Idegenek

Európa lelkét vesztette...

Európa lelkét vesztette - haon.hu

A görögkatolikus Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája kimondta. Minden tiszteletem az övé. Ezt mondta: Európa a lelkét vesztette. Sokan mondtak már hasonlót, vagy tartalmilag ugyanezt, köztük én is, de ilyen élesen egyértelmű megfogalmazásban még soha nem hallottam. Szerintem sokak érzületét mondta ki. Az enyémet biztos. Mint ahogyan az is biztos már, hogy a rendszerváltás óta eltelt eddigi életem nem más, mint az Európától való elidegenedésem története. Ebben az Európában én idegenül érzem magamat. Kulturális magányban.  Ez nem az, amire vártam, amit reméltem, amiben hittem. Ez nem az én Európám.

Hitvallás a Hitvallásról

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata ma, a régiek megfontolását továbbra is elfogadva újra megerősítette ezt a Hitvallást.

Ünnepi Nyilatkozat - reformacio.ma

Formailag „csak” annyi történt, hogy a Magyar Református Egyház, tehát a magyar reformátusok teljes közössége határokon innen és túl, elfogadta a Második Helvét Hitvallás új fordítását. Formailag tehát úgy tűnhet, mintha csak azért kellett volna újra „elővenni” a Második Helvét Hitvallást, mert elkészült az új szöveg, és ezért szükséges az újbóli elfogadás. Meg kellett egyezni az új szövegben. Ám valójában ennél sokkal több történt. A Második Helvét Hitvallás új fordításának elfogadása ugyanis nem pusztán arról szól, hogy megegyezés született az új szövegváltozatról, hanem arról is, hogy maga a Hitvallás új szövegének elfogadása vált hitvallássá. Ez nem olyan magától értetődő. Hitet tenni egy 450 éves hitvallás mellett ma: hitvallás.

A nemi identitások és a szabadság

Az LMBTI hónap alkalmából az Egyesült Államok Külügyminisztériuma támogatásáról biztosítja az emberi jogok védelmezőit és a civil szervezeteket, melyek a világ különböző részein azért dolgoznak, hogy biztosítsák az LMBTI személyek alapvető jogát a szabadsághoz és az emberi méltósághoz.

A 2017. évi Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) Büszkeség Hónapja - Rex W. Tillerson külügyminiszter sajtónyilatkozata - Amerikai Nagykövetség, Budapest

Szinte kétségbeesetten tanácsot kérve, egy lelkipásztor kollégám mesélte, hogy gyülekezetének egyik oszlopos tagjáról kiderült, hogy homoszexuális. Mit tegyen? Mit mondjon ennek az embernek, aki amúgy családos, s életének egy pontján megrendülve tapasztalta magában, hogy az azonos neműekhez vonzódik. Próbált ellene küzdeni, sokáig titkolta, de mindhiába. Végül odavitte nagy terhét a lelkipásztorához, hogy akkor ő mondja meg, mi a helyes döntés ebben a helyzetben. És most már ketten gyötrődnek. Álljon ki ez az ember a gyülekezet nyilvánossága elé és mondja el, hogy ő meleg? Ebből meghasonlás lenne. Avagy ítéljék el és közösítsék ki? Jöjjön a virtuális megkövezés? Ez is lehetetlen. Nem tudtam neki okos tanácsot adni. Ítélet és részvét között vergődve inkább azt láttam meg újra, hogy a nemi identitások egyre terjedő sokféleségének jelensége mélységében ma még nem ismert állandó kihívást jelent, s jóformán megoldhatatlan erkölcsi dilemmák egész sorát veti fel, még azok számára is, akik amúgy elvi szinten meg vannak arról győződve, hogy a nemi önértelmezéseknek ez a sokfélesége nem jó. Nem Isten akarata szerint való.

Európa: egy liberális dogma uralma

A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket – vessük csak tekintetünket Európa határain túlra, és lássuk, hogy iszlamofób közbeszéd nélkül milyen békés és befogadó világ létesült Líbiában, Szíriában vagy Afganisztánban! Ha Európában végre megvalósulna a tolerancia, az erőszak is egy csapásra megszűnne – ahogy London is a nyugalomnak és a kultúrák békés egymás mellett élésének legszebb példáját szolgáltatja azóta, hogy lakóinak többsége muszlim polgármestert választott. A nyitott határok politikájára leginkább azért van szükség, mert még mindig túl sok fasiszta lakja Európa országait: Németországban a bevándorlásellenes párt csaknem nyolc százalékon áll, miközben Franciaországban a Nemzeti Front húsz százaléknál is többet ért el. Ilyen ellenséges közegben, ennyi rasszizmus és előítélet kereszttüzében lehetetlen embereket integrálni – kár meglepődni azon, hogy néhányuknál elszakad a cérna.

(...)

Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.

Puzsér Róbert: Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant - Magyar Nemzet

A közélet iránt érdeklődő állampolgárként mindig érdeklődéssel olvasom Puzsér Róbert írásait. Szellemes, provokatív, bátor, kerüli az ismert szekértábor-kliséket, el tudja hitetni az olvasóval, hogy tényleg saját véleménye és meggyőződése van, s ha valamely álláspontja adott esetben egybeesik is valamely politikai csoportosulás nézetével, soha nincs az embernek olyan benyomása, hogy szimpla szócsővé vált. Éppen ezért csodálkozom mostani írásán, amely – az én olvasatomban legalábbis – eléggé egyoldalúra sikeredett, s nem látok benne mást, mint világnézeti előítéletektől, hogy ne mondjam dogmáktól hemzsegő valóságértelmezést, amely ahhoz az egyébként jól ismert, számomra eléggé abszurd megállapításokhoz  vezet, miszerint „A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket…”, vagy: „Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.”

A transzhumanizmus és a halál

O’Connell a mozgalom híveivel és vezéreivel készített interjúk segítségével igyekszik bemutatni a transzhumanizmust. A mozgalom legfőbb célkitűzése az emberi fizikai és kognitív képességek feljavítása, és végső soron a halál legyőzése a modern technológia segítségével.

Tudományos transzhumán miszticizmus - metazin.hu

Köszönet a Metazin-nak, szemlézi John Gray filozófus írását a New Statesman-ben egy ez év februárjában megjelent könyvről, amely elég komoly visszhangot váltott ki, már csak meghökkentő címe és témája miatt is. De a recenzió címe sem akármi – "Dear Google, please solve Death" (Kedves Google, légy szíves, oldd meg a halált)  –, emlékeztetve egy 2014-ben, a Google központja előtt lezajlott utcai demonstrációra, amelynek ez volt a jelmondata: "halhatatlanságot most!". Magának a könyvnek a szerzője egy ismert újságíró, Mark O’Conell, s a mű címe: „To Be a Machine – Adventures Among Cyborgs, Utopians, Hackers, and the Futurists Solving the Modest Problem of Death”. Vagyis: Gépnek lenni – Kalandok a kiborgok, hackerek és futuristák között, akik a halál makacs (tartós) problémáját oldják meg (akarják megoldani). A könyvet nem olvastam, viszont elég csak beütni a címét valamilyen keresőbe, s az olvasó recenziók sokaságára bukkan, jelezvén, hogy a téma érzékeny fogadtatásra talált. Mark O’Conell nem valamiféle elméleti művet írt, hanem egy interjúkötetet, amelyben az önmagát transzhumanizmusnak nevező mozgalom szereplőit szólaltatja meg. Ez a transzhumanizmus abban hisz, hogy a tudomány segítségével, a gép és az ember ötvözeteként létrehozható egy olyan lény, amely képes legyőzni a halált. Mint megtudjuk, a mozgalomnak sok jeles és ismert képviselője van, sőt a transzhumanistáknak Amerikában már pártjuk is van, amelynek elnöke bizonyos Zoltán István.  Akit érdekel, s tud angolul, kedvére olvashat épp eleget erről a transzhumanzimusnak nevezett újabb kísérletről a halál legyőzésére. De ami engem illet, nem igazán hozott izgalomba, inkább csak azt a közhelyet voltam kénytelen újra megállapítani, hogy az egyetemes és állandó emberi léthelyzetben semmi sem változik. A probléma mindig ugyanaz. A halál.  Mi más?

Manchester: ez nem mozi volt!

London:

Teljesen lebénultam, olyan volt, mintha egy hollywoodi filmben lettem volna.

„Láttam, ahogy egy ember a levegőbe repül” – megszólaltak a londoni terrortámadás szemtanúi - nlcafe.hu

 

Manchester:

Olyan volt, mint egy háborús film, mondta egy férfi a BBC-nek, aki szintén az előcsarnokban állt.

Az utolsó szám végén villanás, aztán jött a dörrenés - index.hu

A manchesteri terrortámadásról szóló híreket böngészve felfigyeltem egy látszólag jelentéktelen apróságra, ami valahogy számomra mégis komoly jelentést kapott. Az Index a BBC-re hivatkozva ismerteti az egyik szemtanú beszámolóját, amely szerint az egész olyan volt, mint egy háborús film. Sajnos a portál a közvetlen linket nem adta meg, de megtaláltam a szemtanú, Andy történetét. Miután nagyon megfogott, hogy egy szemtanú a manchesteri borzalmat egy filmhez hasonlította, nem sok kutakodás után találtam még egy szemtanút, aki hasonlóan írta le a történteket. (Erre később visszatérek.) Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ilyen szemtanúi beszámolót olvastam már valahol. S valóban, a londoni támadást az egyik elbeszélés egy hollywoodi filmhez hasonlította. Fogalmam sincs, vajon tipikus jelenségről van-e szó. Mindenesetre számomra mégis rengeteget mond korunk tudatvilágáról, valóságértelmezéséről az a szimpla körülmény, hogy ezek a szemtanúk, s ki tudja még hányan, a valóságot egy filmhez hasonlítják. A valóság úgy tűnik fel, mintha film lenne. A valóság nem a realitás. A valóság: fikció. A valóságról alkotott kép megelőzi a valóságot. Lehet, hogy valahol itt, ennek a tudati jelenségnek a mélyén van a „titka” annak a valójában érthetetlen gondolkodásmódnak, hogy az európai elit a sorozatos terrortámadások ellenére is kitart migránspolitikája mellett, s azokat pedig, akik ezt kritikával illetik, egész egyszerűen riogatóknak, gyűlölködőknek, félelemkeltőknek bélyegzi?

A magyar eretnekség

A határozat szerint Magyarországon fennáll a kockázata az uniós alapértékek súlyos megsértésének, s ezért az EP utasítja belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságát, hogy készítsen jelentést Magyarországról, hogy az EP szavazhasson az uniós szerződés hetedik cikke első lépésének megindítására vonatkozó indoklással ellátott javaslatról.

Az Európai Parlament a hetes cikk szerinti eljárás előkészítését kéri Magyarországgal szemben - inforadio.hu

A szerdán elfogadott brüsszeli határozat arról, hogy az Európai Parlament megkezdi az uniós szerződés hetedik cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését Magyarországgal szemben, arra hivatkozik, hogy fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az európai alapértékeket. Már megszokhattuk, hogy a Magyarország és Brüsszel között gyakran előforduló nézetkülönbségekben az utóbbi rendre az európai alapértékekre hivatkozik. A közéleti vitákban is az európai értékek kifejezés gyakran úgy bukkan elő, mint valamiféle végső érv és hivatkozási alap. Bármik legyenek is azok európai alapértékek, mégis csak úgy tűnik, hogy itt valamiféle kanonizált, kőbe vésett törvényről, dogmáról, hittételről van szó, amelynek a megkérdőjelezése egyenlő az istenkáromlással, s kétségbe vonása pedig maga az eretnekség, a tévelygés. Ettől pedig nekem déjà vu érzésem támad. Mintha olyan jelenséggel állnánk itt szemben, amelyet régtől fogva ismerünk a múltból, de amelyről azt gondoltuk, hogy az európai fejlődés már rég maga mögött hagyta. Én eddig azt gondoltam, ma már egy olyan nyitott világban élünk, amelyben az eretnekség jelensége egyszerűen kizárt, mert maga a szó is értelmetlenné vált. Az eretnekségnek, a tévelygésnek, az istenkáromlásnak csak akkor van értelme, ha létezik egy zárt, mindenki számára kötelező hit-és tanrendszer. Márpedig Európában nincs ilyen, s ennél fogva a tévelygés mint olyan értelmét veszti.

Ügynök voltál?

Bogárdi Szabó István: Úgy vélem, hogy a nyugati civilizációban eluralkodó villifikáció (rágalmazás, becsmérelés) régi ügy. Nincsenek érvek, heves viták, csupán a másik megsemmisítése, tisztességének, emberi méltóságának és szavainak megkérdőjelezése. Gyakran egyházunkban sem diskurzus folyik, amelynek a végén konszenzus alakulhatna ki, ezért is kérem, hogy tiszteljük a másikat, mondjuk el az ellenérveinket, de a másik ember hitelét és őszinteségét ne kérdőjelezzük meg. - parokia.hu

Bizonyára csak véletlen, hogy Bogárdi Szabó István püspök május 10-én, a dunamelléki közgyűlésen elmondott beszédéből az a rész ragadott meg, amely az egyházban is tapasztalható durvuló vitastílusról szólt. Az pedig aztán totál véletlenszerű egybeesés lehet, hogy e negatív egyházi jelenségről a Reposzton az írásom nyomán kibontakozó vita jutott az eszembe. Természetesen az ügynökkérdésről van szó, amely – úgy tűnik – ma is képes hihetetlen indulatokat korbácsolni. Ami csak azt jelzi, hogy valami itt nagyon fortyog a mélyben. Pedig nem kellene, hogy így legyen, hiszen az e blogon vitatkozó felek nem egymással szembeni kibékíthetetlen álláspontokat képviseltek. Mindenki egyetértett abban, hogy múltfeltárásra szükség van. Csakhogy ez az elvi álláspont önmagában tartalmatlan, ha megnézzük a konkrét körülményeket. Nem véletlen, hogy a múltfeltárás megannyi kísérlet után rendre elakad.

Ügynökmúlt, avagy az emberarcú diktatúra

Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni, és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.

Lehel László: Mozgásteret kínáltak, és én nem mondtam nemet - KötőSzó

Lehel László evangélikus lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója váratlanul lelepleződött. Kiderült róla, hogy ügynök volt. A történet azért különösen is figyelemre méltó, mert egy személyes sorson keresztül drámai erővel kinyílik előttünk a velünk élő történelem, a mind a mai napig hozzánk is elérő emberarcú diktatúra árnyéka, amelyet megszépítően és enyhítően Kádár-korszaknak nevezünk. Engem meg azért is megérintett Lehel László sorsa, mert a kortársa vagyok, életem java részét abban a rendszerben éltem le. Ha úgy tetszik, Lehel László vallomása látlelet egy korról és egy társadalomról, amelyben sokunknak élni adatott. S amely rendszernek épp abban volt az ördögi természete, hogy emberarcú volt, nyíltan nem mutatta meg önmagát, sőt elhitette jóformán mindenkivel, hogy „ez nem is olyan rossz”.

Csalódás

A püspök beszédében arról szólt, hogy a rendszerváltás idején azzal a reménységgel egyesültünk újra az elveszített Európával, hogy megtaláljuk benne a kommunizmus évtizedei alatt hiányolt európai identitást. Ehhez képest még „mindig keressük azt a mély és erős, jó értelemben radikális keresztyénséget", ami a reformáció célkitűzése volt a forrásokhoz való visszatéréssel és a keresztyénség külső formáinak megújításával.

Szabadság, identitás, reformáció - parokia.hu

Teljes egyetértéssel hallgattam Bogárdi Szabó István szavait. Azt hiszem, a püspök egy nagyon széles körben átélt magyarországi érzületet fogalmazott itt meg. Pontosan emlékszem a rendszerváltozás körüli időkre. Azt mondtuk, nekünk nem kell a Nyugathoz csatlakoznunk, mert hiszen kulturálisan mindig is oda tartoztunk, csak egy ateista ideológia által alátámasztott nagyon is fizikai diktatúra elszakított bennünket. S a Nyugat alatt természetesen a keresztyén Európát értettük. Tényleg abban a naiv hitben éltünk, hogy Európa – a szó kulturális-civilizációs értelmében – még keresztyén.  Aztán lassan rá kellett döbbenjünk arra, hogy az az eszmei Európa, amelynek újra a része lehettünk, nem az az Európa, amelyről a kommunista ateizmus zárt világában álmodoztunk. A rendszerváltozás után több mint negyed századdal ki kell mondanunk: csalódtunk.

Oldalak