Fényezem a kormányt

Az a szomorú helyzet, hogy egyházak állami támogatása régóta, mélyen, és egyre mélyebben sérti ezt a jogot; egyszerűen nem veszi figyelembe a nem-hívők, vagy másként-hívők lelkiismereti szabadságát. Akarom én, hogy az adómból a katolikus egyház papjai gazdagodjanak? Hát nem, csöppet sem akarom, de mit tehetnék?

Azt javasolnám, hogy az egyházak versenyezzenek bátran a hívekért, de ne kapjanak egy árva állami fityinget se tovább, ellenben számoljanak el, de nagyon alaposan, az eddigiekkel. Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy az egyházak perselypénzt is beszedik a híveiktől, az állami támogatást is bezsebelik, ráadásul egy csomó vállalkozási formát űzhetnek teljesen adómentesen. És azért ez nem semmi biznisz.

Balavány: Egyházfejlesztés közpénzből, legyen már vége! - hvg.hu

Arról most nem is nagyon akarok beszélni, hogy Balavány György cikkét olvasva déjà vu érzésem van.  Mintha ezt már hallottam volna, mintha ezzel az egyházellenes gyűlöletbeszéddel már találkoztam volna. Pontosan gyerekkoromban, az ötvenes években. Talán Balavány György testvérem a Krisztusban nincs is tudatában, milyen régi sebeket tép fel sokakban, akiknek vannak még emlékeik arról, hogy az úgynevezett kommunisták, miközben tudatosan verték szét az egyház még megmaradt társadalmi bázisát, folyton folyvást a „gazdag egyház”, a „gazdag papok” demagóg szövegeit használták. S lám, most megkapjuk megint. Rosszulesik és fáj.

Mi a baj a kereszttel Európában?

„Egyáltalán nem vagyunk olyan sokszínűek, amilyennek lennünk kellene az önkénteseink, a munkatársaink és a vezetőségünk köreiben” – írja Adamson, aki büszke arra, hogy személyesen alakítja a Brit Vöröskereszt „befogadási és diverzitási” stratégiáját.

Nem tetszik a „brit” és a „kereszt” szó a Brit Vöröskereszt vezetőjének - mandiner.hu

Az a különös helyzet állt elő, hogy csatlakoznom kell református lelkész kollégámhoz, Kutasiné Molnár Boglárkához, s meg kell osztanom a tisztelt Olvasóval afeletti felháborodásomat, hogy a Brit Vöröskereszt főigazgatójának, Mike Adamson-nak nem tetszik a szervezet elnevezésében a kereszt szó. No, nem az a különösség, hogy a kereszt már megint csípi a szemét valakinek. Ehhez úgyszólván már hozzászoktunk a keresztyén Európában. Ebből is csak az látszik, hogy a multikultúra ideája valójában egy nagy blöff. Ha ugyanis valóban multikultúra lenne, akkor ugyan mi baj lehetne a kereszttel? A különösség ezúttal abban van, hogy református lelkész létünkre állunk ki a kereszt mellett. Tudvalevő ugyanis, hogy a kereszt, enyhén fogalmazva is, nem volt része a magyar református hagyománynak. A kereszt a reformátusok szemében mindig is csak római katolikus szimbólum volt. De napjainkra alapvetően más lett a helyzet.

A "liberális" kulturális diktatúra sunyiságáról

Az állásfoglalás szerint a retusálással nem akartak semmiféle ideológiai álláspontot közvetíteni.

Lidl: Sajnáljuk, ha bárkit megbántottunk - mandiner. hu

Amint az széles körben ismertté vált, a Lidl az egyik forgalmazott termékén elhelyezett, keresztyén épületet ábrázoló képről levette a keresztet. Lehet háborogni, de ebben semmi új nincs. Hogy úgy mondjam, a kereszt-eltávolítás, a keresztyén szimbolika szisztematikus eltüntetése a mi szeretett Európánkban szinte mindennapos gyakorlat. A rajtakapott Lidl érvelése az érdekes, de az sem azért, mert valami új tartalmi indoklással találkoznánk. Jön a szokványos szöveg a semlegességről, az érzékenységekről, a világnézeti részrehajlás elkerülésének „morális” parancsáról. Szó nincs itt úgymond keresztyénség-ellenességről. Nem azért kerül le a kereszt, mert bárkinek is az lenne a célja, hogy a keresztyénség kulturális-szimbolikus jelenlétét kiszorítsa a nyilvánosságból. Szó nincs itt úgymond a keresztyénséggel szembeni negatív diszkriminációról. Valójában, de facto, mégis ez történik. A Lidl-történet egyáltalán nem rendhagyó, nagyon is beleillik abba a szellemi légkörbe, ahogyan a magát „liberálisnak” becéző uralkodó európai ideológia a keresztyénséget módszeresen diszkreditálja.  A sunyisága abban van, hogy ezt úgymond „morális” alapon teszi. Hja, azok a régi szép kommunista idők, amikor még a hatalmi-ideologikus viszonyok áttekinthetők voltak, s a hivatalos ateista ideológia legalább vállalta önmagát. De ez a mai uralkodó, ál-liberális ideológia sokkal, de sokkal rafináltabb. Úgy keresztyénség-ellenes, hogy közben ezt nem vállalja, s megejtően vonzó ideológiába rejti önmagát. Nem csoda, ha jámbor keresztyének milliói be is vették. De mi is a trükk?

Hála néked, iszlám!

Megbotránkoztató és gyűlöletkeltésre alkalmas viselkedésnek minősítették a svéd hatóságok a muszlimok előtt való sertésből készült étel elfogyasztását – írja a Marsta.nu helyi újság.

Pénzbírságot kapott az a férfi, aki szalonnát evett muszlimok előtt - 888.hu

Olvasom a hírt, hogy egy svéd férfit pénzbírságra büntettek, mert szalonnázott burkát viselő muszlim asszonyok előtt a vonaton. Állítólag közben szóval gyalázta a muszlimokat és a feketéket is, de ezt nem tudták rábizonyítani.  Nos, előre kell bocsátanom: a büntetéssel egyetértek. Amit ugyanis ez a svéd férfi tett, egyértelmű és tudatos, a nyilvánosság előtt elkövetett provokáció. Ilyen leplezetlen módon nem gázolunk a miénktől eltérő hitekbe, még ha nem is értünk velük egyet. Ez több mint illetlenség. Ez nem elegáns. Hála néked iszlám, egyre erőteljesebb jelenlétednek köszönhetően a keresztyén gyökérzetű Európa újra kénytelen lesz megtanulni, hogy mi az, hogy blaszfémia, más hitek sértegetése és gyalázása, s nem lehet mindent igazolni a szólásszabadság, az egyéni szabadság és függetlenség magasztos eszméjével. Hála néked iszlám, egyszer talán még azt is megérjük, hogy a keresztyénséget sem lehet többé már lábtörlőnek használni a nyilvános színen.

A világnézeti semlegesség elvének európai torzulásairól

 

 

Outrageous Reaction to English Mayor who asks Imam to Pray to Allah Before Official Meeting - Conspiracy Boulder News

 

 

Brit önkormányzat behódolt az iszlámnak: kötelező a mohamedán ima - Dzsihádfigyelo blog videói

Egy brit önkormányzat képviselőtestületi ülése előtt a polgármester imára szólítja fel imámját, aki először arabul (!) szólal meg a hivatalos alkalmon, majd az imát bevezető angol nyelvű szövegben a manchesteri terrortámadás áldozataira úgy emlékezik, mint „akik elhagytak bennünket”. Az imám – vallásához híven – úgy imádkozik Allah-hoz, mint aki „minden világok ura” (Lord of all the worlds), „akiben a legtöbb szeretet van, aki a legkönyörületesebb, aki az ítélet napjának ura, akit egyedül imádunk” (the most affectionate, the most merciful, master of the day of judgement, you alone we worship). Továbbá az imám imádkozik az áldozatok hozzátartozóiért, hogy ne a „negatív” gondolatok uralják őket. Vagyis: ne gondoljanak semmi rosszat az iszlámról.

Eksztázis és depresszió

Nekünk ez egy olyan hét, amikor ki lehet zárni a külvilágot és kicsit el tudjuk hinni, hogy szép a világ. Ezt próbáltuk egy dalba csomagolni" – mondja az énekes.


Ezt hal­la­nod kell, itt a Szi­get fesz­ti­vál új him­nu­sza - ripost.hu

Van abban valami bűbájos ellentmondás, hogy miközben a fesztiválok, a bulik, a popzene jelenségére hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint mai világunk tipikus, mondhatnám lényegi karakterjegyére, addig valójában, ami a fesztiválok valódi vonzerejét adja, az éppen a világból való kivonulás illuzórikus lehetősége.  Mi sem mutatja ezt jobban, mint a fesztiválok gyakori kísérőjelensége, valamiféle általános, eksztatikus boldogságérzet és eufória, s ugyanakkor a végén bekövetkező, szinte törvényszerű depresszió. Mindkettő ugyanarról a tőről fakad: a világból való eksztatikus kivonulásnak az érzete boldogság- és szabadságélményt ad, míg a fesztivál végén a világba való visszaköltözésnek a kényszere depressziót szül. Nagyon úgy tűnik, hogy a fesztiválok hihetetlen népszerűsége és vonzereje a világtól elidegenedett egyén válságára utal, aki immár csak úgy tud azonosulni önmagával, ha bevonul saját szubjektivizmusának a legmélyébe, s euforisztikus érzelmi túláradásban (Dream along reaching for a love solution) kizárja a világot, s létrehoz egy olyan közösséget, amelyet épp azok alkotnak, akik saját hagyományos, organikus és természetes közösségeikben már nem tudják megalapozni identitásukat.

Vallás és erkölcs: globális "előítélet" az ateistákkal szemben?

The results of the study “show that across the world, religious belief is intuitively viewed as a necessary safeguard against the temptations of grossly immoral conduct,” an international team wrote in the journal Nature Human Behaviour. It revealed that “atheists are broadly perceived as potentially morally depraved and dangerous”.

(A tanulmány eredményei  "azt mutatják, hogy a vallásos hitre szerte a világon ösztönösen úgy tekintenek, mint szükséges biztosítékra a szélsőségesen immorális viselkedés kísértéseivel szemben" - írta egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Human Behavior-ben. A tanulmány kimutatja, hogy az ateistákra széles körben úgy tekintenek, mint akik morálisan romlottak és veszélyesek.)

Atheists tend to be seen as immoral – even by other atheists: study - theguardian.com

(Az ateistákra még más ateisták is hajlamosak úgy tekinteni, mint immorális emberekre)

A The Gurdian ismertet egy, a Nature Human Behavior (emberi viselkedés) - ben, W.M Gervais tollából megjelent cikket (a Nature-ről itt), amely egy nemzetközi kutatócsoport kutatási eredményről számol be ezzel a meglepő címmel: Globálisan evidens az ateistákkal szembeni ösztönösen szélsőséges morális előítélet (Global evidence of extreme intuitive moral prejudice against atheists). A cikk egy, a világ különböző országaiban a Templeton Alapítvány támogatásával lefolytatott kutatást ismertet, amelynek az volt a célja, hogy hitelesen bizonyítsa: világszerte ma is szívósan tartja magát egy olyan nézet, amely az erkölcsöt a valláshoz köti, még azokban az társadalmakban is, amelyek mára már nagyban szekularizáltak. A kutatás arra a meglepő eredményre jut, hogy miközben az általános vélekedés szerint inkább csak a vallásos emberekben van előítélet az ateizmussal szemben, s az ateizmus-ellenesség általánosságban nem jellemző, addig – ha a vallás és erkölcs kapcsolatáról van szó – még az erősen szekularizált társadalmakban is, sőt még az ateisták körében is makacsul tartja magát az az ösztönös (intuitive) vélekedés, hogy az erkölcs alapja a vallás. A kutatás ezt úgy értelmezi, hogy globális szinten létezik egy eddig nem igazán vizsgált ateizmus-ellenesség, az ateizmussal szembeni bizalmatlanság és előítélet, amennyiben a kérdés az, hogy szükség van-e vallásra az erkölcsös élethez. A kutatás arra vállalkozott, hogy ennek a kevésbé bizonyítható, ám önmagát makacsul tartó, világszerte tapasztalható „előítéletnek” a ma is tartó jelenlétét bizonyítsa. Mint a cikk fogalmaz, a növekvő szekularizmus a nyugati társadalmakban sem írta át az ateizmussal szembeni morális előítéletet.

A korszellem diktatúrája

„Tudjuk, hogy ez az elkötelezett pásztor nehezen tudta otthagyni posztját, különösen akkor, amikor a Egyháznak különösen szüksége van olyan meggyőző pásztorokra, akik ellen tudnak állni a korszellem diktatúrájának, és akik elszántan a hit szerint élnek és gondolkodnak. Ugyanakkor, ami a legjobban megérintett, hogy az élete utolsó időszakában megélte azt a mély meggyőződését, hogy az Úr nem hagyja el az Egyházát, még akkor sem, ha a hajó annyi vizet vett már magára, hogy az már a felborulás szélén áll.”

XVI. Benedek: Az Úr nem hagyja el az Egyházát - kereszteny.mandiner.hu

Nem kis örömmel és egyetértéssel olvastam XVI. Benedek volt pápa üzenetét, amelyet Meisner bíboros halálára fogalmazott meg. A volt pápa szavai ugyanis túllépnek a szorosan vett katolikus egyházi belügyön, súlyos üzenetté válnak az egyháznak a mai történelmi helyzethez való viszonyáról. A bíboros halála kapcsán a volt pápa a korszellem diktatúrájáról beszél, s úgy jellemzi az elhunytat, mint aki képes volt ellenállni ennek a diktatúrának. Sőt, XVI. Benedek kimondva - kimondatlanul egyenesen azt állítja, hogy ez az ellenállás mentheti meg az egyház süllyedő hajóját. Nem véletlen, hogy karakteres véleménye élénk visszhangot váltott ki az egyházias hétköznapok szintjén is, és nem csak katolikusokban.

Keresztyénség és iszlám: ki lesz a "győztes"?

És hogy mi köze a szekularizációnak a gazdasági fejlődéshez? Rubin szerint az, hogy a vallási vezetők és az intézményes egyházi struktúra közhatalmi szerepe megnehezíti a tudomány fejlődését. A vallási vezetők megpróbálják ellehetetleníteni a teológiai dogmákkal ellentétes tudományos kutatásokat. Minél fontosabb szerepe van a vallásnak a politikai hatalom legitimációjában, annál nagyobb politikai befolyással bírnak az egyházi személyek, és annál könnyebben akadályozzák a tudomány fejlődését – véli Rubin. Ráadásul a vallási vezetők gyakran bizalmatlanul tekintenek a bankokra és a kamatos hitelezésre, ami nehezíti a kapitalizmus, a szabad kereskedelem és az iparosodás megindulását.

Miért éppen a Nyugat? - metazin.hu

Köszönet a Metazinnak, ismerteti Joel Mokyr recenzióját egy fontos könyvről, amelyet Jared Rubin amerikai gazdaságtörténész írt egy ma – az iszlám érzékelhető közelkerülésével – ismét nyomasztóan aktuálissá vált, ám annál rejtélyesebb jelenségről: vajon miért van az, hogy a Nyugat gazdasági vonatkozásban „leelőzte” az iszlám által uralt Közel-Keletet? A kérdésre nincs végleges válasz, az okok is nyilván rendkívül összetettek. A recenzióból azonban az tűnik ki, hogy Jared Rubin is követi a már ismert okfejtések sematizmusait, s azzal magyarázza a nyugati fejlődés előretörését a Közel-Kelettel szemben, hogy Nyugaton az egyház elveszítette politikai-legitimiációs hatalmát, s ezzel megszűnt az a képessége, hogy a maga doktrinális merevségével a tudomány útjába álljon. Közel-Keleten az „egyház” – ahogy Jared Rubin kedves következetességgel a kalifátusokat titulálja – nem ment át hasonló hatalomvesztésen, megőrizte erejét, következtetésképp képes volt a tudomány fejlődésének ellenállni, s ez okozta a Közel-Kelet fokozatos lemaradását a Nyugattal szemben. Magyarán, ha jól értem Jared Rubint, a szekularizáció a kulcsa Nyugat sikerének. Ha pedig így áll a helyzet, akkor bizony a jeles szerző nem állt elő semmiféle új elmélettel, sőt, egy eléggé avítt történelem-értelmezési modellt fényez újra, amit az egyszerűség és közérthetőség kedvéért hívhatunk akár marxizmusnak is, ámbár a szekuláris messianizmusnak ez a formája nyilván korábbi eredetű. De menjünk sorjában.

Netanjahu és Orbán: egy új paradigma

Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy tudatában vagyunk annak, hogy egy nehéz történelem van a hátunk mögött. Szerettem volna számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait. Szeretném világossá tenni, hogy a fölfogásunk szerint minden magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden állampolgárát származásra való tekintet nélkül megvédje. A II. világháború idején ennek a követelménynek, ennek az erkölcsi és politikai követelménynek Magyarország nem tett eleget. Ez bűn. Ugyanis akkor úgy döntöttünk, hogy a zsidó közösség védelmezése helyett a nácikkal való kollaborálást választjuk. Világossá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, a magyar kormány a jövőben minden állampolgárát meg fogja védeni.

Ami a jövőt illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a látogatás egy új fejezetet nyit. A miniszterelnök úrral alaposan végigbeszéltük a lehetőségeit a most megnyíló jövőnek. Egyetértettünk abban, hogy a két ország együttműködésének potenciáljától elmarad a teljesítményünk, de mind a ketten egyetértettünk abban, hogy a zsidó–magyar együttműködésnek a jövőről kell szólnia. Egyetértettünk abban, hogy a biztonság lesz a legfontosabb. Én köszönetemet fejeztem ki a miniszterelnök úrnak azért az erőfeszítésért, amellyel Izrael hozzájárul Európa biztonságához. Egyetértettünk abban, hogy az antiszemitizmus erősödését Európában meg kell fékezni, és ennek érdekében határozott politikát kell folytatni. A magyar kormány részéről világossá tettem, hogy mi elismerjük Izrael jogát az önvédelemre, és mi is úgy vagyunk ezzel, hogy elvárjuk, hogy elismerjék jogunkat a saját magunk önvédelmére. Világossá tettem, hogy Magyarország komoly vitákban áll az Európai Unióban, Magyarország ugyanis nem akar kevert népességet, nem akarja megváltoztatni a mostani etnikai összetételét, semmifajta mesterséges, külső befolyásnak nem kíván engedni. Szeretnénk olyanok maradni, amilyenek vagyunk – akkor is, hogyha be kell ismernem, hogy nem vagyunk tökéletesek.

Orbán Viktor sajtónyilatkozata Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel történt tárgyalását követően - miniszterelnok.hu

Még idő kell ahhoz, hogy felmérjük Netanjahu magyarországi látogatásának valódi jelentőségét. Ám talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a két államférfi találkozóján elhangzottak alapjaiban kérdőjelezik meg a második világháború utáni európai paradigma eszmei alapjait. Ez a világkép azon a meggyőződésen nyugodott, hogy a Holokauszt borzalmai után az európai történelem folytathatatlanná vált, s egy totálisan új kezdetre van szükség, az identitás felépítésének olyan új eszmei alapjaira, amely nem hagy teret a történelem megismétlődésének, s hátat fordít mindenféle olyan világképi identitáshagyománynak, amelyben Auschwitz egyáltalán megtörténhetett. Ez lett az az európai paradigma, amely levonva a következtetés a Holokauszt történelmi valóságából, arra a következtetésre jutott, hogy a múlt hagyományos közösségi identitáskeretei, mint például vallás és nemzet, immár alkalmatlanok arra, hogy a szabad döntésében nem korlátozott egyén kizárólagos támaszai legyenek. Ebből a nézőpontból a kulturális hagyomány és civilizációs örökség úgy tűnt fel, mint amelyik valójában gúzsba köti az egyént szabad értékválasztásában, s olyan történelmi tragédiákhoz vezet, mint Auschwitz. Ebből logikusan következik, hogy amennyiben nem akarjuk, hogy a történelem ismételje önmagát, magukat az identitáshagyományokat kell meghaladni, s ebben a vallás és nemzet utáni helyzetben megszületik a nyitott egyén, akit immár nem köt a múlt kulturális terhe, s képessé válik a különböző civilizációs hagyományok identitást meghatározó szerepének a meghaladására.

Oldalak