Szórvány és szív

Kevés figyelmet fordítunk a szórványra: a most már államalkotó nemzet, szlovák, román, ukrán, szerb, horvát többségben élő kisebbségi magyarságra – akik úgy élnek kisebbségben, hogy még saját régiójukban sem alkotnak többséget, szemben a székelyekkel vagy a dél-szlovákiai magyarsággal. Jó esetben egy-egy falu, település még tömbmagyar, s akkor van remény. Rossz esetben már településen belül is kisebbség a kisebbségi magyarság, s akkor aztán hümmöghetünk.

A szórvány napja – mandiner.hu

Nekem a szórvány különös kötődéssel ragadt a szívemhez. Tömbmagyarságból jövök. Évszázadok óta színmagyar közösség őseim földje, az egykori anyaszék, Udvarhelyszék pereme, amely völgy fölött összekacsint a Bekecs és Firtos teteje, ahonnan tündért szöktető királyfi lova zuhant a mélybe. Aki nem hiszi, ma is láthatja Firtos lovát a sziklába kövesedve. E tetőkről benézni hozzánk mégis nehéz lenne az ormok koszorúján megtelepedő erdők miatt. Mesék földje, amelyen nemrég még a lüdérc csatangolt, Istán király kábálái pedig ugyancsak siettették hazafelé az embereket. Olykor megfejték a kapuzábét, pedig a fekete macskába bújt gonosz lélek elapasztotta bizony a tehen tejét is. A rontást is csak szenes vízzel lehetett levenni az emberről, a menyecskékét azzal se mindig tudták. Kótyagos emberek s asszonyok tudománya volt ez, amelyet a református kegyesség elviselt szelíden, s volt mikor az imádság segített, volt, amikor az ólomöntés. Ha már semmi sem hatott, a tiszteletes úr kegyes beszéde nyújtotta a végső vigaszt a pogány világ maradványát őrző kálomista népnek.

Stadion-avatás

Rendnek kell lenni. A csapat pedig éppen kieső helyen áll. És most már itt az új stadion, muszáj valamit felmutatni.
Az ősz egyik nyálkás szerdája persze nem a legideálisabb egy tét nélküli futballmérkőzés lebonyolításához, kicsit esett, kicsit hideg is volt. És ahhoz hogy sokan kimenjenek ilyenkor egy meccsre, valamit produkálni is kell.

Átadták a Haladás stadionját – index.hu

Késő van, éjfélhez közel. Nemrég érkezetem a város focicsapat, a Haladás új stadionjának avatásáról. Meghívtak. Nemcsak VIP jegyet kaptam, hanem, feladatot is, a három történelmi egyház képviselőinek is adtak pár percnyi időt a nyilvános megszólalásra és a stadion „felszentelésére”. Nem mindenhol van ilyen. Nem is gondolom, hogy a csapat jobban teljesít majd attól, hogy három papi ruhás ember is végzett valami szertartást, hanem a történet fordítva érdekes. Vannak vidékek, ahol a köz tereinek birtokbavételénél igénylik az egyházi szolgák jelenlétét. És ez az igény jelent valamit.

Nem győzhető le a halál?

Az öregedés az élet természetes velejárója, de ez nem gátolja meg a tudományt abban, hogy újra és újra megpróbálja kitolni, megakadályozni vagy fölülbírálni a halált. Mivel eddig senki sem élte túl a saját életét, sejthető, hogy a tudomány eddig nem járt sikerrel. És most épp a tudomány mondja azt, hogy nem is fog. Az Arizona Egyetem matematikusai bebizonyították, hogy a többsejtű élőlények öregedése megállíthatatlan. Az öregedés matematikailag elkerülhetetlen. Úgy értem, komolyan elkerülhetetlen. Logikai, elméleti és matematikai lehetetlenség lenne kibújni alóla.


Két matematikus kiszámolta, nem győzhető le a halál – index.hu

Halottak napján megtudtuk, hogy nem győzhető le a halál. Két matematikus levezette a miértet. A többsejtű élőlények öregedése feltartóztathatatlan. Az ősi vágy, hogy az ember halhatatlan legyen, a tudomány szintjén még várat magára. Aki a tudományra mint a meg váltás lehetőségére tekint, csalódni kényszerül.
Az élet véges. Véges, mert elszakadt az örökkévaló rendeltetésétől. A végesség nem Isten akarata szerinti állapot, hanem következmény a Biblia tanítása szerint. Az Isten elleni bűn következménye.

Ki marad az elmenőkkel?

Korábbi cikkeinkben már bemutattuk, hogy számításaink szerint mintegy 600 ezer magyar élhet jelenleg külföldön az Európai Unióban, ráadásul éppen az a korosztály megy el elsősorban, mely demográfiailag és munkaerő piaci szempontból is a legtermékenyebbnek tekinthető. Ez azonban nem csak magyar probléma, hasonlóan van a régió többi országában is. A különböző felmérések szerint akár ötmillió közelében is lehet azoknak száma, akik az elmúlt másfél évtizedben Nyugat-Európába mentek munkát vállalni.

Elvándorlás vagy kivándorlás? – portfolio.hu

Fellángol olykor a politikai vita, hogy kinek mekkora része van abban, hogy Magyarországról többszázezren mentek Nyugat-Európába munkát vállalni az uniós csatlakozás óta. A jelenség nem új, bár sokan szeretnék úgy láttatni, mintha az lenne. A 19. század iparosodó Magyarországa vonzotta a kontinens nyugati felének vállalkozó kedvű polgárait, akik aztán a legmagyarabb magyarokká lettek. A 20. század megfordította az irányt. A tengeren túl és Nyugat-Európa bányái elnyelték magyarok millióit. A második világháború után pedig a politikai rendszer elől menekültek sokan. A rendszerváltásig a politikai üldözötteket leszámolva nyugatra menni a jobb élet reményében lehetőség volt, a rendszerváltást követően pedig részben kényszer, részben divat.

Ami a legfontosabb a reformációban

Bogárdi Szabó István javasolta a „solus Christus” („egyedül csak Krisztus”) református alapelvének másfajta megfogalmazását. A „semper Christus” („mindig Krisztus”) kifejezés a püspök szerint alkalmasabb arra, hogy mások helyett a magunk megújításán munkálkodjunk, valamint hogy ne a régieket vádoljuk, rájuk mutogassunk, hiszen számunkra éppen most adódik a Krisztus-követés feladata.

Református-katolikus párbeszéd – magyarkurir.hu

Méreteiben nem, de lényegét tekintve a reformáció jubileumi évének talán két legfontosabb eseményére került sor a közelmúltban: egy református-evangélikus, illetve református katolikus nyilvános diskurzusra.
A megtörténés ténye fontos. A kíváncsi teológus számára elmaradt ugyan a vita, ami csemege lehetett volna, ha nem is kényes kérdésekben, mint pl. az úrvacsoratan, sákramentumok lényege stb., de újszerűen hatott, hogy egymás megfelelésének igyekezetében mégiscsak előkerültek finoman elrejtve a megbeszélendő lényegek. A félelem hallgatását törte meg a kulturált elmondani akarás.

Találkozások és tanulások

Velem minden a legnagyobb rendben, remélem önnel is.

Levélrészlet – hivatkozás. nélkül.

Évenként járok Németországba egy jól bejáratott konferenciára, amely a nyelvi visszarázódáson túl több jót is kínál. Mindenekelőtt, hogy egy hétig napi tíz órában intenzíven foglalkozunk egy-egy bibliai szöveggel. A központi előadást csoportbeszélgetések és feedbackek követik. A mindennapok darálójában taposó gyülekezeti lelkésznek egy nagyszerű alkalom, hogy újra megerősítse a teológia lelkészi munkában való jelenlétének fontosságát és a bibliai szövegek eredeti nyelven való tanulmányozásának igényességét. Nem mondom, hogy mindig magasröptűek az előadások. Néha kimondottan ingerlő, hogy a félévszázaddal korábbi történet és szövegkritikai iskolák hatása alól nem tudnak szabadulni. Üdítő, ha néhány régi vágású professzor kerül az előadók közé, akik nemcsak idéznek tekintélyeket, hanem elolvassák a szöveget a maga helyén és értelmével.

Fantomok és félelmek

Én most nem keresek hivatkozási alapot, hanem beszélni szeretnék valamiről, ami nem jó. A fantomról és a gyűlöletről. Arról a fantomról, ami gyűlöletet szül, ami aztán szétrobbantja az emberi közösségeket.
„Gyűlöleteink a ranglétrán elfoglalt helyünket tükrözik”, mondja Nicolas Gómez Dávila kolumbiai különc és gondolkodó, aki a 20. század utolsó nagy reakciósa maradt. Tudatosan vállalta ezt a jelzőt szemben a felvilágosodás doktrínájával, hiszen „a reakciós – a felvilágosodással vitatkozva - nem az egyetemes elvek létezését tagadja, hanem azt, hogy a felvilágosodás által hirdetett elvek ezek részei lennének”.

Mutti, a tévedhetetlen

Merkel kancellárasszony nem látja, hogy hibát követtek volna el a választási kampányban. A CSU-nál azért több az önkritika: „így tovább nem mehet“.

A német választások másnapján – tagesspiegel.de

Őszintén, nem akartam írni a németországi választásokról. Sok okom van rá. 2015 őszén egy németországi konferenciára tartva, épp aznap érkeztünk az osztrák-német határra, amikor a német oldalon lezárták a határátkelőket. Ekkorra már menekültek százezrei lepték el Nyugat-Európát, döntően Németországot, hiszen Angela Merkel német kancellár mintegy meghívót nyújtott át nekik, amikor azt mondta, hogy mindenkit befogad Németország és, hogy ez az ő sikertörténetük (wir schaffen das). Ezzel párhuzamosan kialakult egy olyan magyarellenes hangulat, amit csak azok éreztek, akik azokban az időkben Európa nyugati részében éltek vagy jártak.

Adj áldást, Robot úr!

Wittenbergben, amit Luthervárosnak neveznek, van egy gép, amely embereket áld meg… Fabian Vogt azt a feladatot kapta közel egy évvel ezelőtt, ami úgy hangzott: A Wittenberg Lutherstadtban rendezendő reformációi világkiállításra gondolj ki valami játékosat, akár provokatív is lehet…Egy robotot építtetett, ami emebereket áld meg. Ez olyan projektnek tűnt, amivel ráérzett az idő ütőerére.

Blaszfémia vagy Isten teremtménye? - spiegel.de

Fabian Vogt evangélikus lelkész a Hessen Nassau-i egyház kommunikációs projektjeinek felelőse. A reformáció évében azt a feladatot kapta egyházától, hogy valami újat, meghökkentőt és provokatívat vigyen a Luther városának tekintett Wittenbergbe, ahol a félévezredes jubileumra készültek. Fabian Vogt lelkész, de hivatásos viccmester is, ezért komolyan vette feladatát. A kor ütőerén tartva a kezét, egy robotot rendelt, amely megáldja a Luther városába érkezőket. A megbízói és munkatársai is ingatták a fejüket, de épp ez volt ami megerősítette őt, hogy jó úton jár.

Reformátusok szárszói találkozója (3.) - a fiatalokról és egyebekről

„Az egyház, a keresztyén ember missziói feladata továbbra is életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, megtalálva a saját hangját, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – fejtette ki. Szárszó szerepét abban látja, hogy újra egy olyan értelmiségi gyűjtőlencsévé válhat, mely koncentrálja a változásokat elindító gondolatokat, meggyújtja azt a kanócot, melynek végén fellobban a megvalósulás lángja.

Zsengellér József Szárszó jövőjéről – reformatus.hu

6. Külön kérdéskör lenne a fiatalság elérése és annak a kommunikációs térnek a megteremtése, amelyben ők is otthon éreznék magukat. Szárszó eredetét tekintve ugyanis a fiatalok kezdeményezése volt. Lehet, hogy ma meghívni és csatornázni kellene őket. nagyon szimpatikus volt az egyik egyetemi tanársegéd – egy huszonévesnek tűnő fiatalember - nyelvi bukdácsolásában is komolyan vehető akarata. Az, amilyen komolyan vette a felkérést, ahogyan koncentrált a problémára és ahogyan elkerülte a mellébeszélés időkényszerét. Bár szegmentált az érdeklődés miatt a mostani húszon- és harmincasok nemzedéke, de nem kevésbé felelősségteljes a hozzáállásuk. Sőt.

Oldalak