Védett attitűd

„Madrid – Védetté nyilvánított a madridi városvezetés egy olyan épületet, amely Robert Capa egyik közismert, spanyol polgárháborús fényképén szerepel.”
Szabolcs Online az MTI nyomán, 2018. július 30.

„…nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült, mélyen együttérző és rokonszenvező tanulmányok” – idézi: Mezey Eszter
Új Akropolisz

Az MTI nyomán több online lap hozta le ma délután a magyar vonatkozású spanyol hírt: Spanyolországban védetté nyilvánítottak egy lakóházat. Namármost: egyrészt uborkaszezon van, másrészt ebben a párás hőségben a közéleti hírfogyasztási láz is lankad, ezért pár percig nyugodtan leragadhatunk ennél a rövidhírnél. Megéri.
 

Ki Özil, avagy mi a különbség integráció és asszimiláció között?

Két szívem van: egy német és egy török.

Németország: Özil reagált az Erdogan-üggyel kapcsolatban - nemzetisport.hu

Mint ismeretes, Özil-ről, a világszerte ismert és nagyra tartott német válogatott focistáról kiderült – talán a maga számára is sokkoló módon – hogy voltaképpen nem lehet tudni: kicsoda ő? Német vagy török? Történt, hogy fényképezkedett Erdogan török elnökkel, avagy a török elnök vele (ez most mindegy), s ez kiverte a biztosítékot a német médiában és a közvélemény egy részében. Mire Özil kilépett a német válogatottból arra hivatkozva, hogy személyét és családját érintő tűrhetetlen rasszizmussal kellett szembenéznie, ami számára nem tolerálható. Egyrészt tehát Özilt az a vád érte, hogy támogatta egy olyan politikus kampányát, aki enyhén szólva is nem azonosul az európai/német értékrenddel, másrészt Özil azzal vágott vissza, hogy e vád mögött valójában rasszizmus áll, hiszen az őt támadók nem mutatnak tiszteletet a származása iránt. Nyilvánvaló, hogy a nagy port vert történet azért példaértékű, mert a migráció kapcsán felveti a mai Európa egyik legsúlyosabb és legtöbbet vitatott kérdését, az integráció problémáját.

Csákány!

Csákánnyal verte szét egy fiatal férfi szerda hajnalban Donald Trumpnak a hollywoodi Hírességek sétányán lévő csillagát, amelyet még 2007-ben, televíziós producerként kapott a jelenlegi amerikai elnök. A vandál támadásban az emlékplakett csaknem teljesen megsemmisült, a támadó később a nap folyamán feladta magát a rendőrségen.

Csákánnyal szétverték Trump hollywoodi csillagát - mandiner.hu

 

Vajon mit vétett az a csillag, hogy csákánnyal kellett nekiesni? És mit vétett az Egyesült Államok elnöke, hogy –immár sokadszorra- megrongálják a Hírességek Sétányán lévő csillagát? Nos, Trump egyetlen bűne, hogy ő az Egyesült Államok elnöke. Minden egyéb ebből következik. 

Mesemondó vagy megmondó?

Az edzőm keményen fogta a tökömet, rendesen leedzett, én meg a meccseken fölvettem két százkilós belgát a hátamra és átgázoltam mindenkin. Tetszik, nem tetszik, a magyar játékos olyan, hogy ki kell verni belőle a szart, és akkor megcsinálja. Itthon is így kéne. Persze a munkát az utánpótlásban kell kezdeni. (...)

A gyerek olyan, mint a gyémánt: egy kődarabból jó műhelyben, jó szakember, jó szerszámmal egymillió dolláros árut csiszol, szar műhelyben, szar szakember, szar szerszámmal ezerdollárosat. A magyar futballista jelen pillanatban ezerdolláros áru.
Én egymillió dolláros árut akarok. Egyelőre keresem a szponzorokat, alakul a dolog.

Urbán Flórián: Mondtam Orbánnak, Viktor, légy szíves, fussál jobban - 24.hu

Georges-Louis de Buffon 1753-ban, az "Értekezés a stílusról" című művében úgy határozta meg a stílust, hogy "nem egyéb, mint az a rend és lendület, amit gondolatainkba viszünk". Urbán Flórián stílusában van lendület és egyfajta rend, mégsem gondolom, hogy Buffon csaknem háromszáz év elteltével őt hordozná körül, mint a stílus követendő példáját. Miért? Mert nem emelkedett, hanem pórias. Suttyónak is nevezhetjük. Mindegy, milyen jelzővel illetjük, úgyis az a döntő, hogy szimpatikus-e, vagy sem. Rögtön tegyük fel a kérdést: tényleg ez a döntő???

Különleges vagyok

Egészen elképesztő, hogy emberek milyen könnyen és felelőtlenül képesek eldobni maguktól az életet, hiszen sokan láthatóan bele sem gondolnak, hogy milyen extrém veszélyeket vállalnak be, csak hogy néhány like-ot bezsebeljenek a közösségi médiában.

Belehaltak a szelfibe - az idei halállista legdurvább esetei - origo.hu

2013-ban a selfie/szelfi szó lett az év kifejezése. Vita nélkül. Egy év alatt ugyanis 17 ezer százalékkal nőtt a szelfi kifejezés használatának gyakorisága. Szelfinek az olyan fotót nevezik, amelyet valaki saját magáról készít, tipikusan saját kézben tartott fényképezőgéppel vagy okostelefonnal, esetleg webkamerával és megosztja valamilyen közösségi oldalon. Az Oxford-szótár szerkesztőinek vizsgálatai szerint a kifejezés elsőként 2002-ben vagy 2003-ban bukkant fel egy ausztrál internetes fórumon: Itt valaki egy magáról részegen készített fotó gyenge minőségét kommentálta azzal, hogy „bocsánat a rossz fókusz miatt, ez egy szelfi”.

Túlfogyasztás napja

Idén augusztus 1-jén érkezik el a túlfogyasztás napja. ... A Global Footprint Network 2003 óta hasonlítja össze a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség erőforrásigényével, vagyis ökológiai lábnyomával – írja az MTI. A túlfogyasztás napján ez a két érték találkozik, onnantól kezdve tehát a bolygó megújulóképességén felül fogyaszt az emberiség. Most 1,7 Földre lenne szükség ahhoz, hogy kiszolgálja az emberiség jelenlegi igényeit. ... A népesség és a szükségletek növekedésének nyomán már az 1970-es években elkezdődött a túlfogyasztás (akkor december 29-ére esett a túlfogyasztás napja). Azóta egyre korábban jön el a nap, amikor az emberiség által elhasznált természeti erőforrások és a károsanyag-kibocsátás átlépi azt a mennyiséget, amelyet a Föld egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni. Ezt követően az emberiség fogyasztása már az ökoszisztéma rovására megy. ... Amikor a lassult a gazdasági fejlődés – például a 2007-2008-as pénzügyi válság esetén – az energiaszükséglet is csökkent, ami pozitív irányba mozdította el az ökológiai mutatót.  

Tüzek, lángok, parazsak

Július 15-én, a hajnali órákban leégett a Nagydobronyi Déli Cigánytelepen található református imaház és a mellé épült óvoda. Kolozsí András vezető lelkész az Országos Református Cigánymisszió Facebook-oldalán osztotta meg a történetet. “Nagy a gyanú, hogy gyújtogatás történt. Nem tudjuk, hogy kapcsolatba hozható-e a mostanság Kárpátalján élő magyar ajkú cigányság ellen elkövetett atrocitásokkal. Nem kizárt. Várjuk a nyomozás eredményét! Kérek Mindenkit, aki teheti, imádkozzon az Imaházát vesztett Gyülekezetért, hogy adja meg nekünk Isten, hogy áldásul szolgáljon a nagy keserűség és tegye Urunk ezt is a Gyülekezetünk javára! Isten segedelmével újra fogjuk építeni az Imaházat, az Óvodát és a családi házat is. Ehhez várjuk a testvéri adományokat is!”

LEÉGETT EGY IMAHÁZ NAGYDOBRONYBAN, GYÚJTOGATÁSRA GYANAKSZANAK - 777blog.hu

Mikor kezdjünk médiázni?

Úgy vélem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a technológiai fejlődés pontosan az ellenkező hatást váltja ki (ti. a fiatalokban), mint hogy azt mi korábban láttuk… A közösségi média használatának sokféle rossz hatását látjuk, holott annak óriási pozitívumai is vannak.”

Okosabbak és jobbak-e a mai kamaszok annál, mint ahogy azt mi gondoljuk?
Tara Parker-Pope, New York Times, 2018. március 30.

A cím és az idézet csalóka, mert nem a cikk szerzője írta a fenti sorokat, hanem egy bizonyos Julie Lythcott-Haims (magyarul feliratozott TED előadása a „babusgató nevelés ármányairól” itt), akit a szerző idéz meg. (A szerző „Hogyan neveljünk felnőtté” c. könyve tudomásunk szerint még  nem jelent meg hazánkban, úgyhogy, hajrá!)

Orbán és Netanjahu történelmet ír

Úgy vélte (ti. Orbán Viktor), a kiemelkedően jó kétoldalú kapcsolatok részben a két miniszterelnök személyes együttműködésének köszönhető, annak, hogy mindkét ország élén patrióta kormányfő áll.

Orbán és Netanjahu: azonosan látják a 21. század több kérdését - zsido.com

Nem tudom, ki hogy van vele, de Netanjahu tavalyi magyarországi, valamint Orbán mostani izraeli látogatása számomra, egy hagyományos keresztyén számára, hogy úgy mondjam, egzisztenciálisan megérintő politikai esemény. Valami olyasmi történik, ami megrengeti a ma uralkodó liberális narratívát, s kikezdi a második világháború utáni világ paradigmáját, miszerint a Holokauszt után a zsidó-keresztyén kulturális hagyományra épülő európai civilizáció folytathatatlan, sőt maga a civilizáció mint a közösségi identitás legszélesebb kerete is értemét veszti. Ez a paradigma a történeti keresztyénséget valósággal kivezette a történelemből, a zsidó-keresztyén kulturális örökséget mint a közösségi identitás megszüntethetetlen alapját pedig nem létezőnek tekintette. E kulturális diktátum szerint egy olyan új paradigmára van szükség Európában, amely szakít a kulturális hagyomány alapvető eszméivel, s a jó társadalmát alkotó egyén identitásának forrásait nem múltból örökölt mintázatokban keresi, hanem egy olyan történelemértelmezésben, amelynek középpontjában a múlt „terhétől” meg-és felszabadított egyén áll. Ez paradigma, amely sokáig egyeduralkodónak tűnt, alapvetően a „bűnös keresztyénség” toposzra épített, s valódi üzenete az volt, hogy a nemzeti eszmével összefonódó történeti keresztyénség szükségszerűen vezetett a Holokauszthoz, s ha a jövőben Európa el akar kerülni újabb tragédiát, akkor szakítania kell mindazzal, amit szokványosan a keresztyén Európának nevezünk. S erre jön Netanjahu és Orbán, és sokkolóan belepacsál a már megállapodottnak tűnő liberális konszenzusba.

Focin innen, focin túl

Címlapjain köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak hétfőn a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek.

A francia sajtó köszöni a válogatottnak, hogy ismét büszkeség franciának lenni – mandiner.hu

 

Tegnap írta Bogi, hogy nem érdekli a foci, és nem is nézte a labdarúgó vb-t, ennek ellenére ő maga is a foci vb-ről, egészen pontosan a vb döntőt követő „morajlásról” ír. Semmi gond ezzel, nyilván a reposzt olvasói sem megrögzött focirajongók, mégis elolvasták azokat az írásokat itt a blogon, amelyek a világbajnokság kapcsán, annak apropóján íródtak: akár a már említett tegnapi reposztot, vagy az az azelőttit, vagy Köntös László írását múlt vasárnapról. És talán azt is nyomon követték, ahogyan a CNN egyik munkatársa a bevándorlók győzelmét ünnepli a francia győzelem kapcsán, vagy ahogyan a francia lapok írnak a győzelem másnapján a nemzet egységéről, amelyet a sokszínű, migrációs hátterű labdarúgók diadalának köszönhet az egész nemzet. És hozhatnánk még a mandineres Szilvay Gergely elmélkedését arról, mennyire francia a francia válogatott – a labdarúgás közügy lett, hiszen mégiscsak a társadalom tükröződik benne. A sokszínű, vagy a sokszínűséget ünneplő, esetleg attól joggal tartó társadalom, a hősökre áhítozó, éppen ezért könnyen megvezethető tömeg, a pillanatnyi népszerűséget okosan és szemtelenül kihasználó politikusok, a fanyalgók,vagy éppen a diadal kapcsán a hatalom csúcsán állókat felelősségre vonó médiamunkások serege.

Oldalak