Keresztény apologetika

Mit csinálna ez a társaság, ha Jézus eljönne újra?

Tudjuk a választ: kitennék a plakátra Soros helyére. Tökéletes upgrade. Egyrészt ő is zsidó, ami kampányok esetében kifejezetten előnyös, ezenkívül Sorosnál sokkal határozottabban menekültpárti és még nála is eltökéltebben globalista.

Joga van tudni, mire készül Jézus! - hvg.hu

Mint arra az egy héttel ezelőtti posztomban reflektáltam, a Századvég Alapítvány egy konferenciát szervezett, amelynek ez volt a címe: „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?”. Erre reagált eléggé éles és árnyalatlan módon Gomperz Tamás a HVG-ben. A kirajzolódó képlet nagyon egyszerű, ám ugyanakkor pontosan kijelöl egy sajátos frontvonalat, amelynek mentén ma a küzdelem folyik Európa kulturális jövőjéért. S ebben a küzdelemben, nem meglepő módon,  hangsúlyos kérdéssé vált, hogy ki képviseli a kereszténységet?

Keresztény kultúra istenhit nélkül?

A Századvég Alapítvány nyolc pontja a keresztény kultúráról

1. Európa kultúrája keresztény, ez nem lehet vitakérdés.

2. A keresztény kultúra felvállalása nem hit, hanem sorskérdés. A közös jövőnk függ tőle.

3. Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.

4. Európa keresztény kultúráját veszély fenyegeti kívülről. Ha az iszlám teret hódít a kontinensünkön, nem élhetünk úgy tovább, ahogy eddig.

5. A keresztény kultúrát veszély fenyegeti belülről. Vannak olyan politikai erők Európában, amelyek gyengíteni akarják a keresztény elköteleződést, mert azt gondolják, az visszafogja Európát.

6. Azért is gyengíteni akarják, mert a keresztény kultúra Európában szorosan összefügg a nemzeti keretekkel. Aki tehát a keresztény kultúrát gyengíti, az a nemzeteket is gyengíteni akarja.

7. Mi, magyarok büszkén vállaljuk keresztény nemzeti elkötelezettségünket.

8. A hit személyes meggyőződés, amelynek védelme a keresztény közösség feladata. Az ebből kinövő kultúra védelme pedig az állam kötelessége.

Századvég: kötelességünk megvédeni a keresztény kultúrát - 888.hu

A Századvég Alapítvány konferenciát rendezett „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?” címmel, majd egy nyolc pontból álló nyilatkozatot fogadott el. A konferencia rövid összefoglalója itt olvasható, a nyilatkozat pedig itt. Ennek harmadik pontja így szól: „Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.” Vélhetően ez a mondat sokak véleményébe – hívőkébe és nem hívőkébe – ütközhet, hiszen azt állítja, hogy a keresztény kultúra attól függetlenül létezik, hogy ki hogyan viszonyul az Isten-kérdéshez. Ez nyilvánvalóan ellentmondás, mert a kereszténység mégis csak vallás, s mint ilyennek a lényege a személyes viszonyulás Istenhez. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a kereszténység kulturális dimenziója vajon elképzelhető-e a személyes istenhit nélkül, s vajon az idézett mondatban megfogalmazott ellentmondás feloldható-e?

Ki védi a keresztény Európát?

Én keresztény is vagyok, demokrata is vagyok, éppen ezért soha nem lennék tagja egy olyan pártnak, ami kereszténydemokratának titulálja magát.

Philippe Lamberts: Európa csak együtt működik - SZEMlélek

Érdekes beszélgetést folytatott Gégény István a SZEMlélek magazinban Philippe Lamberts-szel, az Európai Parlament zöld frakciójának vezetőjével. Ebben az ismert belga képviselő hitet tesz kereszténysége mellett, ugyanakkor erős kritikát fogalmaz meg az önmagukat kereszténynek tartó pártokkal szemben. Azt állítja, hogy ezek a pártok valójában nem keresztények, mert a politikai hatalom függővé teszi őket. Mint mondja, „a politika, a hatalom gyakorlása függőséget képes okozni – a természeténél fogva invazív, korrodálja a személyiséget. Még ha csak egy kicsiny hatalmat is kap valaki, olyan függőségi erő hatása alá kerül, mintha elkezdene drogozni. A hatalom hajtóerő, üzemanyag az egoizmus számára, s ha nem figyelsz oda kellőképpen, teljesen felemészt. Ez az invazív része a dolognak, s ez okozza azoknak az emberi értékeknek a korrózióját, amelyekkel korábban rendelkeztél.”  Azt is állítja, hogy „az egyháznak politikai ereje van, pedig ennek nem szabadna így lennie. A vallásnak a lélekről kellene szólnia, nem a törvényhozásról. Ha pedig összekeverednek az eszközök, abból az következik, hogy a vallást felhasználják erőszakosságra, háborúskodásra, kirekesztésre, meg ami ezekből még fakad.” Lamberts feltalálta a politikamentes kereszténységet?

Beszélhetünk-e még keresztény kultúráról?

Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy "hulljon le szemükről a hályog, hogy lássák és értsék; keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát, és Európa nem lesz többé az európaiaké" - mondta Orbán Viktor kormányfő pénteken Budapesten, a Múzeumkertben.

Keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát, és Európa nem lesz többé az európaiaké - miniszterelnok.hu

A mai magyar és európai társadalmakban sokak idegeit borzolja, ha Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgy pozicionálja politikáját, mint amelyiknek egyik alapvető elvi tartópillére a keresztény kultúra védelme. Ez a küzdelem a kereszténységhez való kulturális viszony kontextusában különös élességgel bontakozott ki a népvándorlás körüli globális vitában. A politikai-világnézeti ellenfelek ugyanis abból indulnak ki, hogy a népvándorlásnak a befogadó társadalmakra gyakorolt várható hatását már nem lehet egy valaha volt keresztény Nyugat felől értelmezni, hiszen ez a Nyugat már rég megszűnt. Tehát amikor Orbán a keresztény kultúrát akarja védelmezni, akkor valójában valami olyasmit akar védelmezni, ami már nem is létezik. Mi több, ellenségképet is kreál, mintha bizony a bevándorló milliók fenyegetést jelentenének egy állítólagos keresztény kultúrára, ami már nincs is. A képlet egyszerű: Orbán egy nem létező keresztény kultúrát vizionál csak azért, hogy elrejtse az amúgy brutális és kérlelhetetlen politikai küzdelmét a hatalomért. A kereszténység számára csak egy nyelvpolitikai harci eszköz.

Muszlim kancellár Németország élén?

A CDU és a CSU közös Bundestag-frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy muszlim vezesse Németországot. A kereszténydemokrata politikus erről az Idea evangélikus hírügynökségnek beszélt – számolt be a Welt.

A CDU-CSU frakció vezetője szerint egy muszlim is lehetne német kancellár - hirado.hu

A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) hagyományosan közös Bundestag-frakciójának vezetője, Ralph Brinkhaus, azt találta mondani, hogy Németországot akár muszlim kancellár is vezetheti. Nyilatkozta ezt egy evangélikus hírügynökségnek. Mondhatnánk erre, hogy ez szimpla árulás, hiszen egy keresztény hátterű pártformáció képviselője nem mondhat ilyet. De azt hiszem, a helyzet ennél rosszabb.

Nem ismerem ugyan a nyilatkozat konkrét hátterét, Brinkhaus motivációit, de azt feltételezem, hogy ő ezt tényleg teljesen ártatlanul, komolyan gondolja. Annál rosszabb.

A keresztyénségnek ki bocsát meg?

Miért ignorálják a nemzetközi szervezetek a helyzetet?

Mi politikai okokat sejtünk mögötte: nevezetesen, hogy a liberális politikai narratívába nem fér bele, hogy keresztényeket üldöznek.

A halál völgyében vannak az üldözött keresztények – Azbej Tristan a Mandinernek

Veszprémy László Bernát interjút készített Azbej Tristan-nal, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárral. Ebben az államtitkár elmondja, ami egyébként közismert kellene, hogy legyen, hogy ma világszinten a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Okkal vetődik fel a kérdés, amit Veszprémy fel is tesz, hogy a nemzetközi szervezetek miért nem vesznek tudomást a keresztyénüldözésekről? Azbej Tristan azt válaszolja, hogy emögött vélhetően politikai ok van, s a liberális narratívába nem fér bele, hogy keresztyéneket üldöznek. Ez így van. Viszont ez már annak a következménye, hogy a meggyengült keresztyénség olyannyira elveszítette politikai súlyát, hogy a mellette való határozott és harcos kiállás elmaradása – ami amúgy az emberjogi-humanitárius világképből következne – nem jár politikai kockázattal.

Bellai

Tegnap eltemettük Bellai Zoltánt.

Vele elment egy kifutó magyar református lelkészgeneráció olyan tagja, aki markánsan hordozott még valamit a régi magyar paraszti világ református kegyességéből, mentalitásából és világképéből. Mondhatnám, hogy nagyon református volt. Nem tudott nem az lenni, s belsőleg mélyen átélt reformátusságát nem könyvekből tanulta, noha sokat tanult, s nem kívülről hozta, hanem mintegy az anyatejjel szívta magába. Beleszületett. Mondhatni erre lekicsinylően, hogy ez kevés. De Ő a maga predestinációs hitével pontosan értette és átélte az ézsaiási ige igazságát:

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”

Felrobbant a puliszka, avagy mitől ilyen ütős a család-téma?

Idehaza vasárnap óta határozza meg a közbeszédet Orbán Viktor hétpontos családpolitikai akcióterve, de külföldön is hullámokat vet. A legnagyobb nemzetközi újságok kiemelten foglalkoznak az új ösztönző intézkedésekkel, sok esetben már most megkérdőjelezik azok lehetséges eredményeit.

Óriásit megy Orbán Viktor népesedési programja külföldön - portfolio.hu

Azért az meglepő, hogy egy olyan ártatlannak tűnő téma, mint a család, ekkora felbolydulást bír előidézni a nyugati nyilvánosságban. Amiből csak az derül ki, hogy a hagyományos családmodell intézményének újragondolása, s főleg jelentőségének felemelése a kormányzati politika szintjére nagyon komoly kihívást intéz az eddig uralkodó nyugati, önmagát liberálisnak tartó ideológiával szemben. A kérdés ez: hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen, tényleg politikamentesnek tűnő téma ekkora visszhangot bír kiváltani? Mintha legalábbis azt jelentette volna be Orbán, hogy kilépünk a NATO-ból. Pedig csak a családról van szó. Ártatlan téma, a múltat sirató moralisták és jámbor keresztyén távolbanézők kedvenc terepe. De mint tudjuk, a puliszka nem robban. Most pedig mégis felrobbant. Lehet, hogy ez a család-téma mégsem olyan ártatlan téma?

A bűn és a homoszexualitás

Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.

Balavány György: Tíz tény meleggyógyászoknak - hvg.hu

Ezen a blogon foglalkoztam már eleget a homoszexualitás kérdéskörével és a hozzá való viszony ellentmondásos helyzetével. Nem folytatnám, ha az elmúlt időszakban nem került volna újra az érdeklődés homlokterébe egy olyan keresztyén hátterű nézet, amely a homoszexualitással kapcsolatban egyszerre elutasító, ugyanakkor a homoszexuális emberekkel szemben empatikus. Felvetődött a homoszexualitás gyógyíthatóságának a kérdése. Ez épp elég volt ahhoz, hogy egyesek ebben a viszonyulásban is a rejtett homofóbia jelenségét lássák. Még ezzel sem foglalkoznék (már unom, hogy bizonyos nézetek szerint a homofóbiának márpedig lennie kell), ha nem kapcsolódott volna be a vitába Balavány György, aki a tőle megszokott módon, a teológia mezejére tévedve azt találta mondani, hogy „Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.”

Európa jövője

Próbáltam keresni valami nekem való közéleti témát, ami valamiképp kapcsolódik a keresztyénséghez is, s van benne valamiféle újdonság. S arra kellett rájönnöm, hogy nincs már itt újdonság, s nem is lesz egyhamar. Az ideologikus frontvonalak kialakultak, sőt úgy tűnik, fixálódtak, s ha történik is valami új, az sem új, hanem variáció egy témára. Mondhatni, kicsit unalmassá vált az európai közélet. De ez csak a látszat, amolyan vihar előtti csend. Minden jel arra mutat, hogy az európai fejlődés valamiféle határponthoz közeledik. Leegyszerűsödtek a dolgok. A képlet végül is nagyon egyszerű, ám a tét annál nagyobb: Európa jövője.

Oldalak