Éljen a terrorizmus!

Barátságos és udvarias ember volt.

A börtönben lett muszlim a merénylő - inforadio.hu

Az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy összeesküvés-elméletet gyártok. Már kezdek félni magamtól. A valóságtól elrugaszkodott fantáziával ugyanis azon spekuláltam, milyen sok haszna is lehet a terrorizmusnak.

A filiszteusoknak is igaza van?

– Nem lesajnáló a megnevezés: „Menjünk ezeknek a körülmetéletleneknek közelébe!”. Nem lenéző, nem gúnyos, nem is gőgös; – hanem saját magukra nézve, üdvbizonyossággal teljes. Ez a bizonyosság soha nem vetheti el a másikat. Ugyanakkor ez a bizonyosság erőt merít saját hitéből mindenkor. Lehet úgy reménységhez jutni saját hitünk igazságaiból, hogy ezzel nem tapossuk meg a másikét? Lehet-e nem feltenni azt a kérdést, hogy itt kinek van igaza, miközben mi bátran valljuk, hogy a mi Urunk, az Isten, mindent szépen intéz, mert Ő mindig az élet pártján áll? (6)

Steinbach József: "...az Úr előtt nincs akadály..." - igemellett.blog.hu

Nem tudom, ki olvassa rendszeresen a Reformátusok Lapjában évtizedek óta megjelenő rovatot, az Ige mellett címűt, amelyet már elég régóta Steinbach József püspök ír. A református Bibliaolvasó Kalauzt követő napi igemagyarázatok blogként on-line is elérhetők. A mi blogunk, a Reposzt, közéleti blog, tehát okkal vetődhet fel a kérdés, vajon hogy jön erre a felületre az Ige mellett? S már benne is vagyunk a dolgok sűrűjében, ha úgy tetszik, korunk tipikus gondolkodásmódjában: „ott” az igemagyarázat, „itt” a közélet, s vajon a kettőnek mi köze egymáshoz? Csakhogy ezzel a mai írásommal épp azt szeretném egy villanás erejéig bemutatni, hogy az igemagyarázat, az igehirdetés nagyon is tud közéleti lenni, még akkor is, ha a mai világunkat jellemző harsányság miatt sokak ingerküszöbét az Ige üzenete nem bírja elérni, s az igemagyarázat sokak szemében amolyan „ártatlan” műfajként tűnik fel, amelynek semmi köze úgymond közélethez. De ez nem így van. Az igehirdetés és az igemagyarázat igenis közéleti lehet, amennyiben aktuális problémára reflektálva az Ige üzenetét közvetíti. Itt van az Ige mellett rovat is, s Steinbach József rendszeresen foglalkozik mai problémákkal. A sok közül most egyet emelek ki.

A kereszténység egyszerre áldozat és bűnbak

Aktív és passzív élet! Amint az életrevaló legény hívja a táncba a lányt, ugyanúgy Jézus is bátran megszólítja a tanítványait és hívja őket: „Gyertek emberek halászává teszlek titeket!” A fiatalok ott hagyják a halászhálót, a bankot (vámasztalt), mindent és az ekeszarvára téve a kezüket mennek, hátra sem néznek! Sajnos a mai Egyház inkább a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít, aki várja, hogy jöjjön fehér lovon a szent, jólfésült keresztény, aki áhítattal hallgatja az ő panaszait, amiért oly kevesen kérik őt fel táncra!

Adná az Isten, hogy betöltsön Jézus Krisztus bátorsága, dinamizmusa, hogy merjük az evangélium örömével megszólítani a fiatalokat, ne a botrányoktól féljünk, hanem Istenben bízzunk! Higgyünk a mindmáig munkálkodó élet Urában!

Böjte Csaba: A mai Egyház a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít - Magyar Kurír

Minden tiszteletem Böjte Csabáé, aki egyike azoknak a keresztényeknek, akik ki tudtak törni a szorosan vett egyháziasság viszonylagosan zárt világából, s tevékenysége társadalmi szintű elismerést tudott kivívni. Most mégis vitatkozni szeretnék vele, mert erőteljes szavakkal közölt véleménye nem egyedi, sőt régtől fogva nagyon is ismerős. Böjte Csaba itt egy, a mi református köreinkben is ismert önostorozó életérzést oszt meg az olvasókkal. Eszerint a kereszténység az oka annak, hogy nem tudja megszólítani a társadalmat. Magyarán az baj, hogy a kereszténység nem tudott megfelelően reagálni azokra a társadalmi folyamatokra melynek eredményeként nyomasztó kisebbségbe került, s az elegyháziatlanodás soha nem látott méreteket öltött. De vajon valóban úgy van-e, hogy egyes egyedül a keresztyénség a hibás valaha volt jelenlétének és befolyásának elvesztéséért? Én nem így látom. Sőt, azt gondolom, hogy néha a felesleges és indokolatlan bűntudat csak tovább bénítja az amúgy is legyengült kereszténységet.

TGM kioktat keresztyénségből

A keresztyénség ugyanis nem a család és a szaporodás (szaporaság) világnézete: a keresztyénség – hasonlóan más apokaliptikus és messianisztikus vallásokhoz – a szexualitás ellen, a szüzesség mellett foglal állást. A papi rend önmegtartóztatása, nőtlensége erre emlékeztet a katolikus egyházban (de önkéntes alapon az ortodoxoknál, az anglikánoknál és másutt is szokás). A keresztyénség a lélek, nem a test vallása, tehát nem a hím fölsőbbrendűségé, és nem a „jól elrendezett” nemiségé, az ún. családi értékeké. Elvégre a keresztyénség elvet mindent, ami földi és „világi”. Elveti a tulajdont és az államot. Elveti a jogot („ne ítélj”), a munkát („mezők liliomai”) és a háborút. Ez kommunizmus lenne, de a keresztyénségnek nem e világ a fontos, hanem a túlvilág. A világi dolgokat – család, magántulajdon, állam, büntetés, munka – azért kell elvetni, hogy helye legyen a messiási üzenetnek, hogy zavartalanul készülhessünk a világ (azaz a rossz) végére. A hamar az államapparátusok részévé vált keresztyén egyházak természetesen megpróbálták elfeledtetni az eredeti kérügmát, de mindig föltámadtak az „eretnekségek” (azaz a voltaképpeni ortodoxia), a protesztek (vö. protestáns) és a reformok (vö. református), amelyek ezt az emberek eszébe juttatták, és megpróbálták lefejteni az evangéliumi hitről az olyan istenkáromló, kegyeletsértő, pogány, nonszensz őrültségeket, mint a szentháromság, a mise, a szentek tisztelete, a szentképimádás, a „szentségi házasság” és hasonlók. Ma már ezek tisztán tradicionális elemek, az ördög se – még az ördög se! – hisz bennük, bár a keresztyénség alapvető üzenete (természetesen) él.

TGM: Kioktatom a KDNP-t dzsenderből - hvg.hu

Történt, hogy megjelent a hír, miszerint az ELTE indítja a gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) mesterképzési szakot. Mire Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke nyílt levelet írt az ELTE rektorának, Mezey Barnának, kifogásolva a kezdeményezést. A nyílt levél olyan éktelen dühöt váltott ki Tamás Gáspár Miklósból, hogy ő kéretlenül beszólt, s írásának címe szerint kioktatja a KDNP-t dzsenderből. De hát nem ez történt. TGM kioktat keresztyénségből. Mert ő tudja. Sőt, mindenkinél jobban tudja. Így hát keresztyénként, noha a gender studies-kérdéshez ezúttal nem akarok hozzászólni, kénytelen vagyok cikkének címzettjei között érezni magamat. TGM elmagyarázza a keresztyéneknek, mi is a keresztyénség. Mindezt oly’ megejtő és reflektálatlan dühvel, hogy már-már tetszik. Csak ne lenne az egész olyan végtelenül leegyszerűsítő és egyoldalú, sőt, a tudós szerző saját mércéjéhez képest is primitív. 

A militáns liberalizmus nyelvi háborúja

“Every time any child sneezes, they loudly say ‘God bless you!’ and look in my direction. I have complained twice to my principal – one last month and once today,” she continued. “She has spoken privately to one or two of the little cretins, but it seems to do NO GOOD. I am feeling bullied and harassed. It has become intolerable. I don’t feel like talking with the parents will stop the inappropriate behaviors because, for all I know, the parents are encouraging them.”
(„Mindig, amikor bármelyik gyerek tüsszent, ők hangosan mondják, hogy »Isten áldjon meg« - és néznek felém. Kétszer panaszkodtam az igazgatómnak – egyszer a múlt hónapban és egyszer ma” – (a tanárnő) folytatta.  „ Egy-két kicsi kreténnel beszélt is négyszemközt, de úgy tűnik, semmi haszna. Bántalmazva és molesztálva érzem magamat. Tűrhetetlenné vált. Nem érzem úgy, hogy ha beszélnék a szülőkkel, akkor az megállítaná ezt a nem megfelelő viselkedést, mert amennyire tudom, a szülők bátorítják őket.”)

Atheist middle school teacher says she feels ‘bullied’ by students saying ‘God bless you’

(Ateista középiskolai tanár azt mondja, hogy 'bántalmazva' érzi magát, ha a diákok azt mondják, hogy 'Isten áldjon meg') - washingtontimes.com

Mit mond egy amerikai annak, aki a társaságában tüsszent? Azt mondja neki, hogy „God bless you.” (Isten áldjon meg.) Ez a nyelvi hagyomány. A The Washington Times beszámol egy érdekes történetről, miszerint egy ateista tanárnő átélt egy hihetetlen sérelmet. Ez úgy történt, hogy a tanítványai, midőn valaki az osztályban tüsszentett, azt mondták az illetőnek, hogy „God bless you”. Eközben kérdően néztek tanáruk felé, mert ugye, tudták róla, hogy ateista. A tanárnő ezt agresszióként élte meg, s az ügyben vizsgálat is indult. Mint a tanárnő nyilatkozatából kiderül, a diákok viselkedése nem tolerálható tovább. Problémájává vált a nyelvi hagyományban rögzült tüsszentés utáni jókívánság. A „God bless you”-ban Isten szerepel ugyebár, s lévén ő egy ateista, ez a mondat számára tűrhetetlenné vált. Mert ő meg van sértve. Mondhatnánk azt is, hogy ez az ügy nevetséges, szóra sem érdemes. Vagy mondhatnánk azt is, hogy ez a tanárnő egyszerűen éretlen, nem tudja a helyén kezelni az ügyet. De sajnos mégis komolyan kell vennünk, mert ahogyan reagált a gyerekekre, mégis csak kortünet. Nem kirívó és nem egyedi. Ez a fajta harcos, a tolerancia nevében szabadságjogokért küzdő liberalizmus ugyanis már elég régóta nyelvi háborút hirdetett, s az általa képviselt világnézetet úgy gondolja megvalósíthatni, hogy legszívesebben kiirtana a nyelvből mindent, ami nem idomul az általuk helyesnek gondolt valósághoz.

Kereszténység és modernitás

Ez a két irány Európában is létezik.

Épp ez a könnyed katolicizmus az, ami megöli az egyházat Németországban és Európa más részein is. Hogy miért akarják a katolikusok lemásolni és elkövetni újra a liberális protestantizmus hibáit, az rejtély számomra, de néhányan nyilvánvalóan ezen az úton járnak. Így aztán az eredmény is ugyanaz: haldokló keresztény közösségek. Itt egyértelműen arról van szó, amit a kereszténység és modernitás vastörvényének nevezek: azok a keresztény közösségek, amelyek egyértelmű doktrinális és morális határokkal rendelkeznek, túlélhetik a modernitást (és a posztmodernt), mi több, virágzóak lehetnek; míg azon keresztény közösségek, amelyek határai porózussá válnak, kihalnak.

Amerikában él, Európában haldoklik a kereszténység – II. János Pál pápa életrajzírója a Mandinernek - mandiner.hu

Figyelemre méltó interjút készített Szilvay Gergely George Weigel-lel, II. János Pál pápa életrajzírójával. A beszélgetésben nagy teret kap a ma a protestánsokat is foglalkoztató kérdés, a kereszténység jövője, Európa és a kereszténység. Weigel nem köntörfalaz. Szerinte az Amerikában Catholic Lite-nak, „könnyed katolicizmusnak” nevezett keresztény irányvonal halálra van ítélve, s mint mondja, Európában is ez a helyzet. (A catholic lite kifejezés egyébként Robin Williamstől származik, s aztán Amerikában összefoglaló nevévé vált egy olyan katolikus irányzatnak, amely úgy tűnik fel, mintha elfogadná a katolicizmus alapvető tanításait, de valójában nem. A Catholic Lite amerikai történetére itt most nem tudunk kitérni.) S itt jön elő Weigel egyik legfontosabb állítása: „Itt egyértelműen arról van szó, amit a kereszténység és modernitás vastörvényének nevezek: azok a keresztény közösségek, amelyek egyértelmű doktrinális és morális határokkal rendelkeznek, túlélhetik a modernitást (és a posztmodernt), mi több, virágzóak lehetnek; míg azon keresztény közösségek, amelyek határai porózussá válnak, kihalnak.” Egyetértek.

Mitől lesz valaki igazán "egy közülünk"?

A Pew Research Center nyilvánosságra hozta annak a világméretű kutatásnak (What It Takes to Truly Be ’One of Us’) az eredményét, amely azt vizsgálta, hogy a különböző országokban az emberek mit tekintenek a nemzeti identitás legfontosabb alkotóelemeinek. A vizsgált országok: USA, Canada, több európai ország, köztük Magyarország, valamint Ausztrália és Japán. A kérdés az volt, hogy az adott országban a nemzeti identitás szempontjából az emberek mennyire tartják fontosnak a születési helyet, a nyelvet, a szokásokat és hagyományokat, és a vallást. Az egész anyag ismertetésére itt nyilván nincs mód. Aki tud angolul, s érdeklődik ilyen kérdések iránt, annak érdemesebb hosszabb időt is szentelnie erre a kutatásra. Bennünket nyilvánvalóan elsősorban Európa, s azon belül Magyarország érdekel, s az az izgalmas lehetőség, hogy még egy laikus éreklődőnek is lehetősége nyílik az egyes európai országok kulturális karakterének összehasonlítására. A Pew Research Center által közölt eredményből az mutatható ki, hogy Magyarország sok tekintetben az egyik legkonzervatívabb európai ország. S annak megítélése, hogy ez "baj"-e, avagy sem, nyilván politikai-ideológiai beállítódás kérdése. Ha úgy tetszik, a kutatási eredmény "igazolhatja" a magyarországi népességről alkotott, jól ismert negatív képet (idegengyűlölet, bezárkózás, maradiság, "mucsaiság", stb.), másrészt alátámaszthatja azt a vélekedést is, hogy a magyarok nagy része ellenáll bizonyos nyugati, a nemzeti identitást veszélyeztető tendenciáknak. Mintha megfordulni látszana egy ismert évszázados trend: az Európán belüli Nyugat szellemisége már nem feltétlenül és nem mindenben vonzó példaként jelenik meg a magyarok nagy része számára. 

A reformáció és a "Nyugat öngyilkos forradalma"

A hagyományos katolikus értelmezéssel összhangban álló szemlélet szerint a kereszténység befolyását egy forradalmi folyamat ásta alá, amely lépésről lépésre bontotta le a trón és oltár szövetségét.

Ez a forradalom a nyugati civilizáció metafizikai öngyilkossága.

(...)

A humanizmus Isten és a katolikus hit primátusa helyett az embert tette a gondolkodás legfontosabb viszonyítási pontjává. Ennek talaján kapott erőre Luther határozott, egyértelmű, de téves világnézete.

Filemon Norbert: A Nyugat öngyilkos forradalmáról - Mandiner

Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő. Filemon Norbert, a szerző, egyenesen azt állítja, hogy „minden rossz”, vagyis a nyugati civilizáció fokozatos leépülése és öntudatvesztése, ahogyan fogalmaz, a "metafizikai öngyilkosság", a reformációval kezdődött. Felrajzol egy amúgy régtől fogva ismerős „fejlődési” modellt, forradalmak sorozatát, amelynek a végeredménye a mai, identitását vesztett Európa. A főbb forradalmi állomások: humanizmus-reformáció, felvilágosodás, kommunizmus, valamint a negyedik forradalom, amit ő kultúrmarxizmusnak nevez, s végül az ötödik, az utópisztikus fantázia világa. A lényeg, hogy ebben az egyébként nem túlságosan új történelemszemléletben (hazai gondolkodók közül elég csak Molnár Tamásra gondolnunk) Európát a forradalmak sorozata döntötte romba, s eme forradalmak kiindulópontja, ami az első dominót meglökte, maga a reformáció.

Az igazság örök

Meg kell találni a választ arra a kérdésre, hogy jók-e azok a társadalmi formák, azok a törvényt formáló, társadalmi viszonyokat átalakító folyamatok, amelyeket az úgynevezett nyugati civilizációban látunk. A pártállam idejéből keserű tapasztalatunk, hogy azzal, ha idomul az ember keresztyénellenes gondolatokhoz, és ezt bensőségessé teszi, legfeljebb csak rövid távú túlélési előnyökre tud szert tenni. Tehát kell-e hallgatnunk, amikor azt látjuk, hogy Európa-szerte vagy az úgynevezett posztkeresztyén világban a törvényhozásban az erkölcsöt, a gazdasági életet, a politikai kérdéseket érintően olyan szempontok uralkodnak el, amelyek nem férnek össze a mi keresztyén meggyőződésünkkel. Létezik a keresztyénség háttérbe szorításának olyan módja is, amit Ravasz László fogalmazott meg 1956 nyarán: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Bogárdi Szabó István: Az igazság örök - reformatus.hu

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fontos interjút adott az egyház honlapjának és a Reformátusok Lapjának. Nem tartom feladatomnak ezen a blogon az interjú teljes ismertetését, de szinte belső késztetést érzek, hogy az interjú azon részére, amelyben T. Németh László és Feke György főszerkesztők a keresztyénüldözésekről kérdezik a püspököt, részletesebben reagáljak. Első és legfontosabb reakcióm az, hogy üdvözlöm a püspök szavait. Bogárdi Szabó István nem marad meg az ilyenkor szokásos lózungoknál, hanem a világ különböző helyein tapasztalható fizikai keresztyénüldözések kapcsán a gondolatmenetét tovább fűzi, s van bátorsága érinteni egy igen érzékeny témát, amelyet ő „szellemi természetű keresztyénüldözésnek” nevez. Miután világossá teszi, hogy a keresztyénség Európában és hazánkban is szabadon élhet, a püspök utal a nyugati civilizációnak az egyházat gyengítő folyamataira. De mondanivalójának célja nem a másokra mutogatás, hanem Ravasz Lászlót idézve eljut az ezen folyamatok lényegét megfogalmazó konklúzióhoz: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Gyász

Megírtam a posztomat a mai napra, ahogy kell. Fel is tettem. De van úgy, hogy az élet közbeszól. Eltervezed a jövőt, anélkül, hogy egy pillanatig is száz százalékosan biztos lehetnél abban, hogy a tervezett jövő a tiéd. Nem a tiéd. S most úgy szólt közbe, hogy nem maradhatsz érintetlen. Gyászolsz te is. Muszáj írnom még egy posztot. Belülről muszáj.

Oldalak