Fundamentalizmusok harca?

Több muzulmán országban is folytatódtak szombaton az iszlámgyalázó amerikai videofilm miatti tiltakozások, halálos áldozatokat követelő erőszakos cselekmény azonban ezúttal nem történt.

Tüntetések, könnygáz, sérülések az iszlámellenes film miatt - Index


Forrong a muszlim világ egy jó része, mert valami idióták a hitüket gyalázó filmet készítettek.  A reakció a nyugati értékrend megítélése szerint megdöbbentő, mert erőszakban nyilvánul meg. Az iszlám egyes hívő csoportjai, s úgy tűnik, nem kevesen vannak, s földrajzilag is eléggé kiterjedtek, úgy gondolják, hogy a hitük számára blaszfémikus filmre fizikai erővel kell válaszolni. Ez a válasz számunkra nem csak megdöbbentő és meghökkentő, hanem legelsősorban érthetetlen. Számunkra ma már elgondolhatatlan, hogy arra, ami a mi hitünket, meggyőződésünket sérti, vagy egyszerűen csak más vélemény, fizikai erővel válaszoljunk. A Nyugat már túljutott azon, hogy a másik meggyőzésének a leghatékonyabb eszköze a másik megsemmisítése. Sőt, nem csak túljutott, hanem az a típusú gondolkodás, ami a tiltakozáshullámban megnyilvánul, egész egyszerűen érthetetlen és rekonstruálhatatlan. Vajon milyen lehet ennek a gondolkodásnak az alapszerkezete? Nyugatról nézve barbár és primitív. De ezzel még csak a gondolkodási tünetet írtuk le, s nem a lényeget.

Magyarként a világban

 

 
 
 


A múlt héten az európai teológiai könyvtárak  (Beth) konferenciáján vettem részt Belfastban, s mint mindig, amikor az ember kicsit megmártózik a nyugati világban, azzal kellett ismételten szembesülnöm, hogy le vagyunk maradva vagy száz évvel. Hogy mennyivel nem tudom, de sokkal. Nem, ez itt nem a szokásos magyar siránkozás, hanem tényszerű tudomásulvétele annak az Európán belül kétségtelenül meglévő kulturális szakadéknak, ami a könyvtárépítészet, a könyvtártechnológia, a tartalmak globalizált áramlása területén is elém tárult.

A konferencián, ahogyan az lenni szokott, mindenki beszámolt az általa képviselt könyvtárak elmúlt évi eseményeiről. Én is előre leadtam írásban a jelentésemet  az EKE-ről (Egyházi Könyvtárak Egyesülése), amelyben szépen elmondtam a magyar egyházi könyvtárak elég bizonytalan helyzetét, a folytonos kiszolgáltatottságot az állami költségvetésnek, no meg azt is persze, hogy komoly történeti múlttal rendelkező gyűjteményeink kiemelkedő kultúrtörténeti értéket is képviselnek.

A keresztyénség és a posztmodern

A posztmodern egyoldalú kritikája helyett tehát mindezeket: az öngyanakvást; az ebből fakadó elfogadást, amely az ellenkező véleményt a kiteljesedéshez vezető út egy lehetséges lehetőségeként kezeli; az autoriter izomszag bűze helyett a disputáció melletti töretlen elköteleződést, mégiscsak jó lenne valamiképpen idementeni onnan nyugatról a Kárpátok szívtágító rónái közé.

Posztmodern és a dinamiterók - El Mondo

A posztmodern harmadik premisszája az ahistorikus, belső lényegében független ént kérdőjelezi meg, a cogito ergo sum egóját, akinek racionalitása, gondolkodása valamilyen általános, minden emberre jellemző forrásból táplálkozik. Ezzel szemben a posztmodern szerint minden egyén csakis a különböző meghatározottságainak metszéspontjaként érthető meg; (...)

Derrida aztán ezzel az alapvetéssel mondhatja: „semmi sem létezik a szövegen kívül”, vagy „semmi sem létezik a kontextuson kívül”. Majd innen elrugaszkodva mutathat rá az összes nyelvi, fogalmi konstrukció, kultúra viszonylagosságára. Szerinte minden ilyen hálózat mesterséges megkülönböztetésekre, előfeltételezésekre épít. Ha ezeket feltárjuk, azaz dekonstruáljuk a jelrendszert, rögtön napvilágra kerül annak efemer, de legalábbis partikuláris mivolta.

Függelék - El Mondo


Kósa Balázs két részletben közölt írása abból a megállapításából született, hogy ő úgy látja, a posztmodern negatív jelentéstartalommal bír bizonyos keresztyén körökben. Teszi ezt a megállapítását annak okán, hogy az El Mondoban megjelent, Nancy Beckett által jegyzett írásra itt, a Reposzton kritikusan reagáltam, majd Szabó István ugyancsak itt megosztott hozzászólása is kritikus hangvételű volt. Nos, én nem tudom, a „keresztyének” , vagy szűkítsük a kört, „teológiai műveltséggel” is rendelkező keresztyének mit gondolnak a posztmodernről.(Sajnálatos módon erről sem, mint annyi másról sem folyik diskurzus egyházunkban. Vigyázat, ez itt nem kritika, hanem egyszerű ténymegállapítás. A némaság, a közéleti nyilvánosság hiányának az oka nagyon összetett, és valószínűleg történeti eredetű.) Nos, ami engem illett, valóban meglehetős szkepszissel és kritikusan viszonyulok a posztmodernnek nevezett, egyébként nagyon összetett, fogalmilag nehezen megragadható jelenséghez. Csakhogy nem azért és nem úgy, ahogyan azt Kósa Balázs feltételezi.

Templom és közösség

Az Eston honlapján így hirdetik az ingatlant: „A Rákóczi út déli oldalán, a Kiss János és Luther utca által határolt területen elhelyezkedő, Luther-házkénz ismert épületegyüttes belső udvarában található az egykor templomként, majd kiállító területként használt műemlék épület. Az egykori templomépület nagy belmagasságú belső részének megosztásával és új épületrészek hozzáépítésével az ingatlan szintterülete jelentősen megnövekedett.” A bérleti díj havonta 4-5 euro/m2.

Isteni segítség! Egy templomban bérelhet irodát! - iroda.hu

Hívő ember akár meg is botránkozhatna ezen a híren.  Egy templomot irodaként akarnak hasznosítani. De még mielőtt túlságosan is belelovallnánk magunkat egy ilyen tényleg sajnálatos esemény feletti felháborodásunkba, s még mielőtt a „keresztyény Magyarország” feletti gyászunk eluralkodna rajtunk az eset kapcsán, talán érdemes lenne az evangélikus templom sorsában egy napjainkban egyre nyomasztóbban jelentkező, érzelmileg valóban megterhelő kihívást és problematikát látni. A probléma ez: mi legyen elhagyott templomainkkal? S talán még az is lehet, hogy a könyörtelen szembesülés az érzelmi megrázkódtatásból kiemel, s megnyitja az utat a nosztalgiázásból a cselekvés felé.

Madonna, a misszionárius

Orosz melegellenes csoportok perelték be Madonnát. A szervezetek tízmillió dolláros kártérítést követelnek az ötvennégy éves énekesnőtől, mivel úgy vélik, a fellépése súlyos erkölcsi károkat okozott a szentpétervári lakosoknak. Alexander Pokunyev, a felperes csoportok jogi képviselője a Ria Novosti hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy azok, akik részt vettek a koncerten, illetve látták a Madonna fellépéséről készült videót, pszichológiai és érzelmi megrázkódtatást szenvedtek el, mivel az énekesnő nyíltan pártolta a homoszexualitást, és egy ortodox keresztet is megtaposott.

Tízmillió dollárra perelte Madonnát egy melegellenes szervezet - index

A világ mai kultúrájában megkülönböztetett figyelmet érdemel a popzene szinte mindent átható jellege. Első látásra szórakoztatóipari termékekről van itt szó: teljesen mindegy, hogy Londonban ülsz egy kávézóban vagy Budapesten, ugyanazokat a szereplőket hallgatod. Világslágerek hoznak létre egy valóságos világkultúrát, s emberek milliói öntudatlanul is osztoznak valamiféle, a zene által közvetített életérzésben, ízlésben, magatartásformában, attitűdben. A mai modern zene a tömegfogyasztás mellett a kulturális identitás formálásának egyik legfontosabb médiuma, mert van valamilyen képlékenysége, amorf, megfoghatatlan, szublimált jellege, s éppen ezért áttör minden bezárkózó csoporttudatot, vallási – és nemzeti körülhatároltságokat, túllép minden származási,- kulturális - és társadalmi sajátszerűséget.

Persze, nem új történet ez. Emlékszem ifjú korom nagy élményére, a Beatles-re. Katartikus hatással volt rám, pedig egy kukkot sem értettem, miről énekelnek a fiúk. Azt hiszem azért, mert hallgatásuk egész egyszerűen túllendített öntudatlanul is érzett bezártságomon, s egyszerre abból a fojtó levegőjű helyhez kötöttségből kiemelt és egyenest világpolgárrá tett. Arról nem is beszélve, hogy John Lennon és társai maguk lettek az istenek, teljesen függetlenül attól, hogy mit is üzentek. A dalaik voltak a fontosak, pontosabban a dalaik hallgatása által létrejött életérzés, s még mielőtt felfogtam volna mondanivalójuk lényegét, már elfogadtam őket. Attól kezdve mindegy, mit mondtak, tetszett.

Egyháziasság és vallásosság

Világviszonylatban is szinte példátlan módon csökken a magukat vallásosnak vallók száma Írországban – derült ki a Red C közvélemény-kutató intézet felméréséből. A hagyományosan katolikus szigetországban 2005-ben még a válaszadók 69 százaléka mondta magát vallásosnak, 2012-re azonban – az ír katolikus egyház szexbotrányai és belső hatalmi harcai nyomán –ez a szám 47 százalékra apadt.

Elhagyja vallását a katolikus Írország - hvg.hu

A hvg.hu a Red C (név: Research - Evaluation - Direction - Clarity)  sajtóközleményének főleg az Írországra vonatkozó elemzésére tér ki, ahol valóban látványosan nőtt a magukat nem vallásosként leírók száma (23%-ról 44 %-ra) az elmúlt hét évben. A hvg.hu korrekt módon megadja hivatkozásának linkjét, s mint kiderül, az írországi adat egy reprezentatív világfelmérés eredménye, amelynek címe: Vallás és ateizmus globális indexe – 2012. (Global Index of Religion and Atheism). A kutatást a WIN-Gallup International végezte, amely intézet, mint hangsúlyozzák (ld. hivatkozott anyag, Disclaimer), nem azonos a washingtoni székhelyű Gallup Inc-kel. A WIN-Gallup International 57 országban végzett kutatást. Sajnos Magyarország nincs köztük. Hét évvel ezelőtt is végeztek ilyen felmérést, tehát az adatok összehasonlítása lehetőséget kínál bizonyos tendenciák felvázolására.

Lázadás a templomban

A zenekar tagjai végig egyértelműen arról beszéltek, az előadás politikai akció volt, a valláshoz pedig semmi köze. Azért tartották azt a templomban, mert Krill pátriárka rendszeresen és nyíltan Putyint támogatta és azt mondta, minden ortodox hívőnek rá kell szavaznia. A bíró ezeket az érveket figyelembe se vette. A per fókuszában így nagyrészt a vallás megsértése állt. (...)

A Vice feltette a kérdést, miért hívják így a zenekart. “Egy női nemi szerv, aminek formátlannak és befogadónak kellene lennie, hirtelen radikális harcot kezd a kulturális berendezkedés ellen. A szexistáknak van egy határozott elképzelésük arról, hogy a nőknek hogyan kellene viselkedniük és Putyinnak is szereti megmondani, az oroszoknak hogyan kell élniük. Harcolni ez ellen - ez a Pussy Riot.” “Nem lett volna szabad ezt mondanod, általában nem ezt válaszoljuk" - vágott közbe a zenekar másik tagja. "Amikor az orosz rendőrök erről kérdezzük, mi csak annyit mondunk, ó hát nem jelent ez semmit, csak a cicák lázadását. Oroszországban sosem szabad igazat mondanod egy rendőrnek, vagy a Putyin-rendszer bármelyik hivatalnokának."

Index - Eldől az orosz puncilázadás sorsa

Ukrajnában az extrém tiltakozóakciókról ismertté vált Femen szervezet tagjai úgy fejezték ki támogatásukat a Pussy Riot tagjai iránt, hogy elfűrészelték a kijevi főtérnél álló, 2004-ben emelt feszületet. Anna Hucol, a csoport vezetője kijelentette: "A kereszt a diktatúrát támogató elnyomó vallásos előítélet jelképe. Most a keresztet imádók ártatlanokat akarnak bebörtönözni".

Világszerte tüntettek a puncilázadók miatt  - hvg.hu


Történt ugye, hogy egy orosz női punkzenekar, akik rendkívül eredeti és progresszív módon önmagukat Pussy Riot-nak nevezik (pussy [pʊsi] –barka, cica, punci; riot [ raɪət] –lázadás) a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban a márciusi választások alkalmával Szűzanyához énekeltek, hogy szabadítaná meg őket Putyintól. Mire ebből a rendkívül forradalmi tettből bírósági ügy lett, nem is akármilyen büntetéseket kilátásba helyezve. Mint tegnap kiderült, a lányok két évet kaptak, mire világszerte tiltakozó akciókat szerveztek szabadon bocsátásukért. A magam részéről különválasztanám a dolgokat. Sajnálom a lányokat, európai szemmel nézve ez a büntetés ezért a tettért tényleg szokatlan. De a történetnek mégis csak van egy másik oldala, ami a nyugati sajtóban valahogy nem bír jelentést kapni. Ugyanis a politikai akció egy templomban történt. Egy templom pedig, legyen az keresztény, muszlim vagy zsidó, közösségi szakrális tér, egy közösség identitásának a kifejeződése a szenttel való kapcsolatában. No de e körülmény jelentőségének a felfogásához érteni kellene mi a különbség szent és profán között.  Banális és unalmas történet ez, mondhatnám tipikus, amelyik nem csak arról szól, hogy milyen a vallásilag megtámogatott orosz hatalom belső természete, hanem arról is, hogy a rosszul értelmezett szólás-és véleménynyilvánítás szabadsága miként gázolhat bele mások érzékenységébe. S hogy a történet kiteljesedjék, egy, a Pussy Riot-tal szolidaritást vállaló ukrajnai csoport missziói hevületében már keresztet fűrészel. 

Hit és krízis

Magyarországon mindezidáig nem készült reprezentatív felmérés arról, hány református lelkész ég ki az évek során, ugyanakkor a reformatus.hu által megkérdezett lelkigondozók szerint a lelkipásztorok akár felét is érintheti e probléma.

Megfáradt pásztorok - reformatus.hu


A magyar református lelkésztársadalom aggasztó lelki állapotáról szóló beszéd ritkán válik nyilvánosságunk részévé. Ami nem csoda, hiszen teoretikusan-teológiailag az egyház egyház voltával ez nem fér össze. Mindig is ellentmondásnak tűnik fel, ha egy lelkipásztornak lelki problémái vannak. Ha meg ezek a lelki problémák tömegesen jelentkeznek, akkor már nem is egyéni krízisekről kell beszélnünk, hanem egyháztársadalmi jelenségről. Olvassuk a fenti összeállításban, hogy ez a lelki krízis a lelkipásztorok akár ötven százalékát is érintheti. Nem tudom, pontos számok nincsenek, de a tapasztalatom nem tiltakozik ellene. Márpedig ha így van, akkor ez a lélektani jelenség messze túlmutat az egyén körén. Ez már nem pusztán pszichológiai kérdés. Ez már több.

Származás és identitás

"Azt kívánom neki, hogy képes legyen jóvátenni az elmúlt éveket – mondta Köves Slomó. – És ezt azzal tudja leginkább elérni, ha a családi gyökerek megismerésén túl mindent elkövet annak érdekében, hogy más emberek ne tévedjenek hasonló tévutakra. Szegedi Csanád története, sajnos, nem egyedi. A holokauszt után sokan döntöttek úgy, hogy eltitkolják zsidó származásukat. A zsidó vezetőknek minél nagyobb nyitottságot kell mutatniuk, hogy visszahozzák őket a zsidó közösséghez."

Köves Slomó: "Megdöbbentem"  - hvg.hu


Őszintén szólva, engem nem érdekel Szegedi Csanád származása, mint ahogyan senkié sem. S hogy Szegedi Csanád egyéni drámája mégis ekkora nyilvánosságot kapott, az vélhetően korábbi Jobbikos szerepének tulajdonítható, amely párt, mint tudjuk, élénk érdeklődést mutat származási kérdések iránt.

Az Olimpia mint realitás - és mint vízió

„Nem úgy mentem oda a rajthoz, mint egy kétszeres világbajnok, hanem úgy, mint egy úszó, aki tizenötmillió embernek szeretne sikert és élményt okozni. Tizenötmillió magyar volt a hátam mögött, ez egy nagyon jó tudat. Köszönöm azoknak, akik ezt az erőt adták nekem, de elsősorban az édesanyámnak" – mondta meghatódottan.

Gyurta: Édesanyám vitt be a célba - sportgeza.hu


Az Olimpia egyszerre a nemzeti identitások küzdelmének és az emberi nem egységének talán  leglátványosabb metaforája. A történelem artikulált és humanizált változata. Ülsz egy fotelben, nézed, ahogyan egy-egy nemzet fiai és lányai küzdenek egymással, vélhetően azonosulsz  saját néped szereplőivel, te győzöl és te veszítesz, de azért mégsem megy vérre a játék. Nem a hatalom a tét. Ez nem világháború.

De azért mégis, letagadhatatlanul világos, hogy itt bizony nézők százmillióinak bevonásával a Föld népeinek szimbolikus küzdelme folyik, közösségi identitások megformált és szabályozott harca, mintegy leképezve a történelmet. Miközben tehát azonosulsz a „sajátjaiddal”, s átéled közösségi önmagadat, azonközben ritka pillanatként kibontakozik az egész, az emberi nem, a végső egység, a glóbusz, az egymásra utaltság, a végső összetartozás.

Oldalak