Igazodva felborult világunkhoz, a mai írás is egy kicsit más:

2020. március 20. (péntek) Minden nap követem a híreket és persze velem együtt a fél világ. Olvasom a cikkeket és azon gondolkodom, miről írjak a reposzton. Sok jó írást olvastam az elmúlt napokban. Tényfeltárókat, élethelyzetekről szólókat, vicces kiírásokat és az elmaradhatatlan, az emberi ostobaságot hirdető fake news (szándékosan terjesztett álhírek) megosztásokat. Azt hiszem időnként még az ilyen álhíreket terjesztő írásoknak is van értelme: a meglepő, túlzó adatok terjesztésével annyira besokkoltatják az olvasókat, hogy talán kicsit komolyabban veszik a mostani állapotot (mondom talán!).

A sok jó írás ellenére most mégis úgy döntöttem, hogy nem hozok cikket. Inkább azt szeretném megosztani, hogy mit kaptam az elmúlt röpke egy hét alatt a környezetemből és az internetről.„Első nap az iskolában, padban ülök, figyelek…” Így érzem magam ma. Az első nap, hogy nem mentem be a kórházba. Figyelem, hogy a gyermekeim hogyan birkóznak meg a napi tananyaggal. Valami nem változik. Szerintem ugyanúgy, ahogyan az iskolában. A kis különbség, hogy több önállósággal. Majd egy héttel ezelőtt, amikor közöltem velük, hogy nem lesz suli mindketten szomorúan (hatalmas döbbenet részemről) fogadták. Azóta sem térek napirendre fölötte. Hiányzik nekik az iskola. Természetesen azért az itthonlét ellen sem háborogtak, de az a közösség, az osztálytársak és a megszokott rend ilyen gyors felborítása nem volt zökkenőmentes. Ahogyan a tanárok életében sem. Minden elismerésem a tanároké, hogy ilyen gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez! Hogy nem működik tökéletesen? Hosszú évek, évtizedek óta fennálló rendszerek sem problémamentesek. A tanárok, diákok és a szülők hozzáállása sok problémát és nehézséget áthidal. Az internet kezdetektől azzal volt tele, hogy milyen programok, feladatok segítik a diákok és a tanárok munkáját. Hihetetlen összefogás, gyors munka és persze az elmaradhatatlan elégedetlenkedők: mert a tanárok alig dolgoznak!, és mi lesz nyáron?, miért kapnak fizetést?, a szülő nem kap érte pénzt?... A sok panasz és elégedetlenkedés közepette ne felejtsük el, hogy ezt a helyzetet nem a tanárok akarták és gondoljunk bele, hogy mennyi plusz munkájuk van a megváltozott helyzet miatt. 

A pedagógusok mellett a szülők helyzete sem egyszerű. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez kis vicc: „Ha sokáig lesznek bezárva az iskolák, a szülők hamarabb megtalálják a vírus ellenszerét, mint a tudósok.”

Minden változás ellenére hálás vagyok, hogy mindkét gyermekem tanárai mindent megtesznek, hogy vállalható legyen az itthon tanulás. Köszönjük! Köszönöm, hogy figyeltek nem csak a tananyagra, hanem a gyerekekre is!

Életem másik meghatározó része: a kórház. Sok rosszat el lehet mondani az egészségügyi helyzetekről. Lehet panaszkodni a várakozásra, az ellátásra, az ügyintézés lassúságára. Viszont az a készülés, előregondolkodás, ami a jelen helyzetben tapasztalható, példaértékű. Lehet, hogy a betegekben inkább az akadályoztatás fogalmazódik meg, de minden előkészület a vészhelyzet gyors és problémamentes ellátását készíti elő. Amennyiben valaki kételkedik, gondoljon csak azokra a helyzetekre, amikor télvíz idején árad a sok panasz, hogy miért nem sózzák időben a jeges utakat. Most időben lesózták az utakat, vagyis amennyire lehet lakóhelyem megyei kórháza felkészült a vészhelyzetre. A betegek hazaküldése, az osztályok lezárása, a látogatási tilalom, a szakrendelések szüneteltetése, a kórház átjáróház funkciójának megszüntetése nem a lakosság bosszantása miatt van.

A felkészülés, és intézkedések ellenére vannak bennünk félelmek, kérdések, melyekre nem lehet választ adni. Bizonytalan a holnap és ha csak erre a bizonytalanságra tekintünk, elveszünk. Tekintsünk felfelé és bízzunk keresztyénként abban, aki a holnapot készíti számunkra. Tudom, hogy nehéz így a szobánkba bezárkózva. Nehéz nekünk, lelkészeknek is megélni azt, hogy nincs istentisztelet, igei alkalom. Nincs látogatás, nincsenek a megszokott feladatok. Tartsunk ki, hogy a nehézségeken túljutva újra együtt dicsérhessük Istent a megszokott helyen és módon! 

Címkék: