Orando et laborando

Ki kell hangsúlyoznom az ima hatását, sajnos lehet, hogy sokan megmosolyognak. Az imában az ember nemcsak a hit igazságát keresi, hanem a saját tudományának, munkájának, életének az igazságait is. Nekem az összes sebészi ötlet, amiből aztán lett jó eredmény a betegeim számára, nemzetközi, világi siker, az nekem mind imában jött meg.

CSÓKAY ANDRÁS: A NAGY ÖTLETEIM MIND IMÁBAN JÖTTEK - 777blog.hu

Tervezés/megálmodás, előkészület, cselekvés. Legtöbbször. Hiszen ez a dolgok megszokott rendje. Ehhez szoktunk hozzá. Így tanítottak bennünket. Hányszor ismételték, milyen fontos, hogy egyensúlyban legyen ez a három. Mert aki túl sok időt tölt az álmodozással és tervezgetéssel, az könnyen megreked ennél a pontnál és soha nem kezdi el a cselekvést. Ugyanígy, ha az előkészületekre megy el a legtöbb idő és energia, akkor sem marad belőlük a megvalósításra. Aki pedig tervezés és előkészület nélkül kezd el valamit, könnyen meglepődik, sőt, kudarcot vall, mert nem gondolta át alaposan, amit tenni szeretett volna.

Mindig is úgy gondoltam, hogy vannak emberek, akik ösztönösen fenn tudják tartani az egyensúlyt e három terület között. Tudják, mikor kell tovább lépni az álmodozástól, mennyi időre van szükség az előkészületekhez és mikor van az itt az ideje a cselekvésnek.

Apakép

Szerepkonfliktus – így hívja a pszichológia azt a jelenséget, amikor a különböző életfeladataink „összeütköznek” egymással, és nem tudjuk például eldönteni, hogy adott szituációban a mindig elérhető barát vagy a felelősségteljes családfő szerepünkhöz legyünk hűek. A Vígszínházhoz tartozó Pesti Színházban egy olyan emberrel találkoztam, aki ha ilyen helyzetbe kerül, rögtön tudja, hogy mit kell tennie, mert ragaszkodik a prioritási rendjéhez. Telekes Péter férj, apa, színész volt a beszélgetőtársam.

"Most minden a gyerekekről szól" - Interjú Telekes Péterrel - kepmas.hu

 

Ha egy 30 vagy 40 évvel ezelőtt megjelent újságban olvastam volna a címet: „Most minden a gyerekekről szól” -, meg lettem volna győződve arról, hogy egy nő szájából hangzik a mondat. Egy olyan nőéből, aki életének abban a szakaszában jár, amikor anyai szerepe az elsőrendű és meghatározó, annyira, hogy minden mást hátrább sorol annak érdekében, hogy gyermekeinek szentelje magát.

Azóta nagyon változott a világ. Máshogyan gondolkodunk arról, mit jelent szülőnek, anyának és apának lenni. Máshogyan látjuk az anyai és az apai szerepet. Nem gondoljuk feltétlenül azt, hogy egy gyermek érkezése csak az anya életébe hoz óriási változást, hogy számára változik meg minden attól a perctől kezdve, hogy gyermekét először a kezében tarthatja. Talán azt sem gondoljuk ma már, hogy a gyermeknevelésben vannak egymástól élesen elkülönülő anyai és apai feladatok és hogy olyan szigorú határvonal van a kettő között, amelyet nem lehet átlépni.

Magyarország, 2050.

Amikor megindult ez a nagy áradat, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen eszközökkel folyik ellenünk a háború, és mikor kezdődhetett. A kultúra területén kezdtek elfogadtatni velünk egy olyan értékrendet, amely teljesen szemben áll a sajátunkkal. Most oda jutottunk, hogy leszedik a kereszteket vagy ledózerolják a keresztény templomokat. Totális támadás indult a keresztény kultúra és a fehér ember ellen. Még állnak a katedrálisok, és tudom, hogy hit nélkül nem lehetett volna felépíteni ezeket, de ez a hit mára eltűnt. Nincs hitünk semmiben, bármilyen értékünket ügyesen le lehet cserélni. De van kiút. Vissza kell térnünk a keresztény vonalhoz, mert semmilyen más ideológia nem pótolja ezt.

Nostradamus Hungaricus - Magyaridok.hu

Lesz-e és milyen Magyarország 2050-ben? Erre a kérdésre keresi a választ a Hitel c. folyóirat februári száma. A válaszokat pedig W. Nemessuri Zoltán, Mórocz Zsolt és Domonkos László írók adják. A folyóirat megjelenése után a szerzőkkel folytatott villáminterjúban olvashatunk egy összegzést és alakul ki ennek nyomán egy kép bennünk az ő jövőképükről.

Nagyon szeretném azonban tudni, hogy ha én fordulnék ezzel a kérdéssel mindazokhoz, akik körülöttem vannak, milyen válaszokat kapnék?  Mi lesz a magyar jövő? Háború dúl 2050-ben vagy béke honol Magyarországon? Mit kell tennünk ahhoz, hogy ne diszpótiába torkolljon a történelmünk?

Lábnyomaink

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben folyamatosan pontértékkel látják el a mindennapi tevékenységeinket. Mit vásároltál üzletben vagy online, hol vagy épp az adott pillanatban, kik a barátaid és miként ápolsz kapcsolatot velük, hány órát töltesz netes tartalmak böngészésével és mennyit játszol számítógépen, milyen adókat fizettél vagy nem fizettél még be? ... Ami meredekké teszi a kínai esetet, hogy egyrészt az állam és a kormány direkt befolyása alatt lenne ez a megfigyelés, illetve a megfigyelés eredményeit az állam pozitív és negatív pontszámokkal látná el, aminek eredményeként az arány egyetlen számban fejeződik ki. A tervek szerint az arányítás algoritmusát az állam irányítaná és ez alapján számolnák ki a Polgári Pontértéket (Citizen Score). A kínai kormány szerint ez a pontszám közvetítené minden lakos számára mindenki más megbízhatósági fokát: az illető ember mennyire megbízható és mennyire nem, ugyanis mindenki száma teljesen nyilvánosan és minden pillanatban előkereshetően létezne egy adatbázisban. 

Orwelli rendszer épül Kínában? - vilag.transindex.ro

Amitóta létezik közösségi média, a felhasználók profiljai kimeríthetetlen információforrást jelentenek. Az önéletrajzból, a kísérőlevélből és az állásinterjún megfigyelhető attitűdből kialakul egyfajta konszolidált kép a jelöltről, a Facebookon, az Instagramon és más platformokon viszont mindenki általában a felszabadultabb, privát arcát mutatja, ami jelentősen árnyalhatja a róla alkotott véleményt. A kiválasztási szakemberek és a munkáltatók ezért böngészik oly szívesen a jelentkezők közösségi médiás profiljait, s amit ott találnak, nagyon gyakran befolyásolja a jelöltekkel kapcsolatos döntéseiket.

Így takarítsd ki a digitális lábnyomodat, mielőtt állásra jelentkezel - jobline.hu

Évekkel ezelőtt megtanultuk már, hogy mit jelent az ökológiai lábnyom kifejezés. Ez egy olyan számított érték, amely azt mutatja meg, hogy az adott technikai fejlettség mellett egyetlen embernek vagy egy emberi csoportnak, társadalomnak mekkora földterületre és vízmennyiségre van szüksége az önfenntartáshoz és a keletkezett hulladék elnyeléséhez. A legnagyobb problémát nyilván az okozza, hogy a föld lakossága által produkált ökológiai lábnyom messze meghaladja a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ezért hívják fel a figyelmet arra, hogyan lehetne akár egy adott ember, akár egy ország ökológiai lábnyomát csökkenteni.

Az utóbbi években egy új fogalommal ismerkedhettünk meg: a digitális lábnyoméval. Ez arra a nyomra utal, amelyet az online világban hagyunk magunk mögött. Mindannyian. Hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy vajon használunk-e elektronikus levelező rendszert? Legtöbben igen. Vagy jelen vagyunk-e valamelyik közösségi felületen? Legtöbben igen. De ha mégsem, akkor is elég, ha valamelyik webáruházban vásárolunk vagy az interneten olvasunk híreket, blogokat, kísérünk figyelemmel valamit. Máris ott van jelenlétünk nyoma. Összegyűjthetők és elemezhetők a velünk kapcsolatos adatok.

Örök tél

2015-ben Gulág emlékévet hirdetett a kormány, aminek az utolsó – egyben legnagyobb szabású – állomása az Örök tél elkészülte. A filmmel folytatódik az utóbbi évek művészi számvetése a múlttal: a Saul fia és az 1945 után újabb rendkívüli, a személytelen emlékmű határain messze túllépő, a kollektív emlékezetre mélyen ható magyar film született egy huszadik századi tragédiáról. Mivel a közbeszédben vissza-visszatérő vitatéma, hogy a kommunizmus bűnei még nem kaptak megfelelő mozgóképes feldolgozást, az Örök tél amellett, hogy méltó megemlékezés és tévéfilmes hivatkozási alap lehet, igazi elégtétel is az áldozatoknak.

A Jóisten nincs itt - Örök tél - filmtekercs.hu

Február 25-én, a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján mutatta be a Duna Televízió az Örök tél című magyar filmet. Előző nap telefonon is hívtak: mindenképpen nézzem meg. Megnéztem. Utána eszembe jutott az az idős hölgy, aki egész életében összerázkódott, amikor valaki oroszul köszönt rá. Mert amikor az oroszok bevonultak Székesfehérvárra, őt, az akkori fiatal lányt úgy próbálták meg kimenteni a városból, hogy öreg néninek öltöztették, hátha így elkerüli a katonák figyelmét. Sikerült. De miközben haladtak, majdnem meghalt a félelemtől. Beszélgettem valakivel, akinek a nagypapája volt a Gulágon. Túlélte. De úgy jött haza, hogy a tüdeje úgy megsínylette a kint töltött időt, hogy soha nem is jött rendbe. Fiatalon meg is halt. A nélkülözésekről csak annyit mondott: macskahúst is ettünk.

Langymeleg

Hétfő reggelre a világ felfedezte magának a magyar Swaney Elizabeth-et, aki a téli olimpián a női síakrobatika félcső számában mutatott be egészen röhejes produkciót. A síakrobatika nevű sportágban sikerült úgy lejönnie a félcsőben, hogy egyetlen akrobatikus elemet sem mutatott be. Meg is mutatjuk, min kacag a világ, és hogyan kerül egy lejtőre Swaney, valamint Eddie, a Sas.

ITT A VIDEÓ, AMIN AZ EGÉSZ VILÁG RÖHÖG - SWANEY ELIZABETH AZ OLIMPIÁN - origo.hu

Röhejes, vicces, amatőr, elképesztő, hihetetlen – ez csak néhány jelző azok közül, amelyekkel az utóbbi napokban Swaney Elizabeth téli olimpián bemutatott produkcióját illették. Na, de ki Swaney Elizabeth? Elég sokan megtanulták az ő nevét szintén az utóbbi napokban. De ami még fontosabb, egyúttal Magyarország nevével is összekapcsolták. Ő az a magyar (legalábbis félig, édesanyja révén) sportoló, aki a női síakrobatika félcső számában mutathatta meg magát. Hogy hogyan sikerült ez neki? Így.

Ha egy ajtó bezárul

Mindenképpen szükségem lesz lelki segítségre. Tavaly azért kellett, hogy újra bízzak magamban, amikor sízek és ne féljek a sérüléstől. Most ezzel már nem lesz gond, mégis nehezebb lesz lelkileg, mivel lemaradok az olimpiáról. Mert azt megtartják, csak nélkülem. Emiatt reggelente még elfog a szomorúság.

Miklós Edit lelki segítségre szorul - 24.hu

 

Magas hegyek. Fehér, hóval borított táj. Nekem elsősorban a nyugalmat és a lecsendesedést jelentik. Éppen ezért örülök annak, amikor végre esik. Sűrűn, nagy pelyhekben. Mintha mindenki lassabban lépkedne ilyenkor. Egy csapásra vége szakad az izgatott rohangálásnak, folyamatos tenni akarásnak.

Vannak azonban emberek, akiknek ennél jóval többet jelent. A mindennapi kemény edzéseket, a felkészülést és azután a versenyzést. Mint Miklós Edit esetében.

Mert ha mostanában ritkán adatik is meg a fehér, havas táj látványa, a televízió képernyőjén keresztül azért szívesen nézem, ahogyan a síelők egy hegy tetejéről lenéznek, várnak pár másodpercet és már indulnak is a szédítő mélység felé. Négy évvel ezelőtt, még az olimpia előtt egy magyar nevet is láttam az indulók között.  A riporterrel együtt lettem egyre izgatottabb, hiszen a mi magyar indulónk, a már említett Miklós Edit bizony nagyon jól szerepelt. Sikerült az olimpiát megelőző versenyeken egy 5. és egy 7. helyet megszereznie. Óriási. Azután következett az olimpia, ahol lesiklásban 7. helyen végzett, alpesi összetettben 16., szuper óriás lesiklásban pedig 15. lett.  Önmagában ezek az eredmények is figyelemre méltóak, hiszen jó ideje nem hallhattunk ilyen előkelő helyen végző magyar síelőről. Ezek után persze már tudatosan figyeltem Editre és követtem azokat a versenyeket, ahol indult. A következő évben a csodaszámba menő 3. helyet is sikerült megszereznie St. Moritz-ban.

Mit üzenhet számunkra ez a történet, ha csak ennyit tudnák? Egészen biztosan beszélne arról, hogy kicsiként is lehet a legnagyobbak között nagynak lenni. Hogy érdemes küzdeni, akarni, meg lesz az eredménye a befektetett munkának. Vagyis motiváló számunkra mindaz, amit és ahogyan Miklós Edit tett.

Boldogság, gyere haza!

A gyógyító órák biztos kapaszkodót jelentenek a kisdiákoknak, akik közül sokan csak itt tapasztalják meg először, mit jelent fontos témákról beszélgetni, gondolkodni és változtatni. Nincsenek tudatában, de óráról órára egyre nő az önbecsülésük, és egy olyan egészséges életszemlélet kapnak, ami segíti őket a hétköznapokban – és segíthetne minden kisgyereket, olyanokat is, akik szorongva és sápadtan indulnak reggel az iskolába.

Egy magyar iskola, ahol az órarendbe került a boldogságóra - nlcafe.hu

 

Új tantárgy az iskolában. Nem tudom, hányan fogadnák kitörő lelkesedéssel, ha ilyen hírt kapnának. Például a szülői értekezleten. Nem örülnének a szülők. Hiszen azt tapasztalják nap, mint nap, hogy gyermekük bizony le van terhelve. Sokszor panaszkodik a miatt, hogy túl sok a házi feladat, túl sok a tanulnivaló. Sokszor olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek meghaladják az erejét. A szülő pedig aggódik gyermekéért, szeretne segíteni neki és rajta, megkímélni a csalódásoktól és a kudarcoktól. Lehet-e, kell-e fokozni a családokra nehezedő nyomást?

Nem örülnének a diákok sem. Sőt, tiltakoznának. Arról beszélnének, hogy nem tudnak újabb elvárásnak megfelelni, mert már így is túl sok van belőlük. Elvárásai vannak a tanároknak. Mindegyik pontosan elmondja, mit és mennyit vár a saját óráján. Elvárásai vannak a szülőknek, hiszen azt szeretnék, hogy gyermekük mindenből a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Elvárásai vannak a gyerekeknek saját magukkal szemben is. Sokszor túlzóak, irreálisak, mégis megpróbálnak teljesíteni. Minden áron.

Vajon szükség van-e ezek után arra, hogy új tantárgy kapjon helyet az órarendben? És ha az új óra neve így hangzik: boldogságóra?

A kotyogó robot

“Beszélj lassabban, nem értem, mit mondasz!” – mondta a robot. A miniszter először mosolyogva fogadta a kritikát a 90 centiméteres robotról, ám az később ismét közbeszólt. “Miről beszélsz?” – kérdezte ekkor. A miniszter ezért arra kérte a szervezőket, hallgattassák el a robotot.

Robot kotyogott egy miniszter beszédébe - elhallgattatták - hirado.hu

 

Hogy váratlan, meglepetésszerű, oda nem illő események bárkivel történhetnek, nem kérdés. Biztosan mi magunk is meg tudnánk osztani az ezzel kapcsolatos vicces vagy éppen kínos élményeinket. Az egyik video megosztó portálra került fel néhány napja egy alig egy perces kis film, amely látszólag ebbe a kategóriába sorolható. Az egyik török minisztert, név szerint Ahmet Arslant többször is félbeszakítják, miközben beszédet tart. Vicces, ahogyan mondandója közben megáll, mert valahonnan egy hang hallatszik és a következő kérés hangzik el: „Beszélj lassabban, nem értem, mit mondasz!” Nem sokkal ezután pedig azt a kérdést halljuk: „Miről beszélsz?”

Nyereség vagy veszteség?

Utoljára január 21-én harangoznak majd ezekkel a harangokkal eredeti helyükön, amelyek 200 éven át szolgálták az ottani közösséget. Ezzel a szomorú eseménnyel szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy ha nem figyelünk oda, akkor ezek az értékeink, apáink öröksége veszendő, és fontos megőrizni azokat eredeti helyükön” – mondta a Felvidék.ma-nak Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke.

Megszólalnak, majd örökre elhallgatnak a harangok Szútor felett - Híradó.hu

 

Immerath, Németország. Linfen, Sanhszi tartomány, Kína. Hogy mi a közös ebben a két településben? Mind a két helyen leromboltak egy templomot. Az egyiket gazdasági okokra hivatkozva. Kellett a hely valami másnak. A német település lakóinak át kellett adniuk templomuk mellett az otthonaikat is, mert ahol korábban ezek az épületek álltak, ott ezután külszíni barnakőszén-bányászat munkaterület lesz. A kínai városban álló óriástemplomot azért semmisítették meg, mert az ottani gyülekezet a templomot nem jegyeztette be, ún. magántemplomként működött, hivatalosan raktárépületként tartották nyilván. Azért így, mert a gyülekezet el akarta kerülni az állami felügyeletet, próbált – amennyire ez ott lehetséges – független maradni.

 

Oldalak