Nem lenne helye a költségvetésben a jegybanki osztaléknak, mondjuk nyugdíjra, egészségügyre, oktatásra?

A jegybank sikeres alapkamatcsökkentési ciklusa a következő években, minden évben 300 milliárd forinttal javítja a költségvetés pozícióját, ebből bármire lehet költeni, akár évente 1 százalékkal lehetne csökkenteni a GDP-arányos államadósságot. A Növekedési Hitelprogram az éves GDP növekedés mintegy harmadát hozza, ez szintén többlet költségvetési bevételt jelent. Az alapítványi tevékenység emeli majd a magyarországi pénzügyi tudatosság és a közgazdasági oktatás színvonalát: reméljük, ez hozza hosszú távon a legtöbbet, a költségvetésnek és az országnak egyaránt.

interjú Matolcsy Györggyel - vs.hu

 

Nagyon figyelmesen, a zavaró körülményeket kizárva, minden mondatot megrágva végigolvastam a Matolcsy György MNB elnökkel készült VS interjút. Mindent elhiszek, elfogadok. Illetve egy valami végképp nem fér a fejembe. 

Matolcsy „Céltábla” György nevéhez köthetőek azok a történetek, melyeket az ellenzéki sajtó az elmúlt napokban felkapott, úgy, mint: irodaház 18 milliárdért, kastély 415 millióért, és ami mindegyik közt a legdurvább: 200 milliárd alapítványokra. Ez utóbbi összeg nagyobb, mint amennyit az egész magyar felsőoktatásra költ a magyar állam.

A VS egy „email interjúban” kérdezte a Jegybank elnökét az ominózus ügyekről. Íme:


- kastélyvásárlás: korábban huszonkettő, „oktatási-képzési, szabadidős, sport és üdülési” célokat szolgáló létesítménye volt a Magyar Nemzeti Banknak, amit az előző vezetés mind eladott. Vettek most egyet, amely ráadásul kedvező lehetőségnek bizonyult. Jó. Hátrányos térségben vették. Jó. Munkahelyeket teremtettek. Rendben. Az MNB alkalmazottai is emberek, pihenniük is kell, gondolom, szegényeknek még egy buszos görög kirándulásra se’ telik, vagy a másik véglet igaz, hogy unják már Kubát és Barbadost. Pont jól jön egy kis tiszaroffi all inclusive. Felőlem.
 

- irodaház 18 milliárdért: ez annyira jó befektetés, hogy a magyarázat szerint „évi közel 1 milliárd forinttal járul hozzá a pozitív jegybanki mérleghez.


- festmény és hegedűvásárlás: nem vettek semmi ilyet, de "ha azt kéri egy közintézmény vagy a civil társadalom, hogy nemzeti érdekből vásároljunk nemzeti kincset, akkor megtesszük". Még erre is azt mondom, hogy oké, vegyetek nemzeti kincset, felőlem hegedűt is, festményt, szobrot, néha az ember ne csak szalámira meg kőbányaira költsön, a hétszázát neki.


- Azért segítették Akarattya leválását Keneséről, hogy most a felesége lehessen a polgármester: tény, hogy a többség a különválásra voksolt, ráadásul a hírek szerint Kenese eléggé elhanyagolta a településrészt. Szerintem nem kellett az akarattyaiakat különösebben noszogatni, meg egyébként is gondolkodó emberek élnek arrafelé, nem birkák. Másrészt ott van a nyaralója, befolyásos ember a férje, az vesse rá az első követ, aki ezek után nem gondolkodik el a polgármesteri lehetőségeken.

Mindent összefoglalva: vettek kastélyt és irodaházat, hogy gyarapítsák a vagyont, hogy befektessenek. Értem. Értem, hogy az MNB jól gazdálkodott. Értem, hogy a piaci folyamatok kedvezően alakultak. (Az mondjuk már homályos kissé, hogy ha rosszul gazdálkodik, akkor tejelnek az adófizetők, ha jól gazdálkodik, és elképesztő összegeket költ, akkor azt arra költi, amire végső soron akarja. Érv: az nem az adófizetők pénze.) Azt is értem, hogy MNB elnöknek, bankárnak lenni „más kávéház”, más pénzügyi lehetőségekkel, tervekkel, hatalommal. Máshogy látják odafentről, mint én idelentről. Rendben. 

Mindent értek, mindent elhiszek, jó szándékot, odafigyelést, szabadságharcot, és így tovább. De egy valami nem fér a fejembe: miért kellett 200 milliárd forintot (ami, akárhonnan nézzük, mégiscsak az adófizetők pénze) különféle alapítványokra költeni? Ha annyira fontos a magyar közgáz-képzés megújítása, azt miért nem a hivatalos állami egyetemen keresztül teszik? És leginkább: miért ilyen horribilis összeget költenek erre, miért nem kevesebbet? Tényleg annyira égető ez a probléma? Vajon nem lett volna jobb helye ennek a pénznek? Ezt a pénzt nem sportra, sportlétesítményre, BKV-ra, felsőoktatásra fordítják, hanem olyan alapítványokra, amelyek „máshogy” tanítják majd a közgazdaságtant. Ez már nem a „lélegeztető gép” kategória, ennyi pénzből millió problémát orvosolni lehetett volna, sokkal fontosabbakat, mint a "másféle" közgazdaságtan.

Nyilván mindig lehet kifogást keresni, és mindig lehet azt hajtogatni, hol lett volna jobb helyen az elköltött összeg: budapesti nagyberuházások helyett miért nem a leszakadó térségekre, stadionok helyett miért nem tömegsportra költ a kormányzat? Nos, van, amit megértünk és elfogadunk, sőt olyan is, amit örömmel üdvözlünk. Persze, vérmérséklettől függően.

És van, ami miatt elképedünk és kínunkban vigyorgunk. Talán vérmérséklettől függetlenül.

A Jegybank által elköltött kétszáz milliárd forint annyira elképesztően sok, az indoklás pedig olyan pr szagú és cinikus, hogy nehéz elfogadni, de még csak tolerálni is a felsorolt érveket. 

Persze, mint mindent, ezt is meg lehet magyarázni, lásd a kiemelt szöveget.  

Hogy mindez mennyire etikus, azt mindenki döntse el maga. 

Én már eldöntöttem. 

 

 

Hozzászólások