Az iszlám teszi újra keresztyénné Európát?

A muszlim bevándorlók számának növekedésével azonban egyre nehezebben tartható az európai keresztény egyházak szimbolikus politikai jelenléte is, véli McCrea. Egyrészt azért, mert egyre többen nehezményezik a keresztény jelképek mégoly szimbolikus jelenlétét az állami intézményekben – utal McCrea egyebek között az olasz feszület-vitára. Az iszlámhívők számának növekedésével minden bizonnyal gyakoribbá fognak válni a hasonló ügyek.

Másrészt pedig a hívő muszlimok az egyenlőség és a vallásszabadság nevében követelik, hogy számukra is elérhetők legyenek a más vallásúak számára biztosított közjogi intézmények.

Az iszlám szekularizálja Európát? - Metazin

A címben feltett kérdés reflexió egy, a Metazinban 2013-ban közölt szemle címére:„Az iszlám szekularizálja Európát?”  A szemle az Aeon-ban megjelent, Renan McCrea jogász- politológus által írt esszét ismerteti (How to hobble religion), amely azzal az izgalmas, s ma is aktuális kérdéssel foglalkozik, hogy vajon a bevándorolók által behozott iszlám hogyan hat majd a keresztyénség Európában még érzékelhető szimbolikus-kulturális jelenlétére? McCrea arra a követeztetésre jut, hogy az iszlám térhódítással szembeni védekezésül Európa további szekularizációja várható. Csak úgy lehet ugyanis határt szabni a muszlim vallási igényeknek, ha a vallások egyenlőségének a nevében a keresztyénség még meglévő kulturális jelenléte is csökken. Ez pedig a szekularizáció kiteljesedéséhez vezet. De vajon valóban így van-e? Ezt az évekkel ezelőtt megjelent esszét azért szedtem újra elő, mert egyre Inkább úgy tűnik: McCrea jóslata nem jött be. Sőt megjelent és erősödik egyfajta új, reflexív öntudat, amely arra utal, hogy a keresztyénség újra úgy jelenik meg, mint az önmeghatározás és az önmegkülönböztetés egyik legfontosabb ideologikus pillére.

A nemzeti érzésről

A magyar nemzet hosszú távú fennmaradását és fejlődését a világ népeinek körében egyedül a képességei és a megkülönböztető, de adaptív és termékeny kultúrája biztosíthatják. Az állama csak rombolja ezeket és már csak emiatt sem lesz kár, amikor fel fogja adni a (leginkább ma is csak látszat-) harcot a globalizáció valamelyik újabb hullámával szemben. Ez nem fog holnap bekövetkezni, de minimálisan elfogulatlan szemlélettel pontosan érzékelhető, hogy előbb-utóbb be fog, és akkor elválik majd a nép, a nemzet és az állam ma éppen egységesnek tűnő útja. A nemzetállamok történeti képződmények -- btw, hogyan fér meg velük a liberális, multikulturális-dinasztikus birodalmat sirató Trianon-ellenesség?! -- és ekként is fognak az erőforrás-rendszerek változó dinamikája miatt elmúlni. Fel kéne fogni végre, hogy nem élünk üvegházban azonos ideális hőmérsékleten, és az értékrendünk -- ahogy az elmúlt évezred során -- úgy ezután is folyamatosan változni fog, ha szeretnénk, ha nem. Én nem annyira szeretem, talán egy picit (tekintve az etnicizmusunk terméketlenségét), de ez van. A magyar történelem ritkán alakult a pórnép érzelmi élete alapján, és eztán sem fog. Sorry, pórnép.

A globalizáció és a migráció erősödni fog, a nyugati nemzetállamok elsorvadása elkerülhetetlen - hafr.blog.hu

Mindig érdeklődéssel olvasom Béndek Péter írásait, amelyeknek ugyan olyan politikai funkciója is van, amellyel nem értek egyet (támadja az Orbán-féle konzervativizmust), de legalább filozófiai ihletettségűek. Ha jól értem a szándékát, elvi-világnézeti megalapozottságú konzervatív alternatívát kíván felmutatni az általa anakronisztikusnak tartott magyar-populista konzervatív tradicionalizmussal szemben. Csakhogy ebbéli igyekezetében szerintem könnyen úgy járhat, mint némely nyugati, önmagukat konzervatívnak nevező áramlatok: elmosódnak a világképi határok, s a konzervativizmus feloldódik a mai liberalizmus mindent uraló narratívájában. Itt van például ez az írása a nemzeti identitás mibenlétéről, amely pontosan felmondja a mai liberalizmus tételeit. De mégis azért fontos írás, mert jól érzékelteti, hogy a migráció nyomán Európa jövőjéről napjainkban kibontakozó identitásviták mögött nagyon is alapvető elvi-világképi kérdések állnak, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy minek is tekintsük a nemzetet.

Szex a műanyaggal

 

„Jól néznek ki, nem lelkiznek, nem lesznek betegek, és minden kívánságot teljesítenek, panaszkodás nélkül” – dicsérte a lányokat a tulajdonosnő.

Sikeres az első németországi szexbaba-bordély - hvg.hu

A tulajdonos mellett az ügyfelek is elégedettek, hiszen – mint elmondták – nem alkudoznak, nem panaszkodnak, bármire hajlandóak. Az egyetlen szépséghibájuk csupán annyi, hogy túlságosan „passzívak”.

A németek odáig vannak a szexbabákért - 888.hu

Olvasom, hogy Németországban megnyílt az első műanyagbaba-bordély. Nem, nem fogok hüledezni, s nincs kedvem erkölcsprédikációt sem tartani. Nekem ez a történet inkább azt az igazságot juttatja az eszembe, hogy fejlődés ide vagy oda, az emberi lényeg alapproblémája, nevezetesen a test és a lélek egyidejű egysége és különváltsága továbbra is rejtély és megoldhatatlan kihívás marad. A probléma végig kíséri az európai gondolkodás történetét is, s beszélhetnénk különböző korszakokról attól függően, hogy az emberi személyiségen belül mikor mit tekintettek meghatározónak. Ismerjük a lélekkultuszt, és ismerjük a testkultuszt is.  Mára azért nagyjából kialakult az a konszenzus, s ezzel a keresztyénség is egyetért, hogy az emberi személyiség lényege a test és a lélek egysége. Nincs lelkiség testiség nélkül, s fordítva, nem lehet testiség sem lélek nélkül. No és ezzel be is fejeződött a nagy tudomány. Mert ugyan könnyű dolog okosakat mondani a test és a lélek egységéről, ám annál problematikusabb azt megvalósítani. A szexszel mindig az a probléma, hogy ennek az egységnek a legkitüntetettebb terepe.

A metafizikai síkról - pünkösd kapcsán

Mit lehet mondani ma pünkösdről egy közéleti blogon? Szinte semmit sem. Lehet beszélni arról, hogy az idén pünkösd ünnepén milyen említésre méltó események történtek.  Lehet majd szólni arról, hogy a keresztyén egyházak reprezentatív képviselői miről beszéltek a prédikációikban – jól illusztrálva azt, hogy a keresztyén ünnepek üzenetének tolmácsolása az egyházak, a papok dolga.  De erős túlzás lenne azt mondani, hogy pünkösdi történet maga akár csak halvány igényt is tarthatna arra, hogy a nyilvános közbeszéd tárgya legyen. Ez ugyebár nem téma. Pedig lehetne az.

A keresztyén üzenetet nem lehet muzealizálni

A Pannonia Reformata Múzeum ezzel szemben teológiai vezérfonalra építi fel mondandóját. Fogarasi Zsuzsa úgy fogalmazott: „ez az egyedülálló vállalás már a reformáció következő ötszáz évére mutat előre”.

Hajlék az örökkévalóságban - reformatus.hu

Halászné Kapcsándi Szilvia, a múzeum vezetője szerint a kiállítás legfontosabb üzenete, hogy a kereszténység igenis életünk része, abból gyökeredzünk, s kell, hogy ezt újra fefedezzék az emberek, akik kapaszkodókat keresnek.

Hajlék az örökkévalóságban - Kiállításmegnyitó a Pannonia Reformata Múzeumban - papa-ma.hu

Megnyíltak a Pannonia Reformata Múzeum állandó kiállításai - Facebook - Áldozó Tamás 

Mondhatnám azt is akár, hogy a dunántúli reformátusok egy régóta várt, fontos eseményen vannak túl: megnyílt a Pannonia Reformata Múzeum. Kétségtelen, az is öröm tud lenni, ha egy rendezvény a tervek szerint, szépen lezajlik. Ilyenkor felsóhajtunk: ez is megvolt! Mégis, mi itt a Pápai Református Gyűjteményekben és a Kerület Püspöki Hivatalában nemcsak azért izgultunk közvetlen munkatársaimmal – Halászné Kapcsándi Szilviával és a többi gyűjteményi munkatárssal, Farkas Gergellyel és a megnyíló Kávézó és Vinotéka többi munkatársával, hogy az épületegyüttes debütálása rendben lezajlik-e. Az volt az igazi kérdés, hogy vajon átmegy-e az, hogy ennek a vállalásnak (nemcsak a múzeumnak, hanem a kávézónak is!) komoly világképi üzenete van egy olyan világban, amely hajlamos arra, hogy a modernitást és a múltat egymással szembeállítsa. A legnagyobb örömünk az, hogy a visszajelzések szerint átment az üzenet. Köszönet a megnyitó minden szereplőjének (Steinbach József, Huszár Pál, Áldozó Tamás, Fogarasi Zsuzsa, Liptay Éva) és az eseményről a reformatus.hu-n tudósító Bagdán Zsuzsának, akik ezt a lényegi üzenetet pontosan megfogalmazták. S ugyancsak köszönet a pápai Tv-mek, Horváth Andreának a kitünő tudósításért!

Az Orbán-beszéd, avagy megszólal a történelem

A miniszterelnök beiktatási beszédében azt mondta: az eddigi sikerekhez hozzájárult, hogy „nyíltan kimondtuk: a liberális demokrácia korszaka véget ért”. A kormányfő úgy fogalmazott, a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy „a zátonyra futott liberális demokrácia bütykölése helyett inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására”.

2030-ig tervez Orbán Viktor - Mandiner/MTI

Súlyos beszédet mondott Orbán Viktor. Beszéde nem attól volt súlyos, hogy még soha nem hallott programbeszédet mondott el, hanem attól, hogy az egész üzenetet áthatotta a történelmi emlékezet és öntudat. Miközben a magyarságról mint politikájának kiinduló pontjáról beszélt, egy pillanatig sem maradt provinciális, hanem képes volt a magyar sorskérdéseket európai kontextusban újrafogalmazni. Beszélt egy nagyhatalmak árnyékában élő, méreteiben kis népről, amelyet sokszor megkísértett már a nemzethalál gondolata, s amely népnek az a történelmi tapasztalata, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle. Ám mégis, beszéde nem a szokványos magyar sérelmi politika megnyilvánulása volt. Sokkal inkább azt mondanám, hogy amit itt hallottunk, noha mélyen a magyar történelmi önérzetbe és öntudatba ágyazódik,  szakított a magyar romantikus nacionalizmus rossz hagyományaival.

Megroppanhat a demokrácia eszméjébe vetett hit

Nyilvánvalóan bosszúságot és nyugtalanságot kelt az Európai Unió régebbi tagállamainak körében, hogy egyes közép-európai EU-tagok - legegyértelműbben Magyarország és Lengyelország - nyíltan semmibe veszik azokat a nyugati demokratikus értékeket, amelyek tiszteletben tartására kötelezettséget vállaltak, amikor a közösséghez csatlakoztak.

E két ország ráadásul az unió által nyújtott pénzügyi támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartozik. Nem meglepő tehát, hogy felmerült az ötlet: feltételekhez kötik a közös költségvetésből a tagországoknak megítélt összegek kifizetését - idézi fel az amerikai lap.

Az EU és az illiberális tagállamok viszonyáról is írt az amerikai sajtó - infostart.hu

Nem tesz jót a demokrácia eszméjébe vetett hitnek a brüsszeli vezetés reakciója a magyar választások eredményére. Nyilván abban bizakodtak, hogy az istenadta magyar nép elzavarja a Orbánt, s ezzel végre megnyílik az út az „igazi demokrácia” megvalósításához. De csalódniuk kellett, mert a magyar szavazók tekintélyes többsége rossz helyre tette az x-et. Erre Brüsszel, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a választások eredményét, nyílt pénzügyi erőszakeszközt akar alkalmazni, hogy a magyar vezetést jobb belátásra bírja. A jogállamiság megléte lenne az a bizonyos mérce, amelynek alapján az EU a kifizetések mértékét megállapítaná.. Magyarán, teljesen mindegy, hogy a magyar szavazók hogyan döntöttek, a választási eredmény nem felel meg a brüsszeli vezetés elvárásainak, s így szerintük nem garantált a jogállami feltételek megteremtésének lehetősége. Ezt pedig büntetni kell. Nos, ez nyílt diktátum, még ha nem is fizikai erőszak alkalmazásával. Nem véletlen, hogy sok magyar embernek déjá vu érzése van: már megint mások akarják megmondani nekünk, hogy mit akarjunk. Csak most amúgy, demokratikusan.

Amiből csak az látszik, hogy mint minden eszme, a demokrácia eszméje is válhat egy egyeduralomra törekvő hatalmi csoport ideológiájává. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia amúgy szép és üdvölendő eszméje a brüsszeli vezetés használatában megfosztatott eredeti jelentésétől és tartalmától, s egy hatalmi csoportérdek eszközévé vált. Ez abban a pillanatban nyilvánvalóvá válik, ha egy adott választás alkalmával „rossz eredmény” születik. Ilyenkor érdekes módon nem a demokráciát kell ünnepelni, hanem azt kell mondani, hogy a „rossz” választási végeredmény oka az, hogy az adott rendszer valójában nem demokratikus.

A szekuláris messianizmusok és a keresztyénség

A világ nem jó és nem igazságos, s ez ellen tenni kötelesség. Akik ezt így érzik, azok két nagy csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik szerint a világ jóvá és igazságossá tehető – van végső cél, s az el is érhető. A másodikba azok tartoznak, akik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető, nincs végső cél, a cél a folyamatos cselekvés, a küzdés maga. Az előbbiek magukévá tesznek egy történelmi vízióit (végső célt), mely számukra meggyőzően rajzolja fel azt a világot, melyben emberként élni érdemes és az oda való mielőbbi eljutás érdekében cselekszenek.

Az utóbbiaknak viszont az a meggyőződése, hogy a történelmi víziók igazán csak arra alkalmasak, hogy híveiket önmaguk szemében erkölcsi és szellemi téren e hitet elutasítók fölé emelje, de az elérésére tett cselekvés előbb-utóbb emberi-társadalmi katasztrófákba torkoll. Azt vallják, hogy víziók helyett földönjáró megoldásokat kell keresni, a folyton változó helyzethez mindig újabbakat.

Az előbbiek némi egyszerűsítéssel a „haladók”, a progresszió hívei, akik szerint túl lehet és túl is kell lépni a világ és az ember antropológiai természetén. Az meghaladható. Az utóbbiak erős egyszerűsítéssel a konzervatívok, akik szerint e meghaladás nem lehetséges, ezért a történelmi víziókban való gondolkodás önmagában hiba, a katasztrófa előszele, a feladat a meglévő valódi értékek őrzése, a tévesnek bizonyulók kirostálása, s az új értékek óvatos beépítése, hogy minimális legyen a hibázás lehetősége. A meghaladás már csak azért is kerülendő, mert a történelmi víziók jellemzője az univerzalitás és totalitás, amiből egyenesen következik az egyet nem értőkkel szembeni erőszak (ez alatt nem csak fizikai erőszakot, hanem a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását is értve), a demokrácia (melynek alapfeltétele a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága) korlátozásának lehetősége. A progresszívek számára a demokrácia csak addig a határig elfogadható, míg arra hivatkozva nem illetik bírálattal a történelmi víziót vagy annak egyes következményeit.

Németh György: Úton egy újabb zsákutcába - Mandiner

Nagyon tetszik Németh György írása, amelyet nemrég közölt a Mandiner. A szerző szembeszáll azzal a nézettel, miszerint a Soros György által karakteresen megjelenített „emberbaráti aktivitás” mögött csak profitérdek áll. Inkább arról van szó, hogy a határtalan befogadás, a nyitott társadalom ideológiája nagyon is jól illeszkedik egy olyan, történelmileg is nyomon követhető vízióba, miszerint az egyetemes jó és igazságosság társadalma megteremthető. Ezeknek a történelmi vízióknak a közös jellemzője az univerzalitás és a totalitás, s mint ilyenek egyeduralomra törnek. Ilyen történelmi vízió volt a kommunizmus, majd annak nemzeti alapú változata, a fasizmus. A ma kulturális hegemóniára törekvő történelmi vízió a fasizmusra adott válaszként született meg az egyetemes jó és igazságosság megteremthetőségének hitében, de a középpontjában a rasszizmus és mindenféle „fóbia” elleni küzdelem áll. Németh szerint a ma is folyó világnézeti küzdelem mögött valójában két nagy csoport vitája zajlik. Az egyik szerint a világ egésze jóvá és igazságossá, míg a másik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető. A kétféle világkép mögött valójában egyetlen kérdés húzódik meg: kinek kell tekintenünk az embert? Az egyik szerint az ember képes megteremteni az egyetemes jó és igazságosság világát, míg a másik szerint az ember lényegileg nem javítható, s képtelen meghaladni önmagát.

Hogyan kell politikailag korrekt módon zsidózni?

Szerintük továbbá a magyar kormány rendszeresen az antiszemitizmust élesztgeti kampányaival, mely szerint „egy zsidó bankár” mozgatja a szálakat egy nemzetközi összeesküvésben a magyar keresztény kultúra ellen.

Az aláírók szerint Merkel a hallgatásával antidemokratikus és antiszemita erők szövetségesévé vált. Sürgetik a német kancellárt, hogy ítélje el Orbán szerintük antiszemita retorikáját és a demokratikus intézmények elleni támadásait. Felhozzák, hogy Orbán pártja még mindig a CDU szövetségese az Európai Parlamentben, és ezzel a CDU legitimálja Orbánt.

Az európai zsidókat féltik Orbántól külföldi értelmiségiek - Mandiner

Megdöbbentő levelet írt Merkelnek külföldi értelmiségiek egy csoportja. Szerintük a német kancellár burkolt módon támogatja Orbán Viktor „antiszemita” kampányát. A kampány állítólagos antiszemita töltete abban van, hogy fő csapásvonala Soros György ellen irányul, aki tudvalévőleg egy „zsidó bankár”. A levél írói tehát Soros Györgyöt és a zsidó identitást adottságként automatikusan összekapcsolják, minek következtében az Orbán-féle Soros-kritika a szemükben antiszemitizmusnak tűnik fel. Ez ellen küzdeni kell, mert veszélybe sodorhatja az európai zsidókat is. Csak egy probléma van itt: a levél úgy zsidózik, hogy közben egyetlen árva utalás sincs arra nézve, hogy voltaképpen mi is itt a „zsidó” szónak a tartalma? A „zsidó” szónak itt funkciója van, amellyel lehet zsarolni Merkelt és lehet démonizálni Orbánt. Nem állítom, hogy nincsenek a szélsőjobbon olyanok, akik Sorosban a „zsidót” látják. Ami csak azt támasztja alá, hogy szélsőjobb és szélsőlib egymásra borulhatnak: Sorosban megtalálták az „örök zsidót”.

Keresztyén vagy nem keresztyén?

A Fidesznek a migráció témájával ráadásul ügyesen sikerült rákapcsolódnia a Magyarország „a keresztény Európa pajzsa/védőbástyája” jól ismert toposzára is, amivel eredményesen mozgósított vidéki, vallásosabb, általában alacsonyabb politikai aktivitású társadalmi csoportokat is.

Ebből a választói klaszterből 200 000 új szavazót merített a Fidesz és általuk tudott nyerni listán minden megyében meggyőző fölénnyel, egyúttal be is söpörte három kivétellel a vidéki egyéni választókörzeteket.

A végeredmény ismeretében tehát kijelenthetjük, hogy e narratíva és a kapcsolódó üzenetek úgy mentek át a magyar társadalmon, mint kés a vajon.

Orbán Viktor és a marketing: a kormánypárti kétharmad kommunikációs okai - Marketingszöveg

Megjelent egy igen figyelemreméltó elemzés Berze Mártontól a Marketingszövegen, amelyet a Mandiner is szemléz. A szakember arra kereste a választ, hogy kommunikációs szempontból minek tulajdonítható a kormánypártok elsöprő sikere? A tanulmány számomra legfontosabb megállapítása az, hogy miközben az ellenzéki pártok jóformán csak önmagukról beszéltek, addig Orbán képes volt megszólítani az embereket, s ezzel végig uralta a kommunikációs teret. Az ő narratívája határozta meg a kampány tematikáját. Nem célom az elemzés részletes ismertetése, bárki számára hozzáférhető a teljes szöveg. Viszont Berze tesz egy fontos megállapítást: Orbán üzenete azért is lehetett ennyire sikeres, mert abba beemelte a „Magyarország, a kereszténység védőbástyája” régtől fogva ismert témáját. Berze Mártonnak igaza van. Ez az üzenet tényleg elért nagyon sokakhoz. (Abban viszont szerintem téved, hogy ő is használja a bevett közhelyet, miszerint a „vidék” /értsd: nem Budapest/ a „vallásos” emberek gyűjtőhelye – de ezzel a szállal most nem foglalkozom. Külön téma lehetne, hogy hol vannak a „vallásos” emberek.) Kommunikációs szakemberként csak magával a jelenséggel foglalkozik, ám bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy ma, amikor a keresztyénség állítólag már csak a múlt tovatűnő maradványa, a keresztyénség jelszavával hogyan lehet mégis elérni a magyar társadalom túlnyomó többségét? Ennyi „vallásos” (értsd: keresztyén) ember lenne ma Magyarországon? Ha pedig a többség „nem vallásos”, miért nem tiltakoztak a keresztyén hátterű narratíva ellen? Nincs itt ellentmondás? Hogyan lehet keresztyén töltetű tematikával uralni egy állítólag már nem keresztyén ország kommunikációs terét?

Oldalak