Az iszlamizáció kísértete

Először nagy ellenállás és tüntetés volt. Sokan mérgesek voltak azért, mert Hamburgban egy templomot akarnak átalakítani mecsetté. Azóta már az egykori Kapernaum-templom fölött arany betűkkel ez olvasható: Allah – és mindenki elégedett.

(...)

Hamburgban 50 iszlám istenháza van. De nem utolsósorban a sok menekült miatt, még több mecsetre lenne szükség – vallja Abdin, aki a hamburgi súra elöljárója is, amely a Hamburgi Iszlám Közösségek Tanácsa. És a mecsetek nem csak pénteken vannak tele. „A ramadán idején nagy rohamra számítunk, valószínűleg sok menekült lesz az esti alkalmakon”.

Az Al-Nour elöljárója ezért nem csak a horni építkezést felügyeli, hanem további telkeket keres, ahová mecseteket építhetnek.

Melyik ajtón menjek be? – Hogyan lett egy hamburgi evangélikus templomból mecset? - evangelikus.hu

Az evangelikus.hu a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól átvette Frank Pergrande írását, amely arról számol be, hogy egy hamburgi evangélikus templomot mecsetté alakítottak át. A szerző a templom mecsetté alakulásának történetéhez nem fűz különösebb kommentárt, inkább csak korrekten leírja az átalakulás, valamint az ezzel járó támogató, illetve tiltakozó kísérőjelenségek történetét. A cikk pozitív kicsengésű mégis, hiszen az eset úgy van bemutatva, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a kedélyek mégis lecsillapodtak, s mindenki megnyugodott abban, hogy a pusztulásra ítélt, elhagyott templom megmenekült. Megújult, mert új funkciója lett. Mecset lett belőle. "Azóta már az egykori Kapernaum-templom fölött arany betűkkel ez olvasható: Allah – és mindenki elégedett." Lehet persze innen is, praktikus szempontból nézni a történetet. Számomra az eset mégis megrendítő. Ami a keresztyéneknek nem kell, a muszlimoknak kell. Nagyon is.

Szabadkőművesből református püspök

Ugyanakkor egyike a két világháború közötti zsidóellenesség ideológiai megalapozóinak. A róla szóló emlékezések vagy a szenvedélyes dicsőítés, vagy a vádirat műfaját követik. Akárcsak katolikus kortársai, Prohászka Ottokár vagy Mindszenty József esetében. A Horthy-rendszerhez ezer szállal kötődő egyházi vezető vagy karizmatikus püspök, rendkívüli szellemi tekintély vagy az egyházi antiszemitizmus egyik fő ideológusa, kivételes érzékenységű retorikus vagy az irodalmár jelmezébe bújt konzervatív erkölcscsősz? Az azonosuláshoz választani szükséges, a történeti megértés viszont kiteheti az ést is az ellentmondások közé.

Ablonczy Balázs Hatos Pál könyvéről - bookline.hu

Rákosi személyesen zsarolta bele a lemondásba, családtagjait kitelepítették (vejét, Bibó Istvánt később börtönbe zárták), ő pedig Mindszentyvel szemben nem is vágyott rá, de egyháza szempontjából sem tartotta célszerűnek, hogy mártír legyen belőle. A keményebb katolikus ellenállással szemben a református egyházat még inkább meg tudták törni, az új püspökök egytől egyig besúgók voltak, a politikai hátszéllel érkezett protestáns vezetők sikeresen bolsevizálták az egyházat – miközben az egyik MDP-s püspök (Péter János) a Kádár-rendszerben még külügyminiszter is lett. Az egyház évtizedekre megtört, és küzd a múltjával azóta is, benne Ravasz László feldolgozatlan örökségével.

Kolozsi Ádám: Szabadkőművesből püspök, uszítóból embermentő - index.hu

A fenti címmel jelent meg egy könyv Ravasz László életéről. A legszívesebben kitérnék előle. Mert mit is tehetne az, mint én is, aki mélyen gyökerezik a magyar református emlékezetközösségben, minthogy kitérjen egy olyan munka elől, amely szembesít a magyar reformátusság huszadik századi legnagyobb alakjával, Ravasz Lászlóval?  Igen, ahogyan írja Hatos Pál, Ravasz László a „láthatatlan református panteon” egyik legfontosabb alakja.  Ravasz a magyar református közösségi identitás része. A szembesülés kényszere pedig nyilvánvalóan Ravasz püspöknek a zsidókérdésben képviselt nézeteiből fakad. Illúzió lenne abban ringatni magunkat, hogy a Ravasz-kérdés körül egyhamar konszenzus alakulhatna ki a mai magyar társadalomban. Mert a református püspök mai értelmezése messze túlmutat a szűken vett egyháztörténeten. Benne van mai magyar társadalmunk meghasadtsága, sőt a kereszténység mai megítélésének ellentmondásos jellege is.

Ideje lenne átértékelni a kereszténységet

Zaletsky szerint talán azt túlzás kijelenteni, hogy a szekularizmus agresszív, fundamentalista értelmezése vezetett el ahhoz, hogy egyesek radikalizálódjanak és aztán terroristává válnak. Azonban arra kétségtelenül hatalmas hatása van, ahogyan Franciaország, mint nemzet válaszol az őt érő jelenlegi kihívásokra. Továbbá felveti a kérdést, hogy saját európai és keresztény kultúrájának feladásában meddig is mehet még el.

Szekularizmussal a terror szolgálatában - 888.hu

Nos, nem tudom, hogy a szekularizmus szélsőséges hívei közvetetten mennyiben járultak hozzá a muszlim hátterű terrorizmus egyre gyakoribb európai megjelenéséhez. Érdemes végigolvasni a 888-on szemlézett írást. Aki azonban teheti, olvassa el a Foreign Policy-ban megjelent eredeti cikket. A szerző, Robert Zaletsky valóban összefüggést teremt a szélsőséges szekularizmus és a terrorizmus között, ugyanakkor felveti azt a kérdést is, hogy ebben a folyamatban vajon milyen szerepet játszik a keresztény kulturális identitás meggyengülése. A kérdés nyilván nagyon komplex. Ám annyi bizonyosnak tűnik, hogy az iszlám európai megjelenésével új helyzet állt elő a kereszténység kontra szekularizáció vitában is.

Vasárnap

Több kereskedelmi lánc kinyitja áruházait már most vasárnap, miután pénteken kihirdették az ezt lehetővé tévő törvényt, de vannak köztük olyanok is, amelyek már korábban, a most hatályát vesztő törvény alapján tervezték az április 17-i nyitva tartást.

Egyre több lánc jelenti be: kinyitnak vasárnap (2.) - portfolio.hu

Lehet, hogy a kormány most megnyert egy taktikai csatát. Ahogy az okosok mondják, kihúzta a szőnyeget a szocialisták alól. Biztosan vannak olyan szempontok, amelyeket én nem látok és nem értek. De nekem ez a döntés mégsem tetszik. Csalódást okozott. Mert én azt gondoltam, bizonyára naiv módon, hogy a vasárnapi boltbezárás mögött valamiféle elvi meggyőződés áll. Mondjuk az, hogy vissza kell adni a vasárnap rangját, ha már egyszer ez a kormány olyan gyakran hangoztatja a kereszténység kultúra-megőrző szerepét. De lehet, hogy egészen más szempontok alapján döntöttek így, s az egésznek semmi köze sincs ilyen magasztos eszmékhez. Ezért lehetett ezt az egészet ilyen gyorsan visszacsinálni. Akármi is legyen a háttérben, számomra ez a kérdéskör komoly szimbolizmussal és világképi jelentőséggel bír.  Ugyanis nem csak a boltokról van itt szó, hanem a vasárnapról is. Sőt, számomra arról igazán. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem véletlen, hogy Soós Szilárd, Jakab Bálint és Székely Attila után én sem tudok kitérni a téma elől. (Ilyen sem volt még a Reposzt történetében. Nem beszéltünk össze.)

Kinek a kultúrája?

A helyszín Therwil városa, Basel közelében, itt kért felmentést a két diák a kézfogás alól, a hitükre hivatkozva: az iszlám tanításaival ellentétes az, hogy egy ismeretlen nő kezét szorongassák. A helyi iskolaszék összeült, és úgy döntöttek, hogy az esetleges diszkriminációs vádaknak elébe mennek, és a két diák (egyikük 14, a másik 15 éves) felmentést kapott a kézfogás alól, nemtől függetlenül. A terv jónak is tűnt, mégis botrány lett belőle.

A Schweiz am Sonntag hetilapban ugyanis megjelent az esetről egy cikk, ami országos vitát váltott ki. "A szabad vallásgyakorlásra való hivatkozás ebben az esetben nem áll meg", jelentette ki Simonetta Sommaruga igazságügy-miniszter. "A kézfogás a kultúránk része, régi hagyomány." Sokan egyetértettek vele. "Ma még csak egy kézfogás, de mi lesz a következő?" - tette fel a kérdést Felix Mueri, a bevándorlásellenes Svájci Néppárt elnöke, aki egyben a svájci parlament oktatásügyi bizottságának elnöke is a 20 Minuten online lapnak adott interjúban.

Áll a bál Svájcban a tanárnőikkel nem pacsizó muszlim diákok miatt - Index

Svájcban áll a bál egy tulajdonképpen jelentéktelen ügy miatt. Mit számít az, hogy most legyen-e kötelező a muszlim diákoknak is a kézfogás tanárnőkkel, avagy sem? A svájciak igazán lehetnének nagylelkűek, s mondhatnák azt, hogy ez végül is mindegy. Ha az a két muszlim tanuló nem akar kezet fogni nőkkel, mert tiltja a vallásuk, akkor ne tegyék. Végül is az egésznek semmiféle jelentősége nincs. Ez lenne a ma bevett, „normális” gondolkodás, nem?  Félre a bigottsággal, a betokosodott szokásszerűséggel! S lám, váratlan dolog történt. A Therwil-li iskolaszék ugyan megadta a felmentést a két muszlim diáknak, de a Schweiz am Sonntag cikke nyomán mégis botrány lett belőle, elindult egy tiltakozási hullám a felmentés ellen, el egészen addig, hogy Simonetta Sommaruga igazságügy-miniszter ezt találta mondani: "A kézfogás a kultúránk része, régi hagyomány." S mint olvasható: „Sokan egyetértettek vele.” Mi történt a svájciakkal? Ilyen pitiáner ügy miatt tiltakoznak? Elment az eszük? Ennyire bigottak lennének?

Nem egyenlőek a vallások?

egyáltalán nem igaz, hogy minden vallás egyenlő 

XVI. Benedek nyugalmazott pápa: A vallások egyáltalán nem egyenlőek - Mandiner

XVI. Benedek valami olyasmit mondott ki, amit ma nem szabad kimondani. Szembemegy az axiómák, a megfellebbezhetetlennek gondolt mai hittételek zárt univerzumával, amelyet ma eufémisztikusan  politikai korrektségnek szokás nevezni. Köszönet érte. A sajnálatos a dologban pusztán csak annyi, úgy látszik, ma egy „nyugdíjas” pápának, avagy hivatalt már nem képviselő egyházvezetőnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tételt a nyilvánosság előtt komoly következmények nélkül ki lehessen mondani. A dologban ugyanis az a súlyos, hogy sérti a mai Európa szellemi alapzatát, amelynek a tartalmát a tolerancia, a multikultúra, a semlegesség, az egyenlőség fogalmainak sajátos értelmezése adja.  Nem hinném, hogy a volt pápa ezúttal valamiféle keresztény vallási türelmetlenség mellett állt volna ki. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az a mód, ahogyan ma Európa saját identitásának alapfogalmait értelmezi, a kereszténység önfelszámolásához vezethet. A volt pápa ennek a veszélynek adott hangot.

A keresztyén vízióról

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. (...) A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt.

Húsvét - Wikipédia

Ma Húsvét van. A keresztyének arra emlékeznek, hogy Krisztus a megfeszítését követő harmadik napon feltámadt a halálból. De ez még önmagában nem indokolná, hogy a hitük szerint megtörtént eseményre kétezer év múltán is emlékezzenek. A keresztyének azt is hiszik, hogy nekik Krisztus feltámadásához személyes közük van.  Ugyanis a feltámadott Krisztussal kapcsolatban vannak, benne élnek, s ez új létértelmezést nyit meg a számukra. Ez persze a modern, nyugati racionalitás számára botrány.  Holott nem feltétlenül kellene, hogy az legyen, ha ez a racionalitás képes lenne levetkőzni azt a tévhitet, hogy a ma racionálisnak tekintett gondolkodásmód kimeríti a valóságértelmezés minden lehetőségét.  De nem képes. Ezért aztán úgy járt, hogy ezt a valóban komoly nyugati víziót az emberi lét végső jelentéséről, az eszkatológikus reménységről, amely a húsvéti történetben öltött testet, kidobta a kukába.

A keresztyén pesszimizmusról

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd - jelesnapok.oszk.hu

Ma Virágvasárnap van. A keresztyének arra emlékeznek, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe, ahol az éljenző tömeg királyként fogadta. Csakhogy ez a király a keresztyén értelmezés szerint nem politikai messiás, aki  majd itt, e földön helyreállít egy megálmodott országot. A keresztyén messianizmus mindenféle evilági messianizmus kritikája. E kritika pedig a keresztyén pesszimizmusból származik.

A vád: keresztény radikalizmus és indoktrináció

Öt gyerekektől fosztotta meg a norvég gyámügy a román-norvég Bodnariu házaspárt. A vád: "keresztény radikalizmus".

Nagyüzemi gyerekrablás Norvégiában - konzervativcsalad.blog.hu

Először azt hittem, hogy a Konzervatív család c. blog téved, biztosan valami fordítási hibáról lehet itt szó. De nem, meg van jelölve két angol nyelvű forrás, a Christian Today, és a Life Site News. A fordítás jó. A hír nem félreértés és nem kacsa. A hír igaz. A norvég gyámügy egy román-norvég házaspártól elvette öt gyermekét. A vád viszont az angol szöveg szerint nem csak a „keresztény radikalizmus” hanem a „keresztény indoktrináció”.  Kár, hogy a Konzervatív család ebben a cikkében ezt nem fordította le. Ha valóban így van, akkor ez az utóbbi vád az én szememben még súlyosabb, mint az első. Mint kiderül, az esetnek egész Európában visszhangja van, bővebbet az olvasó itt találhat. De most ezzel a hosszú, és még ma is tartó botrányos történettel nem foglalkozom, hanem csak a „keresztény radikalizmus”, s még inkább a „keresztény indoktrináció” vádjával.

Semmit sem értek

Noha a közvélemény jelentős hányada rokonszenvet tanúsít a szülőföldjükről elüldözöttek iránt, egyre kevésbé érti, hogy a kancellár miért ragaszkodik valamennyi menekült befogadásához.

Robbanásveszély fenyeget menekültügyben Németországban - inforadio.hu

Eddig valahogy abban a naiv hitben éltem, hogy értem jelenkorunk alapvető vonulatait. Nem minden részletét, de annyit igen, hogy legalább azt gondolhattam, látom a kontúrokat. De mára teljesen elbizonytalanodtam. Természetesen a népvándorlásról van szó. Semmit sem értek. S a legszomorúbb ebben az, hogy ezúttal az én jelenemről, az én történetemről, az én sorsomról, az én kontinensemről, az én kultúrámról, az én identitásomról, az én Európámról van szó. Fogalmam sincs, mi zajlik itt. Benne élek a történetemben, de valójában nem tudom, mi történik velem. Ez azért több mint bosszantó. Mert aki ad magára valamit, még személyes önértelmezését sem végezheti el, ha nem érti a kort, amelyben él. Ez elviselhetetlen és megalázó.

Oldalak