Mitől lesz valaki igazán "egy közülünk"?

A Pew Research Center nyilvánosságra hozta annak a világméretű kutatásnak (What It Takes to Truly Be ’One of Us’) az eredményét, amely azt vizsgálta, hogy a különböző országokban az emberek mit tekintenek a nemzeti identitás legfontosabb alkotóelemeinek. A vizsgált országok: USA, Canada, több európai ország, köztük Magyarország, valamint Ausztrália és Japán. A kérdés az volt, hogy az adott országban a nemzeti identitás szempontjából az emberek mennyire tartják fontosnak a születési helyet, a nyelvet, a szokásokat és hagyományokat, és a vallást. Az egész anyag ismertetésére itt nyilván nincs mód. Aki tud angolul, s érdeklődik ilyen kérdések iránt, annak érdemesebb hosszabb időt is szentelnie erre a kutatásra. Bennünket nyilvánvalóan elsősorban Európa, s azon belül Magyarország érdekel, s az az izgalmas lehetőség, hogy még egy laikus éreklődőnek is lehetősége nyílik az egyes európai országok kulturális karakterének összehasonlítására. A Pew Research Center által közölt eredményből az mutatható ki, hogy Magyarország sok tekintetben az egyik legkonzervatívabb európai ország. S annak megítélése, hogy ez "baj"-e, avagy sem, nyilván politikai-ideológiai beállítódás kérdése. Ha úgy tetszik, a kutatási eredmény "igazolhatja" a magyarországi népességről alkotott, jól ismert negatív képet (idegengyűlölet, bezárkózás, maradiság, "mucsaiság", stb.), másrészt alátámaszthatja azt a vélekedést is, hogy a magyarok nagy része ellenáll bizonyos nyugati, a nemzeti identitást veszélyeztető tendenciáknak. Mintha megfordulni látszana egy ismert évszázados trend: az Európán belüli Nyugat szellemisége már nem feltétlenül és nem mindenben vonzó példaként jelenik meg a magyarok nagy része számára. 

A reformáció és a "Nyugat öngyilkos forradalma"

A hagyományos katolikus értelmezéssel összhangban álló szemlélet szerint a kereszténység befolyását egy forradalmi folyamat ásta alá, amely lépésről lépésre bontotta le a trón és oltár szövetségét.

Ez a forradalom a nyugati civilizáció metafizikai öngyilkossága.

(...)

A humanizmus Isten és a katolikus hit primátusa helyett az embert tette a gondolkodás legfontosabb viszonyítási pontjává. Ennek talaján kapott erőre Luther határozott, egyértelmű, de téves világnézete.

Filemon Norbert: A Nyugat öngyilkos forradalmáról - Mandiner

Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő. Filemon Norbert, a szerző, egyenesen azt állítja, hogy „minden rossz”, vagyis a nyugati civilizáció fokozatos leépülése és öntudatvesztése, ahogyan fogalmaz, a "metafizikai öngyilkosság", a reformációval kezdődött. Felrajzol egy amúgy régtől fogva ismerős „fejlődési” modellt, forradalmak sorozatát, amelynek a végeredménye a mai, identitását vesztett Európa. A főbb forradalmi állomások: humanizmus-reformáció, felvilágosodás, kommunizmus, valamint a negyedik forradalom, amit ő kultúrmarxizmusnak nevez, s végül az ötödik, az utópisztikus fantázia világa. A lényeg, hogy ebben az egyébként nem túlságosan új történelemszemléletben (hazai gondolkodók közül elég csak Molnár Tamásra gondolnunk) Európát a forradalmak sorozata döntötte romba, s eme forradalmak kiindulópontja, ami az első dominót meglökte, maga a reformáció.

Az igazság örök

Meg kell találni a választ arra a kérdésre, hogy jók-e azok a társadalmi formák, azok a törvényt formáló, társadalmi viszonyokat átalakító folyamatok, amelyeket az úgynevezett nyugati civilizációban látunk. A pártállam idejéből keserű tapasztalatunk, hogy azzal, ha idomul az ember keresztyénellenes gondolatokhoz, és ezt bensőségessé teszi, legfeljebb csak rövid távú túlélési előnyökre tud szert tenni. Tehát kell-e hallgatnunk, amikor azt látjuk, hogy Európa-szerte vagy az úgynevezett posztkeresztyén világban a törvényhozásban az erkölcsöt, a gazdasági életet, a politikai kérdéseket érintően olyan szempontok uralkodnak el, amelyek nem férnek össze a mi keresztyén meggyőződésünkkel. Létezik a keresztyénség háttérbe szorításának olyan módja is, amit Ravasz László fogalmazott meg 1956 nyarán: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Bogárdi Szabó István: Az igazság örök - reformatus.hu

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fontos interjút adott az egyház honlapjának és a Reformátusok Lapjának. Nem tartom feladatomnak ezen a blogon az interjú teljes ismertetését, de szinte belső késztetést érzek, hogy az interjú azon részére, amelyben T. Németh László és Feke György főszerkesztők a keresztyénüldözésekről kérdezik a püspököt, részletesebben reagáljak. Első és legfontosabb reakcióm az, hogy üdvözlöm a püspök szavait. Bogárdi Szabó István nem marad meg az ilyenkor szokásos lózungoknál, hanem a világ különböző helyein tapasztalható fizikai keresztyénüldözések kapcsán a gondolatmenetét tovább fűzi, s van bátorsága érinteni egy igen érzékeny témát, amelyet ő „szellemi természetű keresztyénüldözésnek” nevez. Miután világossá teszi, hogy a keresztyénség Európában és hazánkban is szabadon élhet, a püspök utal a nyugati civilizációnak az egyházat gyengítő folyamataira. De mondanivalójának célja nem a másokra mutogatás, hanem Ravasz Lászlót idézve eljut az ezen folyamatok lényegét megfogalmazó konklúzióhoz: meggyengíteni az egyházat az egyház által.

Gyász

Megírtam a posztomat a mai napra, ahogy kell. Fel is tettem. De van úgy, hogy az élet közbeszól. Eltervezed a jövőt, anélkül, hogy egy pillanatig is száz százalékosan biztos lehetnél abban, hogy a tervezett jövő a tiéd. Nem a tiéd. S most úgy szólt közbe, hogy nem maradhatsz érintetlen. Gyászolsz te is. Muszáj írnom még egy posztot. Belülről muszáj.

Vona és a kereszténység

2013. februárjában készült egy interjú önnel, akkor azt mondta, ha kiderülne önről, hogy zsidó származású, akkor lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről és tagként segítené tovább az ügyet. Ma ezt másként látja?

- Ma is ugyanígy látom, hiszen a Jobbik alapító nyilatkozata szerint egy keresztény, konzervatív párt. És én azt gondolom, ha én mondjuk egy zsidó származású ember lennék, akkor…akkor nagy örömmel lennék a Jobbik tagja, hiszen vannak ma is zsidó tagjai, de talán a párt elnöke, ha ez egy keresztyén, konzervatív párt az alapító nyilatkozata szerint, akkor az legyen egy keresztyén ember. Tehát ebben semmiféle….

De ez nem egy antiszemita kijelentés?

- Nem. Ha valaki így akarja érteni, akkor az nem érti, amiről beszélek.

Részlet a Vona Gáborral a Kossuth Rádióban készült interjúból (5:49-től) - youtube.com

Vona Gábor január 19-én a Kossuth Rádióban megismételte elhíresült kijelentését, miszerint lemondana a Jobbik elnöki tisztségéről, ha kiderülne róla, hogy zsidó származású. Ez azért súlyos kijelentés, mert túlnő a közvetlen pártpolitikán. A Jobbik elnöke ugyanis nem csak saját pártjáról beszél, hiszen állítását két jelzővel támasztja alá: „keresztény” és „konzervatív”. Ezzel, akárhogyan is, Vona arról beszél, hogy mi is valójában szerinte a „keresztény konzervativizmus” tartalma. Nos, miután a keresztény-konzervatív alapú világnézetet nem csak a Jobbik vallja a magáénak, kénytelen vagyok tiltakozni, és elhatárolódni Vona szavaitól, mégpedig keresztény-konzervatív alapon. Nem mások nem értik, amiről Vona beszél, hanem Vona nem érti, mit mond. Amit Vona képvisel, az nem keresztény konzervativizmus, hanem színtiszta rasszizmus.

Zsidó vagy-e?

 

A korábbi botránykönyveiről ismert Kende Péter az ATV Csatt című műsorában arról beszélt: izgalmas, érdekes társadalmi kísérlet lenne az, ha Majtényi Lászlót, mint egy szerinte szemmel láthatóan zsidó származású embert államfőnek jelölnének.

Az ATV műsorában 23.40-től hallgathatják meg Kende Péter okfejtését.

Kende: Majtényi szemmel láthatóan zsidó - mandiner.hu

Kende Péter elkövette a legnagyobb bűnt, amit a politikai korrektség kultúrájában ma el lehet követni. Zsidó kinézetűnek nevezte Majtényit.

És erre nem hördült föl az egész véleményformáló elit (igaz, a beszélgetés résztvevői azonnal tiltakoztak), jobbról és balról, hanem fülsüketítő csönd szállt alá az amúgy ordibálásoktól hangos kulturális tájra.

Van, amikor a csönd a legbeszédesebb, mert azt jelzi, hogy ebben a határtalan szólásszabadságban tetszelgő kultúrában mégis csak akad valami, amiről jobb nem beszélni, még csak nem is érinteni, inkább le kell nyomni valahová, a nyilvánosság elől rejtett szubkultúrák világába, avagy a nyilvánosság legaljába, ama birodalomba, amelynek aztán semmiféle érintkezési felülete nem lehet a szalonképes nyilvános tudat normatív világával.

Lehet-e a reformációt ünnepelni?

A reformáció egyszerre hálaadás és kritikus szembenézés önmagunkkal” – kezdte ünnepi beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke, majd hozzátette: a reformációt nem lehet úgy ünnepelni, mint katolikus testvéreink felett aratott győzelmet, hisz hitünk szerint mind egy egyház részei vagyunk.

(...)

„A reformáció civilizációs korszakalkotó szerepe abban rejlik, hogy meghirdette az emberi gondolkodás szabadságát, az egyén méltóságát és felelősségét, minden ember egyenlőségét Isten szemében" – mondta Kövér László házelnök a reformációi emlékév állami megnyitóján.

Kezdetét vette a reformáció emlékéve - reformatus.hu

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor Balog Zoltán miniszter a reformáció évét megnyitó ünnepségen azt találta mondani, hogy a „reformációt nem lehet ünnepelni”. Már hogyne lehetne, gondoltam abban a pillanatban, hiszen mi erre készülünk. S még arra is gondoltam, hogy ez egy eléggé ünneprontó mondat, ott rögtön, az elején. Aztán a miniszter rögtön így folytatta: „Úgy végképp nem, mint valamilyen katolikusok felett aratott győzelmet.” Ez ugyan helyre tette az előző mondatot, de a miniszter szavai finoman, de azért mégis, nagyon is pontosan utalnak egyfajta zavarra, amellyel ma is, a reformációhoz való viszonyban számolnunk kell.

2017, a lázadás éve?

Orbán Viktor szerint 2017 a lázadás éve lesz: a középosztály és a nemzetek lázadásáé, amit körbefon a politikai korrektség, az elszigetelés és a megbélyegzés elleni szellemi lázadás.

Orbán: 2017 a lázadás éve lesz - inforadio.hu

Orbán Viktor interjút adott a 888-nak, s azt a meghökkentő mondatot mondta, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Mi tagadás, ez elég merész, sőt vakmerő és provokatív állításnak tűnik egy EU-ország kormányfőjétől. Orbán nem először borzolja a kedélyeket ilyen állítással. Emlékezetes a Kaczynski-val közös fórumon tett lengyelországi nyilatkozata, amikor egyenesen „kulturális ellenforradalomról” beszélt. Be is járta az egész nemzetközi sajtót, s nem véletlen, hogy Gerald Knaus, a European Stability Initiative vezetője úgy reagált a The Economist szerint, hogy Orbán „egyedülálló veszélyt” jelent, mert egy "szélsőjobboldali vírust" olt be az európai politikai centrum vérkeringésébe. A kérdés számomra így vetődik fel: miért mondhatja ezt Orbán? Úgy értem, egy ilyen állításban súlyos kockázat is van, sőt, ha egy méretében kis ország vezetője mondja ezt, még nevetségessé is válhat. A nagyotmondás röhejes is tud lenni. Csakhogy nem ez a helyzet. Orbán, aki egy józan és tapasztalt politikus, azért mondhatja ezt, mert valóságalapja van. Nem ő lázad önmagában és egyedül, hanem hangot ad valamiféle csendes, de ugyanakkor társadalmi méretű, s a nyilvánosság ilyen szintjén eddig soha meg nem fogalmazott tiltakozásnak. Lehet vele azonosulni. Na, ezért „veszélyes” Orbán.

Rinyálás-e a keresztyén önvédelem?

Egy ember, akit ugyanúgy elveszítettünk (mi, az emberiség) a jónak, az igaznak, az életnek (és ama örök életnek is feltehetőleg), mint sok más embert is naponként, még ha azoknak nem is ilyen látványosan drámai bukásuk. Ezt jó lenne mindenkinek alaposan átgondolnia, lelkészeinknek is. Könnyű mutogatni politikusokra, de már elnézést kérnék, az általános missziói parancs mellett is, a hivatásszerű "Krisztus-hirdetés" feladata többségében a papi személyeké, ha már vállalták szolgálatba állásukkal.

(...)

Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...

Hozzászólás #12 Jakab Bálint: Krisztus nélküli karácsonyvárás c. posztjához - reposzt.hu

Sajnálom, hogy ma, karácsony napján, egy olyan írással jövök elő, amely kevéssé illeszkedik az ünnep ilyenkor megszokott, emelkedett hangulatához. De mint látni fogjuk, karácsony ünnepéhez mindenképp kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy egy Túra Frigyes álnevű úriember (akit szabályzatunk ellenére eddig azért nem tiltottunk le, mert hozzászólásai nagy gonddal megírt, jóformán önálló posztok, amelyeket nagyra értékelünk), Jakab Bálintnak a berlini karácsonyi terrortámadásról szóló írásával (Krisztus nélküli karácsonyvárás) vitába szállva, célba vette az egész Reposzt-stábot, ekként: "Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...”.

Emberjogi diktatúra

Az orvosok szerint, amikor a szülők eldöntik, hogy körülmetéltetik a gyermeküket, helyette hoznak meg egy fontos döntést, amivel a kulturális és vallási meggyőződését is befolyásolják.

Dán orvosok be akarják tiltani a körülmetélést - 888

A 888 az Independent-től vette át  hírt, miszerint a Dán Orvosi Egyesület Etikai Bizottságának az az álláspontja, hogy a körülmetélést be kellene tiltani 18 éves kor alatt. Emlékezetes a Németországban elhíresült eset is, (amelyről írtam a Reposzton), amikor a kölni tartományi bíróság hozott hasonló ítéletet. Ebben a mostani hírben az az érdekes, hogy a dán orvosok elsősorban nem orvosokként érvelnek, hanem az egyéni jogokra hivatkoznak. Azt is mondják ugyan, hogy a körülmetélés nem kockázat nélküli, ám érvelésük középpontjában mégis az áll, hogy a körülmetélés gyakorlata nincs összhangban az egyénnek az önrendelkezéshez való jogával, s a gyermekeket megfosztja a testükre vonatkozó döntés meghozatalától, valamint attól, hogy megválasszák a maguk kulturális és vallási hitét.  Más szavakkal, ez az egyéni jogra mint legfőbb értékre hivatkozó érvelés megfosztaná a hagyomány- és emlékezetközösségeket pontosan attól a joguktól, ami a lényegük, ti. a vallási identitás szimbolikus-közösségi-rituális áthagyományozásától.

Oldalak