A reformáció liberális kultuszáról

Csak az a baj, hogy ha az ember elég ideig bíbelődik valamivel, akkor a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb eszméből, ideológiából, hitből is képes tökéletes idiótaságot fabrikálni. A protestantizmusban már ott szunnyad a liberalizmus, a polgárság és a nemzetállamok ideológiája, ebből lett mára a „gendertudomány” és a 72-féle nemi identitás, vagyis a halál előszobája. A protestantizmus útját pedig a kezdeti 1517-es évszámtól még két ’17-es évszám jelöli ki. Kétszer kétszáz év, és eljutunk a végső borzalomig.

Bayer Zsolt: Toronyórák, zsebórák - magyaridok.hu

Meg kell mondjam, Bayer Zsoltnak ez az írása nekem, a magyar reformátusnak nem csak rosszul esett, hanem meg is hökkentett. A reformáció 500. évfordulóján hogyan tud egy ilyen írást letenni az asztalra? Ezt azért kérdezem, mert ugyan nem vagyok az ismert publicista stiláris harsányságának a híve, sőt kifejezetten taszít, de azért mégis csak egy szellemi táborba tartozónak érzem magamat vele. De ez a cikk olyan nekem, mint egy hátbatámadás. Azon túl, hogy az, amit az írásában állít, nem is igaz, de még ha igaz is lenne, nem valami elegáns. Vannak helyzetek, amikor illő tisztelettel tartózkodunk bizonyos dolgoktól, még ha van is kritikus véleményünk. Például a reformáció félévezredes évfordulóján nem rúgunk a reformációba. Pláne nem úgy – ahogyan ő teszi –, hogy a reformáció kezdetének dátumát, 1517-tet összehozza 1717-tel (az első szabadkőműves nagypáholy megalakulása) és 1917-tel, az orosz forradalommal. Ez azért sok. De azon túl, hogy tiltakozom, próbálom megfejteni, miféle látásmód ejtette foglyul Bayer Zsoltot? Nos, ez a séma, a három dátum összefüggésbe hozása, egyáltalán nem új, de azért annak szinte iskolás felmondása eléggé meglepő tőle.

Balavány úr és a HVG küzd a gyűlölet ellen

Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház?

Hol vannak a mai reformátorok? - hvg.hu

Balavány György, az igazi keresztyén, amúgy liberális, vagy mi, ezt a kérdést bírja megfogalmazni a hvg.hun: „Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház?” Balavány György számíthat ránk. Végtére is, ráfér egy kis promóció a valaha szebb napokat látott HVG-re, s a valamikor nem így gondolkodó publicistájára is. Továbbá nem árt, ha ez a „gyűlölködő” és „kirekesztő” magyar reformátusság is szembesül azzal, hogy milyen az, amikor a gyűlölet és a kirekesztés elleni küzdelem professzionális harcosa prófétai hevülettel tükröt tart elé. Mégpedig igazi keresztyén szeretetből. Mert ugyebár az, aki küzd a gyűlölet ellen, nem lehet gyűlölködő. Hogy úgy mondjam, ez ontológiailag kizárt. Ez olyan lenne, mint a zsidó antiszemita, avagy a liberális fasiszta. De mint tudjuk, ilyen nincs. Hogyan is lehetne Balavány úr és a HVG gyűlölködő?

Inkorrekt - az új konzervatív európai szellemről

...a második világháború vége óta a jobboldal hagyta magát megfélemlíteni a különfajta baloldali erők (legyenek azok kommunisták, trockisták, szocialisták vagy radikálisok) által, akik a jobboldal szemére vetették, hogy kollaboráltak Németországgal, még ha ez nem is volt igaz. (...) A felszabaduláskor azonban a sartre-i, egzisztencialista értelmiségiek hatására az a nézet terjedt el, hogy a jobboldal a régi, meghaladott világot képviseli. Mindenki a saját társadalmi és humanista haladásával hozakodott elő, elfelejtve azt, ami Franciaország alapjául szolgált. Ez a folyamat természetesen 1968-ban csúcsosodott ki (számtalanszor elemezték már a hátterét és a kiváltó okait ennek), ebben a világméretű jelenségben, mely aztán Franciaországban 1981-ban François Mitterrand elnökségéhez vezetett. Jégkorszak volt ez, ahol hosszú időre minden a baloldal kezébe került, egy "haladó szellemű" baloldal kezébe, mely sokkal inkább társadalmi, mint gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A „kultúra” olyan emberek kezében volt, mint Jack Lang, aki úgy vélte, teljesen le kell söpörni a múltat. Ezen időszak óta például a köztelevízió és a közrádió – hiába jelentik ezek elvben az összes francia tulajdonát – szisztematikusan egy balos hálózat irányítása alatt áll, mely példátlan értelmiségi és kulturális terrort gyakorol. És jaj annak, aki az útjukba állna!

Új konzervatív szellem születik Európában – Jacques de Guillebon a Mandinernek

Figyelemre méltó interjú jelent meg a Mandineren Jacques de Guillebon-nal, egy új konzervatív lap, a L’Incorrect főszerkesztőjével. Az interjúban a főszerkesztő részletesen beszél a francia belpolitikai helyzetről, ám vannak olyan általános kitekintésű, és ma bátornak számító (értsd: inkorrekt) megállapításai, amelyeket végre (!) ki kell mondani. Ebből a szempontból az interjú számomra egyik legfontosabb mondata az, hogy „a második világháború vége óta a jobboldal hagyta magát megfélemlíteni a különfajta baloldali erők (legyenek azok kommunisták, trockisták, szocialisták vagy radikálisok) által, akik a jobboldal szemére vetették, hogy kollaboráltak Németországgal, még ha ez nem is volt igaz.” Nos, ebbe a vitába nem megyek bele, már csak azért sem, mert mint tudjuk, a történelem mindig értelmezés kérdése. Viszont amiben de Guillebon-nak tökéletesen igaza van, hogy a második világháború utáni Európa szellemi térképe az általa baloldalinak nevezett gondolat egyértelmű uralmát, sőt diktatúráját mutatja, s az általa jobboldalinak nevezett szellemiség megfélemlítésének a forrása a vád a Holokauszt miatt. Ha jól értem, a de Guillebon által értelmezett új konzervatív szellem nem hagyja magát többé megfélemlíteni, s alapjaiban kérdőjelezi meg a második világháború után uralkodóvá vált baloldali/liberális ideológiát, vagyis a politikai korrektségnek nevezett kulturális hegemóniát. Nagyon helyes.

A teológia rehabilitációja - A Párizsi Nyilatkozatról

Az Európát fenyegető legnagyobb veszély nem az orosz kalandorság és nem is a muzulmán bevándorlás. Az igazi Európa azért van veszélyben, mert tév-Európa fojtogató ölelésben tartja képzeletünket.

Az igazi Európa és Tév-Európa - mandiner.hu

Tizenkét európai konzervatív gondolkodó (Philippe Bénéton /Franciaország/, Rémi Brague /Franciaország/, Chantal Delsol /Franciaország/, Roman Joch /Csehország/, Lánczi András /Magyarország/, Ryszard Legutko /Lengyelország/, Pierre Manent /Franciaország/, Dalmacio Negro Pavón /Spanyolország/, Roger Scruton (Egyesült Királyság/, Robert Spaemann /Németország/, Bart Jan Spruyt /Hollandia/, Matthias Storme /Belgium/ ) nyilatkozatot adott ki, amely angolul a The Paris Statement néven vált ismertté. Nem ismerem a nyilatkozat létrejöttének konkrét körülményeit, de az nyilvánvaló az olvasó számára, hogy ez az irat egy valóságos kiáltvány, vagy inkább vészkiáltás, amely arra mutat rá, hogy az európai politikai elit bevándorlás-politikája mögött egy hamis világkép áll. Üdvözlöm a nyilatkozatot.

A szeretet keresztyén fogalmának liberális kisajátításáról – Néhány megjegyzés Béndek Péter Erdő Péterhez írt nyílt leveléhez

Ehhez kapcsolódik a – migráció mellett – Önt láthatóan gyötrő második, még szomorúbb egzigencia: hogy miként feleljen meg miniszterelnökünk elvárásainak, talán mert erre indítja Önt a (meglehet, rosszul értelmezett) nemzeti érzés, talán az államtól az Egyháznak juttatott bőkezű ellátmány (de vajon milyen példát fognak látni a felújított egyházi iskolákba kerülő gyerekek, mennyire reális remény a magyar egyház morális és missziós válságában, hogy értékes katolikussá válnak?), illetve vezetheti Önt hibás belátásokra talán a miniszterelnök személye iránti csodálat is – egyebeket nem tudok elképzelni, hiszen Önnél kevés tudósabb embert ismert az Egyház, tehát nem a hitünk alapjaival és a Tanítással nincsen tisztában. Visszautalok ismét a Tanításra: csak éppen szeretet nem látszik Önben, eltévedt az úton, és emiatt annál könnyebb különböző indokokra hivatkozva felsorakozni egy politikai program mellé, noha ezeket – bármilyen politikai programot – pontosan a helyén kezel a Tanítás. Tudniillik világosan óv tőle Krisztus Urunk (»Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!«), óvnak az egyházatyák, az egyház doktorai, a zsinati határozatok és pápai enciklikák: az egész Hagyomány.

Béndek Péter: A katolikusok szabadsága. Nyílt levél Erdő Péter bíborosnak

Béndek Péter filozófus nyílt levelet intézett Erdő Péter bíboroshoz, amely levélben a szerző olyan súlyos vádat fogalmaz meg, miszerint a bíboros menekültügyben megtagadja a keresztyén hit alapvető tanításait. Természetesen nem az én tisztem, hogy a levélre reagáljak. Majd a bíboros úr és környezete eldönti, hogy reagálnak-e, avagy sem. Miután azonban egy nyílt levélről van szó, s miután ebben a levélben az ismert szerző is keresztyénként szólal meg, s miután a bíboros a levélben a magyarországi keresztyénség első számú reprezentánsaként van megszólítva, okkal lehet a levélnek egy olyan olvasata is, hogy itt bizony meg van szólítva az egész magyarországi keresztyénségnek az a része, amely migránsügyben nem ért egyet a határtalan befogadás politikájával. Ez a hihetetlenül arrogáns levél azért érdemel mégis figyelmet, mert a szerző a számára egyértelmű keresztyén tanítás nevében kioktatja a bíborost, s rajta keresztül a keresztyén megszólítottak egészét arról, hogy miben is állna a valódi keresztyén szeretet. Az üzenet az, hogy a bíborossal az élen a magyarországi keresztyénség nagy része migránsügyben megtagadja a keresztyénség alapvető tanítását. Vagyis nem keresztyén. 

A katalán történelmi példabeszédről

Mindkét esetben az a kérdés, hogy a katalán identitás alárendelődik-e egy összspanyol identitásnak.

(...)

...külföldről senki sem nyilatkozott úgy, hogy érvényesnek tekinti a népszavazást, és már alig várja, hogy felvehesse a diplomáciai kapcsolatot a független Katalóniával. Ráadásul, ha egy kisebbség több jogot harcol ki magának, akkor abból erőt merít Európa többi kisebbsége is.

Mi lesz veled, Katalónia? - origo.hu

Vannak helyzetek, amikor a történelem elég brutálisan és nyersen megmutatja önmaga valódi természetét. Ez most ilyen. A katalánok függetlenedni szeretnének, a spanyolok nem engedik, az uralkodó, amúgy melldöngetően értékalapú demokratikus közvélemény hallgat. Borítékolható, hogy a katalán kiválásból nem lesz semmi, szerencsés esetben lesz majd valamiféle megállapodás. S hiába gondolja most úgy az istenadta katalán nép többsége, hogy az egész csak úgymond szavazási kérdés, a demokráciának nevezett berendezkedés végrehajtásának ügye, ha egyszer a közvetlen összspanyol érdek és a nemzetközi hatalmi konstelláció a függetlenedési törekvéseket nem támogatja. A történet nagyon tanulságos, mondhatnám példabeszéd, mert lényegében megmutatja, hogy az amúgy békésre sminkelt történelmi csendéletek mögött valójában mindig az erők valamiféle egyensúlya és kiegyezése áll. De vannak pillanatok, amikor a nyers erő nem bírja elrejteni magát semmilyen erkölcsileg magasztos ideológiába, s ilyenkor a demokráciába világában is beáll a kognitív disszonancia, érték és valóság konfliktusa, s kiderül az igazság: csak az erő számít. Az összes többi csak moralizáló szépelgés. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a katalánoknak feltétlenül igaza van.

Kimerültek a keresztyénség társadalomformáló tartalékai?

Nincs tehát többé Európa? A magyar kormányzati beszédekben még tartja magát Belloc tézise. A nyugati realitásokkal szembesülve azonban adódik az a következtetés, hogy ami Európából még megmaradt, az Közép-Európában van meg (esetleg keletebbre).

Csakhogy a valóság az, hogy a kereszténység társadalomformáló tartalékai itt is kimerültek, tömeges megújulásnak semmi nyoma; mindezen semmilyen politikai erőlködés nem segít. Sőt, alkalmasint csak ront.

Szemben az iszlámmal: ez már nem a keresztény Európa - valasz.hu

Nagyon izgalmas eszmefuttatás jelent meg a valasz.hu-n Balázs Zoltán tollából. Az írás valójában viaskodás azzal az ismert kérdéssel, hogy az iszlám megjelenése által előállt kontextusban miként is lehetne megfogalmazni az európai identitást. A szerző szerint két elbeszélés van. Az egyiknek az alapja a keresztyén Európa ideája, az a hit, hogy keresztyénség nélkül Európa nem létezhet, míg a másiké a keresztyénség utáni, szekuláris Európa eszméje. Balázs Zoltán úgy véli, hogy az európai elbeszélés-versenyek sorsa eldőlt, a keresztyénség elvesztette társadalomformáló képességét. Ám ebből szerinte nem Európa összeomlása következik, mert a szekularizációnak komoly erőtartalékai vannak. Mint állítja, „történelmi tévedés” és „politikai hiba” lenne az iszlám okozta kihívás közepette azt feltételezni, hogy a keresztyénség összeomlásával maga Európa került veszélybe, merthogy a szekuláris Európa erőtlen. Szerinte a keresztyén Európának nincs esélye, az iszlámmal szemben csak a szekuláris Európa veheti fel a versenyt, ám a küzdelem végkimenetele kérdéses.

Fényezem a kormányt

Az a szomorú helyzet, hogy egyházak állami támogatása régóta, mélyen, és egyre mélyebben sérti ezt a jogot; egyszerűen nem veszi figyelembe a nem-hívők, vagy másként-hívők lelkiismereti szabadságát. Akarom én, hogy az adómból a katolikus egyház papjai gazdagodjanak? Hát nem, csöppet sem akarom, de mit tehetnék?

Azt javasolnám, hogy az egyházak versenyezzenek bátran a hívekért, de ne kapjanak egy árva állami fityinget se tovább, ellenben számoljanak el, de nagyon alaposan, az eddigiekkel. Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy az egyházak perselypénzt is beszedik a híveiktől, az állami támogatást is bezsebelik, ráadásul egy csomó vállalkozási formát űzhetnek teljesen adómentesen. És azért ez nem semmi biznisz.

Balavány: Egyházfejlesztés közpénzből, legyen már vége! - hvg.hu

Arról most nem is nagyon akarok beszélni, hogy Balavány György cikkét olvasva déjà vu érzésem van.  Mintha ezt már hallottam volna, mintha ezzel az egyházellenes gyűlöletbeszéddel már találkoztam volna. Pontosan gyerekkoromban, az ötvenes években. Talán Balavány György testvérem a Krisztusban nincs is tudatában, milyen régi sebeket tép fel sokakban, akiknek vannak még emlékeik arról, hogy az úgynevezett kommunisták, miközben tudatosan verték szét az egyház még megmaradt társadalmi bázisát, folyton folyvást a „gazdag egyház”, a „gazdag papok” demagóg szövegeit használták. S lám, most megkapjuk megint. Rosszulesik és fáj.

Mi a baj a kereszttel Európában?

„Egyáltalán nem vagyunk olyan sokszínűek, amilyennek lennünk kellene az önkénteseink, a munkatársaink és a vezetőségünk köreiben” – írja Adamson, aki büszke arra, hogy személyesen alakítja a Brit Vöröskereszt „befogadási és diverzitási” stratégiáját.

Nem tetszik a „brit” és a „kereszt” szó a Brit Vöröskereszt vezetőjének - mandiner.hu

Az a különös helyzet állt elő, hogy csatlakoznom kell református lelkész kollégámhoz, Kutasiné Molnár Boglárkához, s meg kell osztanom a tisztelt Olvasóval afeletti felháborodásomat, hogy a Brit Vöröskereszt főigazgatójának, Mike Adamson-nak nem tetszik a szervezet elnevezésében a kereszt szó. No, nem az a különösség, hogy a kereszt már megint csípi a szemét valakinek. Ehhez úgyszólván már hozzászoktunk a keresztyén Európában. Ebből is csak az látszik, hogy a multikultúra ideája valójában egy nagy blöff. Ha ugyanis valóban multikultúra lenne, akkor ugyan mi baj lehetne a kereszttel? A különösség ezúttal abban van, hogy református lelkész létünkre állunk ki a kereszt mellett. Tudvalevő ugyanis, hogy a kereszt, enyhén fogalmazva is, nem volt része a magyar református hagyománynak. A kereszt a reformátusok szemében mindig is csak római katolikus szimbólum volt. De napjainkra alapvetően más lett a helyzet.

A "liberális" kulturális diktatúra sunyiságáról

Az állásfoglalás szerint a retusálással nem akartak semmiféle ideológiai álláspontot közvetíteni.

Lidl: Sajnáljuk, ha bárkit megbántottunk - mandiner. hu

Amint az széles körben ismertté vált, a Lidl az egyik forgalmazott termékén elhelyezett, keresztyén épületet ábrázoló képről levette a keresztet. Lehet háborogni, de ebben semmi új nincs. Hogy úgy mondjam, a kereszt-eltávolítás, a keresztyén szimbolika szisztematikus eltüntetése a mi szeretett Európánkban szinte mindennapos gyakorlat. A rajtakapott Lidl érvelése az érdekes, de az sem azért, mert valami új tartalmi indoklással találkoznánk. Jön a szokványos szöveg a semlegességről, az érzékenységekről, a világnézeti részrehajlás elkerülésének „morális” parancsáról. Szó nincs itt úgymond keresztyénség-ellenességről. Nem azért kerül le a kereszt, mert bárkinek is az lenne a célja, hogy a keresztyénség kulturális-szimbolikus jelenlétét kiszorítsa a nyilvánosságból. Szó nincs itt úgymond a keresztyénséggel szembeni negatív diszkriminációról. Valójában, de facto, mégis ez történik. A Lidl-történet egyáltalán nem rendhagyó, nagyon is beleillik abba a szellemi légkörbe, ahogyan a magát „liberálisnak” becéző uralkodó európai ideológia a keresztyénséget módszeresen diszkreditálja.  A sunyisága abban van, hogy ezt úgymond „morális” alapon teszi. Hja, azok a régi szép kommunista idők, amikor még a hatalmi-ideologikus viszonyok áttekinthetők voltak, s a hivatalos ateista ideológia legalább vállalta önmagát. De ez a mai uralkodó, ál-liberális ideológia sokkal, de sokkal rafináltabb. Úgy keresztyénség-ellenes, hogy közben ezt nem vállalja, s megejtően vonzó ideológiába rejti önmagát. Nem csoda, ha jámbor keresztyének milliói be is vették. De mi is a trükk?

Oldalak