A második sarokpont: a bibliaolvasás!

Eugene H. Peterson könyve arra figyelmeztet minket, hogy a mindennapi teendők mellett sem sikkadhat el a spiritualitás megélése; és a lelkészi szolgálatnak imádságon, igeolvasáson, lelki kísérésen kell alapulnia. (…)  A lelkésznek nemcsak a gyülekezete előtt kell lelki életet élnie – noha erre is szükség van a példaadás miatt –, hanem meg kell élnie a mindennapokban is a spiritualitást. „Ha csak azért olvassuk a Bibliát, mert vasárnap prédikálnunk kell, ha az imádság csak a szolgálatra hangolódáshoz kell, akkor puszta szakmánkká válik a lelki élet megélése.” Siba Balázs szerint Peterson könyve segíthet abban, hogy visszatalálhassunk a lelkészi szolgálat sarokpontjaihoz...

Vissza a sarokpontokhoz - parokia.hu

Már amikor elolvastam január első napjaiban ezt a könyvbemutatóról szóló tudósítást, tudtam, hogy az új esztendőt egy sorozattal fogom kezdeni. Bár a könyv elsősorban a lelkészek spiritualitását, lelki életét szeretné segíteni, mégis azt gondolom, hogy minden keresztyén ember számára fontosak ezek a bizonyos sarokpontok. Akkor most – a múlt heti imádság után – nézzük a következőt, a bibliaolvasást. Hozzátéve, hogy teológiai szempontból talán ezzel kellett volna kezdeni: Isten megszólítja az embert Igéjében, s az ember szava, az imádság tulajdonképpen mindig válasz az őt megszólító Isten felé.

 

Cserbenhagyva

A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, –30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta.

A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt – Múlt-kor, 2019. január 19.

 

77 évvel és egy nappal ezelőtt 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi tűz után fél 11-kor megindultak az orosz csapatok a voronyezsi fronton. A mínusz 30-35 Celsius fokos hidegben 250 000 magyar katona napokig állta a támadást, majd a visszavonulás alatt, felfoghatatlan veszteségek mellett folyamatosan tudtak Nyugat felé haladni. Orosz szemmel nézve a doni áttörés nem hozta meg az elvárt eredményt, a német, magyar és olasz csapatokat nem sikerült teljesen megsemmisíteni, és nem a kívánt ütemben tudtak előre haladni Berlin felé.

Magyar szemmel nézve úgy veszett oda és sebesült meg mintegy 50 – 50 000 emberünk, esett hadifogságba mintegy 27-28 000 honfitársunk, hogy magát a csatát nem is a 2. hadsereg katonái veszítették el.

Trianon

1920-ban kialakított határok nagyhatalmi döntések eredményei voltak, ellentétben a környező országokban megjelenő, a történelmi Magyarország egykori kisebbségeinek felszabadulási törekvését alapul vevő narratívákkal. Azonban azt is be kell látnunk, hogy Magyarország az akkori állapotában nem maradhatott volna fent: az Osztrák-Magyar Monarchia túl sok nemzetiségből állt, melyeket a nacionalizmus és az önálló nemzetté válás gondolata mozgatott.

Ablonczy Balázs: Az emlékezés nem lezárás - reformatus.hu

Nagyon fontos interjú jelent meg egyházunk honlapján Ablonczy Balázs történésszel, a Trianon 100 MTA-Lendület kutatócsoport vezetőjével. A történésszel Farkas Zsuzsanna beszélgetett. Az interjú azért fontos, mert a békediktátum 100. évfordulójára emlékezünk az idén, de nem mindegy, hogy hogyan. Trianon még ma is neuralgikus pont, tökéletesen alkalmas az amúgy is túlfűtött mai magyar közélet további hiszterizálására. Az interjú azért fontos, mert egyfajta iránytű is lehet sokak számára: empatikus, de realista.

A felelősségvállalásról

Én vagyok a párt elnöke. Minden egyes elvesztett városért nekem is van felelősségem. Vagy azért, mert nem közreműködtem abban, hogy jobb jelöltet találjunk; vagy azért, mert a kampányba nem tudtm elegendő enrergiát bele tenni; vagy azért, mert nem tudtam közreműködni olyan valasztási stratégia kidolgozásában, ami győzelemhez vezetett volna. A párt elnöke az generális felelősséget visel minden egyes sikerért meg kudarcért is.
Az egyetlen dolog, amit fel tudok hozni a mentésgemre, hogy több helyen nyertünk, mint ahány helyen vesztettünk. Ha nem így lenne, valószínűleg nem is tudnám megtartani a pártelnöki tisztséget.

Orbán: Minden elveszett városért felelősséget vállalok – index.hu

A kormányfő éveleji sajtótájékoztatóját lehet akár óvatosnak, akár túlzónak tartani attól függően, hogy ki, hogyan és miért hallgatja. Sok múlik  a szubjektumon, érdeken és szempontrendszeren. Lehet a teljes beszédet, vagy annak részleteit górcső alá venni, motiválhat túlfűtöttségtől egészen az érdektelenségig bármi, megakaszthat egyetlen részlet vagy pontról pontra boncolgtható a beszéd. Engem egyetlen dolog ragadott meg, és gondolkodtatott el: a felelősségvállalás.

Áldjad lelkem az Urat

A világban sokszor nem kell tanítani az imádatot. Szívből jön, de egyáltalán nem Istenre irányul.
A világban pénzt is áldozunk a hamis bálványaink javára, a gyülekezeteinket viszont alig-alig támogatjuk. Az egyházi közösségeinkben megszokásból énekelünk, és nem igazán vagyunk kreatívak. Emiatt egyre szegényesebb, savanyúbb és élettelenebb lesz, aminek éppen az életet kellene tükröznie. Ha ez sokáig így marad, a közösségeinket elsöpri a világ. Az istentiszteleteinken nem jó a túlfegyelmezett, „jó kisfiús” magatartásunk, a kényszerű, illemből magunkra erőltetett csendünk.

A dicsőítés egy tucatnyi módja a Bibliában – vasarnap.hu

A Vasárnap blog oldalán jelent meg egy írás, amely a dicsőítés bibliai példáira hívja fel az olvasók figyelmét. Prazsák László, a szerző, arra utal, hogy nagyon ellaposodott Isten dicsőítése az istentiszteleteken/miséken/igei alkalmakon. A világban pedig sok olyan példa van, amely híven mutatja az emberek hogyan tudnak bálványozni, imádni egy focicsapatot vagy egy együttest, amíg a keresztények csak úgy takaréklángon dicsérik Istent. 

Életigenlők

Így is kezdődhet egy élet, ahogy az enyém: holtan, kézfej és lábak nélkül. Mégis itt vagyok. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, talán sokan már akkor sejtették, amit a modern pszichológia is leír: „a szülés életünket hosszú távon meghatározó esemény; történetét, történéseit egész életünkön át hordozzuk”. Édesanyám szerint mindig is tudtam, más vagyok. Az első születésnapom előtt, amikor még csak gügyögtem, esténként A rút kiskacsát kellett felolvasnia nekem. Nem azért, mert mami mindig ezt akarta, hanem miután egyszer elmesélte, már én kértem. Próbálkozott mással is, de aztán rendre odaböktem a kacsás mesére. Valahol belül tudnom kellett, hogy más vagyok, annak ellenére, hogy felnőtt értelmezés szerint még tudatomnál sem lehettem. Aztán a legelső pillanattól, hogy valóban tudatomra ébredtem, elfogadtam magam.

„Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” - 24.hu

Néhány évvel ezelőtt az On The Spot című dokumentumfilm-sorozat a születés témájával foglalkozott. Az aktuális részek előtt ismert emberek mondták el saját születésük történetét: Így születtem címmel. Beszéltek megrázó, felkavaró pillanatokról, nem várt akadályokról, melyekkel már ott és akkor szembe kellett nézniük.

Illés Fanni világbajnok paraúszó is születése történetét mondja el. „Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” – ezzel a néhány szóval foglalja össze mindazt, amit világra érkezésének körülményeiről tudni lehet. Az olvasó pedig össze van zavarodva, nem érti igazán, ami le van írva. Kérdéseket tesz fel: Hogyan lehetséges ez? Mi történt? Mármint később. Az évek során. Hiszen ma egy sikeres úszónő mosolygós arcát látjuk magunk előtt, amikor a róla készült képekre tekintünk.

Pole pozíció

Simon József egy mozgássérült helyen parkoló fekete Mercedes 35 év körüli sofőrjét udvariasan megkérdezte, hogy van-e parkolásra jogosító kártyája, és ha van, miért nem helyezi ki. A válasz az volt, hogy több is van neki, és ha akarja kihelyezi. A mozgássérült férfi ezután fotót készített a szabálytalanul ott álló autóról a telefonjával, mindeközben pedig megjelent egy asszony, aki a boltból sietett a parkoló autóhoz és a poszt szerint megfenyegette a férfit. ... a sofőr kiugrott az autóból, és „megöllek” üvöltéssel leütötte a mozgássérült férfit, majd bepattantak az autóba és sietve elmentek. 

„Megöllek!” – üvöltötte egy szabálytalan autós, majd leütötte a mozgássérült férfit a szántódi parkolóban  szeretlekmagyarorszag.

Az első sarokpont: az imádság!

Ahelyett, hogy csak az imázs és rang fenntartására, az adminisztrációs folyamatokra, sikerre, és gazdasági életképességre koncentrálnának, a lelkészeknek vissza kellene térniük szolgálatuk három sarokpontjához: az imádsághoz, az igeolvasáshoz és a lelki kíséréshez – üzeni nekünk Eugene H. Peterson A lelkészi szolgálat három sarokpontja című könyve, amely nemrég jelent meg magyarul a Harmat Kiadó gondozásában. Ez a megszólítás elsőre talán provokatívnak tűnhet, de valójában nagyon is evidens dolgot fogalmaz meg. Miért hat mégis megrázó erővel, amikor a könyv szembesít minket mindezzel? Hogyan késztet önvizsgálatra minden keresztyén hívőt, nem csak a lelkészeket? A titok nyitja az a hitelesség, alázatosság és őszinteség, amellyel a szerző a témát megközelíti.

Vissza a sarokpontokhoz - parokia.hu

Rögtön bevallom: még nem olvastam Peterson könyvét... Egy másikat viszont igen: Andrew Knowles: Az ima felfedezése. (Bp. Agapé, 1986) A mai reposztban tulajdonképpen ezt szeretném ajánlani és ismertetni, lelkészeknek és nem-lelkészeknek egyaránt. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy minden változás és megújulás (családi, közösségi, egyházi, politikai stb.) Felülről és belülről fakad és kezdődik el, az Istennel való kapcsolatunk megújulásából. Akkor rajta, fedezzük fel először is az imádságot...!

 

Koalapolitika

...összességében több a csapadékos év, mint a 20. század első felében, az aszályos évek azonban még szárazabbak, mint korábban voltak. Ez pontosan megfelel annak, amiben a klímakutatók többsége megegyezik: A globális klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé, potenciálisan pusztítóbbá válnak az időjárási szélsőségek.

Kolozsi Ádám: Kimondható, hogy a klímaváltozás miatt ég Ausztrália? – index.hu, 2020. január 3.

Az év vége legizgalmasabb újságcikkei az év- és évtized végi összegzések voltak. Hazai, európai és globális események zanzái és a hozzájuk fűzött találgatások, hogy idén ill. a ’20-as években merre kanyaroghatnak tovább az események. A tegnapi reposzt nyelvével fogalmazva: az emberi természet a legkülönbözőbb befolyású helyeken hozott döntéseivel merre cibálja tovább a világot? Nemcsak nálunk, hanem világszerte előszeretettel mazsolázgattak a hírek közül. Élőhely, politikai irányultság és ki tudja még milyen szempontok szerint születtek izgalmas toplisták a legfontosabbnak tartottakról.

Környezetvédelem terén a legborzasztóbb híradások tavaly szemptembertől kezdve folyamatosan ömlenek Ausztráliából. Amint augusztusban véget értek a brazil erdőtüzek, egy hónappal később és egy kontinenssel arrébb bekövetkezett a következő kataklizma.

Az emberi természetről

Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!

Áder János: Újévi köszöntő - keh.hu

Áder János köztársasági elnök újévi beszédében mondott egy mondatot, amely akár a 21. század paradigmatikus mondata is lehetne: „Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!” Vagyis, az emberi természetet. Nem várt, pozitív fordulat ez a klímaváltozásról szóló diskurzusban. Ha ugyanis az ember az, aki veszélyezteti a természetet, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy milyen maga az ember? Már a kérdés is üdítő egy olyan korban, amely meglehetősen nagyképű módon, egyszer s mindenkorra lezártnak tekintette az emberi természetről szóló, amúgy évezredes vitát. Meglepő módon a klímahelyzet a közbeszédben új antropológiai fejezetet is nyithat. Üdvözlöm a fordulatot, Áder Jánosnak pedig köszönet ezért a mondatért.

Oldalak