A vallási tapasztalat és a tudomány

A vallásos élményt megtapasztaló emberek többnyire az öröm, a béke és a melegség szavakkal írják le, hogy mit éltek át. Egy új kutatás szerint ezek az élmények nem feltétlenül egy magasabb létszintről, hanem az agy jutalomközpontjából érkezhetnek.

A vallás tényleg a nép ópiuma - index.hu

Az Index szemléz egy, a livescience.com-on megjelent cikket ezzel a címmel: A vallás tényleg a nép ópiuma. A szemlézett írás viszont ezzel a címmel jelent meg: Spiritual Mind: What a Religious Experience Looks Like in the Brain (Spirituális gondolkodás: hogyan néz ki egy vallási tapasztalat az agyban). Ugyanakkor a szemlézett angol nyelvű cikk is egy szemle, amelynek a forrása a Utahi Orvostudományi Egyetem nyilatkozata, amely az eurokalert.org-on jelent meg ezzel a címmel: This is your Brain on God: Spiritual experiences activate brain reward circuits (Ilyen az agyad Isten jelenlétében: a vallási tapasztalat aktiválja az agy jutalomközpontját). Ez a nyilatkozat utal arra is, hogy a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány meg fog jelenni a Social Neuorscience-ben. Valóban meg is jelent ezzel a címmel: Reward, salience and attentional networks are activated by religious experience in devout Mormons (A mélyen hívő mormonokban a vallási tapasztalat a jutalom, az egyediség és a figyelem hálózatait aktiválja). Az Index tehát nem csak szemlézett egy angolul megjelent kutatási eredményt, amely arról szól, hogy mi játszódik le az agyban a vallási tapasztalat közben, hanem rejtélyes oknál fogva szükségét érezte annak, hogy a magyar olvasót a „még jobb megértés érdekében” egyenesen Marxhoz vezesse, aki, mint tudjuk, azzal a fantasztikus felfedezéssel állt elő, hogy „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.” Viszont a utahi egyetemen végzett  tudományos kutatás az agyról szól, és nem a vallásról. Az Index szemlézője mégis úgy gondolta, a tudományos kutatás eredményéről szóló beszámoló egyenesen Marxot igazolja. Így válhat a tudomány tekintélye egyesek értelmezésében szimpla ideologikus eszközzé.

Értékideológia

Antonio Guterres úgy látja: az embercsempész bűnözők ellen csak úgy lehet fellépni, hogy fejlesztik a legális migráció lehetőségeit. Arról is beszélt: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”.

Az ENSZ leendő főtitkára hozzátette: nincs meggyőződve arról, hogy ez a törekvés könnyen fog menni, ismerve a közvéleményt. Arra szólította fel a politikusokat, hogy a toleranciát és az észérveket helyezzék döntéseik középpontjába. Szerinte az értékeket, eszméket kell választani a következő parlamenti választásra való koncentrálás helyett. Mert ha elhagyják az eszméket, abból nagyon nehéz lesz újra helyrezökkenni.

Leendő ENSZ-főtitkár: A migráció a megoldás - mandiner.hu

A leendő ENSZ-főtitkár, António Guterres a minap figyelemre méltó beszédet mondott egy konferencián. Az előadást ismerteti a Breitbart, amelyet szemlézett a Mandiner, s így a magyar olvasó is megismerkedhet az új főtitkár nézeteivel. Fontos lehet ez is, habár nem hinném, hogy a magyar átlagolvasót közelről megérintené a tisztségváltás az ENSZ élén. Ám ez a beszéd azért is figyelemre méltó, mert Guterres fittyet hányva a valóságra,  a napjainkban zajló eszmei-ideologikus fordulatra, ragyogóan bemutatja miként is működik a második világháború után fokozatosan megszilárduló balliberális értékideológia. Ettől lesz ez a beszéd olyan leplezetlenül önleleplező.

Kereszténység és politika

A politikai keresztyénség olyan jelenség melyben összefonódik a politikai és a vélt egyházi érdek. Amennyiben ez az erő hatalomra kerül, szinte természetessé válik a paternalista egyházpolitika. Ebben az esetben az egyházak – főleg, ha addig elnyomva vagy félreállítva érezték magukat – talán észre sem veszik, mennyire kokettálnak politikai pártokkal.

A politikai kereszténységről - kereszteny.mandiner.hu

Gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet, és általában a hagyományos biblikus-keresztyén értékeket. Talán kisebbrendűségi érzésből fakad az az örök kompenzálási szándék, amely – a rossz tapasztalatok birtokában is – azt hangoztatja, hogy a nagykorú embert nem szabad misszionálni, amely kínosan ügyel arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata nehogy sértse a más vallásúak vagy a nem-hívők érzékenységét.

Se keleten, se nyugaton nem jó az irány – Fabiny Tamás beszéde nemzetközi vitát váltott ki - kotoszo.blog.hu

Fontos és bátor beszédet mondott Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke a Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyház zsinati ülésén. A püspök kritikus szavakkal illette a hazai egyházakat, de nem rejtette véka alá kritikai észrevételeit a nyugati egyházakkal kapcsolatban sem.

Lesz-e karácsonyi kultúrharc?

Egy norvég iskola vezetői úgy döntöttek, hogy idén, a közelgő ünnepeken a suliban nem használható a “boldog karácsonyt” jókívánság sem feliratokon, sem ajándékokon,mert sértené az iszlám hívő tanulók érzékenységét. Azt ajánlották, hogy helyette a karácsony legyen “télünnep” vagy “decemberi ünnep”, és a hagyományos ünnepi ebédet is ennek szellemében nevezzék el. A felülről jött parancs mindenkit felháborított.A norvég lapokban “karácsonyi felkelésnek” nevezik a szülők reakcióját.

Norvég iskolai döntés: legyen a karácsony “télünnep”, mert sérti az iszlám tanulókat - polgarportal.hu

Szerdán a legfelsőbb közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy Jézus születésének jelenetét engedélyezni kell a köztereken, amennyiben az időszakos, nincs jele a vallási igehirdetésnek, és kulturális vagy ünnepi természete van. Két évvel ezelőtt egyébként egy közvélemény-kutatás kimutatta: a franciák 86 százaléka támogatja a jelenet köztérre állítását.

Engedélyezték a franciák a betlehemet karácsonyra - magyaridok.hu

Itt, Európában már megszokhattuk, hogy a legnagyobb ünnepre készülődve kezdetét veszi a nagy karácsonyi kultúrharc. Régi történet ez, amely arról szól, hogy a keresztény szimbolika mennyiben és hogyan jelenhet meg egy olyan társadalom nyilvános tereiben, amely úgymond már nem keresztény. Mint tudjuk, a válasz az volt, hogy közintézményekből el kell tűnnie mindenféle vallási szimbolikának. Egy liberális demokráciában az állam csakis semleges lehet a vallásokkal szemben, s nem megengedhető egy olyan keresztény szimbolika jelenléte, amely arra utalna, hogy ez a semlegesség sérül.  A karácsonyi kultúrharc viszont mindig abból fakadt, hogy ünnepet nem lehetett eltüntetni. Egy keresztet könnyű eltávolítani egy iskolából, de a karácsonyi szimbolika kemény dió. Igaz, hogy a keresztény Európa ebben a liberalizmus által megkonstruált világképben már rég megszűnt, csak ez a fránya karácsony nem bír eltakarodni az útból. Mit lehet itt tenni? El kell tüntetni. Kommercializálni kell. Át kell keresztelni. Mindegy. Csak nehogy valami is utaljon a nyilvánosság tereiben a karácsony és a kereszténység kapcsolatára. Ebből fakadt a karácsonyi kultúrharc.

Clinton és Trump - egy illúzió vége?

- Hillary azért hozta létre a szervert, hogy elfedje a bűncselekményeit és a korrupt kifizetéseit, eladta a hivatalát mint külügyminiszter az adományozóknak és speciális érdekeknek, és az FBI-nál megvan erről minden – mondta a republikánus jelölt.

- Azt mondta Trump, hogy a feketék élete csupa bűn, szegénység és kétségbeesés. Fogalma sincs a feketék egyházának erejéről, az általuk vitt üzleti tevékenységről, a történelmi iskoláik kiválóságáról – hangsúlyozta Clinton.

USA: mindkét oldal bevetette a nagyágyúit a kampányhajrában - euronews.com

Nem vagyok se szakértő, se elemző, csak egy olyan magyar átlagpolgár, akinek a számára Amerika léte mindig is mély, metaforikus jelentéssel bírt. Az amerikai álom számomra mindig is egy ideát testesített meg, a társadalmi szinten megvalósítható, demokrácián alapuló szabadság ideáját. Amerika az ideáltipikus szabad ország, "a shining city on a hill", melynek a puszta léte hitet ad abban, hogy noha egy társadalom soha nem lehet tökéletes, de azért az álmot nem szabad feladni. Létezhet mégis egy megálmodott ország, amely minden tökéletlensége ellenére azért annyira nem tökéletlen, hogy véglegesen szétzúzza az ideális ország megvalósíthatóságába vetett hitet. Amerikának mindig is ez volt az alapja és a sugárzó ereje. Az Amerika-eszmébe vetett hit. Ezt az ismert Amerika-képet persze nagyban erősítette bennem a kommunista diktatúra, amelyben élve a szabad világtól elzárt lélek termékeny táptalajnak bizonyult egy olyan hit befogadására, hogy az amerikai modellben megtestesülő demokratikus álom maga az egyetemes történelmi cél, a viszonyítási pont, amely már túl van mindenféle izmusokon és ideológiákon. Amerika szerepe a demokráciába vetett hit világméretű alakulásában sorsdöntő.

Merkel aggódik a kereszténységért

Ha nem ápoljuk a keresztény hagyományainkat, elveszíthetjük hazánk egy darabját - mondta Angela Merkel hétfői beszédében Mecklenburg Elő-Pomerániában, ahol karácsonyi dalok énekléséről és a fuvolajáték fontosságáról is beszélt.

“Mi vagyunk az a párt, akiknek a keresztény szó szerepel a nevükben” – kezdett bele beszédébe a német kancellár Mecklenburg Elő-Pomerániában, ahol a kereszténydemokrata párt alulmaradt a bevándorlásellenes AfD-vel szemben. Elmondta, hogy karácsonyi dalok énekléséhez nem kell bevándorlásellenes gyűlésekre járni, de véleménye szerint az emberek már nem is tudják, mit jelentenek számukra a hagyományok.

Szerinte a németeknek nem maradt önbizalmuk, elfelejtkeztek hagyományaikról, egyre kevesebb karácsonyi dalt ismernek. “Hányan fogjuk ezeket a dalokat továbbadni a gyermekeinknek és az unokáinknak?” – tette fel a költői kérdést.

Merkel karácsonyi dalokat ajánl az iszlám miatt aggódóknak - hirado.hu

Lássuk be, ez azért meglepő hír. Merkel asszony a minap azzal a meghökkentő ötlettel állt elő, hogy a németeknek karácsonykor emlékezniük kellene karácsonyi hagyományaikra. E valóban radikális elképzelés mögött nyilván politikai megfontolások állnak, hiszen pártja, egy állítólagosan keresztény párt, rohamosan veszít népszerűségéből a migránspolitikája miatt. Nosza hát, gondolt egyet Merkel, itt az ideje a tetszésindexen valamit javítani, s érdemes előszedni a keresztény kártyát. Mit mondjunk erre? Mi tagadás, kedvem lenne gúnyolódni. Ez a hirtelen retorikai fordulat nevetséges és szánalmas. De hát sokkal nagyobb itt a baj. Azt hiszi Merkel, hogy egy ilyen beszéddel egycsapásra visszahozható az a keresztény hagyomány, amelyet évtizedeken keresztül szisztematikusan elnyomtak az állítólagos multilultúra és világnézeti semlegesség világnézetének nevében?  De hogy a dologban legyen egy duplacsavar: azért a kísérlet a kereszténység felszámolására mégsem volt teljesen sikeres. Úgy látszik, az iszlámnak kellett idejönnie ahhoz, hogy fény derüljön egy egészen különleges jelenségre. Európában a keresztény hagyomány egyszerre nincs is, meg van is.

Antikommunizmusom titkos története

1956-ban három éves voltam, semmilyen személyes emlékem nincs a forradalomról. Eddigi életem nagyobbik részét a kommunizmusban éltem le. Egy olyan korszakban, amikor '56-ot csakis ellenforradalomként volt szabad nyilvánosan emlegetni. Mégis, ma már tudom, hogy ’56 öntudatlanul is forradalomként épült be az identitásomba. Egy olyan eseményként, amelyre büszkének lehet lenni, amely felemel, amely öntudatot ad. Hiába volt tehát a több évtizedes kommunista agymosás, bensőleg soha nem tudtam azonosulni a diktatúra ideológiájával. De a kommunizmus belső elutasítása nem vált bennem a tudatosság szintjére emelt programmá. Nem voltam én forradalmár. Csak amolyan elnyomott, elfojtott és titkolt érzület és tudat volt ez inkább, hogy az a világnézet, amelyre a rendszer épül, nem az én világnézetem. Bensőleg idegen tőlem.  S aztán amikor jött a rendszerváltás, ez a titkos belső történelem hirtelen a felszínre törhetett. Valami megőrződött bennem. Hogyan is vált ez lehetségessé? Nos, a családon keresztül. Elmesélem.

Egy lelkipásztor, aki azt mondja magáról, hogy ateista

Andrea DiPede, spokesperson for West Hill, told The Christian Post that worship services at her church "have moved away from language that references God in order to create an environment without barriers to participation." (Andrea DiPepe, a West Hill szóvivője azt mondta a Christian Post-nak, hogy az istentiszteleteken az ő gyülekezetében felhagytak egy olyan nyelvvel, amely Istenre utal, annak érdekében, hogy egy olyan környezetet teremtsenek, amely nem gátolja a részvételt.)

Canadian Church Led by Atheist Minister 'Rarely' Reads the Bible, Replaces Lord's Prayer With Secular Mantra (Egy ateista lelkipásztor által vezetett kanadai gyülekezetben ritkán olvasnak Bibliát, a Miatyánkot pedig egy szekuláris mantra helyettesíti - Christian Post

“We don’t talk about God,” Vosper said in an interview, describing services at her West Hill United Church, adding that it’s time the church gave up on “the idolatry of a theistic god.” (Nem beszélünk Istenről, mondta Vosper egy interjúban a West Hill United Church-ben tartott istentiszteletekről beszélve. Hozátette, hogy itt az ideje a gyülekezet számára, hogy abbbahagyja egy "teisztikus isten bálványimádását".

Can an atheist lead a Protestant church? A battle over religion in Canada. (Vezethet egy ateista egy protestáns egyházat? Küzdelem a vallásról Kanadában) - The Washington Post

A torontói West Hill United Church lelkipásztora, Gretta Vosper, azzal volt szíves felhívni önmagára a figyelmet, hogy nyilvánosan kijelentette: ő bizony ateista. Az ügy nagy vihart kavar mostanában Kanada legnagyobb protestáns egyházában, az 1925-ben protestánsokból, metodistákból és kongregacionalistákból alakult United Church of Canada-ban. A történetről hírt ad a Christian Post és a The Washington Post is. Mint megtudjuk, a vizsgálatok tavaly elkezdődtek Vosper lelkipásztori szolgálatának a hatékonyságát (effectiveness) illetően, de amíg le nem zárulnak, Vosper a hivatalában maradhat. (Hogy miért a "hatékonyság" a vizsgálat tárgya, nem lehet tudni.) Tavaly szeptemberben az illetékes torontói egyházrész, a Toronto Conference meghallgatási bizottsága 19 - 4 arányban úgy szavazott, hogy Vosper nem felel meg a lelkipásztori hivatás kritériumainak (not suitable), s ha ez véglegesen kiderül, akkor Vospert a Discontinued Service List-re (megszakított szolgálatok listája) kell helyezni. (Ha jól értem, jogi státuszát illetően továbbra is lelkipásztor maradhat, csak szolgálatát szünetelteti.) De létrejött egy albizottság, amely ugyan egyetért a Toronto Conference véleményével, viszont további hivatalos meghallgatást (tárgyalást) tart szükségesnek. David W. Allen lelkipásztor, a Toronto Conference főtitkára azt mondta a Christian Postnak, hogy a hivatalos tárgyalás időpontja még nincs kitűzve, s addig nem is születik döntés. Ahelyett tehát, hogy az illetékes kanadai presbiteriánus testület azonnal kimondaná, hogy Vosper nem a United Church of Canada lelkipásztora többé, most mintha a hivatalos egyház lenne zavarban: mitévők is tegyenek egy ateista lelkipásztorral? Abszurdum.

Egy gyilkosság mint erkölcsi tett

"Nem engedhettem meg, hogy megtörténjen. Ez volt az egyetlen gondolatom az egészről. Meg kellett ölnöm. Nem volt választásom."

Egy muszlim férfi szerint "nem volt választása" akkor, amikor megölte a húgát, mert az egy keresztényhez ment feleségül - 888.hu

Na, ez az, amit európai fejjel nem lehet megérteni. A pakisztáni Mubeen Rajhu megölte húgát, Tasleem-et. Nem azért, mert gyűlölte, hanem azért, mert  Tasleem hozzáment egy keresztény férfihoz, s ezzel erkölcsileg megsemmisítette az egész családot. Mint a 888.hu egyik forrásából (Christian Today) megtudható, Tasleem és Rajhu édesapja is egyetértett a gyilkossággal. De ez a szó nem is jó ide, hiszen itt nem gyilkosság történt a szó európai értelmében. Mert ez a gyilkosság az elkövető, a család és környezete szemében erkölcsi tett volt, ha úgy tetszik, kikerülhetetlen erkölcsi kötelesség, amelynek a segítségével a család újra visszanyerte becsületét, s ezzel elkerülte a végleges erkölcsi megsemmisülést.

Világképek küzdelme

Mindig csodálkozom azokon, akik a migráns-jelenséghez való viszonyban csak és kizárólag pártpolitikai kérdést látnak. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy egy párt által megfogalmazott véleménynek nincsenek történelmi előzményei. Ilyen nézőpontból egy adott párt úgy jelenik meg, mintha legalábbis a semmiből jönne, s az az üzenet, amellyel a nyilvánosság elé áll, maga lenne az előzmények nélküli világkép. Holott valójában pont fordított a helyzet. A pártpolitikában megjelenő küzdelmek mögött nagyon is karakteres, történelmi előzményeken alapuló világképek küzdelme zajlik, s e küzdelemnek egy kicsúcsosodási pontja épp a mai népszavazás. Nem véletlenül, állítják sokan, hogy itt valójában európai sorskérdésről van szó, amely messze túlmegy a pártpolitika világán. A kérdés nem kevesebb, mint az, hogy milyen világnézeti elveken nyugodjék a jövő Európája?

Oldalak