Az Egyház titka

Sok minden megmagyarázhatatlan számomra az életben. Azokon mindig csodálkozom, s azokat mindig irigyeltem, akik mindenre tudnak magyarázatot. Akiknek minden olyan magától értetődő. A minap például a Pannonia Reformata Múzeum Hajlék az Örökkévalóságban c. kiállítását próbáltam meg valakinek elmagyarázni, s mondtam, hogy a kiállítás a halál-problematikával kezdődik. Azzal a kérdésfelvetéssel, hogy miért halunk meg? De csak nézett rám, s már a kérdést sem értette. Szóval, titkok között élünk, már ha az ember képes még kérdezni és csodálkozni. Számomra a legnagyobb titok az Egyház. Azért, mert ismerem belülről: tökéletlen emberek sokasága, magamat is beleértve. Ha valami halálra van ítélve, akkor az az Egyház. Ehhez képest kétezer év óta létezik, s bármilyen sokan és bármilyen sokszor megjósolták is a végét, csak nem bír megbukni. Az Egyház megmagyarázhatatlan.

Keresztény Kultúra: politikamentes keresztény közéleti blog?

A legfontosabb közös célunk, hogy politikai pártoktól független keresztény diskurzust szeretnénk. Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.

Hirtelen felindulásból - Keresztény Kultúra

Megjelent egy új keresztény közéleti blog, amelynek indulásáról Laborczi Dóra főszerkesztő ezt írja: „Ha az ember szinte hetente találkozik olyan szövegekkel, amelyeket nem tud hol lehozni, létre kell hozni egy új felületet. Ebből született, születik most ez a blog, hirtelen felindulásból, a Kötőszó evangélikus közéleti blog egykori szerkesztőitől.” Nem ismerem a konkrét történetet, de annyi azért átjön ebből a néhány mondatból is, hogy manapság éppen nem kockázatmentes vállalkozás egy keresztény/keresztyén közéleti bloggal a nyilvánosság elé lépni. A miértre a válasz nagyon egyszerű: a politika miatt. S mint a Keresztény Kultúra elindításának indoklásából kiderül, Laborczi Dóra és szerkesztő társa, Nagy Szabolcs, szeretnének egy „politikai pártoktól független keresztény diskurzust” elindítani. Ugyanis: „Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.” A diskurzust üdvözlöm. De egy keresztény/keresztyén közéleti blog, már ha tényleg a szó elsődleges értelmében a közéletről szól, soha nem lehet politikamentes. De nincs ezzel semmi baj. Ez nem a szerkesztők hibája.

Európa választ

Nincs ember, aki ma megmondaná, hogyan alakul Európa a közeli jövőben. Ma sok minden eldőlhet, pontosabban körvonalazódhat. Egy biztos: ez a mostani választás azért tűnik olyan sorsdöntőnek, mert repedés keletkezett a II. Világháború után kibontakozó, megszilárduló, s aztán megingathatatlanul stabilnak látszó liberális konszenzuson. Közkeletű nevén, a sokat emlegetett, unos-untalan hangoztatott európai értékrenden. Pontosabban, nem is ezen az értékrenden, hiszen ki ne értene egyet a szolidaritás, az emberi méltóság, a szólásszabadság, a demokrácia, a kultúrák kölcsönös tisztelete, a nemek egyenlősége szép eszméivel? A liberális konszenzuson azért keletkezett repedés, mert minden jel arra mutat, ez a liberalizmus, avagy nevezzük a „progresszió” eszmevilágának, elvesztette az európai értékek értelmezésének monopóliumát. Megjelent egy új-régi ideológiai vonulat, összefoglalóan a konzervatív eszmevilág, amely kétségbe vonja az európai értékvilág liberális értelmezését, s Európa önértelmezésébe be akar emelni két nagyon fontos vonatkozást. Nevezetesen a nemzetet és a kereszténységet.

Magyar reformátusnak lenni jó

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a Magyar Református Egység ünnepén Debrecenben, -, ahogy ő fogalmazott - a “reformáció őrvárosában” ünnepi gondolataival köszöntötte a megjelenteket, akiket a református közösség tartópilléreiként szólított meg.

Kijelentette, nem szabad a hitünk megvallásától tartanunk, mert ezzel nem ütünk lyukat páncélunkon. Ellenkezőleg. Beszédében kifejtette, hogy “a hit vér, a Kálvin csillag pedig a jelzés, hogy veletek vagyok, hogy tartozom valahova, hogy van egy egység, amely számomra, számunkra biztonságot, erőt jelent.”

Hangsúlyozta, hogy “reformátusnak lenni jó”. Ha pedig nemcsak tíz, de ötszáz évre tekintünk vissza, akkor arra gondolhatunk, hogy “reformátusnak lenni nehéz, de felemelő elhívás".

Novák Katalain: reformátusnak lenni jó - csalad.hu

Tegnap és tegnapelőtt lezajlott a Magyar Református Egység Napja Debrecenben. Mint köztudott, a rendezvényt az indokolta, hogy tíz évvel ezelőtt jött létre a Magyar Református Egyház, amely kimondta a Trianon óta államhatárok által szétszakított magyar reformátusok szellemi – lelki – kulturális egységét. Akkor létrejött valami, pontosabban ünnepélyesen újra kimondatott valami, ami amúgy mindig is megvolt: a magyar reformátusok szétszakíthatatlan történelmi közössége.

„Az egyik helyen kereszt van a falon, a másikon vakolat sincs”

Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.

Négyszer többet költ a kormány az egyházi iskolában tanulókra, mint az állami diákokra - Index

Az Indexen megjelent egy terjedelmes cikk különböző tanulmányokra és kutatásokra hivatkozva, amely azt állítja, hogy az egyházi iskolák állami támogatása az államiakéhoz képest négyszeres. Természetesen foglalkoznánk ezzel a súlyos állítással, ha az írás megmaradna bizonyos kutatók e téren végzett kutatási eredményeinek ismertetésénél. De nem ez a helyzet. A cikk alapvetően azért íródott, hogy magyarázatot adjon arra a tényre, hogy miért növekszik az egyházi iskolákban tanulók száma. A magyarázat eszerint a következő: „Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.”

Miért kell egy liberálisnak tagadnia, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon?

Bősz Anett: A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként emlegetni, hazugság

Facebook

Azbej Tristan egyik bejegyzése hívta fel a figyelmemet Bősz Anett liberális országgyűlési képviselő bejegyzésére, aki a Sri Lanka-i kereszténységmészárlás után képes volt ezt a mondatot leírni: „A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként leírni hazugság.” Állítását nem támasztja alá tényekkel, hanem ezzel a mondattal: „Elég csak a zsidók és palesztinok vég nélküli csatájára gondolni Izraelben, a legutóbbi ausztráliai támadások áldozataira, akik muszlimok voltak, vagy a buddhisták által muszlim rohingyák ellen elkövetett, mianmari népirtásra. A buddhista Tibettől megvonni a függetlenséget, vajon a más vallásúakkal szembeni erőszaktételnek minősül-e? Én azt mondom, igen. Aki velem egyidős, vagy csak egy kicsit idősebb, annak gyerekkorában az IRA folyamatos terrortámadásai töltötték meg az esti mese utáni híradók külföldi blokkjait. A szélsőséges katolikus szervezet 1972-ben kezdte meg a protestánsok elleni hadjáratát. Hosszan folytathatnánk a sort.” Mit lehet az ilyen hozzáállásra mondani? Felháborító.

Bősz Anett nyílt levélben válaszolt Azbej Tristan-nak, a levélre pedig Szilvay Gergely reagált. Én viszont szeretnék ezúttal Bősz Anettnek ennél az emlékezetes mondatánál maradni: "A kereszténységet a legüldözöttebb vallásként leírni, hazugság." Jól jegyezze meg az olvasó: a kereszténységet ma a legüldözöttebb vallásként emlegetni poltikailag nem korrekt. A liberális káté szerint. 

Okkal féltjük-e a kereszténységet?

A csapból is keresztény rettegés folyik...

Balavány György: A kereszténységre egyetlen komoly veszély leselkedik: hogy a hívők sem veszik komolyan - 24.hu

Hadd csináljak (nem először) egy kis reklámot Balavány Györgynek, a kereszténység nagy ismerőjének és oktatójának. Úgyhogy, direkt kérem az olvasót, legyen olyan kedves, betűről betűre olvassa el kedvenc szerzőnk cikkét a 24.hu-n, amely írás, nem mellesleg, Húsvét vasárnapján jelent meg, s nem mellesleg, a Sri Lanka-i kereszténygyilkolás napján. Azért olvassa el, mert amit mondani akarok, nem vitatkozás a cikk egyes tételeivel, ezt megtette Szilvay Gergely, hanem inkább megállapítás a cikk szerzőjéről. Nos, Balavány úrnak sikerült bemutatnia, milyen is a kereszténység iránti teljes részvétlenség. Ez – más szavakkal – a nyugati-civilizált-humanista krisztofóbia tökéletes példája.

Fenntartható-e még Húsvét igazsága?

Engem keresztyénként mindig zavart az olyan megfogalmazás, miszerint „a keresztyének úgy hiszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt”. Avagy személyesre fordítva: „Én hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt” Ez a megközelítés, még ha igaz is, emberek hitéről beszél pusztán, s azt állítja, hogy a keresztyének azok, akik hisznek Jézus Krisztus feltámadásában. Ezzel viszont elsikkad az a körülmény, hogy a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló beszámolók mégis csak egy történeti eseményről szólnak. Nem megkerülhető tehát az a kérdés, hogy most akkor Jézus Krisztus „objektíve” támadt-e fel, avagy egyszerűen voltak emberek, akik elhitték, hogy feltámadt, s ennek a hitnek a hagyománya a keresztyénség?

A Notre-Dame mi vagyunk

 

 

Gondolatban és lélekben mi is ott vagyunk az utcára vonuló párizsiakkal és együtt énekelünk és imádkozunk velük. Leborulunk a mindenható Isten felséges színe előtt, s valami olyasmit élünk át, hogy ennek a templomnak a tragikus pusztulásában velünk történt valami.

TGM-től megint megkaptuk

Ez a társadalom gigantikus erkölcsi hulla.

TGM: A válságról az ifjúságnak - hvg.hu

Tamás Gáspár Miklóstól, az erkölcsi utópiák rettenthetetlen hazai prófétájától megint megkaptuk. Olyan ő, mint egy mai Savonarola, aki az általa felépített eszményi világot kéri számon a valóságon, s éktelen dühbe gurul, ha azt tapasztalja, hogy a valóság csak nem bír úgy alakulni, ahogyan annak kellene. Ezért aztán válogatás nélkül szórja tüzes nyilait szinte mindenkire, kormánypártokra és ellenzékiekre, és ítéletet hirdet. Szerinte ez a mai magyar társadalom egy „gigantikus erkölcsi hulla”. Hogy miért csak ez a társadalom az, nem derül ki cikkéből.

Oldalak