Haláltakarítás

A könyv fő üzenete, hogy ahogy öregszünk, szép lassan kezdjünk el megszabadulni a felesleges tárgyainktól, tegyünk rendet magunk körül, helyre rakva ezzel emlékeinket, és megkönnyítve azok dolgát is, akiknek halálunk után kell majd foglalkoznia ingóságainkkal.

A nagytakarítás, ami segíthet elfogadhatóbbá tenni a halál gondolatát - 444.hu

 

Amikor először olvastam az idézett cikk címét, több érzés került közel hozzám. Az első a csodálkozás volt. Ugyan miféle összefüggés lehet egy olyan mindennapos tevékenység, mint a takarítás és az egyszeri, földi világból való elmenetel, a halál között? Egyáltalán, miről van itt szó? A második pedig valamiféle riadalom és szorongás volt, ami mindig megérint, amikor a halál témájával találkozom: lehet ezt, kell ezt elfogadhatóvá tenni? Hiszen mint egy utolsó, nagy ellenség áll velünk szemben, nem tudunk elfutni előle, egyszer mindannyian személyesen fogjuk átélni, milyen az, amikor el kell engednünk mindazt, ami ehhez az élethez köt bennünket.

 

Elsőbbségadás kötelező

A nemzetközi szervezet 11. alkalommal adja ki a betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listáját, ebben először veszi fel a mentális betegségek listájára a játékfüggőséget. A most közzétett dokumentumtervezet szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék "elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben".

WHO: betegség a játékfüggőség - Napi.hu

Ó, azok a fránya szabályok! Amelyekbe folyton beleütközünk. Hiába szeretnénk a saját utunkat járni, megállítanak bennünket. Megmondják, hogy merre lehet menni és merre nem. Elég, ha csak a közlekedésre gondolunk. Akár gyalogosan, akár kerékpárral, akár autóval megyünk, rögtön igazodnunk kell hozzájuk. Vannak olyan szabályok, amelyek szemmel látható módon vannak előttünk. Táblák, amelyek figyelmeztetnek bennünket valamilyen veszélyre, mások a kötelező haladási irányt mutatják meg. Találkozhatunk azokkal, amelyek megtiltanak valamit és vannak olyanok, amelyek megállásra késztetnek. Ezen kívül vannak a megtanult és begyakorlott szabályok, amelyeket megtartunk. Milyen kár, hogy vannak szabályok, amelyek korlátoznak bennünket? Vagy éppen ellenkezőleg: milyen jó, hogy vannak?

A kézfogások mögött

A mi társadalmunk kikerülte a traumafeldolgozással járó munkát, aminek millió oka van, és nem hiszem, hogy ezért bárki kipécézhető vagy hibáztatható lenne.

On the Spot: Soha nem volt annyi kozmopolita a világban, mint most - 24.hu

 

Amerikai testvérgyülekezetünk lelkésze beszélt egyszer arról, milyen nehezek számára azok a pillanatok, amikor egy-egy istentisztelet után kézfogással elbúcsúzik a gyülekezeti tagoktól. Nem azért, mert olyan sokan vannak és ezért fizikai fájdalmat okoz neki egyesével kezet rázni velük, sokkal inkább azért, mert lelkileg megterhelők ezek a percek. Hogy miért? Mert miközben a szemükbe néz és kedvesen rájuk mosolyog, gyülekezetének tagjai pedig vissza, eszébe jut, hogy milyen sok fájdalom van jelen az életükben, milyen sok nehézségen mentek keresztül, milyen terheket hordoznak magukkal.

Oldalak