó eleme. 

A házi berkenye a 2013-as év fafaja - Fatáj

2013-ban az év fája lett a házi berkenye. 

Itt, ezen az oldalon már volt szó egy hasonló helyzetbe került teremtmény-társról, a gyurgyalagról, amelyik hazatérve téli szállásáról fog értesülni, hogy idén az év madara lett hazánkban. A házi berkenye nem vándorol. Évszázadokig él ugyanazon a helyen, emberőltökön keresztül hozza a gyümölcseit.
Hogy hányan tudják az országban, hogy eszik-e vagy isszák a házi berkenyét? Nem sokan. Fontosabb dolgok is vannak. Ez különben sem hír, kit érdekel néhány nyűves fa, a Reposzton is jó lenne, ha valami értelmes témával foglalkoznának, nem ilyen felesleges dolgokkal
Nekem hír. Fontos hír, hogy többet megtudhatok erről,  a századok óta velünk élő fáról - vagyis, mi jöttünk társul, hisz előbb itt volt, mint őseink. Különben is - Wass Albert sorait kitekerve - az aktuális politikai, bulvár, közéleti botrány szalad, a házi berkenye marad. Már, ha vigyázunk rá.

Az ünnep másik oldala

December 24-én délután szellemvárossá válnak a magyar települések, az üzletek délután 2-jor bezárnak, a tömegközlekedés leáll, a családok visszahúzódnak az otthonukba karácsonyozni. Néhány szakmában azonban a legnagyobb családi ünnepeken sem állhat meg az élet, így évről évre rengetegen kénytelenek szeretteik társasága nélkül, a munkahelyükön túlélni az ünnepet. Sokszor el is felejtjük, mennyire fontos, hogy karácsonykor is legyen ügyeletes orvos, legyen tűzoltó, aki eloltja a karácsonyfatüzeket, legyen szakember, aki biztosítja az áramszolgáltatást, vagy aki hazavisz minket, amikor véget ért a vacsora. 

Különleges, felemelő érzés karácsonykor dolgozni - Origo.hu

Még gyerek voltam, amikor egyszer bejárhattam a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház épületét, annak minden részét. Akkor csodálkoztam rá arra először, hogy hány ember dolgozik azon, hogy én, beülve egy darabra felszabadultan, jól szórakozzam. A ruhatáros, a világosító, a díszletező és ki tudja, még hány ember precíz munkája miatt áll össze megfelelően színész és néző találkozása. 

A Szentestének is van ilyen háttérbirodalma, nagyon örültem az Origo cikkének, hogy elhúzta kicsit a függönyt és mögétekinthetünk a színpadnak. Mert az ünnepnél is ott vannak a háttéremberek. 

Oldalak