Magyar reformátusnak lenni jó

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a Magyar Református Egység ünnepén Debrecenben, -, ahogy ő fogalmazott - a “reformáció őrvárosában” ünnepi gondolataival köszöntötte a megjelenteket, akiket a református közösség tartópilléreiként szólított meg.

Kijelentette, nem szabad a hitünk megvallásától tartanunk, mert ezzel nem ütünk lyukat páncélunkon. Ellenkezőleg. Beszédében kifejtette, hogy “a hit vér, a Kálvin csillag pedig a jelzés, hogy veletek vagyok, hogy tartozom valahova, hogy van egy egység, amely számomra, számunkra biztonságot, erőt jelent.”

Hangsúlyozta, hogy “reformátusnak lenni jó”. Ha pedig nemcsak tíz, de ötszáz évre tekintünk vissza, akkor arra gondolhatunk, hogy “reformátusnak lenni nehéz, de felemelő elhívás".

Novák Katalain: reformátusnak lenni jó - csalad.hu

Tegnap és tegnapelőtt lezajlott a Magyar Református Egység Napja Debrecenben. Mint köztudott, a rendezvényt az indokolta, hogy tíz évvel ezelőtt jött létre a Magyar Református Egyház, amely kimondta a Trianon óta államhatárok által szétszakított magyar reformátusok szellemi – lelki – kulturális egységét. Akkor létrejött valami, pontosabban ünnepélyesen újra kimondatott valami, ami amúgy mindig is megvolt: a magyar reformátusok szétszakíthatatlan történelmi közössége.

„Az egyik helyen kereszt van a falon, a másikon vakolat sincs”

Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.

Négyszer többet költ a kormány az egyházi iskolában tanulókra, mint az állami diákokra - Index

Az Indexen megjelent egy terjedelmes cikk különböző tanulmányokra és kutatásokra hivatkozva, amely azt állítja, hogy az egyházi iskolák állami támogatása az államiakéhoz képest négyszeres. Természetesen foglalkoznánk ezzel a súlyos állítással, ha az írás megmaradna bizonyos kutatók e téren végzett kutatási eredményeinek ismertetésénél. De nem ez a helyzet. A cikk alapvetően azért íródott, hogy magyarázatot adjon arra a tényre, hogy miért növekszik az egyházi iskolákban tanulók száma. A magyarázat eszerint a következő: „Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.”

Miért kell egy liberálisnak tagadnia, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon?

Bősz Anett: A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként emlegetni, hazugság

Facebook

Azbej Tristan egyik bejegyzése hívta fel a figyelmemet Bősz Anett liberális országgyűlési képviselő bejegyzésére, aki a Sri Lanka-i kereszténységmészárlás után képes volt ezt a mondatot leírni: „A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként leírni hazugság.” Állítását nem támasztja alá tényekkel, hanem ezzel a mondattal: „Elég csak a zsidók és palesztinok vég nélküli csatájára gondolni Izraelben, a legutóbbi ausztráliai támadások áldozataira, akik muszlimok voltak, vagy a buddhisták által muszlim rohingyák ellen elkövetett, mianmari népirtásra. A buddhista Tibettől megvonni a függetlenséget, vajon a más vallásúakkal szembeni erőszaktételnek minősül-e? Én azt mondom, igen. Aki velem egyidős, vagy csak egy kicsit idősebb, annak gyerekkorában az IRA folyamatos terrortámadásai töltötték meg az esti mese utáni híradók külföldi blokkjait. A szélsőséges katolikus szervezet 1972-ben kezdte meg a protestánsok elleni hadjáratát. Hosszan folytathatnánk a sort.” Mit lehet az ilyen hozzáállásra mondani? Felháborító.

Bősz Anett nyílt levélben válaszolt Azbej Tristan-nak, a levélre pedig Szilvay Gergely reagált. Én viszont szeretnék ezúttal Bősz Anettnek ennél az emlékezetes mondatánál maradni: "A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként leírni, hazugság." Jól jegyezze meg az olvasó: a kereszténységet ma a legüldözöttebb vallásként emlegetni poltikailag nem korrekt. A liberális káté szerint. 

Okkal féltjük-e a kereszténységet?

A csapból is keresztény rettegés folyik...

Balavány György: A kereszténységre egyetlen komoly veszély leselkedik: hogy a hívők sem veszik komolyan - 24.hu

Hadd csináljak (nem először) egy kis reklámot Balavány Györgynek, a kereszténység nagy ismerőjének és oktatójának. Úgyhogy, direkt kérem az olvasót, legyen olyan kedves, betűről betűre olvassa el kedvenc szerzőnk cikkét a 24.hu-n, amely írás, nem mellesleg, Húsvét vasárnapján jelent meg, s nem mellesleg, a Sri Lanka-i kereszténygyilkolás napján. Azért olvassa el, mert amit mondani akarok, nem vitatkozás a cikk egyes tételeivel, ezt megtette Szilvay Gergely, hanem inkább megállapítás a cikk szerzőjéről. Nos, Balavány úrnak sikerült bemutatnia, milyen is a kereszténység iránti teljes részvétlenség. Ez – más szavakkal – a nyugati-civilizált-humanista krisztofóbia tökéletes példája.

Fenntartható-e még Húsvét igazsága?

Engem keresztyénként mindig zavart az olyan megfogalmazás, miszerint „a keresztyének úgy hiszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt”. Avagy személyesre fordítva: „Én hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt” Ez a megközelítés, még ha igaz is, emberek hitéről beszél pusztán, s azt állítja, hogy a keresztyének azok, akik hisznek Jézus Krisztus feltámadásában. Ezzel viszont elsikkad az a körülmény, hogy a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló beszámolók mégis csak egy történeti eseményről szólnak. Nem megkerülhető tehát az a kérdés, hogy most akkor Jézus Krisztus „objektíve” támadt-e fel, avagy egyszerűen voltak emberek, akik elhitték, hogy feltámadt, s ennek a hitnek a hagyománya a keresztyénség?

A Notre-Dame mi vagyunk

 

 

Gondolatban és lélekben mi is ott vagyunk az utcára vonuló párizsiakkal és együtt énekelünk és imádkozunk velük. Leborulunk a mindenható Isten felséges színe előtt, s valami olyasmit élünk át, hogy ennek a templomnak a tragikus pusztulásában velünk történt valami.

TGM-től megint megkaptuk

Ez a társadalom gigantikus erkölcsi hulla.

TGM: A válságról az ifjúságnak - hvg.hu

Tamás Gáspár Miklóstól, az erkölcsi utópiák rettenthetetlen hazai prófétájától megint megkaptuk. Olyan ő, mint egy mai Savonarola, aki az általa felépített eszményi világot kéri számon a valóságon, s éktelen dühbe gurul, ha azt tapasztalja, hogy a valóság csak nem bír úgy alakulni, ahogyan annak kellene. Ezért aztán válogatás nélkül szórja tüzes nyilait szinte mindenkire, kormánypártokra és ellenzékiekre, és ítéletet hirdet. Szerinte ez a mai magyar társadalom egy „gigantikus erkölcsi hulla”. Hogy miért csak ez a társadalom az, nem derül ki cikkéből.

Keresztény apologetika

Mit csinálna ez a társaság, ha Jézus eljönne újra?

Tudjuk a választ: kitennék a plakátra Soros helyére. Tökéletes upgrade. Egyrészt ő is zsidó, ami kampányok esetében kifejezetten előnyös, ezenkívül Sorosnál sokkal határozottabban menekültpárti és még nála is eltökéltebben globalista.

Joga van tudni, mire készül Jézus! - hvg.hu

Mint arra az egy héttel ezelőtti posztomban reflektáltam, a Századvég Alapítvány egy konferenciát szervezett, amelynek ez volt a címe: „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?”. Erre reagált eléggé éles és árnyalatlan módon Gomperz Tamás a HVG-ben. A kirajzolódó képlet nagyon egyszerű, ám ugyanakkor pontosan kijelöl egy sajátos frontvonalat, amelynek mentén ma a küzdelem folyik Európa kulturális jövőjéért. S ebben a küzdelemben, nem meglepő módon,  hangsúlyos kérdéssé vált, hogy ki képviseli a kereszténységet?

Keresztény kultúra istenhit nélkül?

A Századvég Alapítvány nyolc pontja a keresztény kultúráról

1. Európa kultúrája keresztény, ez nem lehet vitakérdés.

2. A keresztény kultúra felvállalása nem hit, hanem sorskérdés. A közös jövőnk függ tőle.

3. Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.

4. Európa keresztény kultúráját veszély fenyegeti kívülről. Ha az iszlám teret hódít a kontinensünkön, nem élhetünk úgy tovább, ahogy eddig.

5. A keresztény kultúrát veszély fenyegeti belülről. Vannak olyan politikai erők Európában, amelyek gyengíteni akarják a keresztény elköteleződést, mert azt gondolják, az visszafogja Európát.

6. Azért is gyengíteni akarják, mert a keresztény kultúra Európában szorosan összefügg a nemzeti keretekkel. Aki tehát a keresztény kultúrát gyengíti, az a nemzeteket is gyengíteni akarja.

7. Mi, magyarok büszkén vállaljuk keresztény nemzeti elkötelezettségünket.

8. A hit személyes meggyőződés, amelynek védelme a keresztény közösség feladata. Az ebből kinövő kultúra védelme pedig az állam kötelessége.

Századvég: kötelességünk megvédeni a keresztény kultúrát - 888.hu

A Századvég Alapítvány konferenciát rendezett „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?” címmel, majd egy nyolc pontból álló nyilatkozatot fogadott el. A konferencia rövid összefoglalója itt olvasható, a nyilatkozat pedig itt. Ennek harmadik pontja így szól: „Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.” Vélhetően ez a mondat sokak véleményébe – hívőkébe és nem hívőkébe – ütközhet, hiszen azt állítja, hogy a keresztény kultúra attól függetlenül létezik, hogy ki hogyan viszonyul az Isten-kérdéshez. Ez nyilvánvalóan ellentmondás, mert a kereszténység mégis csak vallás, s mint ilyennek a lényege a személyes viszonyulás Istenhez. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a kereszténység kulturális dimenziója vajon elképzelhető-e a személyes istenhit nélkül, s vajon az idézett mondatban megfogalmazott ellentmondás feloldható-e?

Ki védi a keresztény Európát?

Én keresztény is vagyok, demokrata is vagyok, éppen ezért soha nem lennék tagja egy olyan pártnak, ami kereszténydemokratának titulálja magát.

Philippe Lamberts: Európa csak együtt működik - SZEMlélek

Érdekes beszélgetést folytatott Gégény István a SZEMlélek magazinban Philippe Lamberts-szel, az Európai Parlament zöld frakciójának vezetőjével. Ebben az ismert belga képviselő hitet tesz kereszténysége mellett, ugyanakkor erős kritikát fogalmaz meg az önmagukat kereszténynek tartó pártokkal szemben. Azt állítja, hogy ezek a pártok valójában nem keresztények, mert a politikai hatalom függővé teszi őket. Mint mondja, „a politika, a hatalom gyakorlása függőséget képes okozni – a természeténél fogva invazív, korrodálja a személyiséget. Még ha csak egy kicsiny hatalmat is kap valaki, olyan függőségi erő hatása alá kerül, mintha elkezdene drogozni. A hatalom hajtóerő, üzemanyag az egoizmus számára, s ha nem figyelsz oda kellőképpen, teljesen felemészt. Ez az invazív része a dolognak, s ez okozza azoknak az emberi értékeknek a korrózióját, amelyekkel korábban rendelkeztél.”  Azt is állítja, hogy „az egyháznak politikai ereje van, pedig ennek nem szabadna így lennie. A vallásnak a lélekről kellene szólnia, nem a törvényhozásról. Ha pedig összekeverednek az eszközök, abból az következik, hogy a vallást felhasználják erőszakosságra, háborúskodásra, kirekesztésre, meg ami ezekből még fakad.” Lamberts feltalálta a politikamentes kereszténységet?

Oldalak