Mi legyen a tengerben úszkáló felborultakkal?

Nem kell őket kimenteni?

Biztosan ügyesen megkerülnéd a választ, és azt mondanád, amit Soros György mindig is mondott: a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezik.

Persze.

De addig is hagyjuk őket vízbe fulladni?

Na, az ilyesmikre nem szeretsz válaszolni. Mert, gonosz feltételezésem, legszívesebben azt mondanád: igen, hagyjuk.

Ez a gondolkodás tényleg alkalmas egy keresztény Magyarország felépítésére?

De egyáltalán: mi az, hogy keresztény Magyarország?

Egyszer már ezt hallottuk a neked mintául szolgáló harmincas-negyvenes években.

Azt jelentette, nem zsidó.

Húsz év zsidógyűlölet, zsidógyűlöletbe mártogatott nemzetnevelés után hatszázezer magyart adtunk halálra. Eichmann tanúsíthatná, kiemelkedő buzgalommal.

És persze elloptuk, amijük volt.

Mert a fosztogatásban nagyok vagyunk.

Aki egy embertömeget masszaként kezel – zsidó, migráns –, az elindult a legyilkolásuk felé vezető úton.

Mi a te kereszténységed?

Vekerdy Tamás: Nyílt levél Orbán Viktornak - Élet és Irodalom

Vekerdy Tamás nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz az Élet és Irodalomban, amely ezzel a kérdéssel zárul: „Mi a te kereszténységed?” ( Ne lepődjön meg az olvasó, ha a levelet el akarja olvasni, akkor előbb egy reklámra kell rákattintania.) Nos, engem ez a levél nem felháborít, hanem mélységes szomorúsággal tölt el. Mégpedig azért, mert az ismert oktatási-nevelési szakértő, akinek az írásait mindig is szerettem, még ha nem is mindenben értettem vele egyet, magához képest is megdöbbentően szimpla, a balliberális oldalról unalomig ismételgetett sablonokat vonultat fel keresztény-alapú bevándorláspárti véleményének alátámasztására. Az ismert módszer lényege: a kereszténységgel kell támadni azokat, akik keresztyén alapon nem befogadáspártiak. Ez a levél mintapéldánya a balliberális keresztény alapú érvelésnek a befogadás mellett. Na de hogyan is kell zsarolni a kereszténységet a kereszténységgel? Nézzük sorra.

Először is, kell egy jó textus. Vekerdy hozza is. Idézi Jézus szavait az utolsó ítéletről a Máté 25,31-36. alapján (éheztem és ennem adtatok…). Vagyis, a migrációnak egy egész kontinens kulturális identitását érintő problematikáját le kell egyszerűsíteni a befogadás – nem befogadás erkölcsi kérdésére. Jellemzően, Vekerdy szerint az egyetlen kérdés, hogy ezeket a szerencsétlen, bajba jutott migránsokat ki kell-e menteni a tengerből, avagy hagyjuk-e őket vízbe fulladni? S odáig megy, hogy feltételezése szerint Orbán (és nyilván a vele egyetértő keresztények) hagynák őket vízbe fulladni. Hülyék (szélsőségek) persze mindegyik oldalon vannak, de azért azt nem gondoltam volna az amúgy józan Vekerdy Tamásról, hogy képes ilyen ördögi kereszténységképpel azonosulni. Ez a fokú zsigeri kereszténységgyűlölet komolyan felveheti a versenyt némely állítólagos keresztény zsidógyűlöletével.

Másodszor, éles különbséget kell tenni az „igazi” és „nem igazi” kereszténység között olyan módon, hogy ki kell mutatni: az egyház nem hiteles folytatója a jézusi örökségnek. Ebben persze semmi új nincs (ld. Adolf von Harnack /1851-1930/ és a történet-kritikai bibliakutatás módszere). Ez most jól jön a keresztény alapú befogadás-pártiság igazolására. Így lesz Jézusból a „jó ember”, a hiteken, sőt a Törvényen is átívelő (ne legyenek neked idegen isteneid) határtalan szeretet modellje, szemben a történeti kereszténységgel. Az persze föl sem merül a keresztény alapú liberális érvelés számára, hogy a jézusi példázatok szeretetparancsa vajon miként alkalmazható a népvándorlás okozta kulturális-vallási konfliktusban.

Harmadszor, s ez a legsúlyosabb, ki kell mutatni, hogy az Orbán-féle keresztény alapú ideológia mögött semmi más nincs, csak a két háború közötti „nemzeti-keresztény kurzus” restaurációjának szándéka. Ez azért súlyos, mert ezzel a mindig kéznél lévő érveléssel direkt kapcsolatot lehet teremteni a határtalan befogadást elutasító keresztény alapú érvelés és az antiszemitizmus között. Most már csak azt nem tudom, hogy az Európa-szerte a határtalan bevándorlást elutasító álláspont nyilvánvaló erősödése mögött is a magyar 30-as, 40-es évek állnak-e mintául (mint ahogyan Vekerdy szerint Orbán kereszténységében ez az alapmotívum), vagy valami egészen más. Vajon nem lehet-e, hogy Orbánnak a migránskérdésben tanúsított keresztény alapú ideológiája mögött nem antiszemitizmus áll, hanem éppenséggel a zsidóság védelme is, csak erre az európai és a magyar zsidóság egy jó része még nem jött rá? Noha az ismert, tényleg riasztó történelmi asszociációk részben magyarázatot adhatnak rá, számomra mégis rejtélyes, hogy egyesek miért félnek jobban a kereszténységtől, mint a szélsőséges iszlám térhódításától? S vajon miért van az, hogy a migrációban nyilvánvalóvá váló civilizációs-kulturális problematika a liberális nézőpont felől nem tud megjelenni a zsidó-keresztény európai civilizáció összefüggéseiben? Valószínűleg azért, mert a befogadás-párti balliberális nézőpontnak magával az európai keresztény civilizációval van baja. Miközben – ez ma már nyilvánvaló – a migráció okozta kihívás túlnőtt önmagán, s a kétségtelen szolidaritási-humanitárius kérdéseken túl felvetette újra Európa kulturális arculatának gondját. S legnagyobb meglepetésre az derül ki, hogy Európa messze nem vesztette el olyan mértékben keresztény hátterű kulturális emlékezetét, mint azt az uralkodó liberális konszenzus feltételezte. Megszólalt újra a közösségi emlékezet. Ezért válhat a migráció, s ezzel összefüggésben a keresztény hagyományhoz való kulturális viszony szinte mindenütt a választások központi témájává. Az emberek reagálnak rá, s lehet, hogy nem tudják megfogalmazni, de megérinti őket. A migráció-kérdés azért történelmi jelentőségű, mert a II. Világháború után uralomra jutott liberális konszenzus óta először társadalmi szinten képes újratematizálni az európai identitás lezártnak hitt kérdését.

Nem véletlen hát, hogy ebben a küzdelemben a kereszténység európai kultúraalkotó szerepe újra viták tárgyává vált. Ez, lássuk be, nem akármilyen fordulat egy olyan Európában, amelynek uralkodó eszmeisége lezártnak vélte a történelmet, a kereszténységet a felejtendő múlt emlékei közé sorolta, s a spirituális-szellemi alapok felszámolására tett kísérletet. 

De úgy tűnik, a kereszténység csak nem bír eltakarodni a színről, s erre válaszként megjelent a keresztény alapú liberális érvelés, amely eléggé sablonos érveket felvonultatva az általa értelmezett „igazi” kereszténységgel zsarolja a történeti kereszténységet. Ennek a jelenségnek tipikus tünete Vekerdy Tamás nyílt levele Orbán Viktorhoz. A levél engem végtelen szomorúsággal tölt el, mert az európai kultúrát védő kereszténységet egyenesen ördöginek mutatja be, s úgy tűnik, hiába mondanám az általam egyébként tisztelt szerzőnek, hogy a határtalan befogadás ideáját keresztényként én sem támogatom, de ettől még nem lettem emberevő.

Hozzászólások