A szeretet keresztyén fogalmának liberális kisajátításáról – Néhány megjegyzés Béndek Péter Erdő Péterhez írt nyílt leveléhez

Ehhez kapcsolódik a – migráció mellett – Önt láthatóan gyötrő második, még szomorúbb egzigencia: hogy miként feleljen meg miniszterelnökünk elvárásainak, talán mert erre indítja Önt a (meglehet, rosszul értelmezett) nemzeti érzés, talán az államtól az Egyháznak juttatott bőkezű ellátmány (de vajon milyen példát fognak látni a felújított egyházi iskolákba kerülő gyerekek, mennyire reális remény a magyar egyház morális és missziós válságában, hogy értékes katolikussá válnak?), illetve vezetheti Önt hibás belátásokra talán a miniszterelnök személye iránti csodálat is – egyebeket nem tudok elképzelni, hiszen Önnél kevés tudósabb embert ismert az Egyház, tehát nem a hitünk alapjaival és a Tanítással nincsen tisztában. Visszautalok ismét a Tanításra: csak éppen szeretet nem látszik Önben, eltévedt az úton, és emiatt annál könnyebb különböző indokokra hivatkozva felsorakozni egy politikai program mellé, noha ezeket – bármilyen politikai programot – pontosan a helyén kezel a Tanítás. Tudniillik világosan óv tőle Krisztus Urunk (»Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!«), óvnak az egyházatyák, az egyház doktorai, a zsinati határozatok és pápai enciklikák: az egész Hagyomány.

Béndek Péter: A katolikusok szabadsága. Nyílt levél Erdő Péter bíborosnak

Béndek Péter filozófus nyílt levelet intézett Erdő Péter bíboroshoz, amely levélben a szerző olyan súlyos vádat fogalmaz meg, miszerint a bíboros menekültügyben megtagadja a keresztyén hit alapvető tanításait. Természetesen nem az én tisztem, hogy a levélre reagáljak. Majd a bíboros úr és környezete eldönti, hogy reagálnak-e, avagy sem. Miután azonban egy nyílt levélről van szó, s miután ebben a levélben az ismert szerző is keresztyénként szólal meg, s miután a bíboros a levélben a magyarországi keresztyénség első számú reprezentánsaként van megszólítva, okkal lehet a levélnek egy olyan olvasata is, hogy itt bizony meg van szólítva az egész magyarországi keresztyénségnek az a része, amely migránsügyben nem ért egyet a határtalan befogadás politikájával. Ez a hihetetlenül arrogáns levél azért érdemel mégis figyelmet, mert a szerző a számára egyértelmű keresztyén tanítás nevében kioktatja a bíborost, s rajta keresztül a keresztyén megszólítottak egészét arról, hogy miben is állna a valódi keresztyén szeretet. Az üzenet az, hogy a bíborossal az élen a magyarországi keresztyénség nagy része migránsügyben megtagadja a keresztyénség alapvető tanítását. Vagyis nem keresztyén. 

A katalán történelmi példabeszédről

Mindkét esetben az a kérdés, hogy a katalán identitás alárendelődik-e egy összspanyol identitásnak.

(...)

...külföldről senki sem nyilatkozott úgy, hogy érvényesnek tekinti a népszavazást, és már alig várja, hogy felvehesse a diplomáciai kapcsolatot a független Katalóniával. Ráadásul, ha egy kisebbség több jogot harcol ki magának, akkor abból erőt merít Európa többi kisebbsége is.

Mi lesz veled, Katalónia? - origo.hu

Vannak helyzetek, amikor a történelem elég brutálisan és nyersen megmutatja önmaga valódi természetét. Ez most ilyen. A katalánok függetlenedni szeretnének, a spanyolok nem engedik, az uralkodó, amúgy melldöngetően értékalapú demokratikus közvélemény hallgat. Borítékolható, hogy a katalán kiválásból nem lesz semmi, szerencsés esetben lesz majd valamiféle megállapodás. S hiába gondolja most úgy az istenadta katalán nép többsége, hogy az egész csak úgymond szavazási kérdés, a demokráciának nevezett berendezkedés végrehajtásának ügye, ha egyszer a közvetlen összspanyol érdek és a nemzetközi hatalmi konstelláció a függetlenedési törekvéseket nem támogatja. A történet nagyon tanulságos, mondhatnám példabeszéd, mert lényegében megmutatja, hogy az amúgy békésre sminkelt történelmi csendéletek mögött valójában mindig az erők valamiféle egyensúlya és kiegyezése áll. De vannak pillanatok, amikor a nyers erő nem bírja elrejteni magát semmilyen erkölcsileg magasztos ideológiába, s ilyenkor a demokráciába világában is beáll a kognitív disszonancia, érték és valóság konfliktusa, s kiderül az igazság: csak az erő számít. Az összes többi csak moralizáló szépelgés. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a katalánoknak feltétlenül igaza van.

Kimerültek a keresztyénség társadalomformáló tartalékai?

Nincs tehát többé Európa? A magyar kormányzati beszédekben még tartja magát Belloc tézise. A nyugati realitásokkal szembesülve azonban adódik az a következtetés, hogy ami Európából még megmaradt, az Közép-Európában van meg (esetleg keletebbre).

Csakhogy a valóság az, hogy a kereszténység társadalomformáló tartalékai itt is kimerültek, tömeges megújulásnak semmi nyoma; mindezen semmilyen politikai erőlködés nem segít. Sőt, alkalmasint csak ront.

Szemben az iszlámmal: ez már nem a keresztény Európa - valasz.hu

Nagyon izgalmas eszmefuttatás jelent meg a valasz.hu-n Balázs Zoltán tollából. Az írás valójában viaskodás azzal az ismert kérdéssel, hogy az iszlám megjelenése által előállt kontextusban miként is lehetne megfogalmazni az európai identitást. A szerző szerint két elbeszélés van. Az egyiknek az alapja a keresztyén Európa ideája, az a hit, hogy keresztyénség nélkül Európa nem létezhet, míg a másiké a keresztyénség utáni, szekuláris Európa eszméje. Balázs Zoltán úgy véli, hogy az európai elbeszélés-versenyek sorsa eldőlt, a keresztyénség elvesztette társadalomformáló képességét. Ám ebből szerinte nem Európa összeomlása következik, mert a szekularizációnak komoly erőtartalékai vannak. Mint állítja, „történelmi tévedés” és „politikai hiba” lenne az iszlám okozta kihívás közepette azt feltételezni, hogy a keresztyénség összeomlásával maga Európa került veszélybe, merthogy a szekuláris Európa erőtlen. Szerinte a keresztyén Európának nincs esélye, az iszlámmal szemben csak a szekuláris Európa veheti fel a versenyt, ám a küzdelem végkimenetele kérdéses.

Fényezem a kormányt

Az a szomorú helyzet, hogy egyházak állami támogatása régóta, mélyen, és egyre mélyebben sérti ezt a jogot; egyszerűen nem veszi figyelembe a nem-hívők, vagy másként-hívők lelkiismereti szabadságát. Akarom én, hogy az adómból a katolikus egyház papjai gazdagodjanak? Hát nem, csöppet sem akarom, de mit tehetnék?

Azt javasolnám, hogy az egyházak versenyezzenek bátran a hívekért, de ne kapjanak egy árva állami fityinget se tovább, ellenben számoljanak el, de nagyon alaposan, az eddigiekkel. Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy az egyházak perselypénzt is beszedik a híveiktől, az állami támogatást is bezsebelik, ráadásul egy csomó vállalkozási formát űzhetnek teljesen adómentesen. És azért ez nem semmi biznisz.

Balavány: Egyházfejlesztés közpénzből, legyen már vége! - hvg.hu

Arról most nem is nagyon akarok beszélni, hogy Balavány György cikkét olvasva déjà vu érzésem van.  Mintha ezt már hallottam volna, mintha ezzel az egyházellenes gyűlöletbeszéddel már találkoztam volna. Pontosan gyerekkoromban, az ötvenes években. Talán Balavány György testvérem a Krisztusban nincs is tudatában, milyen régi sebeket tép fel sokakban, akiknek vannak még emlékeik arról, hogy az úgynevezett kommunisták, miközben tudatosan verték szét az egyház még megmaradt társadalmi bázisát, folyton folyvást a „gazdag egyház”, a „gazdag papok” demagóg szövegeit használták. S lám, most megkapjuk megint. Rosszulesik és fáj.

Mi a baj a kereszttel Európában?

„Egyáltalán nem vagyunk olyan sokszínűek, amilyennek lennünk kellene az önkénteseink, a munkatársaink és a vezetőségünk köreiben” – írja Adamson, aki büszke arra, hogy személyesen alakítja a Brit Vöröskereszt „befogadási és diverzitási” stratégiáját.

Nem tetszik a „brit” és a „kereszt” szó a Brit Vöröskereszt vezetőjének - mandiner.hu

Az a különös helyzet állt elő, hogy csatlakoznom kell református lelkész kollégámhoz, Kutasiné Molnár Boglárkához, s meg kell osztanom a tisztelt Olvasóval afeletti felháborodásomat, hogy a Brit Vöröskereszt főigazgatójának, Mike Adamson-nak nem tetszik a szervezet elnevezésében a kereszt szó. No, nem az a különösség, hogy a kereszt már megint csípi a szemét valakinek. Ehhez úgyszólván már hozzászoktunk a keresztyén Európában. Ebből is csak az látszik, hogy a multikultúra ideája valójában egy nagy blöff. Ha ugyanis valóban multikultúra lenne, akkor ugyan mi baj lehetne a kereszttel? A különösség ezúttal abban van, hogy református lelkész létünkre állunk ki a kereszt mellett. Tudvalevő ugyanis, hogy a kereszt, enyhén fogalmazva is, nem volt része a magyar református hagyománynak. A kereszt a reformátusok szemében mindig is csak római katolikus szimbólum volt. De napjainkra alapvetően más lett a helyzet.

A "liberális" kulturális diktatúra sunyiságáról

Az állásfoglalás szerint a retusálással nem akartak semmiféle ideológiai álláspontot közvetíteni.

Lidl: Sajnáljuk, ha bárkit megbántottunk - mandiner. hu

Amint az széles körben ismertté vált, a Lidl az egyik forgalmazott termékén elhelyezett, keresztyén épületet ábrázoló képről levette a keresztet. Lehet háborogni, de ebben semmi új nincs. Hogy úgy mondjam, a kereszt-eltávolítás, a keresztyén szimbolika szisztematikus eltüntetése a mi szeretett Európánkban szinte mindennapos gyakorlat. A rajtakapott Lidl érvelése az érdekes, de az sem azért, mert valami új tartalmi indoklással találkoznánk. Jön a szokványos szöveg a semlegességről, az érzékenységekről, a világnézeti részrehajlás elkerülésének „morális” parancsáról. Szó nincs itt úgymond keresztyénség-ellenességről. Nem azért kerül le a kereszt, mert bárkinek is az lenne a célja, hogy a keresztyénség kulturális-szimbolikus jelenlétét kiszorítsa a nyilvánosságból. Szó nincs itt úgymond a keresztyénséggel szembeni negatív diszkriminációról. Valójában, de facto, mégis ez történik. A Lidl-történet egyáltalán nem rendhagyó, nagyon is beleillik abba a szellemi légkörbe, ahogyan a magát „liberálisnak” becéző uralkodó európai ideológia a keresztyénséget módszeresen diszkreditálja.  A sunyisága abban van, hogy ezt úgymond „morális” alapon teszi. Hja, azok a régi szép kommunista idők, amikor még a hatalmi-ideologikus viszonyok áttekinthetők voltak, s a hivatalos ateista ideológia legalább vállalta önmagát. De ez a mai uralkodó, ál-liberális ideológia sokkal, de sokkal rafináltabb. Úgy keresztyénség-ellenes, hogy közben ezt nem vállalja, s megejtően vonzó ideológiába rejti önmagát. Nem csoda, ha jámbor keresztyének milliói be is vették. De mi is a trükk?

Hála néked, iszlám!

Megbotránkoztató és gyűlöletkeltésre alkalmas viselkedésnek minősítették a svéd hatóságok a muszlimok előtt való sertésből készült étel elfogyasztását – írja a Marsta.nu helyi újság.

Pénzbírságot kapott az a férfi, aki szalonnát evett muszlimok előtt - 888.hu

Olvasom a hírt, hogy egy svéd férfit pénzbírságra büntettek, mert szalonnázott burkát viselő muszlim asszonyok előtt a vonaton. Állítólag közben szóval gyalázta a muszlimokat és a feketéket is, de ezt nem tudták rábizonyítani.  Nos, előre kell bocsátanom: a büntetéssel egyetértek. Amit ugyanis ez a svéd férfi tett, egyértelmű és tudatos, a nyilvánosság előtt elkövetett provokáció. Ilyen leplezetlen módon nem gázolunk a miénktől eltérő hitekbe, még ha nem is értünk velük egyet. Ez több mint illetlenség. Ez nem elegáns. Hála néked iszlám, egyre erőteljesebb jelenlétednek köszönhetően a keresztyén gyökérzetű Európa újra kénytelen lesz megtanulni, hogy mi az, hogy blaszfémia, más hitek sértegetése és gyalázása, s nem lehet mindent igazolni a szólásszabadság, az egyéni szabadság és függetlenség magasztos eszméjével. Hála néked iszlám, egyszer talán még azt is megérjük, hogy a keresztyénséget sem lehet többé már lábtörlőnek használni a nyilvános színen.

A világnézeti semlegesség elvének európai torzulásairól

 

 

Outrageous Reaction to English Mayor who asks Imam to Pray to Allah Before Official Meeting - Conspiracy Boulder News

 

 

Brit önkormányzat behódolt az iszlámnak: kötelező a mohamedán ima - Dzsihádfigyelo blog videói

Egy brit önkormányzat képviselőtestületi ülése előtt a polgármester imára szólítja fel imámját, aki először arabul (!) szólal meg a hivatalos alkalmon, majd az imát bevezető angol nyelvű szövegben a manchesteri terrortámadás áldozataira úgy emlékezik, mint „akik elhagytak bennünket”. Az imám – vallásához híven – úgy imádkozik Allah-hoz, mint aki „minden világok ura” (Lord of all the worlds), „akiben a legtöbb szeretet van, aki a legkönyörületesebb, aki az ítélet napjának ura, akit egyedül imádunk” (the most affectionate, the most merciful, master of the day of judgement, you alone we worship). Továbbá az imám imádkozik az áldozatok hozzátartozóiért, hogy ne a „negatív” gondolatok uralják őket. Vagyis: ne gondoljanak semmi rosszat az iszlámról.

Eksztázis és depresszió

Nekünk ez egy olyan hét, amikor ki lehet zárni a külvilágot és kicsit el tudjuk hinni, hogy szép a világ. Ezt próbáltuk egy dalba csomagolni" – mondja az énekes.


Ezt hal­la­nod kell, itt a Szi­get fesz­ti­vál új him­nu­sza - ripost.hu

Van abban valami bűbájos ellentmondás, hogy miközben a fesztiválok, a bulik, a popzene jelenségére hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint mai világunk tipikus, mondhatnám lényegi karakterjegyére, addig valójában, ami a fesztiválok valódi vonzerejét adja, az éppen a világból való kivonulás illuzórikus lehetősége.  Mi sem mutatja ezt jobban, mint a fesztiválok gyakori kísérőjelensége, valamiféle általános, eksztatikus boldogságérzet és eufória, s ugyanakkor a végén bekövetkező, szinte törvényszerű depresszió. Mindkettő ugyanarról a tőről fakad: a világból való eksztatikus kivonulásnak az érzete boldogság- és szabadságélményt ad, míg a fesztivál végén a világba való visszaköltözésnek a kényszere depressziót szül. Nagyon úgy tűnik, hogy a fesztiválok hihetetlen népszerűsége és vonzereje a világtól elidegenedett egyén válságára utal, aki immár csak úgy tud azonosulni önmagával, ha bevonul saját szubjektivizmusának a legmélyébe, s euforisztikus érzelmi túláradásban (Dream along reaching for a love solution) kizárja a világot, s létrehoz egy olyan közösséget, amelyet épp azok alkotnak, akik saját hagyományos, organikus és természetes közösségeikben már nem tudják megalapozni identitásukat.

Vallás és erkölcs: globális "előítélet" az ateistákkal szemben?

The results of the study “show that across the world, religious belief is intuitively viewed as a necessary safeguard against the temptations of grossly immoral conduct,” an international team wrote in the journal Nature Human Behaviour. It revealed that “atheists are broadly perceived as potentially morally depraved and dangerous”.

(A tanulmány eredményei  "azt mutatják, hogy a vallásos hitre szerte a világon ösztönösen úgy tekintenek, mint szükséges biztosítékra a szélsőségesen immorális viselkedés kísértéseivel szemben" - írta egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Human Behavior-ben. A tanulmány kimutatja, hogy az ateistákra széles körben úgy tekintenek, mint akik morálisan romlottak és veszélyesek.)

Atheists tend to be seen as immoral – even by other atheists: study - theguardian.com

(Az ateistákra még más ateisták is hajlamosak úgy tekinteni, mint immorális emberekre)

A The Gurdian ismertet egy, a Nature Human Behavior (emberi viselkedés) - ben, W.M Gervais tollából megjelent cikket (a Nature-ről itt), amely egy nemzetközi kutatócsoport kutatási eredményről számol be ezzel a meglepő címmel: Globálisan evidens az ateistákkal szembeni ösztönösen szélsőséges morális előítélet (Global evidence of extreme intuitive moral prejudice against atheists). A cikk egy, a világ különböző országaiban a Templeton Alapítvány támogatásával lefolytatott kutatást ismertet, amelynek az volt a célja, hogy hitelesen bizonyítsa: világszerte ma is szívósan tartja magát egy olyan nézet, amely az erkölcsöt a valláshoz köti, még azokban az társadalmakban is, amelyek mára már nagyban szekularizáltak. A kutatás arra a meglepő eredményre jut, hogy miközben az általános vélekedés szerint inkább csak a vallásos emberekben van előítélet az ateizmussal szemben, s az ateizmus-ellenesség általánosságban nem jellemző, addig – ha a vallás és erkölcs kapcsolatáról van szó – még az erősen szekularizált társadalmakban is, sőt még az ateisták körében is makacsul tartja magát az az ösztönös (intuitive) vélekedés, hogy az erkölcs alapja a vallás. A kutatás ezt úgy értelmezi, hogy globális szinten létezik egy eddig nem igazán vizsgált ateizmus-ellenesség, az ateizmussal szembeni bizalmatlanság és előítélet, amennyiben a kérdés az, hogy szükség van-e vallásra az erkölcsös élethez. A kutatás arra vállalkozott, hogy ennek a kevésbé bizonyítható, ám önmagát makacsul tartó, világszerte tapasztalható „előítéletnek” a ma is tartó jelenlétét bizonyítsa. Mint a cikk fogalmaz, a növekvő szekularizmus a nyugati társadalmakban sem írta át az ateizmussal szembeni morális előítéletet.

Oldalak