Attól, hogy Sebastian Vettel sokat keres és négyszeres világbajnok, simán elmegy bevásárolni, mint bárki más. Vettel kifejezetten ügyel arra, hogy hétköznapi életet éljen, a családját is óvja a reflektorfénytől (Monacóban véletlenül készült egy kép a feleségéről és a két kislányáról, az eredetileg az Instagramon publikált fotó nyomát is kitöröltette a netről). Ebbe az irányba tökéletesen illik, hogy nemrég egy bevásárlóközpontban fotózták le, mint egy teljesen átlagos vevőt.

F1: Vettel úgy megy a közértbe, mint bárki más www.vezess.hu

Kövezzenek meg érte, de nem ismerem a Forma 1 versenyt, versenyzőit. Persze hallok neveket. Niki Lauda, Schumacher, Hamilton. De Vettelnek is utána kellett néznem és kiderült, hogy négy világbajnoki győzelmet is magáénak tudhat. 

Hogyan is menjen bevásárolni egy ismert ember? Mint bárki más. Kimegy az ajtón. Elmegy a boltba. Berakja a kosárba. Kifizeti a pénztárba. Hazamegy. Joga van a magánélethez. Mondom én.

Ne keverjük össze azokat a hírességeket, akik saját jogukon híresek. Tettek valamit az asztalra. Azokkal ne keverjük, akiket felfújnak, ismertté tesznek, felépítenek, hogy ezt majd használják valamilyen érdekeknek megfelelően. Persze vannak, akik a pozíciójuk miatt ismertek. Államférfiak, politikusok. 

Alak (Varga Dániel, National Geographic)

Olyan közösségben szeretnék élni, ahol az ismert ember is ember. Bemész a szülői értekezletre és ott ülsz Balczó András (öttusa) mellett és beszélgettek a gyerekekről, hogy mennyit is kell nekik tanulni. Vagy beteg gyermeked iskolás társa, aki kihúzott karácsony előtt, hogy ajándékozná meg. Akkor elmentek és elviszitek személyesen az ajándékot és Lovász Irén (énekes) kinyitja az ajtót köténykében, mert éppen mézeskalácsot sütnek. Felvonultok fáklyákkal és énekeltek a Kálvin tér és Bakáts tér között és ott integet Berecz András (történetmondó és énekes, néprajzkutató) és örömmel, együtt örülve nevet, hát felvonul a zsoltár Pesten. 

Mondhatnánk az ismert emberek sorát. Olyan helyzetekben találkozni, amely ismerős mindkettőnknek, hétköznapi. Szalagavatón, ballagáson, nyaraláson, barlangtúrán, kalandparkban, koncerten, munkamegbeszélésen. Ott nem egy kialakult képpel találkozunk, hanem az emberrel. 

Persze fontos az is, hogy úgy is tekintsünk rá. Le kell győzni a relikvia gyűjtő reflexet. Közös kép, aláírás, fürt a hajából, gomb az ingjéről, egy darab a májából, vagy a szívéből attól függően, hogy szeretjük, vagy utáljuk.

Nem az Isten érkezik közénk, mikor találkozunk egy nagy teljesítményű ismert férfival, nővel. Áldozatot nem kell előtte bemutatni. A teljesítmény értékelendő. Amikor melléd telepszik a parton és figyeli a kapásjelződet, akkor lehet, hogy pont csak azt akarja tudni, milyen csalit használsz. Ő otthon hagyta a szerepét. 

Valahogy így van ez, amikor Isten telepszik mellénk. Mikor az emmausi tanítványok bandukolnak szomorúan. Jézus ( korának és még évezredeknek ismert Megváltója) melléjük lép. A tanítványok még Jézus legutolsó ismert "fellépésén", a kereszthalál áldozatán rágódnak. Szomorúak. Jézus meg ezt már elhagyta, mivel nem tudott nem feltámadni, hiszen a Teremtő parancsa erősebb. Aki helyreállította őt az áldozata után, hogy holtból élővé tette. Ezért nem ismerik meg, fel, mert a holtak között keresik az élőt. Csak a vacsorában, az áldás idején.

Az ismert emberrel való kapcsolatunk legkisebb közös halmaza a másikra nyitott ember. Ott fedezzük fel őt. Istennel való ismertség legkisebb közös halmaza pedig a ránk nyíló kegyelem Jézus Krisztusban.  

Csak természetesen.

Ady Endre:


Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.