Balatonfüred, 2016. június 24-26.
Hetedik alkalommal rendezi meg a Dunántúli Református Egyházkerület a REND-et,
ez alkalommal a Veszprémi Református Egyházmegye szervezésében, Balatonfüreden,
a városi sportcsarnokban és környékén. A „magyar tenger” közelében
a reménység igéire figyelünk. Isten bíztató üzenete:  „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön” (Ézsaiás 35,7)

rend.hu

Tanévzáró dömping ide, foci EB oda, nyári táborokra néhány napig fittyet hányva, az orgonaépítőket magukra hagyva: a legfontosabb most a REND! Nagyon sok dunántúli gyülekezet az elcsatolt területeink templomos közösségeivel együtt évek hosszú sora óta részt vesz a Kálvin-csillagos fesztiválon. A gyülekezeti naptárunkban figyelemfelhívás céljából piros betűvel van kiemelve ez a program, hogy aki akar, el tudjon jönni. Hiszen a mi gyülekezetünk is RENDszeresen buszra száll kétévente...

Azért megyünk, hogy szolgálva kikapcsolódjunk. Mert nemcsak kapni, hanem adni is jó. S nemcsak a hétköznapokon vagy ünnepnapokon, hanem REND napokon is. Azt visszük, amire képesek vagyunk, ami tőlünk szív szerint és tehetségünkből telik: hittanos színjátszók mesejátéka a Miénk a színpadra, háromszólamú énekkar a Kórustalálkozóra és kézműves portékák a Református utcába. A nyilvántartott tagok száma szerint a mi gyülekezetünk nem tartozik a nagyok közé, de a lelkesedő, bevonható, ösztönözhető és hadra fogható közösségek táborát igenis gyarapítja.

RENDezgeti sorainkat ez a találkozó. Bekapcsolódnak olyan gyülekezeti tagok és szimpatizánsok is, akik korábban számunkra elérhetetlenek voltak. Kíváncsiság, a gyermekük szereplése, a segíteni akarás jó szándéka azonban közelebb hozza őket. Azt szoktuk mondani, hogy ha valakit szeretnél megnyerni Krisztus ügyének, ne hívd el két órás református ünnepi istentiszteletre, mert az erőt próbáló még a hűséges tagoknak is. Ha oda ne hívjuk, akkor hova invitáljuk? RENDre! Hiszen ott kötetlenebbül, sokszínűen és mozgalmasan tanúskodunk Isten szeretetéről, és ennek az egyházban megtapasztalható valóságáról.

Rengeteg energiát, időt és anyagi áldozatot is kíván egy-egy REND az egyházkerülettől, egyházmegyétől, helyi gyülekezettől, és minden önkéntes segítőtől. Már most illesse őket az előkészítésért és a lebonyolításért köszönet. A parkolást irányítótól, a kapcsolattartókon keresztül, a gyermekprogramokon segítőkön túl a színpadépítők stábján át a kerületi vezetőségig. Ahogy a színházban a színfalak mindig eltakarják az előkészületet, úgy rejt el előlünk sok mindent a távolság. Elmondani is hosszú, ezért megélni még fárasztóbb, hogy mennyi szervezés vezet el a megvalósulásig. A legfőbb rendező pedig maga a LÉLEK, aki megerősít, aki valóban tóvá teszi a délibábot, és vizet fakaszt számunkra.

Ha valaki belép ma a lelkészi hivatal ajtaján, csatatérnek vagy költözködésnek gondolhatja mindazt, ami fogadja. Pedig csak RENDezkedünk, csomagolunk. Kétbőröndnyi jelmez, összekötözött botok, lándzsák, evező, egy nagy táska fejfedő, három láda portéka, kották, és még mennyi minden kerül ide: vágyakozás, öröm, reménykedés, izgalom, imádság, bizakodás, elszántság, gyönyörködtetés, Istenre mutatás... Ezeket nem dobozoljuk, nem csomagoljuk, hanem a szívünkben visszük, hogy ott átadjuk. Mert ezek azok a fontos dolgok, amiket mi is kapunk, és ami miatt vissza-visszatérünk annak RENDje-módja szerint.  2016-ban, és bízom benne, hogy 2018-ban is.