Világvége helyett

Több száz világvégehívő érkezett a Pireneusokban megbúvó apró településre, Bugarachra, hogy ott vészelje át az ítélet napját. A helyi hatóságok már korábban bejelentették, hogy december 19. és 23. között korlátozzák a bejutást a településre, és ennek megfelelően lezárták a településre vezető utakat. A francia csendőrség több ellenőrző pontot hozott létre a falu mentén, a helyi lakosokon kívül mást nem engednek be. Bugarach lakói egyre nehezebben viselik a kiemelt figyelmet.

Világvége: megtelt az UFO-falu - Hír24

Látszólag minden rendben volt a világgal. Az emberek élték megszokott, hétköznapi életüket. Az otthon biztonságos védelmében, a tévéből szerezték élményeiket és igényeiket. Azért dolgoztak, hogy vásároljanak. Hogy fogyasszanak. Az tette őket boldoggá. Szerették, ha megmondják nekik mit érezzenek -, olyan egyszerűek voltak, hogy egymás között gépies rutinná váltak az érzelmek.
És ki voltak éhezve a szenzációra.
Most épp saját világuk végét várták, pedig nem is sejtették, hogy az már régen véget ért. Az emberiség a lelke mélyén már hosszú ideje halott. A civilizáció amiben hittek felzabálta őket, mintha tartósított, kompakt kis hamburgerek lennének.
És amikor végleg eltűnnek a Föld színéről, nem marad utánuk más csak romok és értéktelen zöld színű papírfecnik. A természet pedig teszi a dolgát. Szép lassan elnyeli a romokat és tovább lép.

Világvége / End of the World - Kalló Péter

Hát elmaradt. Ez van. Apokalipszis - most sem. Minden megy tovább, nem ütköztünk üstökössel, nem leptek el bennünket zombihordák, nullsíkba sem értünk. Bruce Willis maradhat a helyén, mi pedig készülhetünk tovább karácsonyra.

Persze tudtam én ezt, nem vártam én semmit, mindez megy fel a polcra a többi múltbéli világvég-rettegés mellé. Ami izgalmassá tett, az a bulvársajtó és az internetes közösségi oldalak egymást gerjesztő tánca. A gyorsabb, több (ál- és/vagy fél)információ nagyobb port kavar.

................. Demokraták Szövetsége

Kövér László úgy fogalmazott: nem érti, hogy mi ellen tiltakoznak a tüntetők, hiszen őket már nem érinti a keretszám csökkentése, bent vannak a felsőoktatásban.

Kövér a diákokról: ez konzultáció vagy erődemonstráció? - HVG.hu

A röhögés végig rendkívüli erővel ingerelt, többnyire sikerült is visszafojtanom, de távozáskor (sajnos én már a Parlamentnél megelégeltem) valami furcsa elégedettséget éreztem. Valami olyat, hogy mi bizony most megmutattuk. Hogy a borzalmas rétorok bizonyára tartalmas beszédei, az ellentmondó követelések, az inkább wúdsztokkos mint okkjupályos tellegetések és a kaotikusan nyomuló tömeg mind csak a felszín. Valahol mélyen történt valami, ami a cél felé mutat.

Kellemes esti sétával az oktatáspolitika ellen - Alternatíva

Délelőtt több középiskolában tartottak ülősztrájkot a diákok, hogy így tiltakozzanak a felsőoktatási keretszámok csökkentése ellen. Délutánra a Széll Kálmán térre hirdettek meg újabb diáktüntetést. Négyszáz középiskolás vonul az Oktatásért Felelős Államtitkárság Szalay utcai épületéhez.

Hoffmann Rózsához mennek a diákok - Index

Mondjuk, lehet, hogy korszakalkotó, amit a kormányzat tett. Hiszen mindenhonnan azt hallottuk, hogy a fiatalok távol vannak a politikától, teljesen érdektelenek, csak a számítógép kell, meg a kábszi (ami természetesen nem igaz) - bezzeg a mi időnkben, hejj. Erre most felállnak, vonulnak, szervezik magukat, először az egyetemisták, majd a középiskolások, petőfisándorok, zrínyiilonák születnek meg az előadók, osztálytermek rejtekéből. Sikerült. Felébredt a fiatalság. Ez az egyik. A másik, hogy végre színesedik a politikai paletta, azt mondták, diktatúrát épít a jobboldal, de itt a bizonyíték, nem igaz, előkerül velük szemben valami formálódó, ki tudja mi lesz ebből. Milyen diktatúra, hol? Ugye?

De persze nem ez van. Inkább valami sokkal rosszabb, valami sokkal hidegebb. A gazdasági kényszer találkozása a kapkodással, némi választási logikán átszűrve. De a történet félrement. A lelegyintett fiatalság felkelőben van a hipotetikus kómából.

Vendégírók hete a Reposzton

Mérföldkőhöz érkezett a Reposzt. Egy évesek vagyunk, tavaly Advent első vasárnapja után, hétfőn került fel az első bejegyzés és azóta így van ez mindegy egyes nap.

Úgy gondoltuk, izgalmas mód az ünneplésre, ha egy hétre kiengedjük a kezünkből a gyeplőt. Felkértünk hét embert, akikről úgy gondoltuk, hogy hozzá tudnak adni az eddigiekhez. Ők lesznek a házigazdái a következő napoknak.
Fogadja őket az Olvasó akkora szeretettel, mint amekkorát mi tapasztaltunk az elmúlt évben!

A Reposzt szerzői

Milyen keresztényüldözés?!

Kereszténydemokrata felszólalásra szokás szerint kereszténydemokrata kormánytag válaszolt. Rétvári Bence (igazságügyminisztérium) szerint sem kérdéses, hogy Magyarország keresztény állam. Ahogy az sem, hogy keresztényüldözés folyik, még ha nem is úgy, mint Rómában.

Keresztényüldözés folyik (Percről percre) - Index

Újabb plágiumbotrány készülődik a magyar közéletben - most éppen Semjén Zsolt írásait szedte elő a HVG.hu. Hogy igaz vagy nem, most számomra nem érdekes, ennek az írásnak nem tárgya, majd megharcolják a harcaikat az érintettek. Amire felkaptam a fejemet, az Pálffy István KDNP-s képviselő parlamenti felszólalása volt és Rétvári Bence államtitkár válasza. Pálffy képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy itt keresztényüldözés folyik, Rétvári államtitkár úr pedig helyeselt, valóban az. Hát nem! Álljunk csak meg egy kicsit!

Mi is a keresztényüldözés? A Magyar Katolikus Lexikon így definiál: "tág értelemben a keresztényeket a hitük vállalásáért ért nyílt vagy burkolt támadások összessége; szoros értelemben a keresztényeket ért üldözések az első három évszázadban." Maradjunk a tág értelemnél. Ha valakit a hite miatt, keresztyénsége miatt bántanak, bebörtönöznek, kínoznak vagy megölnek, az keresztényüldözés. Ha valakit hátratétel ér hitvallása miatt, ha valakit meghurcolnak, az keresztényüldözés. Valakit megvádolnak, hogy nem megfelelően írta meg a doktoriját - hmmm, ez azért más kategória.

A közös nevezőről

Jóllehet azt hinnék, hogy Szörényi Leventét és Alföldi Róbertet a korkülönbségen túlmenően világnézeti, értékrendbeli, ízlésbeli, kifejezés-eszközbeli, tehát szinte minden elválasztja egymástól, mégis azt kell mondanom, hogy van egy valami, talán a legfontosabb, ami összeköt bennünket: a művész felelőssége kortársai és az eljövendő nemzedékek iránt. Számomra is mértékadó rendezéseidet láttam a Nemzeti Színházban, amelyek arról győztek meg, hogy Magad is érzed művészi küldetésed súlyát. Amikor felkértünk - szerzőtársammal egyetértésben - két eddigi legfontosabb és legsikeresebb művünk, az István. a király és a Kőműves Kelemen jubileumi előadásainak megrendezésére, ezek a tapasztalatok vezéreltek.

Szörényi Levente elismerő levelet írt Alföldi Róbertnek - HetiVálasz.hu

GMH. Az interneten elterjedt rövidítés ennyit jelent: Gives me hope. Talán így fordíthatnánk: van remény. Ez jutott eszembe, miközben Szörényi Levente levelét olvastam. Hogy végre valaki, aki árkokat akar átlépni és ezzel kiállni a nyílvánosság elé. Tényleg jó elolvasni az egész levelet.

Egy olyan néphez tartozom, ahol minden emberre jut két szekértábor, ahova tartozhat, ahol a közös nevező a matematikán kívül szinte ismeretlen fogalom. Van, hogy önzésből, anyagi érdekből, van, hogy sértettségből, esetleg valós rossz tapasztalatokból, de képtelenek vagyunk meghaladni - egy jó cél/ a túlélés / a továbblépés érdekében, azt ami elválaszt. Nem parttalan oldódásról beszélek, nem a gondolkodásbéli, kultúrális különbségek feladásáról. Amiről beszélek, az csak erősíti mindezt, egyszersmind a közös próbában elégeti, ami csak felesleges kellék. 
Szörényi Levente minta, az élet többi területé felé is, annak a országnak, ahol nagyon sokan pártállásnak megfelelően töltik fel a könyvespolcaikat és olvasmányaik alapján választanak pártot. Egy minta, de jó lenne, ha máshol is írodnának hasonló levelek. Hogy mire gondolok? Mutatok két példát (Szörényi Levente levelét felhasználva - remélem nem sértődik meg).

Párbeszéd?

A dialógus az, amikor teljes lényével átjár a másik. Nemcsak a mondandója, hanem ő maga. Átjár, belém kerül, megérint, és elkezd működtetni, megváltoztatni, ha úgy van, fájni, kaparni, görcsösen szorítani. Beúszik a gondolataim közé, beivódik a bőrömbe, meglátszik rajtam. Nincs dialógus empátia nélkül. Nincs dialógus változás nélkül. Ha valakinek megengeded, hogy átjárjon, az átalakít. Nem tudsz egy embert másképp megérteni, csak empátiával. Ha ő érdekel téged. Ahhoz pedig érdemes jelen lennie. ... Ami tuti: a dialógushoz asztal kell, amit körbe lehet ülni. Kocsma, ahol fel lehet olvasni Luther kilencvenöt tételét. Kihúzható asztal egy napfényes konyhában. Úrasztala egy templomban. Betonból öntött asztal egy parkban. Egy hely, ahová leülsz, és ahová kipakolod, amit gondolsz, és megnézed, mások mi mindent hoztak. Ahol ott lehetsz testben, lélekben, gondolattal, mindenestül. Nem elég a desktop. Adjon I. asztalokat, ahová le lehet ülni találkozni magunkkal, egymással, vele! Különben kommentáradattá silányulnak potenciálisan gyönyörű és inspiráló párbeszédek, amelyek megváltoztathatják az egész életünket.

Asztali beszélgetések - Bagdán Zsuzsi

Asztal van. Pipa.
Vélemény is. Pipa.
Itt ül a másik ember is, asztal ugyanaz, vélemény más. Pipa.
Párbeszéd... Az nincs. Pár monológ, jobb esetben egymás után, de van, hogy ugyanabban az időben. 

A könyvekről

Sokak szerint az, hogy olvas-e valaki, azon múlik, milyen háttere van, látta-e gyermekkorában azt a mozdulatot, hogy szülei könyvet vesznek le a polcról vagy hogy olvasnak. Gyermekkoromban hozzánk a parókiára két irodalmi folyóirat is járt (Kortárs, Nagyvilág), emellett apukám megrendelte a Film, színház, muzsika, az Élet és Irodalom c. lapokat és a Ludas Matyit is (vicclap), amelyből csupán ketten rendeltek a faluban, ebből az egyik a pap volt. Mindig nagy derültséget teremtett ez egyházmegyei gyűléseken, amikor ezt felolvasták. Mert akkor még ezt is felolvasták. Már ebből is látszik, hogy milyen széleskörű lehetett az igényesség az irodalom mélységétől a humorig, mellyel egy lelkész felvértezte magát. Nem kérdezem meg, hogy ma hogyan állunk ezzel az igényességgel, az olvasottsággal, irodalmi ismeretekkel. Nem azért szűkülünk-e be, mert az igényességünk is beszűkül? A látókörünk, a cselekvőképességünk korlátozottsága nem csupán a korral és a kényelmességgel, lustasággal magyarázható.

Tudós tiszteletes - Közös(s)Ég

Korán megtanultam olvasni. Mire iskolába mentem, már nagyjából ment a dolog, anyukám látta a korai igényt, és ezért előbb elkezdtük. Azóta olvasok, mindig, folyamatosan. Nálam törvényszerű volt, életem első pár éve betegeskedéssel telt, már akkor látszott, nem a sport vagy a kar ereje fogja a jövőmet meghatározni, inkább fejben kompenzáltam. Aztán szemüveges lettem, kicsit ügyetlen maradtam, hát hol tűnjön ki a magam fajta gyerek, ha nem a tájékozottságban, tudásban. De persze ez csak visszanézve ilyen egyértelmű, akkor más volt. Édesanyám szeretett olvasni, sok könyve volt - én is olvastam, és sok könyvet akartam. Így maradtam a mai napig.

Persze a Gutenberg-galaxis az egyszeri ember számára legalább annyira befoghatatlan, mint névadója, töredék, ami jut egy életre. De baj ez? A lényeg, hogy a lehető legtöbbet megtegyük az ügy érdekében.

Ugye nem?!

Megerőszakoltak két fiatal, hívő lányt a közelmúltban. Egyikük feljelentést tett a rendőrségen, a másik lány hallgat. Gyülekezetük női önvédelmi kurzust hirdetett; olyan sok jelentkező volt, hogy két csoportot indítanak. ... Az evangélikus egyetemi gyülekezet közösségéhez tartozik az a két lány, akiket két különböző időpontban és helyen erőszakoltak meg nem sokkal ezelőtt Budapesten. Az egyik lány még húszéves sincs, kórházban lábadozik, több plasztikai műtétet is végre kell hajtani rajta. Ez a brutális erőszak volt az első szexuális „élmény" az életében. Bántalmazója előzetes letartóztatásban van. A másik lány nem tett feljelentést. Talán nem akarja kitenni magát annak a procedúrának, amit egy ilyen súlyos ügy hozhat. – A nemi erőszak esetén egyet fontos tudatosítanunk a lányokban: nem a megtámadott a hibás. Ezekben a borzasztó esetekben azért adhatok hálát, hogy mindkét lány megkeresett és segítségért fordult hozzám. Most már felkészült szakemberek foglalkoznak velük. Nekem lelkészként az a feladatom, hogy mellettük álljak, kísérjem, szeressem őket és imádkozzak értük. Hogy a lányok beszélnek-e valaha arról, ami velük történt, az ő dolguk. Most egy feladatuk van: gyógyulni – hangsúlyozza a lelkész.

Predátor vagy áldozat - Parókia.hu

Ugye nem gondoljuk, hogy velünk - csak azért, mert keresztyének vagyunk - nem történhetnek meg szörnyűségek. Hogy hitünk miatt semmiféle óvintézkedésre nincs szükségünk. Az Istenbe vetett bizalom nem vak fanatizmus, tudjuk, nem felejthetjük ki az egészséges, józan előrelátást.  Ugye nem?!

Ugye, nincs bennünk hamis álszentség, amikor olvasunk a gyülekezetben szervezett önvédelmi oktatásról? Hogy ennek nincs helye a keresztyén közösségben, hogy ezt nem lenne szabad! Nem lép elő belőlünk a farizeus, aki a szentségről prédikál, amikor az elrontott világ szörnyűsége gyakorlati megoldásokat kíván, az imádság mellé konkrét tetteket. Nem kezdünk most rosszul prédikálni?! Ugye nem?!

Garázstető és varázserő - rímbe faragott csínyek

Állami gondozott gyerekek rappelnek Závada Péter (Akkezdet Phiai) segítségével csínytevésekről, a videoklip a Quarton látható először.
A pécsi Faág Baráti Kör Egyesület állami gondozott és hátrányos anyagi helyzetű iskolásokkal készített egy rapszámot, melyben közreműködött Závada Péter, az Akkezdet Phiai rappere, a zenét pedig szintén az Akkezdettel gyakran dolgozó Kunert Péter szerezte. Most elkészült a klip is, melyben a gyerekek csínytevéseikről háryjánoskodnak, rapperektől ellesett, esetükben mégis cukinak ható gesztusokkal.

Nincsen das autónk, nektek van die katzétek? - Quart.hu

Nincs rossz gyerek. Pont. 
Nincs rossz gyerek, csak nevelni képtelen szülő, tehetségtelen pedagógus, türelmetlen felnőtt, elromlott világ. Nincs rossz gyerek, csak rosszul szeretett gyerek van, agresszivitás, elrabolt gyermekkor van, szegénység vagy túlságosan nagy jólét. Nincs rossz gyerek, csak elrontott kísérletek a figyelem felkeltésére, bántásokból építkező segélykiáltások, a hiány megmutatása kifelé. Nincs rossz gyerek, csak sérült vagy meg nem értett vagy félreértett vagy unatkozó gyerek van.

Malala

Malala Juszufzai kedd reggel felszállt iskolába menet a buszra. Vele tartott két iskolatársa is, akik szintén Mingorába, Pakisztán Szvat tartományának legnagyobb városába tartottak, ahol az iskolájuk található. Végzetes utazásnak bizonyult. Mielőtt aznap reggel a lányok az iskolába értek volna, Tehrik-i tálib fegyveresek megállították a buszt. A lányok egyike, Shazia Razaman később megerősítette, hogy a fegyveresek kifejezetten Malalát keresték. Könnyű volt megtalálni, és amikor odaértek hozzá, fejbe lőtték a lányt. Órákkal később, mikor Pakisztán és a világ még fel sem eszmélt az újabb embertelen erőszakos cselekedet hatására, a Tehrik-i tálibok szóvivője egyértelműen felelősséget vállalt a támadásért, és ezt mondta:
„Ő egy nyugati gondolkodású lány. Folyamatosan ellenünk beszél. Senki nem úszhatja meg, aki a tálibok ellen fordul.”

Egy lány az iskolabuszról - Amnesty International

Fegyveres támadók sebesítenek meg súlyosan egy tizenöt éves lányt. Szörnyű dolog, az ember gyomra összerándul, de sajnos ennyi, hiszen mindennapos hír ez, a világ erőszakkal telített részein a gyerekeknek, fiataloknak sokszor többszöröse kijut a kínoknak, ártatlan, védekezni képtelen áldozatokként. Ez a hír azonban különleges, ez a lány nem akárki, hanem Malala Juszufzai, aki tíz éves kora óta írja blogját, amiben beszámol a szülőföldjén tomboló fizikai és szellemi erőszakról, a Szvat-völgybe beáramló tálibok zsarnokságáról. Híradás kifelé, a többi ország felé, erőt adás azoknak, akik ott élnek - már évek óta.

Így is meg lehet fogalmazni, ami történt: Pakisztán egyik legbátrabb emberére rálőtt az egyik leggyávább.

Oldalak