A jobboldali szimbolizmus problematikája

Megtisztították a vörös festéktől és visszaállították eredeti helyére Horthy Miklós faszobrát Kerekiben – írta meg a sonline.hu.

Visszaállították a Horthy-szobrot Kerekiben - Index


Látnivaló, hogy az utóbbi időben a jobboldal egy részének erősödő kísérlete a múlt szimbolikus visszafoglalására tovább növeli az amúgy is ideges hangulatot, s ha lehet ilyet mondani, a „jobb oldali érzelmű emberek” egyébként átláthatatlan belső világát is megosztja. A szimbolikus küzdelem egyneműsít itt mindent, fölzabálja a teret az árnyaltságra, minek következtében a huszadik század első felének emblematikus témái és szereplői egy mozdulattal kisajátítják a jelent, neurotizálják a jobboldali közvéleményt is, s ami aztán csak további hisztériát szül a másik oldalon.

Homoszexualitás

"Támogatom, mert ez egyenlőségi kérdés. De másról is szól az azonos neműek házassága: elköteleződésről. A konzervatívok hisznek az embereket összetartó kötelékekben. Tehát én nem egy csodabogár konzervatív vagyok, aki támogatja a homoszexuálisok házasságát. Én azért támogatom, mert konzervatív vagyok" - érvelt Cameron.

Mikor támogatná egy konzervatív a melegek házasságát? - origo.hu


A homoszexualitás az egyik legnehezebb kérdés, amellyel az utóbbi időkben a nyugati társadalmaknak szembesülniük kellett. A kérdést csak tovább bonyolítja, sőt jóformán megoldhatatlan társadalmi problémává az teszi, hogy egyre erőteljesebben jelentkezik az igény a homoszexuális házasságok legalizálása iránt. A „gay marriage” politikai kampánytémává lett, s úgy tűnik, hogy a szavazatmaximálás miatt a politikai szereplők sem bírnak kitérni a nyomás alól, minek következtében olyan abszurd üzenetek születnek, mint a brit miniszterelnöké, aki konzervatív alapon támogatja a melegházasságot.(Ezek után nem tudom, mit gondoljak a nyugati konzervativizmusról, de erről majd máskor.) A vita nagy valószínűséggel egy újabb fejezete a mai Nyugat útkeresésének, amelynek alapkérdése – s ezt éppen a homoszexuálisok lehetséges házassága körüli vita mutatja a legplasztikusabban - a hagyományos értékekhez való viszony. Míg a homoszexualitás mint társadalmi jelenség önmagában is nagy kihívás, amellyel a hazai keresztyénségnek is szembe kell néznie, addig a homoszexuálisok házasságának problematikája véleményem szerint már túlmegy az önmagában vett homoszexualitás kérdéskörén. Ezért a magam részéről e két kérdést (homoszexualitás, ill. homoszexuálisok házassága) élesen külön választanám, mint nem azonos fajsúlyú kérdéseket.

Igazság, identitás, tolerancia

A hagyományok tisztelete az első – tette egyértelművé újra a Zsinat csütörtöki ülésén, miután elfogadta a Heidelbergi Káté új fordítását, de elvetette a szöveg csonkítását vagy egy esetleges kiegészítés betoldását.

A kárhozatos bálványimádásról - reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház Zsinata a Heidelbergi Káté új fordítása kapcsán 57:17 arányban leszavazta azt az indítványt, hogy a Káté 80. kérdésére adott válaszban, a katolikus misére vonatkozóan kerüljön zárójelbe a „kárhozatos bálványimádás” kifejezés, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg:  „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.” A szöveg maradt tehát a régi. Győzött a maradiság?

Arról, ami a taccsvonalon túl van


Adva van a feladat: keress egy hírt, amire reflektálhatnál. Csakhogy ez a blog vállaltan egyházias, tehát a szerző nem dobhatja félre a naptárat. Ma Pünkösd van. Ám az ismert oldalakat böngészve, ez valahogy nem jön át. Hiába jön a Szentlélek, Ő sem bírja áttörni a magyar populáció ingerküszöbét. Nem lesz az eseményből hír, legfeljebb majd utólag megtudjuk tíz – tíz másodpercben, hogy a történelmi egyházak vezetői hol, miről prédikáltak. Ezért aztán inkább levonom a következtetést: így jártam. Nincs mire reposztolni. Az ismert nem egyházi oldalakon a Pünkösd nem téma. Rendben van, elvégre egy befolyásos oldal nem lehet hittani szócső. De hogy még annyi sem, hogy mégis, Pünkösd minek az ünnepe, az már sok. Ez van. Szabadság. A művelt, keresztyén gyökerű Európában szabad a keresztyénség alapvető ünnepeit illetően is bunkónak maradni. Ez az új hittan. Pünkösd napján lehet mazsolázni a felkínált hírekből, s ha már Lélek nincs, pl. arról mélázni, hogy a Copact Disco miért csak a 24. lett. Nos, ennyit a világnézeti semlegességről. Ez valóban kultúrmisszió. Persze, ez a tény is információ: érzékletesen felmutatja korunk emberének gondolkodási kereteit. Meg kell mondjam, én e szűkre szabott keretek között fulladozom.

Miféle egység?

A Kárpát-medencei reformátusság 2009. május 22-én közös alkotmánnyal erősítette meg egységét. Közös alkotmányunk preambuluma így fogalmaz: „Az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egysége fokozatosan ismét helyreállítható. [...] Az egység helyreállítása annál inkább megvalósítható, mivel a magyar reformátusság Isten igéje, óegyházi hitvallások, a Heidelbergi káté, a II. Helvét hitvallás alapján folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Őrizte istentiszteleti rendjének közös alapelveit, a sákramentumok – a keresztség és úrvacsora – kiszolgáltatásában egységét soha fel nem adta."

A magyar református egység vasárnapjára - reformatus.hu


Ez mindig úgy van, hogy aki egy közösségen belül él, az magától értetődően jobban látja annak a közösségnek a belső problémáit, feszültségeit és megosztottságait. Sőt, meglehet, csak azt látja. Egy közösség belső életének a dinamikája sokszor elfedi a közösséget magát. Nem látni a fától az erdőt. Ezért aztán ma, a Magyar Református Egység Napján is, már ha komolyan vesszük, okkal feltehető a kérdés: miféle egység?

Gyarmat vagy nem gyarmat?

Trianon katasztrófája pedig szinte megpecsételte, felerősítette a korábbi heroikus áldozat-gondolatot, az önkritika minden próbálkozását gyengeségnek és nemzetellenesnek nyilvánítva. A szocialista diktatúra által elhallgatott és tiltott nemzeti érzelmek csak jegelték a kérdést, az eddig megoldatlan és kibeszéletlen sebek-hibák gyógyulásának esélyét is megakadályozva. A spirituális vákuumban felnőtt, rendszerváltás után született vagy felnőtté vált generációk számára nem volt reális vagy használható önkép, csak egy kacagányos, már a 20. század elején is anakronisztikus vonásokat hordozó történetszemlélet, amiben nincs helye öniróniának és magunkkal való szembenézésnek, hibakeresésnek, bocsánatkérésnek és adásnak, mert ez maga a gyengeség, és mi Mohács óta vágyunk arra, hogy újra erőt mutassunk. Mert már megbűnhődtünk, mert mi vagyunk a történelem azon vesztesei, akik valami sokkal nagyobb és magasztosabb sorsra vagyunk érdemesek, akik méltók vagyunk egy nagy igazságtételre. Ezt érezzük minden elveszített sportmérkőzésen, amikor reflexszerűen összeesküvést vizionálunk vagy minden minket ért kritika hallatán ellenséges támadásra gondolunk. Vajon el tudjuk-e valaha hinni, hogy a világ nem a mi vesztünkre vár? Vajon felhagyunk-e az ellenségek gyártásával?

Nemzeti Identitásunk - avagy miért akar az EU folyton gyarmatosítani minket? - El Mondo

Az egyik kedvenc blogom, az El Mondo, figyelemre méltó írást közöl egyik kedvenc témámról, a nemzeti identitásról. Arról szól, hogy a mai magyarság egy részében vajon miként alakulhatott ki az a kép, hogy Európa gyarmatosítani akarja Magyarországot? A cikk azért is érdekes, mert ez a kérdés csak a címben van megfogalmazva. Maga a szöveg a 19. századra kialakult, s a Himnuszban testet öltött magyar történelemszemlélet motívumait elemzi, s mintegy válasz a címben feltett kérdésre.

Istentől az evilági politeizmusig

Már nem kell tovább találgatnunk, mikor áll oltár elé az állapotos Drew Barrymore.

Kiderült, hol és mikor megy férjhez a tündéri színésznő - Life.hu


A reposztoló néha bajban van: keresi a hírt, amire re - posztolhatna. Csak már néha unom, hogy az ismert oldalakon ugyanazok a témák jönnek elő újra és újra. Melyekből megtudhatjuk, hogy ki a hibás azért, „ami van”. No, gondoltam magamban, ezeket a híreket most félreteszem, s keresek valami „üdítően frisset”. Így akadtam erre a hírre, amire azért figyeltem fel, mert egy kukkot sem értek belőle. Leleplezem szörnyű tudatlanságomat: fogalmam sincs, ki az Drew Barrymore és Will Kopelman.

A fiatalok és a Jobbik

Két éve még leszólták az egyetemen azt a politológushallgatót, aki a Jobbikot támogatta, most viszont már nem cikizik.

Hogyan fertőzi meg a fiatalokat a politika? - Origo

Ez a hír a Jobbik előretöréséről az egyetemista fiatalok körében engem megdöbbentett, sőt meg is ijesztett. Mi folyik itt? A Jobbik, noha parlamenti párt, mégis csak olyan politizálást folytat, amelynek a gesztusai, szimbolikája és retorikája szembemegy mindennel, amire nézve ma Magyarországon, minden hiedelemmel ellentétben, közmegegyezés van bal és jobboldal között. Mert noha a mai közéleti témákat a Fidesz-kormány és az EU közötti konfliktus uralja, és ez komoly kérdés valóban, az egész egyszerűen nem igaz, hogy a jelenlegi magyar kormány felmondta volna az európai értékközösséget.

Mi, a Titanic utasai

A Titanic pusztulásának leghíresebb legendája, hogy a hajó zenekara a fedélzeten kitörő pánik ellenére, az utolsó pillanatig játszott. Ezt több túlélő egymástól független beszámolója is megerősíti (a nyolctagú zenekarnak minden tagja odaveszett a katasztrófában). A vita inkább azon áll, hogy mi volt az utolsó szám a süllyedés előtt.

Tényleg végig játszottak a zenészek? - Index

Mint láttuk, a Titanic elsüllyedése még száz év múltán is téma. A mai reflexiók közül nem egy rámutat, hogy a történetre legendák és mítoszok épültek, s a filmes feldolgozások is tele vannak csúsztatásokkal. Teljesen mindegy. A Titanic a huszadik század egyik legnagyobb hatású metaforájává vált a halállal szembesülő ember Istenre utaltságáról. A máig tartó hatás valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a megrendítő történet még át tudja törni a mai nyugati technológiai kultúrában transzcendentális öntudatát vesztett, eltompult ember ingerküszöbét.

Az Új Ember - interjú margójára

Az Európai Unióban jelenleg zajló viták viszont azt bizonyítják, hogy e gondolat elfogadása vagy elutasítása mára vízválasztó lett. Minden európai értékvita mélyén ez a kérdés húzódik meg.

„A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet” - Új Ember

Tulajdonképpen meglepő, hogy a kormányfővel az Új Emberben készült interjú ekkora port vert fel: a hazai balliberális oldalról szinte minden ismert médiafelület kötelességének érezte, hogy hevesen reagáljon rá, mintha itt legalábbis valamiféle „új keresztény kurzus” bejelentése történt volna meg.

Oldalak