Mit mutat a kép?

Szűcs Mária két nappal a ballagás előtt tudta meg, hogy Down-szindrómás lánya nem lehet egy tablón az egészséges gyerekekkel. Az igazgató elhárítja a felelősséget, és arra hivatkozik, hogy a külön tabló „hagyomány”. Amit most épp a gyerekek akartak megváltoztatni, néhány szülő azonban nem engedte, hogy a speciális osztály tanulói is rákerüljenek a tablóra.

Szülők akadályozták meg egy református osztályban, hogy a fogyatékkal élő gyerekek rákerüljenek a tablóra - 24.hu

Miközben az osztálytablók nagy része bekerül a kirakatokból és elfoglalja helyét az iskolák falán, kikerült egy hír, amely arról szól, hogy…. Rögtön meg is állok itt, mert nagyon sajnálatos és szomorú, ami történt – ezt azonnal kijelenthetjük egyrészt. Másrészt igazán meghökkentő, ahogyan a legtöbben értik és értelmezik a történteket, amit belelátnak vagy gondolnak a leírt sorokba és ahogyan mindaz alapján, ami bennük leszűrődött, jogot éreznek arra, hogy támadjanak.

Mi is történt a Szigetszentmiklósi Bíró Lajos Általános Iskola, onnan elballagó 8. a osztályában? Az oda járó diákok szerettek volna szakítani az addigi hagyománnyal és egy olyan tablót szerettek volna készíteni, amelyen minden osztálytársuk szerepel. Ezt hallva feltesszük a kérdést: miért, ez eddig nem így volt? Nem, nem így volt.

Mintha nem lenne holnap

"Küzdjetek méhek! Küzdjetek a létért! Küzdjetek az emberiségért, ha már az ember olyan hülye, hogy a saját jövőjét pusztítja el halálotok által!" - így kezdődik az a drámai poszt, amit Dömötörfi József, somogysárdi méhész rakott ki a Facebookra. A 2010 óta méhészkedő Somogy megyei méztermelő az elmúlt napokban és az elmúlt években összegyűlt szomorú tapasztalatait írta meg a közösségi oldalra.

Görcsbe rándulva pusztultak tömegesen a somogyi méhek - index.hu

Megrázó, megdöbbentő, drámai az a poszt, amelyet egy somogysárdi méhész tett ki facebook oldalára néhány nappal ezelőtt. Nemcsak a téma ragadhatja meg figyelmünket, hanem az is, ahogyan leírja mindazt, amit történt, képekkel alátámasztva. „Küzdjetek méhek! Küzdjetek a létért! Küzdjetek az emberiségért…” Élet halál harcról van szó szavai szerint, egy nagy küzdelemről, amelyben társak vagyunk emberként azokkal, akik velünk együtt osztoznak a teremtményi létben.

Családi fészek

Az ember élete egy műalkotás, ezért nem mindegy, hogy egyik kapcsolatból a másikba bukdácsolunk vagy vállvetve építünk egyet – mondta lapunknak Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. Kérdésünkre kifejtette, napjainkban az értékek devalvációja zajlik, amelynek során a család mint biztos bázis sérül, a nemi szerepek pedig bizonytalanná válnak. A pénz és a jólét előnyt élvez a családalapítással szemben, miközben materializálódnak az értékek.

A család fészek, szentesített helyzet - magyarhirlap.hu

Mindenek előtt hadd írjam le: örülök annak, hogy 2018. a családok éve. Éppen ezért annak is, hogy vannak előadások, fórumok és egyéb programok a Családok évével összefüggésben. Örülök, ha a család kérdése előkerül különböző beszélgetések során, ha valakit megkérdeznek, majd leírják véleményét, gondolatait. Külön öröm, ha olyan valakit kérdeznek, aki véleményem szerint hiteles, jártas a témában, hozzá értő szakember. Prof. dr. Bagdy Emőke pedig pontosan ilyen ember.

Nyilván elfogult is vagyok, amikor a vele készített interjút hozom. Úgy gondolom, érdemes elolvasni. Akár többször is, mert tovább lehet gondolni, rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen pontosan és szépen fogalmaz, milyen egyértelmű szavaiból, hogy a család miért és milyen nagy érték, és mennyire igaza van akkor, amikor azokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, amelyek a család intézményét fenyegetik.

Holnap itt REND lesz!

Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csik Ferenc és Czibor Zoltán – mindannyian Kaposváron születtek. Csertán Márton, Ikafalvi Farkas Béla, Matoltsy Sándor és Magay Ferenc – jeles személyek, akiknek emlékezetét hálával őrzik a somogyi megyeszékhely református gyülekezetében. A dél-dunántúli városban jártunk, hogy megismerkedjünk az idei REND (Református Egyházi Napok – Dunántúl) helyszínével és házigazdáival... Június utolsó és július első napjaiban azonban az egész dunántúli, sőt Kárpát-medencei reformátussággal megosztják épületeiket és keresztyén szeretetüket. És tudják, hogy mindezért kinek kell hálát adniuk, amint arra a gyülekezeti házuk kommunista időkben összetört felirata is mindenkor emlékeztet: Soli Deo Gloria!

Bőséggel megáldott város - reformatus.hu

Persze, nem egészen itt, nálunk, de a mellettünk lévő városban mindenképpen! Június 29. és július 1. között már a nyolcadik alkalommal van lehetőségük a határokon belül és kívül élő, magukat reformátusnak valló vagy éppen a hit dolgai iránt még csak érdeklődőknek arra, hogy eljöjjenek Kaposvárra és együtt töltsenek három napot. Vagy egy egész napot. Vagy néhány órát. Vagy minden nap egy-két órát. Lehet választani. A programok közül is, hiszen a szervezők több, mint százzal készülnek. Lehet teljesen belevetni magunkat a programokba, habzsolva őket. Lehet választani egyet, amin mindenképpen szeretnénk részt venni. Lehet kicsit távolságtartóan figyelni, hogy mi is történik – majd meglátjuk, mi lesz ebből – féle hozzáállással.

Mert a három nap sok mindenre lehetőséget ad.

Én mégis elmegyek

Úgy tűnik, a reformok igen nehezen törnek be az oktatásba, és még mindig a régi reflexek irányítják az iskolák gondolkodását az évnyitók, évzárók tekintetében. Olvasónk, Pesty Mona úgy döntött, nem megy többé évzáróra.

AMÍG EZ ÍGY MEGY TOVÁBB, ÉN NEM JÁROK TÖBBÉ ÉVZÁRÓRA – EGY CSALÓDOTT ANYA LEVELE - wmn.hu

Egy csalódott anya levelét olvashatjuk egy blogon. Amit többen megosztottak, nyilván azok, akik egyet értenek az abban leírtakkal. Bizonyos részeivel én magam is egyet értek. Bár - és azt gondolom, ezt jó rögtön az elején tisztázni -, nem olyan anyukaként vagyok jelen – még – az iskolai tanév zárókon, akinek a gyermekei iskolások. Meghívott vagyok, azóta, hogy elkezdtem lelkészi szolgálatomat és néhány kivételtől eltekintve, jelen is voltam ezeken az alkalmakon.

Otthon, édes otthon

Ha sorrendet kéne felállítani, kit szeretek a legjobban, azt mondanám: először magamat, aztán anyut, aztán a haverokat.

„Adósodjunk el kétszáz évre egy kétszobás panelért?” – magyar mamahotelesekkel beszélgettünk - szeretlekmagyarorszag.hu

 

Maga a jelenség nem új. Régen is voltak olyan már felnőtt korú – általában – férfiak, akik annak ellenére sem repültek ki otthonról, hogy volt munkájuk, talán olyan fehérnép is, akik körül legyeskedtek és bizony a tortájukra is már csak betűgyertyát tettek, mert ha annyit darabot tettek volna, ahány évesek, egyszerűen nem maradt volna ép tortafelület.

Voltak különböző elnevezések is, amellyel az otthon maradó „fiatalokat” illették. Ezek nem voltak túlságosan kedvesek, persze, nem is az volt a cél, hogy valaki megerősítést kapjon a felől, hogy rendben van az a helyzet, amiben van, inkább azt szerette volna jelezni a környezet, hogy ideje lenne lépni, indulni, menni. Olyasmiket mondtak, mint „mama kedvence” és gyakran óvták a nőket attól, hogy ilyen típusú férfival kezdjenek.

Veszély vagy lehetőség?

A húszezer négyzetméteres lelőhelyet áprilisban kezdték feltárni, nagyobb részét visszatemették már. Az előkerült leleteket a Rippl–Rónai Múzeumba szállították. A feltárások során hat korszakból való leleteket találtak.

Harcos a föld alatt - különleges sírt tártak fel Magyaregresen - sonline.hu

 

Magyaregresre egyetlen út vezet. Azon lehet bejutni a kicsiny faluba és ha valaki távozni szeretne, ugyanerre az útra kell lépnie. Egy zsáktelepülésről van tehát szó. Amikor meghalljuk ezt a kifejezést, rögtön az jut eszünkbe, hogy bizonyára hátrányosabb helyzetben van, mint azok, akik olyan faluban élnek, amelyen átmegy egy út, esetleg több is.

Ráadásul néhány hónappal ezelőtt jelentősen megváltozott az Egresre vezető út arculata. A fákat ugyanis, amelyek régóta az út mellett magasodtak és amelyek hozzátartoztak ahhoz a látványhoz, amely a falu felé haladva fogadott bennünket, kivágták. Sokan szomorúak voltak e miatt és hangot is adtak nem tetszésüknek. Hiszen eltűnt valami, ami megszokott és természetes volt, ami díszítette, szebbé tette azt a befelé vezető utat, ami sokakat haza felé vezető útjukon kísért.

Mintha megint elvettek volna valamit az ott élőktől.

Képekbe rejtett üzenet

Balog István elkészítette olyan bibliai történetek, személyek és helyszínek logóit, amelyekhez egyenként üzeneteket is fűzött. A református kántor Facebookján azt írta, hogy már nagyon régóta szerette volna megvalósítani kreatív projektjét, és most végre Mátészalkán kiállítás is nyílt zseniális betűiből. Balog Istvánnak nem csak a gyönyörködtetés a célja. Mint a hvg.hu-nak fogalmaz: szeretné, "ha a Bibliai Logók projekt egésze Isten dicsőségét szolgálná. Kicsit közelebb hozni/vonzani az embereket."

Elképesztő, hogy mit művelt ez a református kántor a bibliai nevekkel! - hvg.hu

Isteni sugallatra készültek – vallja Balog István, a huszonöt éves kárpátaljai fiatalember, aki néhány héttel ezelőtt elkezdte közzétenni „Bibliai logók” névre hallgató munkáit az interneten. Az ötletes ábrák gyűjteményét sokan megosztották ismerőseikkel, barátaikkal a legnagyobb közösségi oldalon. Alkotójuk kérdésünkre elmondta: akkor nyert ihletet, amikor megismerkedett a logókészítés alapszabályaival. „Különösen az a meghatározás fogott meg, miszerint a logó fő célja, hogy üzenetet közvetítsen. Ez volt az a pillanat, amikor elindult minden. Tudom, hogy ezt a feladatot Isten bízta rám, és megadta a talentumot és a célt is hozzá” – magyarázta.

Egy ábra, egy üzenet - parokia.hu

 

Néhány héttel ezelőtt már írtam egyszer olyan témáról, amely azért keltette fel az érdeklődésemet, mert egymás után többször is találkoztam vele. Mintha több oldalról ért volna el és hirtelen azt éreztem: már körül is vagyok véve, nem menekülhetek, foglalkoznom kell vele (nem mintha ez nehezemre esett volna).

Most megint csak egy olyan hír van előttünk, amellyel lépten-nyomon találkoztam. Mintha hirtelen feltűnt volna a semmiből. Felkapottá vált és ismerőseim véleménye szerint is érdemes arra, hogy minél többen tudjanak róla.

Áldás vagy átok

Varga Zsolt története úgy indult alig egy évvel ezelőtt, mint egy mesebeli történet: kevéske pénzéből egyetlen Skandináv lottószelvényt vett, amivel 47 millió forintot nyert. Ami viszont utána történt vele, inkább szomorúan valóságos. Mára egy forint nélkül, törött lábbal, tolókocsiban várja sorsa újbóli jobbra fordulását a taszári vegyesbolt előtt.

Csillagtakaró jutott a multimilliomos lottónyertesnek - sonline.hu

Rajtam kívül talán mások is szeretnek álmodozni. Szabadon engedni a fantáziánkat és elképzelni, mi lenne ha… És álmainkban bármi megtörténhet. Olyasmi, aminek a megvalósulására tulajdonképpen nincs esély, de legalább a gondolattal eljátszottunk és olyasmi is, aminek a valóra válására van némi esély.

Mi lenne, ha egyszer csak egy nagyobb összeg hullana az ölembe? Mi mindent tudnék kezdeni vele? Meglehetősen sokszor hallottam embereket arról álmodozni, hogy mit tennének, ha nyernének a lottón. Vagy valamilyen szerencsejátékon. Minden gondom eltűnne, mondták sokan. Anyagi biztonságot tudnék teremteni magamnak és talán még azoknak is, akik fontosak nekem. Körbeutaznám a világot. Sőt, gyülekezethez közelebb állók még arra is ígéretet tettek, hogy a nyereményből felújítanák a templomot.

Valahogy közös ezekben a tervekben, hogy csak azzal számolnak, mire mennyit költenének. Milyen célra mekkora összeget adnának ki, pedig előre sejthető, hogy ha csak adunk, akkor előbb-utóbb nem marad semmi.

Ezer lámpás

Az eltűnt gyermekek világnapja május 25., ehhez kapcsolódóan vasárnap nyolcadik alkalommal rendezik meg az Ezer lámpás éjszakája programsorozatot. A kampányban tíz város vesz részt, jótékonysági koncertekkel, családi és gyerekprogramokkal, valamint bűnmegelőzési tanácsadással hívják fel a figyelmet a csellengés veszélyeire.

Ma van az eltűnt gyermekek világnapja - ridikul.hu

Most  ugyanezt  a  biztonságos  burkot  kell  létrehoznom  a  családban,  hogy ugyanazt  a  védelmet  érezzék,  hiszen  ők még most is védtelenek. Ehhez azonban az  kell,  hogy  energiát  és  időt  fektessek ebbe a munkába. Itt nem csak percekről beszélek, hanem órákról, sőt, egy egészéletről. Mint szülőknek, a legfontosabb kötelezettségünk az életben az, hogy igenis ott legyünk a gyermekeink számára, és segítsük őket, hiszen az élet sokszor nagyon kegyetlen tud lenni.

Interjú Gubás Gabival - ezerlampasejszakaja.hu

Ha 2018-at a család évének nevezzük, akkor májust nyugodtan hívhatjuk a család hónapjának. Az első és az utolsó vasárnap – amikor fokozottan figyelünk az édesanyákra illetve a gyermekekre -, nagyon szépen körbe öleli a hónapot. Egyúttal erősítheti annak igazságát, hogy családban lenni, családként élni jó. Jó szülőnek lenni és élvezni ennek az állapotnak az ajándékait és áldásait és jó gyermeknek is lenni, hiszen védelemben, biztonságban lehet felnőtté cseperedni. Gubás Gabi színésznő fogalmazza ezt meg nagyon szépen a vele készült interjúban: „…amikor várandós voltam, a hasamban volt az a burok, amiben biztonságban fejlődhettek a gyerekeim. Most ugyanezt a biztonságos burkot kell létrehoznom a családban, hogy ugyanazt a védelmet érezzék, hiszen ők még most is védtelenek.”

Lehetne még hosszan idézni a gyönyörű megfogalmazásokat, amelyek mind arról szólnak, hogyan tud valaki szülőként úgy gyermeke felé fordulni, hogy az úgy érezze: vele, nála van a legjobb helyen, szereti, védi őt, gondoskodik róla. Lehetne meseszép családi fotókat mutatni, amelyekből árad a harmónia és amelyek láttán a barátok, rokonok elmorzsolnak egy-egy könnycseppet a szemük sarkában. Lehetne úgy beszélni a családról, mint arról a legalapvetőbb közösségi formáról, ahol reményeink szerint még minden rendben van. Lehetne idealizált képet mutatni.

Van azonban egy májusi nap – május 25. -, amelyet az eltűnt gyermekek világnapjának hívnak. Még Ronald Reagen amerikai elnök kezdeményezte 1983-ban, hogy legyen egy olyan nemzetközi emléknap, amikor az eltűnt gyermekekre emlékeznek.

Oldalak