Rémület és erkölcs

Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy „hiteles élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges”.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

„Erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy…” vallja Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticájában. Előző hétfőn néhány reflexiót megosztottam olvasóimmal Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyve kapcsán, most folytatom, ugyanakkor az előző heti címben rejtett két fogalom megfordult. Erkölcs és rémület között helyett Rémület és erkölcs áll mottóul, mintegy jelezve, hogy a tárgyalt írógeneráció, nagyjából az Újholdasoknak nevezett kör tagjai között megfordult a hangsúly, és az erkölcsi alapállás helyett a félelem vált alapélménnyé.

Erkölcs és rémület között

Egy író- és költőnemzedék legjelesebb személyiségei – főleg az újholdasok – nem vállaltak gyermeket. Utódok helyett műveket adtak az örökkévalóságnak.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

Különleges jellegzeteségre hívta fel Polcz Alaine, Mészöly Miklós felesége a fiatal irodalomtörténész, Arday Géza figyelmét: a ’45 utáni irodalom, elsősorban a Kádár-rendszer alatt alkotó irodalmárok, akik magukat polgári írónak tekintették, nagyrészt gyermektelenek voltak. Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyvében Arday Géza e jelenséggel foglalkozik. Egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen írók többsége nagyszerű gyermekirodalmi művekkel gazdagította a magyar kultúrát, hiszen más megszólalási lehetőséget alig kaptak. Másrészt ismerteti azokat az írói, irodalmári életutakat, amelyek érintettek a kérdésfelvetés révén. Felsorolásában az Újholdasok szűk köre mellett megjelennek más jelentős, illetve kevésbé ismert írók is.

A Fuggerek asszonyai

Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.
Martha Schad: Die Frauen des Hauses Fugger

Az augsburgi Fugger család felemelkedésének története a 14. században kezdődött, amikor Hans Fugger, az egyszerű takács összeházasodott a helyi neves céhmester lányával. A család története ettől kezdve hihetetlen pályát írt le. A takácsokból kereskedők, és hamarosan elismert patríciusok lettek, kiépítették egész Európára azt a gazdasági hálózatot, amely elsősorban banki ügyleteket folytatott. Mégpedig nagyban. Királyokkal, de magával a császárral üzleteltek, háborúkat finanszíroztak, a pápa búcsúcédula-árusítását és más kúriai gazdasági ügyleteket bonyolítottak le. Grófi rangot szereztek, és Európa nagy nemesi családjaival házasodtak. Magyarországon bekapcsolódtak a felvidéki nemesfémbányászatba a Thurzó családdal való többszöri beházasodások révén. Akkori jelenlétüket a magyar nyelv egy szóval őrizte meg: „fukar”.

Másnapok

A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Buszbaleset: hétfőre nemzeti gyásznapot rendeltek el - Index

A gimnazista gyerekeket és kísérőiket szállító busz tragédiája olyan helyzet, amiben a legtöbben egyelőre csupán egy módon tudunk segíteni: imádsággal. Azzal a tapintattal, ami minden gyászolót megillet, és azzal a tapintattal, ami minden aggódó hozzátartozónak kijár.

Tüsszentés kétszer is

Megyünk az iskolába, valamit mesél kisfiam, aztán dohogva hozzáteszi: Ez pont olyan, mint amikor valakinek az az egyetlen gondja, hogy egymás után kétszer tüsszent, aztán rájön, hogy mások is kétszer tüsszentenek. Én rögtön kapcsolok, de hosszabb története van a kijelentésnek.
Győrbe utaztunk egy nagyon kerek meleglepetés-születésnapra, ami végül láthatólag nem nagy meglepetést okozott az ünnepeltnek, de annál nagyobb felhajtással járt. Még mielőtt kiértünk a városból, megálltunk egy benzinkútnál, s a várakozás közben kénytelenek voltunk hallgatni a bekapcsolt rádiót. Az Ö1, az osztrák közszolgálati rádió komoly programokat sugárzó adóján egy színésznő egy kortárs osztrák írónő novelláját olvasta fel. Ezt persze hallani is kellene. A német beolvasók nem harsognak bele a mikrofonba, sőt, inkább mormolnak, suttognak, mindezt következetes monotóniával. Amiről ezúttal tartott a felolvasás, az is a tömény monotónia: egy fiatal édesanya, feleség önvallomása egy átlagos, hétköznapi élet átlagos és hétköznapi problémáiról, amik azonban a tompa nyavalygás tónusában tragédiává emelték a semmit. Ez volt, amin végül kisfiam felháborodott. A novella elmesélte, hogy nagy törést okozott elbeszélő-főhőse számára, amikor felfedezte, mennyire nem egyedi élete: mindig azt hitte, valami különleges az, hogy egyszerre mindig kétszer egymás után kell tüsszentenie. Persze, kiderült, hogy nemcsak a nagypapája, de még egy csomó ember ilyen különös: egymás után kétszer is kell tüsszentenie. „Ez irodalom?!” jajdult fel akkor kilenc éves gyermekem, és azóta sem tudta elfeledni ezt a találkozását a kortárs irodalommal.

2017, a reformáció-kihívás

A reformáció 500. évfordulója alkalmából, a mozgalom ikonikus személyének, jelképének és eseményének kreatív eszközökkel történő újragondolására írt ki pályázatot a Reformáció Emlékbizottság. A zsűri több kategóriában is formabontó megoldásokat díjazott.
Reformáció emlékév: bűnbocsánat ingyen kegyelemből – Origo

Bevallom, ha az előttünk álló év nagy várakozására, egy fontos évfordulóra gondolok, akkor véletlenül sem jut eszembe a kiegyezés. Kicsit váratlanul ért, amikor az állami évzáró-évköszöntő beszéd erről szólt. Előttem egy lebeg: idén ünnepeljük a reformáció félezer éves évfordulóját. Óriási idő - óriási fordulat egykor a világ történelmében, az emberi gondolkodásban, a hitünkben – egy globális esemény, aminek most valóban kerek évfordulójára emlékezhetünk. Ehhez képest egy 150 éves kiegyezés-évforduló – valljuk be – iszonyúan provinciális.

Meztelen talpak a hóban

Higgyünk az isteni segedelemben tovább…
Nagyapám szavai 1945-ből

Éjszaka tömöttre fagyott odakinn a hó, a gyerekek látták a jégvirágos ablakon keresztül is, hogy szikrázik, ahogy a téli nap fénye megcsúszott rajta. Kinyitották résnyire az ablakot, kicsit megborzongtak, a három lány kényesen felkiáltott. A fiúk egymásra néztek: már tudták, mi következik. Sándor volt az első, aki kiugrott mezítláb, egyetlen nadrágban a hóra, aztán félénkebben követték a többiek. Laci maradt utoljára, ő volt a leggyávább mind között. Neki ez az egész végtelenül gyerekesnek tűnt. Színésznek készült, nem volt ínyére az ilyen erőfitogtatás. Végül mégis kimászott, ahogy mezítelen talpa a jeges hóra érve szinte odaégett, máris megbánta, hogy gyáva volt bent maradni.

Adventi metafora

Havat terel a szél az erdőn, | mint pehely-nyájat pásztora. | S néhány fenyő már érzi sejtőn, | miként lesz áldott-fényű fa, | és hallgatózik. Szűz utakra | feszül sok ága, tűhegye, - | szelet fog, - készül, nő magasba, | az egyetlen szent éj fele.
Rainer Maria Rilke: Ádvent, Fodor András fordítása

Egy metafora akkor jó, ha úgy tud magában rejteni többszörös tartalmakat, hogy egy-egy minimális képbe sűrít több évszázadnyi történeti, kultúrtörténeti anyagot. Látunk egy képet, amely önmagában is hordoz hangulatot. Rilke Ádventje felidéz egy éjszakát, pehelyhó hull, s látunk néhány fenyőt. Nagyrészt mindenkinek van élménye tél éji hóesésről, a csípős hidegről, s azonnal többet érez, mint egy egyszerű rideg két dimenziójú kép. Talán még meg is borzong az ember, mintha érezné a hideget: a bőr összeugrik, belül valami remeg. És mintha valóban lecsapódna a lehelet az állon, az orr alatt, hogy végül egészen lehűtse a száj környékét. Érezni véljük fejünkön a hópelyheket, lábunkba a hideg belevág, s tudjuk azt is, bármily gyönyörű és izgalmas az éjjeli hóesés a fenyők között, más vágyunk nincs, mint végre otthon lenni.

Mesteri kontraszelekció

Csütörtökön este nyílt meg Bekay Nagy Maya kiállítása, aki az utóbbi időben elég nagy visszhangot keltett Szent Mártonról készített festményével. A kép nem csak megosztó, de a szombathelyi művésztársadalom egy részét egyenesen felháborította (többek közt azzal is, hogy a Képtárban kiállítják).
A kiállítás, ami annyira megosztó, mint Szent Márton, ha köpenyről van szó – Nyugat.hu

A Szent Márton év kapcsán Szombathely majd minden rendezvénye az egykori pannóniai születésű Martinus nevét kívánja felvenni. Az egykori keresztyén pap és a nyugati szerzetesrendek megalapítója, akinek életeszménye volt az aszkézis, az egyszerűség, az elvonultságban megélt lelkiség, gyakorlatilag abban a két legendában elevenedik meg a szombathelyi nagyközönség számára, amelyből az egyik egészen biztosan későbbi népi fikció. Ez a liba, ami Márton napkor amúgy is jobban esik, ha tudjuk, hogy még egy szent életű emberhez is köthetjük bekebelezését. A másik a helyi megfogalmazásban „szétszabott” köpeny, amit egy koldus kap, s már mindenki tudni véli, hogy maga Krisztus a koldus. E két történet köré szerveződik az a rengeteg program és termék, ami Martinusról kapja nevét, a Szent Márton kifli, a különböző színpadi produkciók, a kiállítás (ahol gyermekeim szerint rengeteg Márton volt), egy konferencia, amelyet a két szent Márton, Martinus és a protestáns tiszteletére tartottak. De volt szegény Mártonnak – az aszkétának – sörfesztiválja is, csak hogy meg ne szomjazzon.

"Foszforos tüzek emléke" 2.

A Köztársaság téri pártbizottsági épület október 30-i ostromát követő eset jól mutatja, az írók 1956-os aktivitása mennyire összekapcsolta az „író” és a „reform” fogalmát még az egyszerű emberek fejében is. Az egyik elfogott fiatal ÁVH-s, a meglincseléstől félve, váltig bizonygatta a nemzetőröknek, hogy ő író, ettől remélve, hogy megmenekül a felkelők bosszújától.
Wikipedia.hu

A forradalomhoz három fontos kiadvány, illetve közös szöveg köthető. A Rendületlenül című irodalmi röplap, amely Püski Sándor nevéhez fűződik, s amely Jankovich Ferenc és Tamási Áron egy-egy írását is lehozza. A legismertebbé a november 2-i Irodalmi Újság vált, amelyet a rendszerváltásig tiltott irodalomként kezelt a hatalom. Ebben jelent meg Illyés Gyula korszakalkotó, eredetileg 1953-as, emlékezetből leírt verse, az Egy mondat a zsarnokságról, valamint Kassák Lajos A diktátor című 1952-ben született verse, emellett ez a szám közölte le Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán, Kónya Lajos A magyarokhoz, illetve Benjámin László Elesettek című verseit. Ez utóbbiak jelentősége inkább történelmi, mint irodalmi jellegű.

Oldalak