A hét végén tartották meg Brüsszelben a Csokoládészalont, az édes ízek kedvelőinek legjelentősebb belgiumi eseményét - a tavalyi, első csokoládékiállítás és -vásár nagy sikerére való tekintettel idén másfélszer akkora területen, sokkal több résztvevőt fogadtak a szervezők.

Nem bűn a csokoládé - Origo

A csokoládé minőségének romlása akkor volt hír, amikor kiderült, hogy komoly válságban van a kakaótermesztés. 2010-ben egy ENSZ jelentés készült, amely felhívta a figyelmet arra, hogy jelentős hiány alakulhat ki a kakaótermelésben, amely képtelen azt a keresletet kielégíteni, ami folyamatosan világszerte jelentkezik. A fejlettebb nyugat-európai országokban évente egy fő közel 8-10 kilogramm kakaót fogyaszt el, ami egy átlagos szám lévén egy-egy adott felnőttnél ennek nyilván többszöröse is lehet.

Mondom, mindez addig számított hírértékűnek, amíg kiderült, hogy komoly bajok lesznek a kakaópiacon. Maga a növény, amely a csokoládé előállításának fő alapanyaga, legalább öt évig nem fordul termőre, tehát jóllehet a termelők felismerték, hogy érdemes további ültetvényeket létrehozni, az átfutási idő rendkívül hosszú. Ehhez járul természetesen az az aggodalom, hogy újabb ültetvények még jobban kiszorítják az őshonos növényzetet, még több rovarirtó szer kerül az ültetvények környezetébe, illetve az óriási multik kiszorítják a családi gazdaságokat. Ezek elkerülésére léteznek nemzetközileg elismert tanúsítványok, amelyek sokszorosára drágítják egy-egy termék árát, de legalább a csokoládé-faló lelkiismeretét kicsit megkönnyítik.

A csokoládéfaló közben észre sem veszi, hogy már rég kevesebb csokoládét és kakaó alapú terméket fogyaszt, mint néhány évvel korábban. Ha valaki figyelte az utóbbi évek édesipari kínálatát, egészen új termékek megjelenését konstatálhatta. Kezdődött azokkal a márkás csokoládé-termékekkel, amelyekbe kekszet kevertek. Később gyümölcsdarabkákat és karamellt vegyítettek a táblás csokoládéba, bár élt az ember a gyanúperrel, hogy inkább széttrancsírozott cipőtalpat talált az édes falatok között. Aztán egyszerre berobbantak a piacra azok a termékek, amelyeket mint csokoládét adtak el, de valójában már csak nyomokban tartalmaznak nemes anyagokat, azon kívül egyszerűen előállítható tésztafélékből állnak. Megszaporodott az ostyával készült termékek kínálata is, amit nálunk nápolyinak szokás nevezni. (Aki Győrben ismerős, az tudja, mit jelent a „speciál”, vagy egyszerűen „spéci”, hiszen a ma már csak nevében győri nápolyi egy időben ezen a néven került forgalomba, s a népnyelv nem felejtette.)

Megdöbbentő az a teljes termékcsere, ami néhány év alatt végbement, anélkül, hogy a vásárlók különösebben felháborodtak volna a fejleményeken. Személy szerint nem vetem meg a csokoládét, de nem hiszek abban, hogy a boldogság forrása lenne, és elég jól tűrtem, ahogy kivándorolt az életemből. Annál is inkább, mert néhány gyomorforgató élmény, ami csokoládé néven ért, elvette a kedvemet. Ám az már kevésbé hagy hidegen, hogy az igazi, értékes termék helyett felkínált egyéb cukros vackok árban nem maradnak el a csokoládétól, mert egyéb marketinghordozói „felturbózzák” a terméket. Ha lila, akkor éppúgy fizetni kell érte, mint tejcsokoládé társáért, pedig vizes piskóta apró csokidarabokkal. Legutóbb kisfiam születésnapjára egy kis tábla márkás csokit kapott (állítólag nagyon finom volt, és kincsként osztották el egymás között a testvérek), aminek az volt a legújabb trükkje, hogy az unalmas karamell-tésztás egyveleget egy kedves ötlettel a következőképpen adják el: Hello! A nevem karamellás-barnapiskótás! Örvendek!  És ezt a trükköt mindenütt eljátsszák velük, mi meg, ha szeretnénk valami édeset, akkor sóhajtva, de bedőlünk. Azt mondják: Helló! Én a te ultimatív piskótás, cukros, faháncsreszelékes, laborfűszeres csokoládéd vagyok.  Vásárló meg rámosolyog, és boldogan mondja: Örvendek! Pleased to meet you!

Mielőtt még világvége-képet ábrázolnék fel, nem árt megjegyezni, hogy voltak korok, amikor az emberek az édesség iránti éhségüket gyümölccsel, esetleg mézzel csillapították. Ha valaki felhördül, hogy hát a méz is rendkívüli luxus lett, akkor rögtön megjegyzem, hogy még mindig nem akkora luxus, mint régebben, a tömegtermelés előtt. Tehát voltak korok, amikor gyümölcsöt ettek az emberek, és talán nagyanyáink elbeszélésből még arra is emlékszünk, hogy nagy cikk volt délutánonként a zsíroskenyér, vagy a cukros kenyér, mert lekvár sem volt olyan bővivel.

A történetnek egy tanulsága egészen biztosan van. Csokoládé nélkül is van élet. Lehet, hogy nem bűn megenni, van, aki állítja, hogy saláta, mert növényből készül, de mindamellett túléltük azt elég derekasan, hogy nagyrészt kikerült az igazi csokoládé a táplálkozásunkból. Elvonási tünetek nélkül…

 

Hozzászólások