Vallás és erkölcs: globális "előítélet" az ateistákkal szemben?

The results of the study “show that across the world, religious belief is intuitively viewed as a necessary safeguard against the temptations of grossly immoral conduct,” an international team wrote in the journal Nature Human Behaviour. It revealed that “atheists are broadly perceived as potentially morally depraved and dangerous”.

(A tanulmány eredményei  "azt mutatják, hogy a vallásos hitre szerte a világon ösztönösen úgy tekintenek, mint szükséges biztosítékra a szélsőségesen immorális viselkedés kísértéseivel szemben" - írta egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Human Behavior-ben. A tanulmány kimutatja, hogy az ateistákra széles körben úgy tekintenek, mint akik morálisan romlottak és veszélyesek.)

Atheists tend to be seen as immoral – even by other atheists: study - theguardian.com

(Az ateistákra még más ateisták is hajlamosak úgy tekinteni, mint immorális emberekre)

A The Gurdian ismertet egy, a Nature Human Behavior (emberi viselkedés) - ben, W.M Gervais tollából megjelent cikket (a Nature-ről itt), amely egy nemzetközi kutatócsoport kutatási eredményről számol be ezzel a meglepő címmel: Globálisan evidens az ateistákkal szembeni ösztönösen szélsőséges morális előítélet (Global evidence of extreme intuitive moral prejudice against atheists). A cikk egy, a világ különböző országaiban a Templeton Alapítvány támogatásával lefolytatott kutatást ismertet, amelynek az volt a célja, hogy hitelesen bizonyítsa: világszerte ma is szívósan tartja magát egy olyan nézet, amely az erkölcsöt a valláshoz köti, még azokban az társadalmakban is, amelyek mára már nagyban szekularizáltak. A kutatás arra a meglepő eredményre jut, hogy miközben az általános vélekedés szerint inkább csak a vallásos emberekben van előítélet az ateizmussal szemben, s az ateizmus-ellenesség általánosságban nem jellemző, addig – ha a vallás és erkölcs kapcsolatáról van szó – még az erősen szekularizált társadalmakban is, sőt még az ateisták körében is makacsul tartja magát az az ösztönös (intuitive) vélekedés, hogy az erkölcs alapja a vallás. A kutatás ezt úgy értelmezi, hogy globális szinten létezik egy eddig nem igazán vizsgált ateizmus-ellenesség, az ateizmussal szembeni bizalmatlanság és előítélet, amennyiben a kérdés az, hogy szükség van-e vallásra az erkölcsös élethez. A kutatás arra vállalkozott, hogy ennek a kevésbé bizonyítható, ám önmagát makacsul tartó, világszerte tapasztalható „előítéletnek” a ma is tartó jelenlétét bizonyítsa. Mint a cikk fogalmaz, a növekvő szekularizmus a nyugati társadalmakban sem írta át az ateizmussal szembeni morális előítéletet.

A korszellem diktatúrája

„Tudjuk, hogy ez az elkötelezett pásztor nehezen tudta otthagyni posztját, különösen akkor, amikor a Egyháznak különösen szüksége van olyan meggyőző pásztorokra, akik ellen tudnak állni a korszellem diktatúrájának, és akik elszántan a hit szerint élnek és gondolkodnak. Ugyanakkor, ami a legjobban megérintett, hogy az élete utolsó időszakában megélte azt a mély meggyőződését, hogy az Úr nem hagyja el az Egyházát, még akkor sem, ha a hajó annyi vizet vett már magára, hogy az már a felborulás szélén áll.”

XVI. Benedek: Az Úr nem hagyja el az Egyházát - kereszteny.mandiner.hu

Nem kis örömmel és egyetértéssel olvastam XVI. Benedek volt pápa üzenetét, amelyet Meisner bíboros halálára fogalmazott meg. A volt pápa szavai ugyanis túllépnek a szorosan vett katolikus egyházi belügyön, súlyos üzenetté válnak az egyháznak a mai történelmi helyzethez való viszonyáról. A bíboros halála kapcsán a volt pápa a korszellem diktatúrájáról beszél, s úgy jellemzi az elhunytat, mint aki képes volt ellenállni ennek a diktatúrának. Sőt, XVI. Benedek kimondva - kimondatlanul egyenesen azt állítja, hogy ez az ellenállás mentheti meg az egyház süllyedő hajóját. Nem véletlen, hogy karakteres véleménye élénk visszhangot váltott ki az egyházias hétköznapok szintjén is, és nem csak katolikusokban.

Keresztyénség és iszlám: ki lesz a "győztes"?

És hogy mi köze a szekularizációnak a gazdasági fejlődéshez? Rubin szerint az, hogy a vallási vezetők és az intézményes egyházi struktúra közhatalmi szerepe megnehezíti a tudomány fejlődését. A vallási vezetők megpróbálják ellehetetleníteni a teológiai dogmákkal ellentétes tudományos kutatásokat. Minél fontosabb szerepe van a vallásnak a politikai hatalom legitimációjában, annál nagyobb politikai befolyással bírnak az egyházi személyek, és annál könnyebben akadályozzák a tudomány fejlődését – véli Rubin. Ráadásul a vallási vezetők gyakran bizalmatlanul tekintenek a bankokra és a kamatos hitelezésre, ami nehezíti a kapitalizmus, a szabad kereskedelem és az iparosodás megindulását.

Miért éppen a Nyugat? - metazin.hu

Köszönet a Metazinnak, ismerteti Joel Mokyr recenzióját egy fontos könyvről, amelyet Jared Rubin amerikai gazdaságtörténész írt egy ma – az iszlám érzékelhető közelkerülésével – ismét nyomasztóan aktuálissá vált, ám annál rejtélyesebb jelenségről: vajon miért van az, hogy a Nyugat gazdasági vonatkozásban „leelőzte” az iszlám által uralt Közel-Keletet? A kérdésre nincs végleges válasz, az okok is nyilván rendkívül összetettek. A recenzióból azonban az tűnik ki, hogy Jared Rubin is követi a már ismert okfejtések sematizmusait, s azzal magyarázza a nyugati fejlődés előretörését a Közel-Kelettel szemben, hogy Nyugaton az egyház elveszítette politikai-legitimiációs hatalmát, s ezzel megszűnt az a képessége, hogy a maga doktrinális merevségével a tudomány útjába álljon. Közel-Keleten az „egyház” – ahogy Jared Rubin kedves következetességgel a kalifátusokat titulálja – nem ment át hasonló hatalomvesztésen, megőrizte erejét, következtetésképp képes volt a tudomány fejlődésének ellenállni, s ez okozta a Közel-Kelet fokozatos lemaradását a Nyugattal szemben. Magyarán, ha jól értem Jared Rubint, a szekularizáció a kulcsa Nyugat sikerének. Ha pedig így áll a helyzet, akkor bizony a jeles szerző nem állt elő semmiféle új elmélettel, sőt, egy eléggé avítt történelem-értelmezési modellt fényez újra, amit az egyszerűség és közérthetőség kedvéért hívhatunk akár marxizmusnak is, ámbár a szekuláris messianizmusnak ez a formája nyilván korábbi eredetű. De menjünk sorjában.

Netanjahu és Orbán: egy új paradigma

Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy tudatában vagyunk annak, hogy egy nehéz történelem van a hátunk mögött. Szerettem volna számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait. Szeretném világossá tenni, hogy a fölfogásunk szerint minden magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden állampolgárát származásra való tekintet nélkül megvédje. A II. világháború idején ennek a követelménynek, ennek az erkölcsi és politikai követelménynek Magyarország nem tett eleget. Ez bűn. Ugyanis akkor úgy döntöttünk, hogy a zsidó közösség védelmezése helyett a nácikkal való kollaborálást választjuk. Világossá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, a magyar kormány a jövőben minden állampolgárát meg fogja védeni.

Ami a jövőt illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a látogatás egy új fejezetet nyit. A miniszterelnök úrral alaposan végigbeszéltük a lehetőségeit a most megnyíló jövőnek. Egyetértettünk abban, hogy a két ország együttműködésének potenciáljától elmarad a teljesítményünk, de mind a ketten egyetértettünk abban, hogy a zsidó–magyar együttműködésnek a jövőről kell szólnia. Egyetértettünk abban, hogy a biztonság lesz a legfontosabb. Én köszönetemet fejeztem ki a miniszterelnök úrnak azért az erőfeszítésért, amellyel Izrael hozzájárul Európa biztonságához. Egyetértettünk abban, hogy az antiszemitizmus erősödését Európában meg kell fékezni, és ennek érdekében határozott politikát kell folytatni. A magyar kormány részéről világossá tettem, hogy mi elismerjük Izrael jogát az önvédelemre, és mi is úgy vagyunk ezzel, hogy elvárjuk, hogy elismerjék jogunkat a saját magunk önvédelmére. Világossá tettem, hogy Magyarország komoly vitákban áll az Európai Unióban, Magyarország ugyanis nem akar kevert népességet, nem akarja megváltoztatni a mostani etnikai összetételét, semmifajta mesterséges, külső befolyásnak nem kíván engedni. Szeretnénk olyanok maradni, amilyenek vagyunk – akkor is, hogyha be kell ismernem, hogy nem vagyunk tökéletesek.

Orbán Viktor sajtónyilatkozata Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel történt tárgyalását követően - miniszterelnok.hu

Még idő kell ahhoz, hogy felmérjük Netanjahu magyarországi látogatásának valódi jelentőségét. Ám talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a két államférfi találkozóján elhangzottak alapjaiban kérdőjelezik meg a második világháború utáni európai paradigma eszmei alapjait. Ez a világkép azon a meggyőződésen nyugodott, hogy a Holokauszt borzalmai után az európai történelem folytathatatlanná vált, s egy totálisan új kezdetre van szükség, az identitás felépítésének olyan új eszmei alapjaira, amely nem hagy teret a történelem megismétlődésének, s hátat fordít mindenféle olyan világképi identitáshagyománynak, amelyben Auschwitz egyáltalán megtörténhetett. Ez lett az az európai paradigma, amely levonva a következtetés a Holokauszt történelmi valóságából, arra a következtetésre jutott, hogy a múlt hagyományos közösségi identitáskeretei, mint például vallás és nemzet, immár alkalmatlanok arra, hogy a szabad döntésében nem korlátozott egyén kizárólagos támaszai legyenek. Ebből a nézőpontból a kulturális hagyomány és civilizációs örökség úgy tűnt fel, mint amelyik valójában gúzsba köti az egyént szabad értékválasztásában, s olyan történelmi tragédiákhoz vezet, mint Auschwitz. Ebből logikusan következik, hogy amennyiben nem akarjuk, hogy a történelem ismételje önmagát, magukat az identitáshagyományokat kell meghaladni, s ebben a vallás és nemzet utáni helyzetben megszületik a nyitott egyén, akit immár nem köt a múlt kulturális terhe, s képessé válik a különböző civilizációs hagyományok identitást meghatározó szerepének a meghaladására.

Jézus és az önmagát "Pride"-ként értelmező demonstráció

...azért nem megyünk ki a Pride-ra, mert nincs ott keresnivalónk.

Jézus a Pride-on? - 777blog.hu

Igaz, hogy már lecsengett az az érdekes beszélgetés, amely a minap megrendezett Pride kapcsán bontakozott ki arról, hogy vajon Jézus részt venne-e egy ilyen megmozduláson. A témát mégis előveszem, nem mintha szaporítani akarnám az állásfoglalások számát. Sokkal inkább érdekes maga a tény, hogy ez a  tematika – Jézus és a Pride – egyáltalán felmerülhet. Azt kell mondjam, a jelenség újfent igazolja a Pride által is  képviselt, önmagát liberálisnak tartó eszmeiség hihetetlenül erős tematizációs hatalmát. Ha majd egyszer valamikor valaki a távoli jövőben a korunkat meghatározó világnézeti alapvetésekről ír könyvet, bízvást elmondhatja, hogy ez egy olyan kor volt, amelyben egy, az önmagát Pride-nak (büszkeség, önérzet) értelmező kisebbségi megmozdulás a többség számára is viszonyítási ponttá tudott válni. Az lett a kérdés, hogy Jézus részt venne-e a Pride-on. De nem a válasz a lényeges, hanem maga a tény, hogy a Pride-hoz való viszony immár a keresztyén önértelmezés világába is behatol. Mondd meg, hogyan viszonyulsz a Pride-hoz, megmondom, milyen keresztyén vagy. Holott valójában csak a hagyományos keresztyénség liberális kisajátítási kísérletéről van szó.

Liberális deformáció

Mi azért dolgozunk, hogy a papok mindenkit összeadjanak. Az azonos nemű párokat is. Ha szülész vagy, akkor az abortuszokat is el kell végezned, vagy kereshetsz más szakmát. Ugyanez igaz a papokra az azonosneműek házasságát illetően.

A svéd miniszterelnök szerint minden papnak támogatnia kellene a melegházasságot - 888.hu

Alapvetően a mecset ajtaja mindenki előtt nyitva áll, kivétel azok előtt, akik nikábot vagy burkát viselnek.

Megnyitotta kapuit az első liberális mecset Berlinben - 888.hu

Eddig úgy tudtam, hogy a liberalizmusnak az a lényege, hogy nem foglal állást az embereknek a „jó életre” vonatkozó meggyőződését illetően. Ezen alapul a világnézetileg semleges állam liberális eszméje, s ez alapozza meg elméletileg a kulturális sokszínűség társadalmi szintű megvalósulását. E szemlélet szerint a különböző hitek, nagy történelmi elbeszélések és világértelmezések, s az ezekből következő erkölcsi hagyományok, normák és közösségi magatartásformák egyenrangúak. A liberalizmusnak pont az a lényege, hogy türelmet és szabadságot kínál mindenféle közösségi identitásnak, amennyiben azok nem sértenek más, ugyancsak a sajátszerű identitás megőrzésében érdekelt hagyományokat. Ám úgy tűnik, napjainkra felerősödött a liberalizmusnak egy új értelmezése, amely már nem türelmes és elfogadó, hanem egyenesen meg akarja mondani, hogy miként kell átalakítani a nagy történelmi-kulturális hagyományokat, hogy azok „megfeleljenek” az általa elképzelt „jó élet” kívánalmainak. Úgy tűnik, a liberalizmus e deformált változatának kitüntetett célpontjai a vallások. Lehetsz tehát keresztyén, avagy muszlim. Feltéve, ha a vallásodról alkotott meggyőződésedben megfelelsz a deformált liberalizmus soha nem igazolt normáinak. Így születik meg – önmaga lényegének ellentmondva – a militáns, egyeduralomra törő liberalizmus. Ez a liberalizmus deformációja. Az általam reflektált két cikk voltaképpen ennek a jelenségnek az illusztrációja.

Idegenek

Európa lelkét vesztette...

Európa lelkét vesztette - haon.hu

A görögkatolikus Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája kimondta. Minden tiszteletem az övé. Ezt mondta: Európa a lelkét vesztette. Sokan mondtak már hasonlót, vagy tartalmilag ugyanezt, köztük én is, de ilyen élesen egyértelmű megfogalmazásban még soha nem hallottam. Szerintem sokak érzületét mondta ki. Az enyémet biztos. Mint ahogyan az is biztos már, hogy a rendszerváltás óta eltelt eddigi életem nem más, mint az Európától való elidegenedésem története. Ebben az Európában én idegenül érzem magamat. Kulturális magányban.  Ez nem az, amire vártam, amit reméltem, amiben hittem. Ez nem az én Európám.

Hitvallás a Hitvallásról

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata ma, a régiek megfontolását továbbra is elfogadva újra megerősítette ezt a Hitvallást.

Ünnepi Nyilatkozat - reformacio.ma

Formailag „csak” annyi történt, hogy a Magyar Református Egyház, tehát a magyar reformátusok teljes közössége határokon innen és túl, elfogadta a Második Helvét Hitvallás új fordítását. Formailag tehát úgy tűnhet, mintha csak azért kellett volna újra „elővenni” a Második Helvét Hitvallást, mert elkészült az új szöveg, és ezért szükséges az újbóli elfogadás. Meg kellett egyezni az új szövegben. Ám valójában ennél sokkal több történt. A Második Helvét Hitvallás új fordításának elfogadása ugyanis nem pusztán arról szól, hogy megegyezés született az új szövegváltozatról, hanem arról is, hogy maga a Hitvallás új szövegének elfogadása vált hitvallássá. Ez nem olyan magától értetődő. Hitet tenni egy 450 éves hitvallás mellett ma: hitvallás.

A nemi identitások és a szabadság

Az LMBTI hónap alkalmából az Egyesült Államok Külügyminisztériuma támogatásáról biztosítja az emberi jogok védelmezőit és a civil szervezeteket, melyek a világ különböző részein azért dolgoznak, hogy biztosítsák az LMBTI személyek alapvető jogát a szabadsághoz és az emberi méltósághoz.

A 2017. évi Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) Büszkeség Hónapja - Rex W. Tillerson külügyminiszter sajtónyilatkozata - Amerikai Nagykövetség, Budapest

Szinte kétségbeesetten tanácsot kérve, egy lelkipásztor kollégám mesélte, hogy gyülekezetének egyik oszlopos tagjáról kiderült, hogy homoszexuális. Mit tegyen? Mit mondjon ennek az embernek, aki amúgy családos, s életének egy pontján megrendülve tapasztalta magában, hogy az azonos neműekhez vonzódik. Próbált ellene küzdeni, sokáig titkolta, de mindhiába. Végül odavitte nagy terhét a lelkipásztorához, hogy akkor ő mondja meg, mi a helyes döntés ebben a helyzetben. És most már ketten gyötrődnek. Álljon ki ez az ember a gyülekezet nyilvánossága elé és mondja el, hogy ő meleg? Ebből meghasonlás lenne. Avagy ítéljék el és közösítsék ki? Jöjjön a virtuális megkövezés? Ez is lehetetlen. Nem tudtam neki okos tanácsot adni. Ítélet és részvét között vergődve inkább azt láttam meg újra, hogy a nemi identitások egyre terjedő sokféleségének jelensége mélységében ma még nem ismert állandó kihívást jelent, s jóformán megoldhatatlan erkölcsi dilemmák egész sorát veti fel, még azok számára is, akik amúgy elvi szinten meg vannak arról győződve, hogy a nemi önértelmezéseknek ez a sokfélesége nem jó. Nem Isten akarata szerint való.

Európa: egy liberális dogma uralma

A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket – vessük csak tekintetünket Európa határain túlra, és lássuk, hogy iszlamofób közbeszéd nélkül milyen békés és befogadó világ létesült Líbiában, Szíriában vagy Afganisztánban! Ha Európában végre megvalósulna a tolerancia, az erőszak is egy csapásra megszűnne – ahogy London is a nyugalomnak és a kultúrák békés egymás mellett élésének legszebb példáját szolgáltatja azóta, hogy lakóinak többsége muszlim polgármestert választott. A nyitott határok politikájára leginkább azért van szükség, mert még mindig túl sok fasiszta lakja Európa országait: Németországban a bevándorlásellenes párt csaknem nyolc százalékon áll, miközben Franciaországban a Nemzeti Front húsz százaléknál is többet ért el. Ilyen ellenséges közegben, ennyi rasszizmus és előítélet kereszttüzében lehetetlen embereket integrálni – kár meglepődni azon, hogy néhányuknál elszakad a cérna.

(...)

Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.

Puzsér Róbert: Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant - Magyar Nemzet

A közélet iránt érdeklődő állampolgárként mindig érdeklődéssel olvasom Puzsér Róbert írásait. Szellemes, provokatív, bátor, kerüli az ismert szekértábor-kliséket, el tudja hitetni az olvasóval, hogy tényleg saját véleménye és meggyőződése van, s ha valamely álláspontja adott esetben egybeesik is valamely politikai csoportosulás nézetével, soha nincs az embernek olyan benyomása, hogy szimpla szócsővé vált. Éppen ezért csodálkozom mostani írásán, amely – az én olvasatomban legalábbis – eléggé egyoldalúra sikeredett, s nem látok benne mást, mint világnézeti előítéletektől, hogy ne mondjam dogmáktól hemzsegő valóságértelmezést, amely ahhoz az egyébként jól ismert, számomra eléggé abszurd megállapításokhoz  vezet, miszerint „A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket…”, vagy: „Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.”

Oldalak