Lázadás a templomban

A zenekar tagjai végig egyértelműen arról beszéltek, az előadás politikai akció volt, a valláshoz pedig semmi köze. Azért tartották azt a templomban, mert Krill pátriárka rendszeresen és nyíltan Putyint támogatta és azt mondta, minden ortodox hívőnek rá kell szavaznia. A bíró ezeket az érveket figyelembe se vette. A per fókuszában így nagyrészt a vallás megsértése állt. (...)

A Vice feltette a kérdést, miért hívják így a zenekart. “Egy női nemi szerv, aminek formátlannak és befogadónak kellene lennie, hirtelen radikális harcot kezd a kulturális berendezkedés ellen. A szexistáknak van egy határozott elképzelésük arról, hogy a nőknek hogyan kellene viselkedniük és Putyinnak is szereti megmondani, az oroszoknak hogyan kell élniük. Harcolni ez ellen - ez a Pussy Riot.” “Nem lett volna szabad ezt mondanod, általában nem ezt válaszoljuk" - vágott közbe a zenekar másik tagja. "Amikor az orosz rendőrök erről kérdezzük, mi csak annyit mondunk, ó hát nem jelent ez semmit, csak a cicák lázadását. Oroszországban sosem szabad igazat mondanod egy rendőrnek, vagy a Putyin-rendszer bármelyik hivatalnokának."

Index - Eldől az orosz puncilázadás sorsa

Ukrajnában az extrém tiltakozóakciókról ismertté vált Femen szervezet tagjai úgy fejezték ki támogatásukat a Pussy Riot tagjai iránt, hogy elfűrészelték a kijevi főtérnél álló, 2004-ben emelt feszületet. Anna Hucol, a csoport vezetője kijelentette: "A kereszt a diktatúrát támogató elnyomó vallásos előítélet jelképe. Most a keresztet imádók ártatlanokat akarnak bebörtönözni".

Világszerte tüntettek a puncilázadók miatt  - hvg.hu


Történt ugye, hogy egy orosz női punkzenekar, akik rendkívül eredeti és progresszív módon önmagukat Pussy Riot-nak nevezik (pussy [pʊsi] –barka, cica, punci; riot [ raɪət] –lázadás) a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban a márciusi választások alkalmával Szűzanyához énekeltek, hogy szabadítaná meg őket Putyintól. Mire ebből a rendkívül forradalmi tettből bírósági ügy lett, nem is akármilyen büntetéseket kilátásba helyezve. Mint tegnap kiderült, a lányok két évet kaptak, mire világszerte tiltakozó akciókat szerveztek szabadon bocsátásukért. A magam részéről különválasztanám a dolgokat. Sajnálom a lányokat, európai szemmel nézve ez a büntetés ezért a tettért tényleg szokatlan. De a történetnek mégis csak van egy másik oldala, ami a nyugati sajtóban valahogy nem bír jelentést kapni. Ugyanis a politikai akció egy templomban történt. Egy templom pedig, legyen az keresztény, muszlim vagy zsidó, közösségi szakrális tér, egy közösség identitásának a kifejeződése a szenttel való kapcsolatában. No de e körülmény jelentőségének a felfogásához érteni kellene mi a különbség szent és profán között.  Banális és unalmas történet ez, mondhatnám tipikus, amelyik nem csak arról szól, hogy milyen a vallásilag megtámogatott orosz hatalom belső természete, hanem arról is, hogy a rosszul értelmezett szólás-és véleménynyilvánítás szabadsága miként gázolhat bele mások érzékenységébe. S hogy a történet kiteljesedjék, egy, a Pussy Riot-tal szolidaritást vállaló ukrajnai csoport missziói hevületében már keresztet fűrészel. 

Hit és krízis

Magyarországon mindezidáig nem készült reprezentatív felmérés arról, hány református lelkész ég ki az évek során, ugyanakkor a reformatus.hu által megkérdezett lelkigondozók szerint a lelkipásztorok akár felét is érintheti e probléma.

Megfáradt pásztorok - reformatus.hu


A magyar református lelkésztársadalom aggasztó lelki állapotáról szóló beszéd ritkán válik nyilvánosságunk részévé. Ami nem csoda, hiszen teoretikusan-teológiailag az egyház egyház voltával ez nem fér össze. Mindig is ellentmondásnak tűnik fel, ha egy lelkipásztornak lelki problémái vannak. Ha meg ezek a lelki problémák tömegesen jelentkeznek, akkor már nem is egyéni krízisekről kell beszélnünk, hanem egyháztársadalmi jelenségről. Olvassuk a fenti összeállításban, hogy ez a lelki krízis a lelkipásztorok akár ötven százalékát is érintheti. Nem tudom, pontos számok nincsenek, de a tapasztalatom nem tiltakozik ellene. Márpedig ha így van, akkor ez a lélektani jelenség messze túlmutat az egyén körén. Ez már nem pusztán pszichológiai kérdés. Ez már több.

Származás és identitás

"Azt kívánom neki, hogy képes legyen jóvátenni az elmúlt éveket – mondta Köves Slomó. – És ezt azzal tudja leginkább elérni, ha a családi gyökerek megismerésén túl mindent elkövet annak érdekében, hogy más emberek ne tévedjenek hasonló tévutakra. Szegedi Csanád története, sajnos, nem egyedi. A holokauszt után sokan döntöttek úgy, hogy eltitkolják zsidó származásukat. A zsidó vezetőknek minél nagyobb nyitottságot kell mutatniuk, hogy visszahozzák őket a zsidó közösséghez."

Köves Slomó: "Megdöbbentem"  - hvg.hu


Őszintén szólva, engem nem érdekel Szegedi Csanád származása, mint ahogyan senkié sem. S hogy Szegedi Csanád egyéni drámája mégis ekkora nyilvánosságot kapott, az vélhetően korábbi Jobbikos szerepének tulajdonítható, amely párt, mint tudjuk, élénk érdeklődést mutat származási kérdések iránt.

Az Olimpia mint realitás - és mint vízió

„Nem úgy mentem oda a rajthoz, mint egy kétszeres világbajnok, hanem úgy, mint egy úszó, aki tizenötmillió embernek szeretne sikert és élményt okozni. Tizenötmillió magyar volt a hátam mögött, ez egy nagyon jó tudat. Köszönöm azoknak, akik ezt az erőt adták nekem, de elsősorban az édesanyámnak" – mondta meghatódottan.

Gyurta: Édesanyám vitt be a célba - sportgeza.hu


Az Olimpia egyszerre a nemzeti identitások küzdelmének és az emberi nem egységének talán  leglátványosabb metaforája. A történelem artikulált és humanizált változata. Ülsz egy fotelben, nézed, ahogyan egy-egy nemzet fiai és lányai küzdenek egymással, vélhetően azonosulsz  saját néped szereplőivel, te győzöl és te veszítesz, de azért mégsem megy vérre a játék. Nem a hatalom a tét. Ez nem világháború.

De azért mégis, letagadhatatlanul világos, hogy itt bizony nézők százmillióinak bevonásával a Föld népeinek szimbolikus küzdelme folyik, közösségi identitások megformált és szabályozott harca, mintegy leképezve a történelmet. Miközben tehát azonosulsz a „sajátjaiddal”, s átéled közösségi önmagadat, azonközben ritka pillanatként kibontakozik az egész, az emberi nem, a végső egység, a glóbusz, az egymásra utaltság, a végső összetartozás.

Múltjelen

A választ nem a tanítótól kapom, hanem a videoinstallációs kiállítás megálmodójától, Füle Tamástól. A Parókia portál szerkesztőségvezetője évek óta kerülgette már az elhagyatott taliándörögdi romos épületet, mígnem a ház „elkezdett beszélni" hozzá.

Csenddé lett - Parokia

A budapesti teológia és portálunk munkatársainak kreatív csapata a taliándörögdi református templom udvarát varázsolták a játék, a baráti beszélgetések és az elmélyedés helyszínévé.

Hulló körte, vakolat, áldás - Parokia

Ez a ház így él egy kicsit, bekapcsol valami folytonosságba, nem erőszakosan. Valahogy így kell ezt. Persze lakhatatlan, de elmélyülésre, pillanatnyi megállónak jó. Mondom, hogy példázat nekem. Mert a tradíciót valami ilyesminek gondolom, régi korok egykori jelenének leszűrt értelme, ami hozzátesz a mi jelenünkhöz.

Egy omladozó ház példázata és egy élettel teli tér - reformátusok a Művészetek Völgyében - Reposzt

Láttam a kiállítást, ami nem is kiállítás.

Füle Tamás, a Parokia szerkesztőségveztetője, azt találta ki, hogy a taliándörögdi régi kántortanító házának helyiségeibe a mennyezetről leereszkedő fémtartókra képernyőket tesz. A megroggyant épület amúgy üres, ami még jobban kiemeli a kontrasztot múlt és jelen életfeltételei között. A képernyőkön különböző tematikájú, az adott helyiség eredeti funkciójának megfelelő, saját készítésű filmek futnak.

Meghökkentő, meglepő, mondhatnám abszurd. Egy omladozó, az eredeti berendezéseitől megfosztott házban mai technikai eszközök, magányosan, amelyeken mégis felidéződik a valaha volt élet.

Nem csoda, ha a látogató először zavarban van. Én legalábbis igen. Mi ez? Erre a látványra nem lehet felkészülni. Az ötlet zseniális.

Multikultúra és kulturális relativizmus

A bíróság indoklása szerint a fiúgyermekek körülmetélésének zsidók és muzulmánok körében gyakorolt vallási szokása sérti az egyén önrendelkezési jogát, amely előbbre való a vallásszabadságnál. Goldschmidt ezzel kapcsolatban megjegyezte: az antiszemiták újabban a politikai korrektség nyelvét alkalmazzák és az emberi jogokra hivatkozva bélyegzik meg a zsidókat.

Dagad a németországi fitymabotrány - Index


Ebben az egész ügyben számomra az a legkülönösebb, hogy évezredes, ma is élő kultúraalkotó vallásokról a jog mond ítéletet. Igaz, hogy jelen esetben egy konkrét vallási szokásról van szó, s akár azt is mondhatnánk, a szokásokat ma amúgy is leértékelő rövidlátással, hogy a lényeg ettől még megmarad, az adott vallás nem sérül, hiszen – úgymond – a „szokások” amolyan járulékos függelékek, amelyek megkötöznek, bigottá és rövidlátóvá tesznek, kontrollálnak, nem engedik, hogy az ember szabadon mozogjon. A közösségi szokások mai leértékelése, a hagyomány folklórrá degradálása azonban korántsem afféle jelentéktelen, ám mára általánosan bevett vélemény, hanem világképi jelentőségű.  S ebben a konkrét ügyben is, csak a látszat az, hogy a jog mond ítéletet egy évezredes közösségi szokás kapcsán egy kultúra felett. Valójában a jog által itt képviselt álláspont is világképet közvetít.

A hit racionalitása

A katolikus Douthat szerint a jobboldal bűne, hogy a vallást antiintellektuálisnak tünteti fel, mire a műsorvezető, a magát ateistának tartó Bill Maher rákérdez, vajon nem maga a vallás értelemellenes-e.

Értelemellenes-e a vallás? - kereszteny.mandiner.hu


A keresztyénség igenis határozottan reagál az embernek arra a mindig is meglévő racionális igényére, hogy önmaga létét a lét egészének értelme felől értse meg. Teljességgel hamis az a ma is dívó hiedelem, miszerint a valóság racionális megértésére támasztott igény a „modern” ember sajátossága lenne. Sőt, inkább azt kell mondanunk, hogy a keresztyénség „sikere” annak is volt tulajdonítható, hogy kialakulásának korában nagy intenzitással tört föl újra az emberi önmegértés vágya. Hit valószínűleg akkor születhet, ha az emberben már eleve adott az „egészre vonatkozó tudás” igénye. Mi több, azt kell mondanunk, a hitre jutás eleve feltételezi az ember racionális öneszmélkedését saját végességében, mely mintegy létrehozza az ösztönzést a végtelenbe való kitörés felé. Ha az embernek nem lenne racionális tudása saját végességéről, a végtelen elgondolhatatlan lenne számára.

Egyházi intézmények - állami pénzen?

Nagyon nehéz helyzetet teremtett ez az intézkedés, mert egyszer már elköltött pénzeket kell kigazdálkodniuk az intézményeknek a 2012-es költségvetésből, amely valóban még módosul is. Mert nem egyszeri visszafizetésről döntött a kormány, hanem a normatív támogatási rendszer átalakításáról. A 2011-es finanszírozást visszamenőleg 13 százalékkal csökkentették, ebből adódik a Károli-egyetem 141 milliós visszafizetési kötelezettsége. Az Emberi Erőforrás Minisztériummal való egyeztetésből kiderült, hogy a csökkentett 2011-es normatívához képest csökken a 2012-es normatív támogatás 83 százalékra. Vagyis a 2011-re vonatkozó 141 milliós visszafizetés mellett a 2012-es normatívacsökkenés további több százmillió forint kiesést jelent.Itt még nincs vége, mert a változások a tervezés alatt álló 2013-as évet is érintik. Újabb jelentős csökkentés várható. Az előbb csak a Károli-egyetemről szóltam, de hasonló logika alapján a többi református egyetemnek is ki kell gazdálkodnia a már megismert, 2011-re vonatkozóan elvont összegen felül további összegeket. Ez összességében azt jelenti, hogy a Magyarországi Református Egyház által fenntartott intézmények esetében mindösszesen 600-700 millió forint visszafizetésével kell számolni 2012-ben.

Nagyon nehéz helyzetben a református felsőoktatás - reformatus.hu

Fontos interjút olvashatunk a református.hu-n Tarr Zoltán zsinati tanácsossal. Az interjú arról szól, hogy a kormányzat a 2011. évre visszamenőleg megváltoztatta a felsőoktatási normatívát, minek következtében egyházunk felsőoktatási intézményeinek igen jelentős adóssága keletkezett. Mint az interjúból kiderül, a forrásmegvonás érintette az állami felsőoktatás intézményeit is az elmúlt évben, de az egyháziaknál ez az elvonás tavaly nem történt meg, ezért erre most utólag kerül sor. A Zsinat elnöksége az intézkedést követően levelet írt a kormányfőnek, amire az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere válaszolt. Az intézkedés megváltoztatására nincs mód, a visszafizetési kötelezettség továbbra is fennáll. A konkrét ügyhöz nem tudok hozzászólni, nem ismerem a részleteket. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok se jogi, se oktatásigazgatási szakértő. Ámbár „visszamenőleges” jelző az ügy kapcsán bennem is kérdéseket vet fel. Erre a körülményre Szakács Gergely kollégám tegnapi írása nagy hangsúlyt tesz.

Anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznánk, szeretném az itt felvetődő problémát egy kicsit „megemelni”, s elvonatkoztatva, az egyházi intézmények finanszírozásának fájóan érzékletes példájaként értelmezni. Nem kell ugyanis semmiféle szakértőnek lenni ahhoz, hogy ezen eset is nyilvánvalóvá tegye, amit egyébként eddig is mindnyájan tudtunk: ez jóformán teljes anyagi kiszolgáltatottságot jelent. Egyházunk úgy működtet különféle intézményeket, hogy közben nem rendelkezik saját anyagi erővel e feladat elvégzésére.

Fasizmus vagy csönd?

Tehát, sommásan fogalmazva, az egyszerűsítés, az általánosítás, a nagy elméletek gyártása tilos, egy multikulturális, pluralista társadalomban a másik mássága, egyedisége iránti tisztelet kötelező.

Posztmodern végállomás: fasizmus vagy csönd - El Mondo


Izgalmas diagnózist ad a mai magyar társadalom szellemi - lelki állapotáról az El Mondo. A szerző, Nancy Beckett,  a „politikailag korrekt” kifejezéssel jelzett látásmódban ragadja meg a Nyugaton lezajlott posztmodern fordulatot, amely fordulat azonban Magyarországon csak részben következett be, s ennek következményeként egyre nő a fasizálódás veszélye. Ugyanakkor kritikával illeti a „politikailag korrekt” beszédmód szélsőséges megnyilvánulásait, amelyek oda vezethetnek, hogy a „másság tiszteletének” túlhajtása lehetetlenné teheti a csoportidentitások megnyilvánulását, s ekként beáll a társadalmi méretű „csönd”, amikor már senki sem mer beszélni önmagáról, nehogy a másikat kizárja.

Kultúrkontraszt

A Google ellopja a show-t az Apple-től – ez volt a ki nem mondott ígéret és rajongói elvárás a cég I/O 2012 konferenciája előtt, amire jó előre óriási újdonságokat és bejelentéseket lengetett be a cég marketinggépezete. A felvezetés sikeres volt, a San Francisco-i Moscone West konferenciaközpont 5500 férőhelyére 20 perc alatt fogyott el elővételben az összes jegy a borsos, 900 dolláros (bő 200 ezer forint) ár ellenére.

A Google megmutatta a jövőt - Index


"Ti vagytok a föld sója" - Cseri Kálmán főelőadása - refdunantul.hu

Eléggé meg nem engedhető módon, tegyük egymás mellé ezt a két hírt, s már is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen, jóformán áthidalhatatlan kulturális szakadékok szabdalják keresztül-kasul a mai nyugati társadalmak világát. Az egyik arról szól, hogy a Google már megint bedobott valami új technológiai kütyüt, míg a másik – valljuk meg – a mai hírek értékskáláján marginális jelenség – arról tudósít, hogy a dunántúli reformátusok a jól ismert jézusi mondat, „ti vagytok a föld sója” köré egy nagyszabású találkozót szerveztek. Mi tagadás, akár két világ találkozásaként is értelmezhetjük e híregyüttest, miközben azért, van bennük közös vonás: mind a kettő a jövőről szól. A Google a technológiailag megkonstruált közeli jövőt vetíti elénk, míg a keresztyén összejövetel az önmagában vett világ elégtelenségéről, s az embernek az Istenben adott jövőjéről szól.

Oldalak