Ügynökmúlt, avagy az emberarcú diktatúra

Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni, és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.

Lehel László: Mozgásteret kínáltak, és én nem mondtam nemet - KötőSzó

Lehel László evangélikus lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója váratlanul lelepleződött. Kiderült róla, hogy ügynök volt. A történet azért különösen is figyelemre méltó, mert egy személyes sorson keresztül drámai erővel kinyílik előttünk a velünk élő történelem, a mind a mai napig hozzánk is elérő emberarcú diktatúra árnyéka, amelyet megszépítően és enyhítően Kádár-korszaknak nevezünk. Engem meg azért is megérintett Lehel László sorsa, mert a kortársa vagyok, életem java részét abban a rendszerben éltem le. Ha úgy tetszik, Lehel László vallomása látlelet egy korról és egy társadalomról, amelyben sokunknak élni adatott. S amely rendszernek épp abban volt az ördögi természete, hogy emberarcú volt, nyíltan nem mutatta meg önmagát, sőt elhitette jóformán mindenkivel, hogy „ez nem is olyan rossz”.

Csalódás

A püspök beszédében arról szólt, hogy a rendszerváltás idején azzal a reménységgel egyesültünk újra az elveszített Európával, hogy megtaláljuk benne a kommunizmus évtizedei alatt hiányolt európai identitást. Ehhez képest még „mindig keressük azt a mély és erős, jó értelemben radikális keresztyénséget", ami a reformáció célkitűzése volt a forrásokhoz való visszatéréssel és a keresztyénség külső formáinak megújításával.

Szabadság, identitás, reformáció - parokia.hu

Teljes egyetértéssel hallgattam Bogárdi Szabó István szavait. Azt hiszem, a püspök egy nagyon széles körben átélt magyarországi érzületet fogalmazott itt meg. Pontosan emlékszem a rendszerváltozás körüli időkre. Azt mondtuk, nekünk nem kell a Nyugathoz csatlakoznunk, mert hiszen kulturálisan mindig is oda tartoztunk, csak egy ateista ideológia által alátámasztott nagyon is fizikai diktatúra elszakított bennünket. S a Nyugat alatt természetesen a keresztyén Európát értettük. Tényleg abban a naiv hitben éltünk, hogy Európa – a szó kulturális-civilizációs értelmében – még keresztyén.  Aztán lassan rá kellett döbbenjünk arra, hogy az az eszmei Európa, amelynek újra a része lehettünk, nem az az Európa, amelyről a kommunista ateizmus zárt világában álmodoztunk. A rendszerváltozás után több mint negyed századdal ki kell mondanunk: csalódtunk.

A keresztyénség és a "mai helyzet"

Az „írástudók árulása”, az időzített aknák elrejtése az értelmiségi viták mélyén lelhető meg. Az egyet nem értés természetes attitűdje nem kellene, hogy mindenáron az egymás, szinte eretneki elutasításába torkoljon. Minden vitában hipotézisek ütköznek meg. (Sőt, a napok múlásában megéljük saját hipotéziseink változásait is!) Az értelmiségi viták közben mégis feltűnik és beárnyékolja a szürke állományt a reptilis harag. A kimondott/leírt hipotézis próféciává alakul, hirdetője prófétává, a tévedésmentes igazság egyetlen (győztes – vagy sértett, de meg nem értett) hirdetőjévé.

Soha nem fogjuk megérteni egymást? - mandiner.hu

   Már pedig a rend nem egyéb, mint a tulajdonnal bíró polgárság rendje. (Hatvany Lajos)                                                                                                                                                                                                                                 

Gágyor Péter kitűnő írása mélyen megérintett és gondolkodóba is ejtett. Hogy ne mondjam, magamra is vettem, hiszen a cikk a mai valóban ideges közéletünk elemzése kapcsán eljut az „értelmiség árulásáig”. Ez abban állna, hogy miközben a „köznép” éli/élné a maga normális életét („Ébresztőórára kelnek, magukra húzzák az atlétatrikót, felöltöznek és munkába indulnak. Beszélgetnek, félszemmel mobiljaikon figyelik a médiát is, érzik, értelmezni próbálják a szellemi frontok főszereplővé emelt villanásait, és fokozódik bennük a zavar.”), addig a különböző értelmiségi szekértáborok vallásháborút vívnak egymással, ahelyett, hogy tudomásul vennék, hogy küzdelmeik valójában csak hipotézisek küzdelme. S azért vettem magamra, mert ezek szerint egy olyan közéleti blog, mint a miénk, a maga szerény eszközeivel akaratlanul is hozzájárul a mai, valóban súlyos és feszültségekkel terhes helyzet további mélyítéséhez. Azt hiszem, azért ennél bonyolultabb a helyzet.

Ünnepek és hétköznapok

"...ünneplésünk legáltalánosabb és fő problémája az ünnep- és hétköznap határozott megkülönböztetésének hiánya."

Sokféle érdeklődéstől hajtva - reformatus.hu

Figyelemre méltó interjú jelent meg a reformatus.hu-n Kósa Lászlóval, a nemrég Széchenyi-díjjal kitüntetett történész-néprazjkutatóval. A kitüntetéshez mi is szívből gratulálunk, Isten éltesse Kósa Lászlót! A beszélgetésnek, amelyet Kiss Sándor készített, s amely megjelent a Reformátusok Lapja április 9-i számában, több fontos része is van, számomra különösen is az, amit az ismert akadémikus a református múltfeltárásról mond.  Ugyanakkor ebben a mai, húsvéti posztomban mégsem erre teszem a hangsúlyt, hanem Kósa Lászlónak az interjút záró, fontos mondatára: „Sokakhoz csatlakozva mondom, hogy ünneplésünk legáltalánosabb és fő problémája az ünnep- és hétköznap határozott megkülönböztetésének hiánya.”

A kulturális gyászról

„Változtatnunk kell a migráció negatív megítélésén. Nem fenyegetésként, hanem mint természetes, sőt, szükséges jelenségre kell rá tekintenünk Európában. A menekültek felé pedig nem csupán morális, de jogi kötelezettségünk is van. Joguk van a védelemhez. Minden demokratikusan működő európai országban meg kell kettőzni az arra fordított erőfeszítéseket, hogy ezt elmagyarázzuk az embereknek, ha meg akarjuk akadályozni az egyes államokban már hallható, rendkívül veszélyes idegengyűlölő és bevándorlás-ellenes hangok erősödését” - mondta Elena Valenciano.

Csak közös erővel lehet leküzdeni a migrációs- és menekültválságot - Európai Parlament, Hírek

Ez az európai parlamenti jelentés a migránsválság további kezeléséről pont jó így, Nagyhét elé időzítve. Ma Virágvasárnap van, kezdődik a Nagyhét, ez az európai alaptörténet. Még akkor is az, ha a tematikus fősodorból már rég kiesett. Európa totálisan elfelejteni látszik saját eredettörténetét. De ez nem elég, az európai vezetés komoly véleményformálói most egy olyan jelentéssel ajándékoznak meg bennünket, miszerint baj van azokkal, akik a beláthatatlan méretű migrációt fenyegetésként élik meg. Vagyis féltik a saját kultúrájukat. Érdekes módon, a témafelelős egyetlen szót sem szentel annak, hogy vajon honnan jön ez a fenyegetettség-érzet? Hát onnan, hogy azért vannak Európában még sokan, akik aggódnak a keresztyén kulturális közösségi identitás teljes megsemmisülése miatt. De velük ki foglalkozik? Az Európai Parlament jelentéséből nemhogy az tűnik ki, hogy változtatni akarnának az eddigi nyitottság politikáján, hanem tovább fokoznák a migránsbarát „humanizmust”. Rossz érzéseim vannak.

Nemi szabadságharc

Patch az interjúban azt is elmondta, hogy szerinte egészen hátborzongató, hogy a társadalom mindenkiről az olyan személyes információkat követel mint például a nemi hovatartozás. Hozzátette, ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon sok időre lesz szükség, de egyelőre ez a rendszer, és muszáj valamennyire igazodni hozzá.

Oregonban él az első hivatalos semlegesnemű amerikai - divany.hu

Van abban valami egészen abszurd, hogy korunk szabadságharcának egyik kitüntetett terepe az egyén nemi identitása. Ha megnézzük, hogy a mai egyéni függetlenségi törekvések mit tűznek zászlajukra, akkor azt látjuk, hogy ezek zöme a személyiség hagyományos identitásformáitól való szabadulás. Nem érvényesek a még „régen” magától értetődőnek vett identitások, mint például a nemi hovatartozás, a nemzeti önazonosság. Egyáltalán, a megegyezés abban, hogy vannak természetes adottságnak vett, általánosan elfogadott önazonossági formák, például férfi és nő, család, az érvényét vesztette. Semmi sem magától értetődő. S ami igazán riasztó, hogy ez a szemlélet, miután kizárólag az egyénre bízza identitásának megválasztását, kimondatlanul is tagadja, hogy létezhet még közös megegyezésen alapuló közösségi identitás. A nemi szabadságharc mögötti ideológia tökéletesen alkalmas egy társadalom belső koherenciájának, egységének, összetartó erejének a szétrombolására, és egy atomizált egyénekből álló, társadalomnak tűnő tákolmány létrehozására.

Éljen a terrorizmus!

Barátságos és udvarias ember volt.

A börtönben lett muszlim a merénylő - inforadio.hu

Az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy összeesküvés-elméletet gyártok. Már kezdek félni magamtól. A valóságtól elrugaszkodott fantáziával ugyanis azon spekuláltam, milyen sok haszna is lehet a terrorizmusnak.

A filiszteusoknak is igaza van?

– Nem lesajnáló a megnevezés: „Menjünk ezeknek a körülmetéletleneknek közelébe!”. Nem lenéző, nem gúnyos, nem is gőgös; – hanem saját magukra nézve, üdvbizonyossággal teljes. Ez a bizonyosság soha nem vetheti el a másikat. Ugyanakkor ez a bizonyosság erőt merít saját hitéből mindenkor. Lehet úgy reménységhez jutni saját hitünk igazságaiból, hogy ezzel nem tapossuk meg a másikét? Lehet-e nem feltenni azt a kérdést, hogy itt kinek van igaza, miközben mi bátran valljuk, hogy a mi Urunk, az Isten, mindent szépen intéz, mert Ő mindig az élet pártján áll? (6)

Steinbach József: "...az Úr előtt nincs akadály..." - igemellett.blog.hu

Nem tudom, ki olvassa rendszeresen a Reformátusok Lapjában évtizedek óta megjelenő rovatot, az Ige mellett címűt, amelyet már elég régóta Steinbach József püspök ír. A református Bibliaolvasó Kalauzt követő napi igemagyarázatok blogként on-line is elérhetők. A mi blogunk, a Reposzt, közéleti blog, tehát okkal vetődhet fel a kérdés, vajon hogy jön erre a felületre az Ige mellett? S már benne is vagyunk a dolgok sűrűjében, ha úgy tetszik, korunk tipikus gondolkodásmódjában: „ott” az igemagyarázat, „itt” a közélet, s vajon a kettőnek mi köze egymáshoz? Csakhogy ezzel a mai írásommal épp azt szeretném egy villanás erejéig bemutatni, hogy az igemagyarázat, az igehirdetés nagyon is tud közéleti lenni, még akkor is, ha a mai világunkat jellemző harsányság miatt sokak ingerküszöbét az Ige üzenete nem bírja elérni, s az igemagyarázat sokak szemében amolyan „ártatlan” műfajként tűnik fel, amelynek semmi köze úgymond közélethez. De ez nem így van. Az igehirdetés és az igemagyarázat igenis közéleti lehet, amennyiben aktuális problémára reflektálva az Ige üzenetét közvetíti. Itt van az Ige mellett rovat is, s Steinbach József rendszeresen foglalkozik mai problémákkal. A sok közül most egyet emelek ki.

A kereszténység egyszerre áldozat és bűnbak

Aktív és passzív élet! Amint az életrevaló legény hívja a táncba a lányt, ugyanúgy Jézus is bátran megszólítja a tanítványait és hívja őket: „Gyertek emberek halászává teszlek titeket!” A fiatalok ott hagyják a halászhálót, a bankot (vámasztalt), mindent és az ekeszarvára téve a kezüket mennek, hátra sem néznek! Sajnos a mai Egyház inkább a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít, aki várja, hogy jöjjön fehér lovon a szent, jólfésült keresztény, aki áhítattal hallgatja az ő panaszait, amiért oly kevesen kérik őt fel táncra!

Adná az Isten, hogy betöltsön Jézus Krisztus bátorsága, dinamizmusa, hogy merjük az evangélium örömével megszólítani a fiatalokat, ne a botrányoktól féljünk, hanem Istenben bízzunk! Higgyünk a mindmáig munkálkodó élet Urában!

Böjte Csaba: A mai Egyház a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít - Magyar Kurír

Minden tiszteletem Böjte Csabáé, aki egyike azoknak a keresztényeknek, akik ki tudtak törni a szorosan vett egyháziasság viszonylagosan zárt világából, s tevékenysége társadalmi szintű elismerést tudott kivívni. Most mégis vitatkozni szeretnék vele, mert erőteljes szavakkal közölt véleménye nem egyedi, sőt régtől fogva nagyon is ismerős. Böjte Csaba itt egy, a mi református köreinkben is ismert önostorozó életérzést oszt meg az olvasókkal. Eszerint a kereszténység az oka annak, hogy nem tudja megszólítani a társadalmat. Magyarán az baj, hogy a kereszténység nem tudott megfelelően reagálni azokra a társadalmi folyamatokra melynek eredményeként nyomasztó kisebbségbe került, s az elegyháziatlanodás soha nem látott méreteket öltött. De vajon valóban úgy van-e, hogy egyes egyedül a keresztyénség a hibás valaha volt jelenlétének és befolyásának elvesztéséért? Én nem így látom. Sőt, azt gondolom, hogy néha a felesleges és indokolatlan bűntudat csak tovább bénítja az amúgy is legyengült kereszténységet.

TGM kioktat keresztyénségből

A keresztyénség ugyanis nem a család és a szaporodás (szaporaság) világnézete: a keresztyénség – hasonlóan más apokaliptikus és messianisztikus vallásokhoz – a szexualitás ellen, a szüzesség mellett foglal állást. A papi rend önmegtartóztatása, nőtlensége erre emlékeztet a katolikus egyházban (de önkéntes alapon az ortodoxoknál, az anglikánoknál és másutt is szokás). A keresztyénség a lélek, nem a test vallása, tehát nem a hím fölsőbbrendűségé, és nem a „jól elrendezett” nemiségé, az ún. családi értékeké. Elvégre a keresztyénség elvet mindent, ami földi és „világi”. Elveti a tulajdont és az államot. Elveti a jogot („ne ítélj”), a munkát („mezők liliomai”) és a háborút. Ez kommunizmus lenne, de a keresztyénségnek nem e világ a fontos, hanem a túlvilág. A világi dolgokat – család, magántulajdon, állam, büntetés, munka – azért kell elvetni, hogy helye legyen a messiási üzenetnek, hogy zavartalanul készülhessünk a világ (azaz a rossz) végére. A hamar az államapparátusok részévé vált keresztyén egyházak természetesen megpróbálták elfeledtetni az eredeti kérügmát, de mindig föltámadtak az „eretnekségek” (azaz a voltaképpeni ortodoxia), a protesztek (vö. protestáns) és a reformok (vö. református), amelyek ezt az emberek eszébe juttatták, és megpróbálták lefejteni az evangéliumi hitről az olyan istenkáromló, kegyeletsértő, pogány, nonszensz őrültségeket, mint a szentháromság, a mise, a szentek tisztelete, a szentképimádás, a „szentségi házasság” és hasonlók. Ma már ezek tisztán tradicionális elemek, az ördög se – még az ördög se! – hisz bennük, bár a keresztyénség alapvető üzenete (természetesen) él.

TGM: Kioktatom a KDNP-t dzsenderből - hvg.hu

Történt, hogy megjelent a hír, miszerint az ELTE indítja a gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) mesterképzési szakot. Mire Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke nyílt levelet írt az ELTE rektorának, Mezey Barnának, kifogásolva a kezdeményezést. A nyílt levél olyan éktelen dühöt váltott ki Tamás Gáspár Miklósból, hogy ő kéretlenül beszólt, s írásának címe szerint kioktatja a KDNP-t dzsenderből. De hát nem ez történt. TGM kioktat keresztyénségből. Mert ő tudja. Sőt, mindenkinél jobban tudja. Így hát keresztyénként, noha a gender studies-kérdéshez ezúttal nem akarok hozzászólni, kénytelen vagyok cikkének címzettjei között érezni magamat. TGM elmagyarázza a keresztyéneknek, mi is a keresztyénség. Mindezt oly’ megejtő és reflektálatlan dühvel, hogy már-már tetszik. Csak ne lenne az egész olyan végtelenül leegyszerűsítő és egyoldalú, sőt, a tudós szerző saját mércéjéhez képest is primitív. 

Oldalak