Így nevelnek ők. És mi?

Az először 1934-ben kiadott, hithű náci orvosnő által írt csecsemőápolási szakkönyv (A német anya első gyermeke) 1,2 millió példányban kelt el, ennek felét a háború után adták el. A könyv arra utasítja az anyákat, hogy minden „szükségtelen” köteléket szakítsanak meg gyermekükkel, mert csak akkor lesznek életerős katonák, ha már újszülött korukban sem pátyolgatják őket. A könyv évtizedekre meghatározta a német csecsemőgondozási elveket, és a pszichológusok szerint káros hatásai még ma is érződnek.

A nácik gyereknevelési elvei máig nyomorítják a németeket - index.hu

Gyermeknevelési szakértő ugyan nem vagyok, de szülő igen. Élénken él még emlékezetemben az az időszak, amikor gyermekeink egészen kicsik voltak. Amikor először foghattam meg őket, a néhány kilogrammot nyomó kis testüket, azt éreztem, hogy végtelenül törékenyek, sebezhetők, mindenestől ránk hagyatkoznak és olyan felelősséget jelent az, hogy ők ránk bízattak, ennek akkora súlya van, ami nem mérhető kilogrammokban.

Az igazi magányosság


Hiperrealisztikus babákat gondozó nők, szótlan, de nagyon is életszerű felnőtt babákkal élő férfiak és nők, akikben az a közös, hogy akkora űr van az életükben, amit egyszerűen muszáj valahogy kitölteniük. A Fondazione Prada nemrég megnyitott milánói kiállításán két amerikai fotós kollekcióit mutatták be, melyeket a szeretet hiánya és a pótlékok kötnek össze.

A semminél egy szilikoncsecsemő vagy egy élettelen bábu is jobb - 444.hu

Annak az írásnak, amely néhány napja jelent meg az egyik hírportálon, már a címe is meglehetősen provokatív. Pontosabban: állásfoglalásra késztet. Arra szólítja fel az olvasót, hogy válaszoljon rá. Igennel vagy nemmel. A semminél egy szilikoncsecsemő vagy egy élettelen bábu is jobb – hangzik a kijelentés. Valóban? Az én válaszom az, hogy nem. Nem jobb.

Mennyi kettő meg kettő?

 

 

Automatikusan, gondolkodás nélkül mondjuk a választ: négy. Mióta a világ világ, ez így van. Soha senki nem vonta kétségbe ennek az igazságát. Az alap matematikai műveletek közé tartozik az összeadás. Az első osztályosok is nagy biztonsággal össze tudnak adni két egyjegyű számot (egy és öt között választva mind a kettőt) és eljutni az eredményig.

Vajon ki kérdőjelezne meg egy ilyen alapvető tényt?

Pro

Öröm, amikor az alig háromkilós csöppséget a karodban tarthatod. Öröm, amikor rád mosolyog, és öröm, amikor látod, hogy megismeri már a testvéreit. Öröm, amikor a kicsi totyogva szalad a nagyok elé az iskola előtt, és öröm, amikor a nagyok ugyanilyen lelkesen szaladnak és ölelik a kicsit. Öröm, amikor négyen együtt hajtják magukat a fészekhintán, vagy ugrálnak a trambulinon.

„AZÉRT SZÜLTEM NÉGYET, MERT EZ SZÁMOMRA SEMMI MÁSHOZ NEM FOGHATÓ ÖRÖM” - wmn.hu

2019. február 10. óta – amikor a miniszterelnök évértékelőjében nyilvánossá tetté a családtámogatási rendszer új elemeit -, nincs olyan nap, amikor ne találkoznánk valamelyik közösségi oldalon olyan szenvedélyes megnyilvánulással, amelyben egy-egy nő, anya mondja el véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Tehát nem napilapok, újságok, politikai elemzők által megfogalmazott véleményekről beszélek, hanem azokról a gyermeket nevelő vagy gyermekvállalás előtt álló vagy az anyaságról határozottan lemondó nőkről, akik köztünk, velünk élnek.

Veled - velem?! - is megtörténhet

Vérnyomás-, és vércukor mérés is várta az érdeklődőket kedden délelőtt a Kaposi Mór Oktató Kórházban, ahol a betegek világnapja alkalmából a somogyi megyeszékhelyen működő egyesületek tanácsaikat, tapasztalataikat osztották meg az érdeklődőkkel.

Életmentő megelőzés: szűrések várták az érdeklődőket a kórházban - sonline.hu

Mindannyian hallottunk már arról, hogy vasárnap kezdődött a házasság hete. Több rendezvényen is részt vehetünk, hallgathatjuk olyan házaspárok bizonyságtételét, akik már évtizedeket töltöttek el egymással szövetségben. Újból és újból rácsodálkozhatunk arra, mekkora ereje van a családi közösségnek, az egymás mellett való megmaradásnak, a hűségnek.

A mai nap szintén kiemelhető a többi közül – persze, csak akkor, ha valaki szeretné. A Bálintokat köszöntjük. Esetleg a szerelmeseket. Nekem bőségesen elég, ha figyelmesek vagyunk azokkal, akik körülöttünk vannak – ráadásul ennek nemcsak február 14-én kellene így lenni.

Hétfőn, február 11-én azonban volt még egy jeles nap. A betegek világnapja. Még II. János Pál pápa kezdeményezte ezt 1992-ben. A világnap célja, hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését. A hírek között azonban csak elvétve olvashatunk minderről. Mintha nem is lenne annyira fontos. Mintha a betegség nem is érintene minket. Vagy talán arról van szó, hogy szívesebben fordulunk azon dolgok felé, amelyek arról szólnak, hogy minden rendben van, minden egész és teljes? Jól esik éppen ezért olyan romantikus filmeket nézni, amelyek happy end-del zárulnak. Örülünk annak, ha mi is megtehetjük, hogy csokoládéba forgatott eperrel lepjük meg a másikat. Szeretünk valami rózsaszín ködbe burkolózva arról álmodozni, milyen csodálatos emberi érzések vannak és mi minden emelhet bennünket a szürke hétköznapi fölé.

Hiteles, őszinte, bátor - három gyülekezet-típus

Egyes felmérések szerint a fiatalok akár ötven százaléka is hátat fordíthat a kereszténységnek az egyetemi évei során: a dermesztő adat – amely az amerikai John Morrowtól származik – rámutat a súlyos problémára. Az író a CrossWalk cikkében három diáktípust mutat be, aki valamilyen oknál fogva elhagyja a hitét.

3 DIÁKTÍPUS, AKI SZAKÍT A KERESZTÉNYSÉGGEL A SULI UTÁN - 777.blog.hu

Azt gondolom, nincs egyetlen olyan lelkipásztor sem, akinek ne lett volna fájdalmas azzal szembesülni: valaki elhagyta a gyülekezetét. Akkor is nehéz mindezt megélni, ha magától értetődő, teljesen természetes és elfogadható ok áll a háttérben. Nagy a jövés-menés országon belül és kívül, az egyik helyről a másikra való költözés. Sőt, az az ember számít különlegesnek, akinek életét – születéstől a halálig -, egyetlen lakóhely határozza meg.

Az amerikai John Morrow azonban egy cikkében azokról a fiatalokról ír, akik valamilyen oknál fogva elhagyják a hitüket. Felmérésekre (és saját tapasztalatára) hagyatkozva beszél arról, hogy a fiatalok akár ötven százaléka is szakít a keresztyénséggel egyetemi évei alatt. Vagyis közülük minden második érkezik el addig a pontig, hogy – kimondva vagy kimondatlanul -, de megfogalmazza: a hit, Jézus követése már nem játszik szerepet az életemben.

Minek nevezzelek?

Elmennél feketén dolgozni? Ellopnál egy csatornafedelet? Vennél fel uzsorakölcsönt? És megtennéd mindezeket, ha a karon ülő gyereked elvételével fenyegetne a védőnő? Gondold át, aztán gyere, játsszuk le. Így néz ki egy Szociopoly.

Szociopoly – a szegénység nem játék - mandiner.hu

Persze, a cikkben megtaláljuk a választ. Sőt, egy új fogalommal ismerkedhetünk meg. Társasjáték-színház. Mindkét fogalmat ismerjük, értjük. Különös egymás mellett, összekapcsolva látni őket.

A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban találkozhatunk a Szociopoly című rendezvénnyel. A résztvevők kb. 2 órára egy borsodi falu mélyszegénységben élő lakóivá válhatnak. Egy-egy család tagjaivá, apaként, anyaként, gyermekként, nagyszülőként. Vannak mellettük hivatásos színészek is, ők jelenítik meg a falusi közösség fontos résztvevőit: a polgármestert, a boltost, a tanítónőt, a doktort, az uzsorást.

Ha a falak mesélni tudnának...

Egyelőre nem lehet tudni, miért gyulladt ki a budapesti református teológia kollégiuma, a hatósági vizsgálatok folynak. A tűzoltók még most is dolgoznak, mert a kisebb tűzfészkeket és a parázsló területeket is lokalizálni kell. Az épületet evakuálták, nincs áram. A Ráday utca érintett részére autóval nem lehet behajtani, a házba sem lehet bemenni.

Még mindig parázslik a Ráday Kollégium - refomatus.hu

Szomorú esemény az oka annak, hogy a mai napon egy második írás is felkerül a Reposztra. Reggel az első hírek között szerepelt, hogy Budapesten, a Ráday Kollégiumban tűz ütött ki és a tűz oltása közben az is kiderült, hogy egy ember a lángok között lelte halálát.

Az első érzések egyike a megdöbbenés volt. Ijesztő volt látni a képeket az épületről, melynek ablakaiból füst gomolygott és lángok csaptak ki. Ott volt az aggódás mindazokban, akiknek gyermeke, rokona, ismerőse a kollégium lakója volt. Jaj, csak nem esett baja? Ugye, biztonságban van?

Akik ennek a kollégiumnak voltak a lakói, mint én is, emlékeket idézve nézünk vissza és gondolunk arra a helyre, amely meghatározó volt számunkra a lelkészi szolgálatra való készülés során.

Hallgattassék meg a másik fél is!

Nem tudom, megkérdezte-e már valaki teljes komolysággal a közoktatás legfontosabb szereplőit, a kicsi gyerekeket arról, mennyire elégedettek iskolai életükkel. Nem idétlen tévéműsorokra gondolok, ahol hatásvadász szerkesztők szinte a gyerekek szájába adják a poénosnak szánt válaszokat.

Az oktatás reformja – ahogy az én harmadikosaim szeretnék - kepmas.hu

Nem tudom, az én harmadikosaim hogyan boldogulnának a címben szereplő első szó leírásával. Ismerek néhányat. Amikor rájuk gondolok, látom elszánt igyekezetüket, miközben egy-egy feladattal birkóznak. Látom őket egy-egy nap végén hazafelé bandukolni. Hallom kérésüket egy-egy hittanóra elején: ugye, játszunk valamit?

Gondolom, másnak is megvan a maga harmadikosa. Akit kicsit közelebbről ismer, belelát az életébe. Akit meghallgat, mikor az a sok tanulnivalóról panaszkodik. Aki mellé odaül és segít a házi feladatban vagy egy dolgozatra való felkészülésben.

Látjuk tehát őket, kísérjük őket. Talán sajnáljuk is őket, ha belegondolunk: reggel nyolctól délután négyig (illetve a többség már jóval nyolc óra előtt) az iskolában vannak. Keményen dolgoznak. Igyekeznek megfelelni a különböző elvárásoknak. A szülőkének, a tanárokénak. Saját maguknak.

Vajon – ha lehetőségük lenne rá -, mit változtatnának ők a mai helyzeten? Ezt a kérdést tette fel harmadikosainak egy tanítónő. A válaszok pedig érkeztek is szépen egymás után.

Mitől vitatott egy személyiség?

Három magyar orvos arra vállalkozott, hogy műtétek sorozatával megpróbáljon szétválasztani egy fejüknél összenőtt bangladesi ikerpárt. A végső, szétválasztó műtétet várhatóan tavasz végén, nyár elején végrehajtó idegsebész, a Honvédkórház Idegsebészeti Osztályának főorvosa, Csókay András szaktekintély, ám a szakmán belül is vitatott személyiségnek számít: nyíltan hangoztatja vallásosságát és az abortuszellenességét. Meggyőződése, hogy imádság és bonctermi gyakorlás nélkül a számára nincs sikeres nagyműtét.

„Nagy műtéteket istenhit nélkül nem tudnék megoldani” – interjú a sziámi ikreket operáló orvoscsapat idegsebészével - hvg.hu

Dr. Csókay András idegsebésszel készített interjút Csatlós Hanna, a Hvg riportere. A beszélgetés apropóját az adta, hogy Magyarországra érkezett az a bangladesi sziámi ikerpár, akik szétválasztását az elmúlt évben kezdte egy magyar orvos csapat, melynek dr. Csókay András meghatározó alakja.

Örömmel számoltam be akkor arról, hogy egy olyan eljárást alkalmaztak a műtét során, amely sokkal nagyobb esélyt adott a kislányoknak a túlélésre, mintha egyetlen, több 10 órás beavatkozással próbálták volna meg a szétválasztást. Több, egymástól elkülöníthető operációt választottak e helyett és az első során a közös agyi érrendszert különítették el, olyan módon, amelyet ők hajtottak végre először a világon. Ha csak ennyiről hallanánk és tudnánk, már az is hálával kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen arról hallunk: az orvosi segítségnek köszönhetően az ikerpár mindkét tagja egy teljesebb életre kapott lehetőséget.

Oldalak