Megszólalni gyanakvásban és közönyben

Elsőre nem is nagyon tudtuk hovátenni a dolgot, hiszen általában filmvetítések után a filmek alkotóival, színészeivel esetleg ihletőivel szokunk beszélgetést hallgatni de, hogy egy egyébként fideszes politikussal diskuráljanak mindenféle kapcsolódási pont nélkül az számunkra kicsit furcsa volt. Már azt sejtettük, hogy egy újabb kampányrendezvény meghívóját kaptuk meg, úgyhogy felhívtuk a Szombathelyi Református Egyházközséget, hiszen ők az est egyik fő szervezői.

Egy mozifilm margójára – nyugat.hu

Két dologgal kell megküzdeni az egyháznak, ha ki akar lépni komfortzónájából, a közönnyel és az ellenségeskedéssel. Egyébként belül meg van hasonló körülmények között. Talán ezért is könnyebb belülre panaszkodni, a lehetetlenre hivatkozni és meghúzódni a belső bástyák védelmében. Általában mindenfajta nyilvánosság egyfajta kiszolgáltatottság is, hiszen az egyén vagy közösség kiadja bizonyos mértékig magát és - jobb esetben – értékrendjét.
A közöny nem egyházellenes specifikum.

Ref500 (kis református önértelmezés) 1.

Csaknem négyszáz programot szervez, illetve támogat a Reformáció Emlékbizottság 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévben.

Reformációi emlékév – reformatus.hu

A református önértelmezésnek sajátos karaktereit próbálom meg a következőkben felvázolni, ami nemcsak identitásunk része, hanem talán a kívülállónak is segít megismerni és megérteni minket jobban. Teszem mindezt abban a tudatban, hogy nemcsak a világ reformátussága, hanem a magyar reformátusság is sokszínű, helyi hagyományokkal átitatott. Önképében és ezekben a fogyó, de még mindig létező hagyományaiban is kitapintható a történelmi lenyomat, hiszen egy ellenreformációban végletekig kivéreztetett és azóta kisebbségben élő dunántúli református lényegesen különbözik a kálvinista Róma által meghatározott kun, hajdú és bihari ivadékoktól, ahogyan az erdélyi fejedelemség örökségét magáénak tudó erdélyi református is az alföldi mezővárosok paraszt-polgáraitól. A 20. század elkezdi szétzilálni ezeket az évszázados közösségeket és az urbanizáció-modernizáció kihívásaiban találnak egymásra a nagyon is különböző hagyományok.

Mérleg helyett (szubjektív töredékek év végére)

A Heidelbegi Káté pontosan, tisztán fogalmaz: „Ha Isten minden nyomorúságunkból egyedül kegyelemből, minden érdemünk nélkül Krisztus által szabadít meg, akkor miért kell jót cselekednünk? Azért, mert miután Krisztus minket vérén megváltott, Szentlelkével meg is újít, hogy hozzá hasonlókká legyünk, hogy a sok jóért Isten iránti hálánkat egész életünkben megmutassuk, és őt dicsőítsük.

Boldog reménység – refdunantul.hu

A Heidelbergi Káté tömören foglalja össze a keresztén élet lényegét: „… Krisztus minket vérén megváltott, Szentlelkével meg is újít, hogy hozzá hasonlókká legyünk, hogy a sok jóért Isten iránti hálánkat egész életünkben megmutassuk, és őt dicsőítsük.” Isten dicsősége látható kell legyen az ember életében, különben elvont igazság lesz a hit. Ez nem a sikerkeresztyénség bizonyítványa, de mindenképp jel, hogy az Istenben való élet visszaigazolást nyer arról, hogy az evangélium szerinti munka „nem hiábavaló az Úrban.”
Az idei utolsó reposztolás pro-posztolás a teljesség igénye nélkül arról, ami megtörtént.

Krisztus nélküli karácsonyvárás

Marcus Dröge berlini püspök a „terrorcselekményre” utalva a társadalmi összefogásra hívta fel a figyelmet. „A terrort nem akarjuk igazolni azzal, hogy összeveszünk”, mondta. „Nem engedjük magunkat eltéríteni az embertelenség révén”. A püspök emlékeztetett arra, hogy a templomi Bach-kórus éppen karácsonyra a zeneszerző darabját próbálta, amikor néhány méterre onnan a borzalmas támadás bekövetkezett.

A berlini merénylet visszhangjai – tagesschau.de

Nem ez az első németországi merénylet, amely az iszlám terrorizmus számlájára írható, mégis különleges abban ahol és amikor történt. Ez a merénylet a német fővárosban történt, abban a városban, amely magát a multi-kulti legnagyobb fellegvárának tartja, ahol az emberek jó részét egy ilyen mérvű pusztítás sem mozdította ki a régi gondolkodási sémáikból. Legalábbis ezt igazolják a rögtönzött utcai felmérések.
A berlini terrorcselekmény különlegessége, hogy az ország szívét találta el, ahogy a német politikusok némelyike fogalmazott, De nem csupán ez, hanem az idő és célpont, nevezetesen egy hagyományt, illetve a hagyomány eredőjét, egy keresztyén ünnepet, a karácsonyt támadták meg.

Mikulás és üres csizma

Ebben a márkaküzdelemben pedig elég nehéz versenyezni a mamutvállalatokkal, olyannyira, hogy még a leginnovatívabb kisvállalkozóknak sem nagyon sikerül. Ékes példája ennek a magát az igazi finn Mikulásként hirdető, Magyarországra is minden évben ellátogató Joulupukki, aki egy csodálatos marketinghadjárattal hiába vált a globális Mikulás-piac megkerülhetetlen szereplőjévé, mégsem megy neki a szekér, illetve hát a rénszarvasszán.
Tavaly ugyanis kis híján csődbe ment és hatalmas adóhátralékot halmozott fel az igazi Mikulás mögött álló biznisz, és épphogy sikerült megmenekülnie. Végül egy rénszarvas szafarikat futtató cég segítette ki a Magyarországon világhírű lappföldi kisvállalkozást, de hiába javultak azóta az eredményei, a télapóság valójában nem kifejezetten jó üzlet. Dacára annak, hogy néhány évtizede pont üzleti céllal telepedtek rá a finnek a minimum kétes lappföldi Mikulás-eredettörténetre.

Szegény Mikulás –index.hu

Az a hír járja, hogy már a Mikulásnak sem megy jól. Legalábbis anyagilag. Nem kifizetődő a munka, sem pedig a mögöttes biznisz. Ha a hír igaz, akkor nemcsak a gyerekek lehetnek szomorúak, hanem szegényebbek lettünk a jóság és örömszerzés önzetlenségének egy mítoszával. Az európai kultúra önmagát lopja meg. Pénzzel kiüresíti a szívet. Én a kólapirosba öltöztetett Mikulást nem sajnálom, csődbemenetelének híre nem keserít el, mert nem az igazival történik mindez, hanem azzal, akit az emberek érdekeik szolgálatába állítottak. Ez nem az igazi Mikulás.

Foszló emlékezet

„Itt kezdődött” – mondja Szűcs Zoltán nyugalmazott amerikai református püspök, amikor rákanyarodunk a Ráday utca 28. kapubejárójára. Azért jöttünk el vele az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján egykori alma materébe, hogy együtt idézzük fel, mi is történt. Miután kiszállunk az autóból, nem mulasztja el, hogy köszöntse a portást. Jól ismerik egymást, hiszen Szűcs Zoltán a rendszerváltást követően a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán is tanított. „Tényleg jó magát látni” – mondja a püspök a portásnak, aki hasonlóképp örül a rég nem látott professzornak.

Emlékek nyomában – reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának 8. számú kiadványaként jelent meg az a kötet*, amelyik a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatóinak 1956 eseményeiben való részvételének igyekszik emléket állítani. A kötetet szerkesztői a levéltár igazgatója, Dr. Horváth Erzsébet egyháztörténész és Komlósi Péter esperes, egykori részvevő. Az egyik szakkutató, a másik szemtanú. A szándék nemes, a kivitelezés nem teljes.

A hit építette sziget

Az állami kollégiumban kevés hely volt, ezért szükségesnek látszott egy kollégium, amelynek a szellemisége magyar és a megmaradást szolgálja. 1999-ben nyújtottak be kérvényt az Apáczai Közalapítványnak. Nagy Margit nem akarta, hogy a pedagógusszövetség legyen a tulajdonos, félt ugyanis, hogy ha megszüntetik az egyesületet, akkor elveszik a kollégiumot. Ezért Béres Károly, az akkori maradéki lelkész írta alá a kérvényünket. Azóta a VMPE-nek szerződése van a Maradéki Református Egyházzal, hogy ők működtetik a kollégiumot és nem fizetnek bérleti díjat az egyháznak, azaz a tulajdonosnak.

Kis magyar menedékház – reformatus.hu

Jó néhány éve már annak, hogy a Kárpát-medence magyarságának felfedezése vágyában eljuthattunk egy busznyi néppel a Vajdaságba, Szerémségbe, sőt a szerb fővárosba is, ahol nemzeti színű szalagos koszorúnkat, amelyet az akkor kerekévfordulós Hunyadi János emlékére hagytunk az egykori Nándorfehérvár várában, két hónappal később egy konferencián résztvevő gyülekezeti tagunk még ott talált. A többnapos kiránduláson az egykori Magyar Királyság déli védvonalait bejárva vált élővé az a sors, amelynek csak írásos nyomai tanúskodnak a Huszita-bibliában vagy egy-egy várromban arról, hogy valaha ez a vidék magyarok lakta településekkel volt tele.

Csak úgy a milliókra gondolunk

A dinoszauruszok húszmillió évvel korábban jelenhettek meg, mint gondoltuk.

Az új évzred híre - transzindex.ro

Marvencsik Maja színésznő régóta készült élete szerepére. Az előadás napján, ami egy szombatra esett, ráérősen ébredt, majd a fürdőszobába ment, ahol szokásától eltérően forró vizet engedett a kádba, amibe illatos habfürdő koncentrátumot nyomott. Nem akart semmire gondolni, csak jól érezni magát, elnyúlni lustán és ráérősen a kád teljes hosszában. Finoman lépett ki papucsából és belefeküdt a habos vízbe. Lassan átadta magát a végtelenség érzésének. Nem emlékezett, hogy utoljára mikor érzett ilyen nyugalmat.

Ma is felhozza napját jókra és gonoszokra

Aztán Hillary Clinton lépett az emelvényre. A hallgatóság hosszasan ünnepelte. "Tegnap este gratuláltam Donald Trumpnak, remélem, jó elnöke lesz minden amerikainak." Clinton hálát és büszkeséget érez a kampányért, amit folytatott. "Tudom, milyen csalódottak vagytok, mert én is az vagyok", mondja, de a kampány nem egy emberről, hanem egy országról szólt. "Az ország megosztottabb, mint amilyennek hittük." Az alkotmányos demokrácia mindennapos részvételt igényel. Másfél évig mozgósítottak mindenkit, hogy bebizonyítsák, az amerikai álom mindenkié, legyen bármilyen nemzetiség vagy kisebbség tagja. Mindenki az amerikai közösség tagja az országban, mindenkire szükség van.

Donald Trump az új amerikai elnök – hvg.hu

Minden elmondhatót elmondtak már politológusok, újságírók, gazdasági elemzők és hozzá nem értők erről a témáról. Gondolkoztam is, hogy írjak-e erről én, aki sem Amerika-, sem gazdasági vagy politikai szakértő nem vagyok. Vérmérséklet és várakozási beteljesedéseimről vallhatnék, de bevallom, hogy nem voltak. Amerika nagy ország, a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmával rendelkezik, a róla való gondolkodás érdekes, de az, ami közvetlenül hatással van az életünkre, aligha látható.

Halottak nélküli történelem

A klasszikus temetkezés lassan kimegy a divatból. Illetve nem is olyan lassan, a budapesti lakosság körében már ritkaságnak számít, hogy valakit hagyományos módon egy koporsóban elföldeljenek, pedig a nem is olyan régen még a családok nagyobb része irtózott a hamvasztás gondolatától. Ráadásul a sírhelyek utólagos megváltására is egyre kevésbé hajlandóak a rokonok, így egyre többször előfordul, hogy a halottat 25 év után kirámolják végső nyughelyéről. Mi lesz így, hamarosan be is csukhatjuk a temetőket?

Vége már a temetkezésnek is? – index.hu

Ha lenne emésztő rendszere az online médiának, valószínűleg elhányná magát attól az írástól, ami halottak napjára megjelent az indexen, stílustalanul monogrammal ellátva, név nélkül. A megjelenés időzítésének etikátlanságáról már nem is beszélek. Belegázolni emberek százezreinek érzésébe épp akkor, amikor emlékeznek, régi sebek szakadnak fel és emlékek járnak vissza, merthogy az egész írás nem szól másról, mint a halál megfizethetetlenségéről, a temetés költségeiről meg a kegyeleti lehetőségek mihamarabbi megsemmisítéséről.

Oldalak