Keresztyén vagy nem keresztyén?

A Fidesznek a migráció témájával ráadásul ügyesen sikerült rákapcsolódnia a Magyarország „a keresztény Európa pajzsa/védőbástyája” jól ismert toposzára is, amivel eredményesen mozgósított vidéki, vallásosabb, általában alacsonyabb politikai aktivitású társadalmi csoportokat is.

Ebből a választói klaszterből 200 000 új szavazót merített a Fidesz és általuk tudott nyerni listán minden megyében meggyőző fölénnyel, egyúttal be is söpörte három kivétellel a vidéki egyéni választókörzeteket.

A végeredmény ismeretében tehát kijelenthetjük, hogy e narratíva és a kapcsolódó üzenetek úgy mentek át a magyar társadalmon, mint kés a vajon.

Orbán Viktor és a marketing: a kormánypárti kétharmad kommunikációs okai - Marketingszöveg

Megjelent egy igen figyelemreméltó elemzés Berze Mártontól a Marketingszövegen, amelyet a Mandiner is szemléz. A szakember arra kereste a választ, hogy kommunikációs szempontból minek tulajdonítható a kormánypártok elsöprő sikere? A tanulmány számomra legfontosabb megállapítása az, hogy miközben az ellenzéki pártok jóformán csak önmagukról beszéltek, addig Orbán képes volt megszólítani az embereket, s ezzel végig uralta a kommunikációs teret. Az ő narratívája határozta meg a kampány tematikáját. Nem célom az elemzés részletes ismertetése, bárki számára hozzáférhető a teljes szöveg. Viszont Berze tesz egy fontos megállapítást: Orbán üzenete azért is lehetett ennyire sikeres, mert abba beemelte a „Magyarország, a kereszténység védőbástyája” régtől fogva ismert témáját. Berze Mártonnak igaza van. Ez az üzenet tényleg elért nagyon sokakhoz. (Abban viszont szerintem téved, hogy ő is használja a bevett közhelyet, miszerint a „vidék” /értsd: nem Budapest/ a „vallásos” emberek gyűjtőhelye – de ezzel a szállal most nem foglalkozom. Külön téma lehetne, hogy hol vannak a „vallásos” emberek.) Kommunikációs szakemberként csak magával a jelenséggel foglalkozik, ám bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy ma, amikor a keresztyénség állítólag már csak a múlt tovatűnő maradványa, a keresztyénség jelszavával hogyan lehet mégis elérni a magyar társadalom túlnyomó többségét? Ennyi „vallásos” (értsd: keresztyén) ember lenne ma Magyarországon? Ha pedig a többség „nem vallásos”, miért nem tiltakoztak a keresztyén hátterű narratíva ellen? Nincs itt ellentmondás? Hogyan lehet keresztyén töltetű tematikával uralni egy állítólag már nem keresztyén ország kommunikációs terét?

A választások után

...a történelmet nem lehet megállítani...

Schäuble: El kell fogadnunk, hogy egyre több a muszlim - hirado.hu

A választások után, utólag természetesen mindenki okos lesz, s elmondja majd, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt. A tét valóban nagy, mondhatni, ahogyan mondják is: sorsdöntő. Amit az is mutat, hogy a mai választásokat soha nem látott nemzetközi figyelem is kíséri. Ellentmondásos módon, mintha nem pusztán arról lenne szó, hogy milyen kormánya lesz Magyarországnak a következő négy évben (kit érdekel ez a kicsi, és geopolitikai súlyában nem túl jelentős ország?), hanem a küzdelem európai szintű szimbolikus jelentést is kapott. A küzdelem természetesen Európa jövőbeni kulturális identitásáról szól, s mintha az lenne a honi választások jelentősége, hogy a két, leegyszerűsítően konzervatív és liberális világkép küzdelméből melyik kerül ki győztesen. Jelen pillanatban mindenki lélegzetvisszafojtva várja az eredményt. A tét valóban nagy, ám van, ami az eredménytől függetlenül előre megjósolható: választások ide vagy oda, a társadalmat nem lehet lecserélni. Nos, az a helyzet, hogy a liberális európai elit s vele együtt a hazai ellenzék is szembemegy az emberek döntő többségének mentalitásával,vagy hívhatjuk akár népléleknek is.  Lehet ugyan azt mondani, hogy a kormánypártok a népvándorláshoz való viszonyt tették a kampány szinte egyedüli témájává, de az már nem véletlen, hogy ez széleskörű fogadtatásra talált, s nem sikerült ezt a tematikát hatástalanítani.  A nemzetközi figyelem pontosan arra vonatkozik, hogy megmarad-e az európai liberális hegemónia, avagy Magyarország új modellt állít.  Nem mintha Magyarország olyan „erős” lenne, hogy egymagában felülírhatja az uralkodó liberális doktrínát, hanem azért, mert társadalmi szinten érzékelhetővé teszi egy olyan világkép jelenlétét, amely igenis szembehelyezkedik a brüsszeli ideologikus diktátummal, s amely világkép igenis jelen van a nyugati társadalmak mélyrétegeiben is, még ha el is van nyomva. No, ezért ez a nagy izgalom, s nemzetközi figyelem. De mi lenne akkor, ha történetesen az ellenzék győzne?

A Húsvét mint világnézeti provokáció

Napjaink kultúrharcában, s főképp pedig a migráció okozta kihívásban a központi kérdés gyakran leszűkül arra a témára, hogy vajon a keresztyén Európa megengedheti-e magának azt, hogy lemondjon közösségi hagyományairól, ünnepeiről, szimbólumokban is kifejeződő kulturális identitásáról? Mindarról, amit ugyan nagyon nehéz megragadni, de amit mégiscsak a keresztyén jelzővel lehet leginkább kifejezni. Szóval arról a szellemi-kulturális térről, amelyben élünk, amelyben otthon vagyunk, s amely, ha akarjuk, ha nem, a mi örökségünk, ide értve még a felvilágosodás ellentmondásos jelenségét is. Európában ma két érvelés látszik kikristályosodni. Az egyik szerint az, amit összefoglalóan keresztyén kulturális hagyománynak hívunk, immár elveszítette jelentőségét, s ezért egy új, „idegen” kultúra megjelenése Európában semmiféle problémát nem okoz. A másik szerint a keresztyén kultúra felszámolása és eltűnése az öngyilkossággal egyenlő. Ezért kell ragaszkodni ünnepeinkhez, szokásainkhoz, s mindahhoz, ami a keresztyénség kulturális folytonosságát kifejezi. Ám mindkét nézőpontban a keresztyénség úgy jelenik meg mint hagyomány, s a kérdés az, hogy a modernitásban mit kezdjünk vele? Az egyik szerint ragaszkodni kell hozzá, a másik szerint nem lényeges. Na de ki foglalkozik magával a keresztyén üzenettel, amely épp Húsvét történetében ölt testet?

A zsidó-keresztyén korszak vége

A migrációs válság a vallások együttélése körüli aggodalmakat is felerősítette - mondta AngelaMerkel. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, Horst Seehofer belügyminiszter minapi kijelentésével szembefordulva leszögezte: vitán felül áll, hogy Németországot történelmileg a kereszténység és a zsidóság formálta, de az is igaz, hogy az országban élő nagyjából 4,5 millió muzulmán vallású ember révén az iszlám is Németország részévé vált.

Merkel: az iszlám Németország része - infostart.hu

Angela Merkel, Európa mértékadó politikusa bejelentette, hogy az iszlám Németország része. Ez formailag nyilván válasz Seehofer bajor miniszterelnöknek, aki pont az ellenkezőjét találta mondani, ti., hogy az iszlám nem tekinthető Németország részének. A kérdés nyilván az, hogy vajon miként is kell értelmezni azt az amúgy előre látható jelenséget, hogy a milliós nagyságrendű muszlim betelepülőkre nemcsak mint egy számtanilag meghatározható potenciális munkaerő-mennyiségre kell tekinteni, hanem úgy is, mint egy társadalmilag is jelentős kulturális-vallási csoportra, amely várhatóan módosítja a befogadó ország kulturális karakterét és önképét is. Nos, Merkel megadta az irányadó választ, amely egybecseng a ma Európát uraló liberális ideológiával. Eszerint a bevándorlókkal automatikusan együtt járó muszlim kulturális térfoglalást olyan történelmi eseményként kell látni, amely alapvetően átrajzolja a befogadó ország/országok identitását. Ezzel Merkel egyrészt elismerte, hogy a migráció súlyos identitáskérdéseket vet fel, másrészt azt is, hogy a határtalan befogadás ideológiája az európai civilizációs identitást nem tekinti véglegesnek: az évezredes zsidó-keresztyén korszaknak vége, s immár az iszlámmal is számolni kell, mint az európai közösségi önmeghatározás új elemével.

Az Orbán-beszédről

Hozzátette: de eljön a pillanat, és rá fognak ébredni, hogy kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben leélheti az életét. Egy hely, ahová visszatérhet, ahol megérezheti, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe. Hozzáadódik és beépül az ezeréves nagyszerű alkotásba, amit egyszerűen csak hazának, magyar hazának nevezünk.

Orbán Viktor: A választásokon a nemzetiek és a globalisták feszülnek egymásnak - Manidner/MTI

Okkal tehető fel az a kérdés, hogy vajon Orbán miért volt képes ennyi embert megmozgatni? Mi az, ami ennyi embert kivitt az utcára a rossz idő ellenére is? S okkal tehető fel az a kérdés is, hogy vajon az ellenzéki pártok erre miért nem voltak képesek?  Mert az nem kérdés, ha képesek lettek volna, meg is tették volna. S ilyenkor ugye jön a szokványos, ám annál felszínesebb magyarázat, hogy Orbán „gyűlöletkampánya” jól működik, az általa levezényelt hatalomkoncentráció megtette a hatását, az utcára vonulók mentálisan beteg emberek, stb., stb. Holott talán érdemesebb lenne ennél mélyebbre ásni, s úgy feltenni a kérdést, hogy vajon mitől van az, hogy az Orbán-jelenség ilyen széleskörű rezonanciát vált ki? S a magyarázatot keresve talán kicsit el kellene rugaszkodni a szorosan vett jelentől, vagy, pontosabban, a jelent is érdemesebb lenne történelmi távlatokba helyezni, s a történelem részeként értelmezni. Mert ha választ keresünk arra, hogy mi az, ami az Orbán-retorikában működik, akkor a magyarázat nem Orbánban önmagában, hanem a magyar történelemben van. Ha úgy tetszik, az Orbán-jelenség maga is a magyar történelem lenyomata, s nem arról van itt szó, hogy van egy karizmatikus politikus, akinek az egyéni, „despotikus” ambíciói tükröződnek a politikai térben, hanem arról, hogy van a magyar történelem, amely hihetetlen erővel megszólal Orbánban. S ez az, ami ilyen széleskörű rezonanciát tud kiváltani. Ha az ellenzék ezt értené, akkor nem Orbánnal hadakozna, hanem azzal foglalkozna, hogy mi az, amit Orbán tematizálni tud, s amire ők képtelenek.

A nemzetállam megszüntetése

Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak

EP-képviselő: A bevándorlóknak automatikusan meg kell adni az európai állampolgárságot - hirado.hu

„A többségi társadalmak körében hirdetett ostrommentalitás manapság az etnopopulizmus jele” – hívta fel a figyelmet az ENSZ emberi jogi főbiztosa. - Mandiner

Érdemes végignézni ezt a videót. Cécile Kyenge olasz baloldali európai parlamenti képviselő ezt mondja a Híradónak adott interjúban (10:47): „Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak.” Úgy tűnik tehát, hogy valami itt már el van döntve, s ha törik, ha szakad, végre kell hajtani. S hogy miért is kell? Nos, Kyenge szerint azért, mert „szolidaritási válság” van. Szerinte ugyanis létezik valamiféle kötelező erejű, nemzetek feletti erkölcsi törvény, a szolidaritás törvénye, amely olyan erős jogalapot is képez, hogy a még eddig elfogadott nemzetállami szuverenitás elvét is felülírja. Azt mindig is tudtuk, hogy a Brüsszel által közvetített liberális diktátum és hatalmi igény moralizáló természetű. Ám érdemes e megejtően szép és humanista retorika mögé nézni, s meglátni a valódi ideologikus tartalmat. Az üzenet pedig, amennyire tetszetős erkölcsi mázba van burkolva, annyira brutális: a nemzetállamok korának vége.

A tét

A liberalizmus kritikája élesen szemben áll a Nyugat-Európában uralkodó, egyszerre liberális és libertárius nézetekkel (E. Macron, A. Merkel), abban a Nyugat-Európában, amely a közösség szíveként tekint magára. Ezt a globalizált, liberális, európai központot egy rejtőzködő ideológia alapjaként írják le az illiberális demokraciák. A There is no alternative gondolata hatalmas trauma volt a közép-európai emberek számára. Hogy fél évszázadnyi totalitarizmus után nem lenne más választásuk, mint hogy elfogadják az uralkodó nézeteket: ez dühös értetlenséggel töltötte el őket. Az illiberális demokráciák nem jelentenek mást, mint egy alternatívát az elkerülhetetlen bevándorlásra, a haladás szellemében bevezetett társadalmi-kulturális reformokra, a gazdasági globalizációra. (...)

Az úgynevezett populista mozgalmak küklopszi brutalitása mögött egy világkép rejlik: minden valószínűséggel egy konzervatív forradalom kívánalma, mely harcol a materializmus, az erkölcsi hanyatlás, a túlzó univerzalizmus ellen, amely kiáll a begyökerezettségért, az etikus lelkiségért és az identitásokért. A közép-európai társadalmak az ellen a modernitás ellen küzdenek, amelyet az Európai Unió rájuk kíván erőltetni.”

Chantal Delsol: Miért nem kérnek a közép-európai népek a Nyugat erkölcsi leckéiből? - Mandiner

Sokaknak úgy tűnik, hogy a magyar kormány túldimenzionálja a migránskérdést, s azt akarja elhitetni, mintha a napjainkban kibontakozó népvándorlásra adott válaszon múlna Európa, s ezen belül a magyarság jövője. Ezzel szemben azt hiszem, nincs itt semmi túlhangsúlyozva. Itt valóban sorskérdésről van szó, s messze nem csak afféle múlékony kampányfogásról. A folyamatot kitűnően leírja Chantal Delsol, aki képes érzékelni a mai Európát feszítő világnézeti képletek küzdelmét, amely a migránsválság kapcsán ma újult erőre kap. S a probléma egy keresztyén-konzervatív nézőpontból nem is pusztán a népvándorlás önmagában vett jelensége, hanem leginkább az, hogy az Európát ma uraló liberális ideológia nem is alkalmas arra, hogy érzékelje a migrációban rejlő valóságos kulturális fenyegetést, minek következtében nem is lát benne sorskérdést. Ezért tűnik olyan magától értetődőnek az európai elit számára, hogy a feladat nem más, mint az állandósuló népvándorlásra való ideologikus felkészítés. Ugyanakkor, ezzel egyidejűleg, a népvándorlás soha nem látott erővel mégis a felszínre hozta a már korábban is létező, ám többnyire a szőnyeg alá söpört európai identitásproblémákat. Más szavakkal, ahogyan ma az uralkodó európai balliberális ideológia válaszol a migráció kihívására, szerves folytatása a második világháború utáni Európát meghatározó világképnek. Az a kulturális küzdelem, ami ma a migráció kapcsán kibontakozik, semmi más, mint egy lezártnak tűnő, de valójában soha le nem zárt vitának az újraéledése. A vita egész egyszerűen Európa szellemi alapjairól szól. Ez a tét.

Hodász atya esete a politikával

Politikai témában ez volt az utolsó megnyilvánulásom.

Hodász András: Közlemény - Facebook

Majd egyszer, ha valaki ahhoz az örökzöld, ám választások előtt ugyancsak virulens témához akar valami jó kis illusztrációt találni, hogy politizálhat-e a pap, ajánlom Hodász atya történetét. Hogy a történet kezdő és végpontját gyorsan összekapcsoljam: ez az önmagát ultraortodoxnak tartó pap eljutott odáig, hogy a Mandineren már ilyen címmel jelent meg Facebook-közleménye: „Nem lettem liberális.” A közlemény megjelent a 777-en is ezzel a címmel: "Nem akartam szavahihetőségemet elveszíteni". Hogyan is keveredhet egy teológiailag kőkeményen konzervatív pap a ma liberalizmusnak nevezett gondolatvilág képviselőjének gyanújába? Hogyan is juthatott el odáig, hogy míg korábban ő beszélt arról, hogy a papoknak igenis véleményt kell nyilvánítania politikai kérdésekben is, most azt mondja, hogy politikai témában nem lesz több megnyilvánulása?

Soros világképe

A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint "egyre nyilvánvalóbb", hogy az ENSZ a Soros-terv mentén halad és bevándorlók millióit akarja behozni Európába, ami Magyarország számára elfogadhatatlan.

Az ENSZ a Soros-terv mentén halad - origo.hu

Üdvözlöm a Kormányzati Tájékoztatási Központ nyilatkozatát az ENSZ menekültügyi politikájáról, miszerint az a Soros-terv mentén halad. Nem mintha annyira odalennék azért a kampány-módszerért, amely ezt a világnézeti küzdelmet egy ember nevéhez köti. Gondolom, a könnyebb eladhatóság kedvéért. Személy szerint engem ez a módszer nem tölt el valami nagy lelkesedéssel, hiszen nyilván nem Soros György személye önmagában a probléma, hanem az, amit ő és a mögötte lévő nem éppen jelentéktelen hatalmi csoportok képviselnek. A lényeg mégis csak az, hogy az ENSZ menekültügyben vallott filozófiája kísértetiesen egybecseng a ma liberalizmusnak nevezett értékvilággal, amely értékvilág szembe megy, sőt kifejezetten tagadja azokat az eszmei alapokat, amelyeken a hagyományos Európa nyugodott. Ezért voltam bátor egy hete azt írni az ENSZ New York-i Nyilatkozatáról, hogy az nem más, mint egy liberális kinyilatkozatás, világnézeti diktátum, amely eleve megmondja, miként is kell értelmeznünk a népvándorlás jelenségét. Egy méreteiben jelentéktelen ország két pártjának választási jelmondata, a Stop Soros, azért tud mégis világméretű hullámokat verni, mert szembemegy egy globális hegemóniára törekvő világnézeti diktátummal. Mint látjuk, a tét nem kicsi. A menekültügy több mint menekültügy.

Menekültügyi moralizmus

Our  challenge  is  above  all  moral  and humanitarian.

(Az előttünk álló kihívás mindenekelőtt morális és humanitárius természetű)

New York Declaration for Refugees and Migrants - unhcr.org

Elolvastam a New York-i Nyilatkozatot, amelyet az ENSZ közgyűlése tavaly, szeptember 19-én fogadott el, s amelynek az a célja, hogy 2018-ra létrejöjjön egy globális egyezmény a migráció kezelését illetően. E projekten belül jelent most meg az ENSZ menekültügyi tervezete (Global Compact), amely Magyarország részéről élénk reakciót váltott ki. Nos, nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megállapítsam: a New York-i Nyilatkozat a Menekültekért és a Migránsokért ideológiai szempontból nézve enyhén szólva is egyoldalú dokumentum. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a nevezett Nyilatkozat nem is nyilatkozat, hanem egyenesen kinyilatkoztatás. Liberális kinyilatkoztatás. A dokumentum szinte diktátumszerűen, soha nem igazolt dogmákra építve fogalmazza meg, hogy a nemzeteknek miként is kell szembenéznie a migráció soha meg nem szűnő kihívásával.

Oldalak