Hódolat

Katalónia polgárai szavazással dönthetnének a jövőjükről anélkül, hogy félniük kellene az elnyomástól. A demokráciának győznie kell. A jövő nemzedékeinek a boldogulása függ ettől – nem csak Spanyolországban, vagy Katalóniában.

Alfred Bosch i Pascual katalán külügyminiszter – Politico, 2019. október 15.

Miközben szombaton a pápai Ótemplomban lelkészszentelést, Barcelonában és mintegy 300 katalán településen függetlenségpárti tüntetéseket tartottak a vasárnapi spanyolországi parlamenti választásra készülve. Az index vonatkozó aktájában 130 cikk sorakozik. A tartalomjegyzék azok számára, akik eddig Barcelonáról legfeljebb a Barcára asszociáltak:

2017. októberében népszavazást tartottak a katalán függetlenségről. A kérdés így szólt: „Akarja-e, hogy Katalónia független állam legyen, köztársaság formájában?” Az 5,3 millió szavazásra jogosult választó 42%-os részvételével megtartott népszavazáson 90% ikszelt igennel. A madridi kormány már jó előre kijelentette, hogy nem ismeri el a népszavazás törvényességét, de biztos, ami biztos, a spanyol rohamrendőrök durva beavatkozásokkal igyekeztek megfélemlíteni a katalánokat.

Ich bin ein Edinburgher

"Öt év után ez volt az első alkalom, hogy a politikus részt vett egy függetlenségi rendezvényen. Órákkal a szombati nagygyűlés kezdete előtt kiadott közleményében azt írta, a skót függetlenség még soha nem volt ilyen közelségben. Sturgeon pénteken azt mondta, hogy december vége előtt Londontól kérni fogja egy új függetlenségi népszavazás megtartását.”

A függetlenségért tüntettek Skóciában – Vajdasági Rádió és Televízió, 2019. november 3.

Húszezres tüntetést tartottak szombat este Glasgowban Skócia függetlenné válásáért. A tudósítások kiemelik, hogy a skót függetlenségi tüntetések elmúlt ötéves történetében most vett részt először Nicola Sturgeon, a függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt (SNP) politikusa, Skócia első minisztere.

Tegnapelőtt is megismételte, hogy Brexit esetén újra népszavazást írnak ki Skóciában arról, hogy maradjanak-e az Egyesült Királyságban, vagy lépjenek ki onnan és jöjjenek vissza az EU-ba. Szintén nem Glasgowban mondta el először, hogy erre még a soron következő skót parlamenti választások előtt, azaz 2021-ig sort kell keríteni. A skótokat nem vezethetik ki akaratuk ellenére az Európai Unióból.

Összefogás Levente lépteiért

Hétfőn pedig arra is fény derült, hogy kedden a Bethesda Kórházban adják be a világ legdrágább gyógyszerét Zentének - ezt maga a kórház jelentette be egy közleményben. Azt is írták, hogy az orvosok tájékoztatót is tartanak a sajtó és így a nyilvánosság számára is a közösségi gyűjtésből finanszírozott gyógyszer beadásáról, sőt a kórház képviselői a speciális, Európában még nem törzskönyvezett génterápiás módszer szakmai hátterét, és az előkészületeket is bemutatják.

szeretlekmagyarország.hu, 2019. október 28.

Jog az államisághoz

„Rozsava bukását, ha megtörténik, nemcsak Trump és Erdoğan okozták, hanem a szíriai kurd vezetők rossz döntései és az európai államok tehetetlensége is.”

Szalai Máté: Török-kurd konfliktus: miért vak Európa? azonnali.hu, 2019. október 11.

 

Folyamatos tüntetések Hong-Kongban, spanyol börtönbüntetés a független Katalóniáért kiírt népszavazás kezdeményezőire, török katonai támadás a szíriai kurd terület, Rozsava ellen. Ázsia, Európa és a Közel-Kelet egy-egy hamvába holt kísérlete önálló államiság létrehozására. Minél közelebbről nézi az ember, annál árnyaltabb a valóság. Szalai Máté citált írása éppen a szíriai kurd törekvéseket árnyalja. Nem annak jogossága, hanem geopolitikai kontextusa felől. De innen, a tisztes távolból sokan érezhetjük: joguk van hozzá. Október 23-hoz közeledve viszont szomorú tapasztalatunk: „A nemzetközi politika a hatalompolitikán, és nem az erkölcsökön vagy a szimpátián múlik.”

Nekünk is jogunk volt hozzá 1956-ban. Talán nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb alakja ’56-nak egy olyan személy, akinek megítélése nem változott annyit, mint a szovjet titkosszolgálati múltból a mártírhalálig megérkező Nagy Imrének, és ez a valaki az ízig-vérig jogász Bibó istván.

Két város regénye

„Az embereknek vannak igényeik, elvárásaik, saját morális mércéik. A legtöbben nem elvakultak, sőt, nagyon is jól látnak a pályán, és miközben ők maguk tisztességesen élnek, addig ugyan illúziók nélkül, de a lehető legtöbb tisztességet várják el a politikusaiktól is.
A tükör és a válaszút előtt most a Fidesz áll, nem a saját értékrendjükhöz eddig és ezután is ragaszkodó jobboldali, konzervatív polgárok.”

Rajcsányi Gellért: Új fejezet kezdődött a magyar politikában – Mandiner, 2019. október 14.

Egymástól politikailag teljesen független elemzők állítják ugyanazt a tegnapi önkormányzati választásokról: nem most történt nagy változás, hanem az elmúlt kilenc év volt az a korábbiakhoz képest. A szavazatok számában nem igazán történt komoly arányváltás. Azt mondják a bölcsek, hogy az elmúlt kilenc év volt valójában a kivétel, mert jobbról és balról annyira szétaprózódtak az ellenzéki szavazatok, hogy nem tudták megszorongatni a középre beálló kormánypártot. Ahogy Rajcsányi Gellért írja: „eddig tartott a 2010-ben megszületett egypólusú, centrális erőtér, és visszatért a kvázi kétpártrendszer.”

Oldás és

Az ötvenedik évfordulót egyébként már csak Michael Palin, John Cleese, Terry Gilliam és Eric Idle ünnepelheti a tagok közül, mert Graham Chapman 1989-ben meghalt, és a 2015-ben súlyos demenciával diagnosztizált Terry Jones sem lehet már ott velük aktívan. Az egy hónapos ünnepi időszakban a BFI Southbank nevű londoni moziban leadják a Repülő Cirkusz összes epizódját, az összes játékfilmjüket és a tagok egyéb sorozatait és filmjeit is, mint például a Waczak szálló és A hal neve: Wanda. Sőt, forgalomba hoztak egy ünnepi sört is, a Monty Python „very silly” IPA-t. Az évfordulóval kapcsolatos további információk a csapat hivatalos Facebook-oldalán találhatók.

Ötven éves a Monty Python repülő cirkusza - Bozzay Balázs, Index, 2019. október 5.

A személyes élmények sokszor olyanok, mint a hónalj. Mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé. Szóval jöjjön egy.

Kilépni_nem_kell_félnetek_jó_lesz

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök: „Boris Johnson megjegyzése a glasgow-i klímacsúcs apropóján egyszerűen gyerekes.”

The Scotsman, 2019. szeptember 30.

Öt évvel ezelőtt Skócia szavazott. A tét óriási volt: maradni vagy menni az Egyesült Királyságból. Végül a szavazók 55%-a úgy döntött, hogy inkább maradnak a brit lobogó alatt. London hálája nem maradt el, további kedvezményekről szóltak az akkori hírek. A kedélyek azóta viszont egyre inkább elmérgesedőben, és a reformáció napjáig (bocs, de a Skót Egyház is református) hátralévő időben egyre feszültebb lesz a légkör. Október 31. egyelőre az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválásának határideje. Akár megadják addig a hogyanra adható válaszokat akár nem.

Skócia legnagyobb pártjának viszont teljesen érthető módon ez egyáltalán nem tetszik. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy bár a Brexit szavazáskor a britek többsége valóban a kilépésre voksolt, Skóciában ezzel szemben a maradni vágyók voltak többségben. Azaz Nagy Britannia a skót szavazók többségének akarata ellenére rántaná ki őket az EU-ból.

Méltó a munkás a maga bérére

„Ezer-ezerötszáz egy óra. De nem sokáig csináljuk ám. Megyünk németbe.”
Random munkás Borsodból

 

Szóval Szerb Antal a Varázsló eltöri pálcáját című esszékötete is blogunk képzeletbeli könyvtárszobájának előkelő polcán ül. Ebben található „A század betegsége”. 1940-ben írta, ma is aktuális. Szó van benne lord Byronról, evésről, nem evésről, sportos, napbarnította nőkről és férfiakról, világ miatt érzett világfájdalomról, Széchenyi István grófról és Guiccioli Theresa grófnőről, valamint egy villanásnyi időre felbukkan benne egy adag drámai pózban történő pózolás illetve egy borjúkotlett elfogyasztásának drámai következménye is. Mivel Szerb Antal írta, nem az sugárzik belőle, mint Umberto Eco kultúrtörténeti uránrudakkal túldúsított erőműregényeiből, hogy mennyire denagyon okos a szerző. (Egyébként tényleg az.) Hanem az, hogy mennyire átérzi az emberlét olyan keserűségeit, mint például azt, hogy „a lélek, ha magára marad, általában szomorú. Szomorú, mert lélek az anyag világában, és szomorú, mert magára marad.”

Az egyéni felelősségről

„Az a kijelentés, hogy veszett ügy, olyan volt Geraldnak, mint vörös posztó egy bikának: talán még akkor sem adta volna fel, ha az utolsó dinoszauruszt akarta volna megmenteni.” Gerald Durrell özvegye, Lee Durrell természettudós budapesti előadásán jártunk.

Elek Aladár: Lee Durrell: a pusztuló szigetek visszavadítója járt Budapesten – Mandiner, 2019. szeptember 23.

 

Korfu, olaszos temperamentum, csodabogár állatfajták és csodabogár családtagok – az első, ami Gerald Durrelről több nemzedéknek is beugrik. Aztán a saját állatkert, fajmentő akciók és egy fáradhatatlanul kitartó tudós- és házaspár. Pesten járt Gerald Durrel özvegye, Lee Durrell a hazánkban például iskolák számára is programokat szervező Jane Goodall Intézet meghívására.

Gerald Durrell: Családom és egyé állatfajták

Rossz vicc

„A klímára hivatkozva erőszakolja meg a nyelvet a hazai zöldmozgalom, a Greenpeace szerint ötven mindenhez értő értelmiségi aláírása pedig már széleskörű társadalmi összefogás.”

Szilvay Gergely: Klímaerőszak: ötven aláírás az már társadalmi összefogás? – mandiner, 2019. szeptember 13.

 

Két, egymástól különböző felhívásra reagált a mandiner múlt pénteken. Az egyiket a Greenpeace, a másikat a Lázadás a kihalás ellen (vagy Kihalás elleni lázadók, vagy Kihaláslázadás – könyörgöm, valaki fordítsa már le frappánsan az Extinction Rebellion nevű brit környezetvédelmi mozgalom nevét) tette közzé.  A Greenpeace aláírásgyűjtő levélkampánya hatékonyabb politikai döntéseket követel, a Lázadás… pedig új elnevezések használatát kéri az újságíróktól.

Nos, ami a Greenpeace aláírásgyűjtését illeti, se hívő, se konzervatív emberként sem találok benne kifogásolni valót. Úgy tudom, hogy a törvényeket északatlanticivilizációszerte túlnyomó részben továbbra is a parlamentekben hozatjuk az általunk bejuttatott képviselőinkkel. A színpadnak a szemünk számára látható részén ők hozzák a döntéseket. A kulisszák mögött pedig egyezkednek, paktumokat kötnek, alkudoznak, felébe kerekednek, vagy alászorulnak az ilyen-olyan érdekeknek. De abba az irányba haladnak – legalábbis úgy tűnik –, amerre a közvélemény súlypontját vélik.

Oldalak