Új-Zélandi kutatók szerint az emberiségnek nem lesz különösebb gondja átállni az örömlány-robotokra.
Az Ian Yeoman és Michelle Mars alkotta szerzőpáros a Futures tudományos szaklapban jelentette meg Robotok, emberek és szexturizmus (Robots, men and sex tourism) című eszmefuttatását. A Wellingtoni Egyetem munkatársai szerint akár már 30 év múlva is rendelkezésünkre fognak állni olyan, emberszerű robotok, melyek elsődleges feladata a prostitúció.  hir24. Évtizedek kérdése, hogy robotokkal


"Az új-zélandiak szerint ráadásul ez számos előnnyel is járhat. Ezt bizonyítandó egy amszterdami piros lámpás negyedet tárnak elénk a 2050-es évből: egyes szexklubok kizárólag androidokat foglalkoztatnak, ráadásul a helyi önkormányzat annak ellenére támogatja a szexturizmust, hogy számos szexuális úton terjedő betegség már ellenáll a gyógyszeres kezelésnek. "Minden android baktériumoknak ellenálló rostokból készül, az emberi nedvek pedig könnyen öblíthetőek, így biztosított, hogy a szexuális úton terjedő betegségek ne terjedjenek a felhasználók között."
A szerzők szerint további előny lehet, hogy az ügyfelek nem éreznek megbánást, nem gondolnak az aktusra megcsalásként, hiszen ezek a robotok az emberiség szemében nagyon fejlett szexjátékok lesznek - ennek köszönhető az is, hogy különösebb problémák nélkül elfogadhatóvá válik jelenlétük és "használatuk". A helyzet egyedüli vesztesei - legalábbis a kutatók szerint - az emberi szexmunkások lesznek, akik nem tudnak majd lépést tartani az árral, a minőséggel és a higiéniával."

A prostitúció amúgy sem a kapcsolatról szól. Inkább csak valami ingerről. Tulajdonképpen egy emberi szövetből álló, embernek látszó lénnyel elkövetett maszturbáció. Melynek egyetlen igazi célja van, hogy stimulálja azokat az idegvégződéseket, melyek az agy bizonyos területén bizonyos kémiai anyagokkal és vagy ingerekkel örömet szerezzen. Ez nem kölcsönös. A felhasznált női és vagy férfitest ugyanezt nem kapja meg. Ő ezért bizonyos ellentételezést kap.

Persze van itt azért lelkiség is. Hiszen ha valaki nem tud ismerkedni, önértékelési zavarai vannak, akkor megveszi a már-már kapcsolatnak látszó testiséget. Esetleg ha nagyon gazdag, mint egy  olajmilliárdos, akkor perverz szokásait éli ki az élő emberi szöveten. Ilyenkor érzi magát potens, sőt omnipotens kiskirálynak. A prostituáltak igazán nem is mások, mint akik a pszichés problémákkal küzdőket kézrátétellel vagy egyéb rátétellel gyógyítják, az orvosokat is megszégyenítő paraszolvenciáért.

Bár tud arról a szépirodalom, hogy az örömlány és a kuncsaftja között kialakult egy érzelmi szál is. Majd később házasságban élték le az életüket.

A prostitúció legritkábban szól azonban az érzelmekről. Hallomásból, cikkekből összeszedett információk alapján még a csók is tilos, mert azt fenntartják annak, akit szeretnek. Legalább azt. Ez az ő intimszférájuk.

Ugyanakkor férfiak képesek kifizetni a tarifát és csupán beszélgetni akarnak egy órát.

Azt is tudjuk, hogy voltak olyan kurtizánok, akiktől vezető férfiak vártak tanácsokat és így országok sorsára voltak hatással.
A prostitúcióban azért eddig is nagyjából tárgyként tekintettek és szexjátékként a prostituáltra, függetlenül, annak nemétől.

Tulajdonképpen nagy váltás nem történik, amikor le akarják cserélni robotokra a hús vér embereket.

Nagyon álfilozófiai és etikai kérdéseket tesznek fel a cikkben. Megcsalásnak számít majd? Erőszaknak számít majd?  Házasság előtti szexnek számít-e?

Pedig a kérdés sokkal gonoszabb. Egyáltalán szexnek számít-e? Lehet, hogy valamilyen perverz gondolkodásban ez erotikus és szexuális töltetű játék, de ez nem szex. Nem erotika. Nem szeretkezés. Valamilyen önimádat.

Rendszerekben, összefüggésekben élünk. A szexualitás is egy ilyen bonyolultabb összefüggés része. Nem lehet elválasztani a többi tényezőtől. Életkor, színek, illatok, élmények, szerelem, szeretet, nemzés, születés, halál, féltékenység, féltés, ünnepek, élethelyzetek. Ezek nagy összefüggésében van jelen.

A többi, nyugodtan merem állítani maximum szexnek látszó pótlék.

Romhányi írja kis versikéjében:  ROMÁNC

Zománclavórt sodort partra az áradat.
Bús románcot látott, ki később ráakadt.
Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
És ragyogott szegény.
Azt hitte, megnősült.

Több vallás és vidék regéi, meséi beszélik el a magának asszonyi testet készítő férfi esetét, aki végül mégiscsak az égiekhez fordul, hogy leheljenek lelket a gyönyörű szoborba, mert ez így mégsem jó. A társ az társ. Lelketlenül nem megy.

Nem vitatkozom azzal, hogy az embernek vannak ösztönei, de az ember társas lény és ebből az összefüggésből nem lehet kiszakítani.

A társat nem pótolja társnak látszó élőlény sem társnak szerkesztett robot. Ez félreértés.

Aki külön tudja választani az érzéseit és vágyait, a szexualitását, aki életének részeit szét tudja, akarja szakítani, aki ezt elhatározza, és megteszi, szinte már egy rajta kívülálló programot végrehajtó robot. Maga is robottá lett.

Nem biztos, hogy kellenek ezek a robotok. Enélkül is hozza korunk az összes embertelen és Istentelen tünetet.

Ha az ember Istent játszik, és teremteni akar a maga képére és hasonlatosságára, már csak az istenképétől megfosztott ember hasonlatosságára tud teremteni. Például ez a szexuális szolgáltatást nyújtó robot. Az Isten Lelke nélküli, élőnek látszó, ám a valóságban minden összefüggésből kiragadott emberi gőg és nagyravágyás testesül meg és lesz nemileg magáévá tehető. Paradox dolog. Az ember dicsőségét hirdető ( büszkesége) alázható, és gyalázható. A megalázható, és gyalázható pedig büszkeséggel tölt el, és az emberi dicsőséget hivatott hirdetni.

Valószínűsítem, hogy ezt hiába is magyaráznám az emberek javarészének. Nem is értenék mi ezzel a probléma.

Nem kellenek ezek a robotok. Az emberiség nagy része már amúgy is olyan, mintha robot lenne. Csak még nem bírja jól a fertőtlenítőt, a savakat és nem lehet sokáig víz alatt tartani annak kockázata nélkül, hogy működésképtelenné válik.

 

 

 

 

 

 

 


 

Hozzászólások