Más tér

A Google több mint 60 művészt kért fel, hogy kísérletezzenek a Tilt Brush-sal.
A Google révén műalkotások születnek a Tilt Brush-sal - VRodo

Az új technikai fejlődés okozta nemzedéki konfliktusok egyik legfőbb forrása, hogy a digitális technológia igazi csodái csupán azok számára hozzáférhetőek és érthetőek, akik használni tudják azt. Egy okostelefonnal lehet telefonálni is, de tulajdonképpen egy mai használó számára rengeteg eszközt helyettesíthet, a komolyabb gépekről és programokról nem is szólva. Észrevétlenül vesz körül bennünket mindennapjainkban az a sokat szidott digitális világ, segíti munkánkat, eligazodásunkat, meggyorsítja azt, amivel régen órákat, napokat elpepecseltünk. De a legtöbben még mindig borzongva gondolnak arra, milyen is a párhuzamosan jelen lévő virtuális világ. Az idősebbek a fogalmat hallva többnyire öldöklős játékokra és ámokfutóvá vált fiatalokra asszociálnak. Pedig a virtuális valóság ma már új lehetőségeket nyitott meg a tudományban éppúgy, mint a művészetekben.

Kolbászfalatozás március 9-én

Lehet – szabad böjti időben kolbászt enni? Igen, döntötte el 1522-ben Ulrich Zwingli. Mert a hit szabadság.
Az élet cselekvési szabadsága – Neue Zürcher Zeitung

A botrány március 9-én tört ki. Böjti időben. A zürichi nyomdász, Christoph Froschauer házában felkockáztak két egész füstölt kolbászt. Felkockázták, kiosztották, és a jelenlévők bizony nem nézték a böjti időt, hanem befalatozták. Mégpedig csakazértis! Hogy megmutassák! Zwingli Ulrich ugyan nem kért a füstölt kolbászból, de jelen volt a nevezetes alkalmon. Az Úr 1522. esztendejét írjuk.

A hipster Marx-Engels

Marx (August Diehl) és Engels (Stefan Konarske) találkozását és barátságát mutatja be az osztrák-belga-német koprodukcióban készült A fiatal Marx Károly című film, amit a februári Berlinale filmfesztiválon vetítenek le először a közönségnek. A Filmstarts.de nevű német filmes portál úgy tudja, az alkotás 2017 márciusától látható lesz a német mozikban.
Filmet forgattak a fiatal Marx és Engels barátságáról - Mandiner

Tulajdonképpen az a csodálnivaló, miért nem fedezték fel előbb a témát: nemrég film készült a fiatal Marx és Engels életéről. Akiket mi úgy ismertünk meg, mint öreg és tekintélyparancsoló zord öregek az iskolaterem falán, azok most a világfelforgató ifjak. A történet azért hátborzongató, mert felhívja a figyelmet arra, hogy ma is születnek Marxok és Engelsek, és hogy egyáltalán nem mindegy, milyen impulzusok érik őket.

Ezek a mai fiatalok

Ezek a mai fiatalok! – mondja fiam, és csóválja okos gyerekfejét.

Ezek a mai fiatalok! – mondja fiam, és csóválja okos gyerekfejét.

Rémület és erkölcs

Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy „hiteles élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges”.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

„Erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy…” vallja Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticájában. Előző hétfőn néhány reflexiót megosztottam olvasóimmal Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyve kapcsán, most folytatom, ugyanakkor az előző heti címben rejtett két fogalom megfordult. Erkölcs és rémület között helyett Rémület és erkölcs áll mottóul, mintegy jelezve, hogy a tárgyalt írógeneráció, nagyjából az Újholdasoknak nevezett kör tagjai között megfordult a hangsúly, és az erkölcsi alapállás helyett a félelem vált alapélménnyé.

Erkölcs és rémület között

Egy író- és költőnemzedék legjelesebb személyiségei – főleg az újholdasok – nem vállaltak gyermeket. Utódok helyett műveket adtak az örökkévalóságnak.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

Különleges jellegzeteségre hívta fel Polcz Alaine, Mészöly Miklós felesége a fiatal irodalomtörténész, Arday Géza figyelmét: a ’45 utáni irodalom, elsősorban a Kádár-rendszer alatt alkotó irodalmárok, akik magukat polgári írónak tekintették, nagyrészt gyermektelenek voltak. Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyvében Arday Géza e jelenséggel foglalkozik. Egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen írók többsége nagyszerű gyermekirodalmi művekkel gazdagította a magyar kultúrát, hiszen más megszólalási lehetőséget alig kaptak. Másrészt ismerteti azokat az írói, irodalmári életutakat, amelyek érintettek a kérdésfelvetés révén. Felsorolásában az Újholdasok szűk köre mellett megjelennek más jelentős, illetve kevésbé ismert írók is.

A Fuggerek asszonyai

Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.
Martha Schad: Die Frauen des Hauses Fugger

Az augsburgi Fugger család felemelkedésének története a 14. században kezdődött, amikor Hans Fugger, az egyszerű takács összeházasodott a helyi neves céhmester lányával. A család története ettől kezdve hihetetlen pályát írt le. A takácsokból kereskedők, és hamarosan elismert patríciusok lettek, kiépítették egész Európára azt a gazdasági hálózatot, amely elsősorban banki ügyleteket folytatott. Mégpedig nagyban. Királyokkal, de magával a császárral üzleteltek, háborúkat finanszíroztak, a pápa búcsúcédula-árusítását és más kúriai gazdasági ügyleteket bonyolítottak le. Grófi rangot szereztek, és Európa nagy nemesi családjaival házasodtak. Magyarországon bekapcsolódtak a felvidéki nemesfémbányászatba a Thurzó családdal való többszöri beházasodások révén. Akkori jelenlétüket a magyar nyelv egy szóval őrizte meg: „fukar”.

Másnapok

A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Buszbaleset: hétfőre nemzeti gyásznapot rendeltek el - Index

A gimnazista gyerekeket és kísérőiket szállító busz tragédiája olyan helyzet, amiben a legtöbben egyelőre csupán egy módon tudunk segíteni: imádsággal. Azzal a tapintattal, ami minden gyászolót megillet, és azzal a tapintattal, ami minden aggódó hozzátartozónak kijár.

Tüsszentés kétszer is

Megyünk az iskolába, valamit mesél kisfiam, aztán dohogva hozzáteszi: Ez pont olyan, mint amikor valakinek az az egyetlen gondja, hogy egymás után kétszer tüsszent, aztán rájön, hogy mások is kétszer tüsszentenek. Én rögtön kapcsolok, de hosszabb története van a kijelentésnek.
Győrbe utaztunk egy nagyon kerek meleglepetés-születésnapra, ami végül láthatólag nem nagy meglepetést okozott az ünnepeltnek, de annál nagyobb felhajtással járt. Még mielőtt kiértünk a városból, megálltunk egy benzinkútnál, s a várakozás közben kénytelenek voltunk hallgatni a bekapcsolt rádiót. Az Ö1, az osztrák közszolgálati rádió komoly programokat sugárzó adóján egy színésznő egy kortárs osztrák írónő novelláját olvasta fel. Ezt persze hallani is kellene. A német beolvasók nem harsognak bele a mikrofonba, sőt, inkább mormolnak, suttognak, mindezt következetes monotóniával. Amiről ezúttal tartott a felolvasás, az is a tömény monotónia: egy fiatal édesanya, feleség önvallomása egy átlagos, hétköznapi élet átlagos és hétköznapi problémáiról, amik azonban a tompa nyavalygás tónusában tragédiává emelték a semmit. Ez volt, amin végül kisfiam felháborodott. A novella elmesélte, hogy nagy törést okozott elbeszélő-főhőse számára, amikor felfedezte, mennyire nem egyedi élete: mindig azt hitte, valami különleges az, hogy egyszerre mindig kétszer egymás után kell tüsszentenie. Persze, kiderült, hogy nemcsak a nagypapája, de még egy csomó ember ilyen különös: egymás után kétszer is kell tüsszentenie. „Ez irodalom?!” jajdult fel akkor kilenc éves gyermekem, és azóta sem tudta elfeledni ezt a találkozását a kortárs irodalommal.

2017, a reformáció-kihívás

A reformáció 500. évfordulója alkalmából, a mozgalom ikonikus személyének, jelképének és eseményének kreatív eszközökkel történő újragondolására írt ki pályázatot a Reformáció Emlékbizottság. A zsűri több kategóriában is formabontó megoldásokat díjazott.
Reformáció emlékév: bűnbocsánat ingyen kegyelemből – Origo

Bevallom, ha az előttünk álló év nagy várakozására, egy fontos évfordulóra gondolok, akkor véletlenül sem jut eszembe a kiegyezés. Kicsit váratlanul ért, amikor az állami évzáró-évköszöntő beszéd erről szólt. Előttem egy lebeg: idén ünnepeljük a reformáció félezer éves évfordulóját. Óriási idő - óriási fordulat egykor a világ történelmében, az emberi gondolkodásban, a hitünkben – egy globális esemény, aminek most valóban kerek évfordulójára emlékezhetünk. Ehhez képest egy 150 éves kiegyezés-évforduló – valljuk be – iszonyúan provinciális.

Oldalak