A magyarországi festett kazettás mennyezetű református templomok közül Szentgyörgyvölgy temploma (Petőfi Sándor u. 33.; É 46°726412579131 K 16°415018950513; helyrajzi száma: 98) fekszik a legnyugatabbra és ez épült a legkésőbb. Műemlék. Műemlékvédelmi törzsszáma: 6335; KÖH azonosítója: 11009. (...) A kazettákat és minden más fa berendezési tárgyat az ekkor már 74 éves, Egyházasrádócon lakó Patkó András nyugalmazott tanító, a gyülekezet első iskolamestere (1784től nyugalomba vonulásáig) festette ki 1829-ben. 

Református templom (Szentgyörgyvölgy) - wikipedia.hu

Ülünk a pályázatíró asztalánál gyülekezeteim képviselőivel együtt, óvodapedagógus, jegyző és restaurátor. Csupa igyekvő gondok és presbiter, temploma és gyülekezete javán régóta vagy még régebb óta tevékenykedő személyek ők. A megbeszélés során és végén is szóba kerül a festés. Külső, belső padok, szószékek koronával együtt, és unikumként az egyik templom karzatán lévő, még az előző templomból odakerült festett padelők felújítása. Szó szót követ, és már nem is a pályázandó dolgok mentén haladunk, hanem díszesebb templombelsőről álmodozunk.

Nem ördögtől való ez, hiszen a szent sátor (2Móz 26,36) és a salamoni templom (1Kir 6,29) is szépen ékesített volt.  Míves munkák, faragások, aranyozások díszítették illendően a templomot. Hol gazdagabb, hol egyszerűbb elemekkel szépítették és csinosították az Úr házát eleink. Tetszik nekem a szentgyörgyi templombelső. Őszintén mondom. Környékünkön a szennai ilyen mutatós. Sajnos nem a díszített református templomok a jellemzőek. Hanem a fehér az Úr. Nemesen egyszerű, puritán, egyhangú, unalmas. Megannyi jelző sorolható, pro és kontra.

    

Ez a két templom egymástól 8 km-re, két év különbséggel épült. Rokon is a két gyülekezet, olyan anya-lánya féle formán. Egy reformáció korabeli gyökérrel rendelkező falusi közösség temploma, valamint egykori leányegyházának, jelenleg az egyházmegye legerősebb gyülekezetének városi temploma. Szószék, úrasztala, padok, énektáblák, perselyek, orgona - a berendezés azonos. A díszítés teljesen különbözik. Megkockáztatom: a mögötte húzódó elképzelésen túl az istenhit egy szegmense is különböző volt. Mérőben koporsós mennyezet, mely a mulandóságra emlékeztet, sárgás falfelületek és fehér oszlopok váltják egymást, Kaposváron égbetörő csúcsívek díszes festéssel emelnek fel, és juttatják eszünkbe a sákramentumot vagy Jézus én vagyok mondását a szőlőfürtökkel. A fehér meszelés annyira jellegtelenné teszi a mérői templombelsőt, vagy inkább úgy írom: annyira meggyengíti a belső tér üzenetét, hogy a legtöbb gyülekezeti tagnak fogalma sincs arról, hogy az Úr lángjai vannak az oszlopfőkön.

Annyi mindent tévesen azonosítunk református mivoltunkkal. Elfogadtuk és használjuk a kálvinista jelzőt, amit gúnyból ragasztottak ránk. Fehér a templomfalunk, az otthonaink pedig festett, hungarocell stukkós, tapétás, márványos, csempés díszekkel van ékesítve. Az énekeskönyvünk kinézete is sivár. Pedig korábban díszes, míves munka borította. Spórolunk Isten dolgaiban, ám elvárjuk, hogy Ő a mi dolgainkat gazdagon áldja meg. Jó lesz egy egészségügyi meszelés és mázolás is, szép lesz az úgy is. Szép. A magyaratádi protestáns-kék padelők virágmintája is elkeserítően szép lett barnára mázolva az 1767-es persellyel együtt. Kevés volt a pénz, bárcsak még kevesebb lett volna, hogy ne jutott volna a nyolcvanas években festékre.

Nem kötelező, nem muszáj dísztelen templomban ülni. Mikor vetkőzzük le a puritanizmus téves hozadékát? Lesz bátorságunk vállalni egy díszesebb templomot? Akadnak-e Patkó Andrások, mint egykor az Őrségben?

Hozzászólások