A bevándorlás és idegengyűlölet pedig tuti siker Magyarországon. Itt ezzel a témával nem lehet veszteni. Magyarok vagyunk, vagyis nekünk a xenofóbia olyan, mint a szaharai beduinoknak a napsütés: természetes, megszokott, nyilvánvaló és szükséges velejárója az életnek.

Nemzeti konzultáció, az idegengyűlölet ütőkártya kijátszása - kritikusok.blog.hu


Általában nem szoktam névtelen szerzőkre reagálni. Most mégis megteszem, mert a bevándorlás terebélyesedésének, s akár népvándorlássá alakulásának fenyegető realitása, s az arra adott egyértelmű magyar válasz újra felerősítette a jól ismert szólamot: a magyar idegengyűlölő. Ezért lehet úgymond kijátszani a xenofóbia-kártyát. S itt is vagyunk a „bűnös nemzet”, meg az "ilyen a magyar" toposznál, ha még az elmúlt évtizedekben nem hallottuk volna eleget. A határt tehát nem racionális nemzeti érdekek miatt kell lezárni, hanem azért, mert a magyar ilyen: utálja az idegeneket. Benne van a vériben. Megoldhatatlannak tűnő humanitárius katasztrófa fenyeget, amelyet a politikai moralisták szerint valójában meg lehetne oldani, ha a magyar nem lenne ennyire megátalkodottan idegengyűlölő. Na, ezt nevezem én politikai moralizmusnak.

Pedig a szerzővel még egyet is értenék: a konzultációt a kormány azért kezdeményezi, „hogy legitimálják azt, amit már régen eldöntöttek: a bevándorlás-korlátozást.” Még azt is elfogadom, hogy a kérdések valóban átlátszóak, s egészen őszintén, engem néha mosolyra fakasztottak. Azért a bugyutaságnak és szakszerűtlenségnek is vannak határai.  Még elfogadom a szerző humanitárius szenvedélyét is. Valóban segíteni kellene. Csakhogy ebből a morális igényből, amellyel szerintem magyarok milliói igenis egyetértenek, nem feltétlenül következik az, hogy a problémát azért nem lehet megoldani, mert a magyarok utálják az „idegeneket”. A bevándorlás jelenségének potenciális megoldhatatlansága abban van, hogy nem lehet látni a végét, s az a veszély igenis reális, hogy a folyamat népvándorlássá alakulhat. A politikai moralizmus, amely ahelyett, hogy belátná, hogy Magyarország alig megoldható, vagy inkább nem megoldható kihívással áll szemben miközben az európai nacionalizmusok is védik magukat, erkölcsi szózatot intéz a magyar idegengyűlöletről, mint a probléma megoldásának egyetlen akadályáról. Ebben az ismert attitűdben van egy jó adag magyar öngyűlölet is: ha valami nem működik, akkor az biztosan azért van, mert „ilyen a magyar”. Amúgy pedig rasszizmusról itt szó sincs. Hogyan is lehetne egy magyargyűlölő rasszista? Nem igaz? Jelen esetben a politikai moralizmus az Európába vágyó szerencsétlen felebarátaink ügyéből pártpolitikai kérdést csinál, mert ugyebár semmi sem drága, előrángatja a „bűnös nemzet” toposzt, összekapcsolja Orbánnal, s mindenféle empátia és méltányosság nélkül erkölcsi magaslatokból arról prédikál, hogy lenne itt megoldás, de hát itt van ez a kormány, hozzá ez a populáció, az idegengyűlölő.

Pedig Orbánt lehet kritizálni ezer okból. De ez éppen nem az a téma, csak nem kellene mindent belerángatni a pártpolitikai nézőpont és indulat zubbonyába. A bevándorlás témaköre túlmegy minden megosztottságon. Látnivalóan Európa is zavarban van, s annál okosabbat nem is bírnak mondani, hogy a kivándorlás okait kellene megszüntetni. Jó ötlet. Nem úgy tűnik, hogy Európa majd ki fogja nyitni a határait, s jöjjön csak, aki akar. (Akkor majd talán Amerika? Mi lenne, ha Amerika nem korlátozná a bevándorlást? Megmondom: fél év alatt a világból totális káosz lenne.) És nem idegengyűlöletből. Hanem azért, mert úgy tűnik, nincs megoldás. Ez a mondat persze meghökkentő lehet bizonyos erkölcsi magaslatokról. De ki mondta azt, hogy csak azért, mert kétségtelenül létezik ideális erkölcsi jó, azt mindig meg is lehet valósítani? Azt csak a moralizmus hiszi, hogy mindig van megoldás, s az elvont jó nevében osztja az észt, és még meg is tudja nevezni a bűnösöket, akik miatt a megoldáshoz vezető út akadályozva van. Van olyan, hogy nincs megoldás. Tragédia van. Egy igazságtalan világ tragédiája. Amúgy pedig kellemes hétvégét mindenkinek. Kyrie eleison.

Ami pedig a magyar idegengyűlöletet illeti: ilyen nyilván van. Ám mégis, én ezzel a fogalommal óvatosabban bánnék. Például nem keverném össze a szokáshoz, mentalitáshoz, otthonossághoz való ragaszkodást az idegengyűlölettel. Ki kell menni Nyugatra, persze nem turistaként, hanem kint élni, s pontosan lehet látni, hogy az a sokat emlegetett multikultúra korántsem olyan homogén, egynemű és idilli belülről, mint amilyennek némely okos és patetikus moralista a papíron elképzeli, mert olvasott róla valahol. Ezernyi példát lehetne erre felsorolni, de most csak egyet: „Erős többség bólintott rá a svájci minaretek betiltására.”  Akkor most a svájciak idegengyűlölők? Avagy amikor a betelepülő etnikai csoportok külön kolóniákat hoznak létre, akkor ezt idegengyűlöletből teszik? Direkt szegregálják magukat? Gyűlölik a befogadó országot? Szó nincs róla. Egyszerűen csak mindenki szeret abban a közösségben élni, amellyel érzelmileg azonosulni tud. Ez ilyen egyszerű. Ha nem így lenne, a világ már rég egyesülhetett volna egy elvont és egyetemes embertudatban. Mentalitás, érzület, szokások, gesztusok, otthonosság, közelség. Kultúra. Civilizáció.

S ha ezt valaki nem érti, úgy jár, mint a Nyugat a demokráciával. Addig terjesztette, míg a világ egyes országaiban totális káoszt idézett elő. Itt az arab tavasz gyümölcse.

Most aztán lehet jajongani, patetikus szólamokat mondani az európai értékrendről, papolni az emberi jogokról. Tombolhat a politikai moralizmus. Itthon pedig, hála ennek a humanitárus katasztrófának, itt a jó alkalom az elvont jó politikai moralistái számára, hogy ismételten eszébe jutassák a magyar populációnak, hogy a kormányával együtt mennyire végtelenül idegengyűlölő.

Nehogy véletlenül elfelejtse.

Hozzászólások