A nedves zokni találkozása az esszével, avagy tik-tak

Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.
Augustinus: Vallomások

Valami light novell-ről beszél. Mondom, az inkább talán kisregény, mint novella. Megbeszéljük, micsoda nagy a káosz az irodalomban: a novell, a Novelle, az Erzählung, és a novella meg regény, egyik sem ugyanazt jelenti.
Később szürcsöli forró teáját, én mosogatok.
- Mi a véleményed az időről? Mi az idő? – kérdezi.
- Tik-tak? – kérdezek vissza.

Lábainkat megvessük...

A csapongás, visszavonás, ide-oda futkározás, habozás, ingadozás, bizonytalankodás, egyszóval a kétségbeesés: nem hit; a hit az, hogy lelkünknek van állandó bizonyossága és erős biztonsága, van mire ráállanunk, hogy lábainkat megvessük rajta.
Institutio 3.13.3.

Kell egy ilyen nagy ünnep, mint az 500. jubileum, hogy kiből-kiből kiszakadjon egy-egy rejtett érzelem a protestáns identitása mellett, vagy mások protestáns identitása ellen. Úgy buggyannak ki az érzelmek, mint megannyi rejtett hőforrás, kénes bugyogó, bűzös mofetta, vagy fenségesen feltörő gejzír. Lesz-e belőle óriási erejű vulkánkitörés? Nem tudhatjuk, de valamit jelez.

Esettanulmány a bűnről

Kezdeményezte a Vígszínház Marton László munkaviszonyának megszüntetését. Erről a színház közleményt adott ki, amiben azt írják, hogy a döntés nem jelent, nem jelenthet ítélkezést egy gazdag művészi életút felett.
Kirúgta Marton Lászlót a Vígszínház - Mandiner

Sokat olvashattunk mostanság felháborító szexuális zaklatásokról, s nálunk, Magyarországon egy színházi rendező körül kirobbant botrányról. Múlt héten két Reposzt is foglalkozott a téma egy-egy aspektusával. Nem részletezném, az ügy a bocsánatkérés révén vált a héten különösen érdekessé. Mik is a főbb pontok? Volt egy hosszú évekig tartó abúzus, most kiderül, botrány van, és erre megjelenik egy nyilvános bocsánatkérés. Az ügy kirobbantója elfogadja: úgy tűnik, megtörténik a megbékélés. Ám a megbékélés útján egy lényeges láncszem kimarad, s erről a bocsánatkérő nyilatkozat szövege árulkodik. Abból ugyanis hiányzik az igazi bűnvallás. Márpedig azért – és talán ez a legfigyelemreméltóbb, sőt, bátran mondhatjuk, hogy tendenciózus mozzanat -, mert a bűn elkövetője számára a saját tettei és magatartás nem számít bűnnek. Hovatovább, úgy tűnik, a zaklatással vádolt színházi ember nem tudja értelmezni a bűnt, mint olyant.

Ref. kommentek

...mert a szabadság célja épp az, hogy a jóra lelkesítsen.
Institutio 3.19.6.

Kedves János! Muszáj hozzászólnom legutóbbi posztodhoz. Úgy látom, nagyon eltévedtél. Vagy nem tanították meg neked, hogy az egyházra hallgatni kell?
Kicsoda tagadja ezt? Feltéve, ha semmi mást nem mond, csak ami az Úr igéjéből való.

Kon-textus

A reformáció 2017-es jubileuma arra keresi a választ: milyen szerepet játszanak a reformáció értékei a mai korban? Hogyan tudunk belőlük meríteni?
Az Évfordulóról – reformáció 500

Voltunk – vagyunk – leszünk. Igeidők. Annak az emberiségnek igeidejei, amely mindig tudja, hogy Istene kijelentette magát egy névvel, amely a lehető legsokatmondóbban tanít meg örökkévaló, mindenütt jelen való és mindenható létére: A Vagyok. Ahogy megkapjuk saját létezésünk igeidejeit a Vagyoktól, ugyanúgy kapja meg Tőle az egyház a maga lehetőségeit, esélyeit, reménységét.
Ötszáz év: a reformációtól idáig. De hát tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, hiszen Istenhez tartozásunk, amely Krisztusban nyert új értelmet egyszerűen újra letisztulttá vált, evangéliumi hangsúlyokat kapott, majd elindult saját útján. De nem lehet lezárni azt az 500-at, és oda kellene még illeszteni jó néhány …-pontocskát, mert Istenbe vetett hitünk és hivatásunk igenis azt mondatja, hogy reménységgel kell lennünk a továbbiakra az idők végéig, a legnagyobb reménységig. Meg lehet fogalmazni örökséget és reménységet, életformát adó tartalmakat évfordulós alkalmak és rendezvények keretében?

Gipszkönny

Az egyházi hatalom tehát nem végtelen, hanem Isten igéje alá van rendelve, és mintegy belé van zárva.
Kálvin: Institutio 4.8.4.

Azt olvasom, hogy a Nógrád-megyei Pásztón könnyeznek a kis temetői templom Mária-szobrai. Sokakat vonz a hír a településre, van, aki ennek nyomán más csodákat is vár: hirtelen gyógyulást, változást az életben. Az egyházi vezetés ismét óvatosan nyilatkozik. Nem lehet kizárni a másodlagos kultusz megnyilvánulásait, ahol barátságosan elnézik a csodahitet, kép- és szoborkultuszt, noha tudván tudják, hogy mindez valójában vadhajtása a vallásnak.

Titkosan a titkoson

...kétség nélkül állíthatjuk, hogy a világban látható minden változás Isten kezében titkos munkálkodása folytán történik. Sőt, annak, amit Isten elrendelt, be kell következnie, de nem úgy, hogy feltétlenül, természetéből adódóan szükségszerűnek tűnjön.
Institutio 1.16.9.

Egyik este kisfiammal a véletlenről beszélgettünk. Én már tapasztalatok birtokában mondhattam neki azt, hogy véletlen nincsen, mert minden Isten akaratától függ. Ez a mély református-kálvinista meggyőződés mintegy ismertetőjegyünkké vált. Sokan keverik a predesztináció, azaz eleve elrendelés fogalmával, ami valójában a kettős kiválasztás tana, és nem a hétköznapi életünkre, hanem üdvösségünkre vonatkozik. Nyilván ily módon összefügg teljes életünkkel, nem elválasztható tőle. Ugyanakkor több mint négy évtized élettapasztalata után az ember nagy meggyőződéssel mondhatja, hogy visszatekintve igenis az Úr Isten rendezte az ember útjait, kijelölt pályákat, rendezett, segített. Gondoskodott.

Napkelte

...amikor Isten igéje felragyog az embernek, az olyan, mint amikor a napkelte besugározza a földet; ám ebből csekélyke hasznunk származik, amíg szemet nem ad, vagy szemünket meg nem nyitja ő maga...
Institutio 2.2.21.

Karl Barth, a 20. század egyik – ha nem „A” - legnagyobb teológusa harminc évesen a prédikáció gyakorlati problémáit kutatva nekiállt elolvasni Pál apostol Római levelét. Mégpedig úgy, mint ahogy nagy elei tették, így Augustinus, Luther, és Kálvin, saját olvasatban, mintegy felfedezve egy új szöveget. A döbbenet elementáris erővel érte el, és így kiáltott fel egy levelében: „A Római levélben a 3,20kk sziklatömbjével bajlódom. Mi minden rejlik benne! … Pál – micsoda ember lehetett és micsoda emberek voltak azok, akiknek ezt a tömör dolgot így, néhány bonyolult morzsában odavetette, és mégis volt számukra jelentése! … Bárcsak korábban is odafordultunk volna a Bibliához, hogy most szilárd alap lenne a lábunk alatt!” („Hätten wir doch früher uns zur Bibel bekehrt, damit wir jetzt festen Grund unter den Füßen hätten!”)

No name?

Mindig nagyon kedveltem Chsysostomus szép mondását: „a mi filozófiánk alapja az alázat”. Ennél csak Augustinus mondása tetszett jobban: „Egyszer megkérdezték az egyik szónokot, hogy mi az ékesszólás első szabálya? Azt válaszolta: a tagolt beszéd. Na és a második? A tagolt beszéd. És a harmadik? A tagolt beszéd. Nos, ha engem kérdezel a keresztyén vallás szabályairól, azt válaszolom: hogy először, másodszor, harmadszor és mindig: az alázat.” Alázaton pedig nem azt érti, hogy az ember, tudván, hogy valami ereje mégiscsak volna, eláll a kevélységtől és a gőgtől, hanem azt, hogy igazán átérzi, nincs más menedéke, csak az alázat...
Institutio 2.2.11.

Bizonyára van felrázó ereje annak, ha egy magyar kálvinizmusról folyó konferencián valaki igyekszik bebizonyítani, hogy megreformált hitű eleink eleinte nem Kálvinra hivatkoztak, és valójában a „kálvinista” név is csak gúnynév volt, amit az ellenfelek akasztottak a buzgó helvét hitvallásúakra. Így csak a későbbi utókor tekinti őket kálvinistának, ők sokkal inkább egy sajátos ágát képezték a református hitűeknek.Bizonyos értelemben valóban különbözik a magyar kálvinizmus minden más nemzeti kálvinizmustól, ami egy roppant természetes dolog, hiszen a történelmi, kulturális háttér, az egyháztörténet fordulatai egészen más pályát határoztak meg Európa és Észak-Amerika egy-egy régiójában. Azt állítani azonban, hogy más, sajátos teológiai utat jártak be, és ennek bizonyítékául a csekély számú Kálvin-hivatkozást felmutatni, ezt tökéletesen elhibázott gondolatmenetnek és módszernek tartom.

Asszonyok főkötőjéből áll a vallás?

Micsoda?! Talán az asszonyok főkötőjéből áll a vallás, merthogy nem szabad fedetlen fővel járniuk? (…) A legkevésbé! Mert ha egy asszonynak oly sietséggel kell a felebarátja megsegítésére sietnie, hogy nincs ideje fejét betakarni, semmit nem vétkezik, ha fedetlen fejjel teszi a dolgát. Aztán van, amikor legalább annyira illik szólnia, mint máskor hallgatnia.
Institutio 4.10.31.

Ismerjük azt, amikor két órán keresztül írunk egy szöveget és végig érezzük, hogy nem jó? Újra és újra nekifutottam a kérdésnek, amiről már ezeregyszer írtam: hogyan tudnám elfogadtatni, hogy a nők szuverén emberek, akiknek helyét és szerepét nem lehet egy olyan társadalmi idea alapján meghatározni, amely valós társadalmi rendként legfeljebb talán a viktoriánus kor kulisszái között, magasabb társadalmi csoportokban létezett? Szóval hadakoztam, viaskodtam, aztán kimentem a konyhába, és megállapítottam, hogy a gyerekek vacsorára ismét megették a holnapi ebédre szánt ételt, úgyhogy még neki kell állnom főzni. Visszatértem a gép elé, ami azt kérdezte tőlem, akarom-e helyreállítani az előbbi dokumentumot? Hát persze, válaszoltam neki. Tudjuk, mi történt: a két órán keresztül írt szöveg kiment, maradt valami régi dokumentum. Rögtön megértettem, még a gép sem volt elégedett a korábbi szöveggel.

Oldalak