Bálsoj robot

Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának, annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre azon politikai rabok első csoportja, akik túlélték a Gulág borzalmait.

Ma van a Szovjetunióba hurcoltak emléknapja (mandiner.hu, 2018. november 25.)

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja után vagyunk egy nappal. Hiányérzetem van.

Nem mintha pesszimista lennék, vagy örökké elégedetlenkedve mindig azt keresném, mibe lehet belekötni. Épp ellenkezőleg. Itt a Reposzton is többen lelkendeztünk, amikor idén év elején a Gulág Emlékbizottság támogatásával kijött az Örök tél (rend.: Szász Attila, forg. könyv: Köbli Norbert, fsz: Gera Marina és Csányi Sándor) c. lágerfilm.

Black Friday, avagy variációk a populizmusra

Csak míg a politikai populizmust illő rossznak, sőt a legrosszabbnak tekinteni, addig a piaci populizmussal kapcsolatban mindez fel sem merülhet.

Csizmadia Ervin: A politikai és a piaci populizmus különös hasonlóságáról - Mandiner

Európának kordában kell tartania a bevándorlást, hogy megfékezze a jobboldali populisták egyre növekvő térnyerését – nyilatkozta Hillary Clinton a Guardiannek.

Hillary Clinton: Európának korlátoznia kell a bevándorlást! - Mandiner

Ennek a posztnak a gondolatmenetét kettő, a közelmúltban megjelent anyag indította el. Az egyik Csizmadia Ervin kitűnő cikke arról, hogy kétfajta populizmus létezik, az egyik a politikai, a másik a piaci-fogyasztási. A másik pedig egy hír arról, hogy Hillary Clinton is nyilatkozott a Guardian-nek. Az ismert brit napilap ugyanis The new populism összefoglaló címmel féléves kampányt indított a mai Európában egyre csak növekvő, s a balliberális médiában populizmusnak nevezett jelenség ellen. A lap cikkek sorozatában igyekszik feltárni a populizmus okait. Aztán ehhez a két anyaghoz már szinte automatikusan kapcsolódott a napokban lezajlott (vagy még ma is tart?) Black Friday, amelyet – ha Csizmadia tipológiáját használjuk – bízvást nevezhetnénk a fogyasztói-ipari populizmus diadalának. Na de menjünk sorjában.

Nem Chuck Norris

Mint korábban megírtuk mi is, idén ősszel Budapestre látogat az a színész, aki a filmtörténelemben legtöbbször ugratott ki terepjáróval egy homokkal befedett gödörből, azaz Chuck Norris, a vídia és gyémánt kereszteződésekor született melléktermék. Az idén 78 éves, főállású legenda és középsúlyú karate-világbajnok, a Baptista Szeretetszolgálat meghívására, annak 15. Cipősdoboz gyűjtő jótékonysági akciójára érkezik Budapestre.

Chuck Norris szombaton Budapesten jótékonykodik - index.hu

 

Oké, nem kezdek el idétlen csáknoriszos vicceket sorolni, egyfelől, mert jó részük iszonyúan fárasztó, másfelől, mert ugye, van az a vicc, hogy aki rajta nevet, annak másodperceken belül vége…Szóval Chuck Norris Budapestre jön, de nem azért, hogy visszaszerezze Erdélyt, nem is azért, hogy elszámoljon a végtelenig kétszer, vagy, hogy megcsinálja az összes fekvőtámaszt. Főszereplőnk ugyanis keresztény ember, aki a Baptista Szeretetszolgálat meghívására azért érkezik Magyarországra, hogy hitéről tanúságot tegyen, és útjára indítsa a baptisták cipős doboz akcióját.  Hoppácska! 

sírásÓÓÓ

A nemzetközi versenyre a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete által szervezett III. Sírásó versenyen elért első helyezéssel jutottak el. A kettő fős csapatoknak kettő óra állt rendelkezésére, hogy egy 80 cm széles, 2 méter hosszú és 160cm mély sírgödör kiássanak és mindössze negyed órájuk volt a hantolásra.

Második helyezést ért el a nemzetközi sírásó versenyen a fehérvári csapat - szekesfehervar.hu

A teológiának amolyan határterülete a sírásás. Egy olyan mezsgye, ahol együtt cselekszünk az ige szavával és néhány lapáttal. Komolyan, rendezetten, összehangoltan, méltóságteljesen. Csakhogy néha adódnak váratlan helyzetek és bakik, amikkel aztán meg lehet tölteni egy egész estét a balatonfüredi "hatlépcsősben" lelkésztovábbképzés idején. Annyi fura helyzetről hallottam: szél által szétlebbentett lapszoknya, szűkre ásott sírgödörbe beleszoruló koporsó, temetésen elhalálozó gyászoló, kóbor kutya felbukkanása a gyásztisztességet tévők között, "temetőkert csendjében" - imádkozza a lelkész, és közben megszólal a Family Frost dallama... 

Répa vagy Borsó? Mindkettő!

Az Egyesült Államokban régi hagyomány, hogy az amerikai elnökök a hálaadás ünnepe előtt a Fehér Házban rendezett ceremónia keretében megkegyelmeznek egy pulykának, azaz megmenekítik attól, hogy fő fogás legyen az ünnepi vacsoraasztalon. Ilyenkor ugyanis az áfonyaszósszal tálalt pulyka az ünnepi étel az amerikai családoknál.

Két pulykának kegyelmezett meg Trump - hvg.hu

A címbeli kérdést nem gyerekeknek tették fel, miközben arról kérdezték őket, hogy melyik zöldséget szeretik jobban. Nem is egy háziasszony töprengésébe nyerünk bepillantást, amely arról szól, hogy a sült csirke mellé milyen párolt zöldséget készítsen. Répa és Borsó különleges, kiválasztott pulykák, akiket az amerikai elnök hálaadási vacsorájára szántak, ezért küldték őket idén ajándékként a Fehér Házba. Trump elnök azonban – az elmúlt évhez hasonlóan – úgy döntött, hogy megkegyelmez mindkét állatnak, nem ők kerülnek az ünnepi asztalra, tovább élhetik életüket.

Cogito ergo ... Ergo?

Nem is tudom, mi jelentene megnyugvást. Talán, ha érteném a jelent, amiben élek. Csakhogy nem értem. Ez egyébként, a jelennel kapcsolatban, így szokott lenni. És, azt hiszem, helyes is kételkedni mindenkiben, aki azt állítja, hogy érti. Annyit tudok, hogy heves mozgások vannak. Sok minden süllyed el éppen, forog ki a látóterünkből, amire eddig támaszkodni lehetett, amiben közmegegyezés volt, és félkész ideológiák jelentkeznek a helyükre. Ez szintén természetes egyébként, átmeneti korokban. 

Nincs ma olyan mondat az újságban, amit ne tudnék befejezni index 

És egy hatodik...

Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja volt. Élete maga is hazánk krónikájának egy "szelete" melyből egy egész korszak ismerhető meg. Tevékeny alakítója volt ugyanis az 1830 és 1848 közti reformkornak és "főszereplője" az 1848/49 -es forradalomnak és szabadságharcnak. Ha végigtekintünk hosszú, 91 éven át tartó életén, akkor 5 érdekességet mindenképp érdemes megemlítenünk:
1. Kossuth Lajos harmadik generációs jogász volt.(...)
2. Kossuth Lajos és családja nemesi címerében egy kos szerepel.(...)
3. Lopási ügybe keveredés.(...)
4. Kossuth színes életútja, címei, méltóságai.(...)
5. Kossuth gyermekeinek a sorsa.(...)

Öt érdekesség Kossuth Lajosról - tortenelmi.blog.hu

...amelyre még egyik nyári olvasmányom (Péczely Lajos: Kalandozások Ázsiában) során akadtam rá. Előre bocsátom, nem vet jó fényt Kossuthra és az akkori magyar emigrációra. Biztos lesznek, akiknek nem lesz új a bulváros sztori, mások nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, de talán olyanok is lesznek, akik kicsit megbotránkoznak...

 

Jönnek az alfák

A felmérés tehát igazolta azt a sejtést, hogy a 2016 szeptemberében iskolát kezdő generáció tagjainak tapasztalati bázisa eltér a korábbi generációkétól, pedig ezek a hiányosságok jelentős hatással vannak a matematika tanulására és tanítására, sőt a szociális kapcsolatok kialakítására, a kudarctűrés, illetve a győzelemhez/vereséghez kapcsolódó viselkedési forma megtanulására. Ezeknek a klasszikus játékoknak a jelentős részével ugyanis nem lehet egyedül játszani, mindig van bennük győztes, és mindig lesznek vesztesek, továbbá elengedhetetlen bennük a szabályok követése.

Pintér Marianna: Milyen tapasztalatokkal kerül az alfa-generáció az iskolákba? (Új Köznevelés, 2016. október, 72. évf. 8. szám)

„Kizökkent az idő; ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyretolni azt.” Nem vesszük magunkra Hamlet jármát: helyére tolni, helyrehozni közös dolgainkat erő, idő és közös szándék hiányában nincs érkezésünk. Az első felvonás utolsó színének legvége híres sorait megannyi közéleti hírhez kapcsolhatnánk. S benne van napjaink civil kurázsijának hiánya is: oldja meg más. Lehetőleg felülről.

A zsidó-keresztény civilizáció vége?

A jelenkort az összeomlásban lévő zsidó-keresztény civilizáció hosszas történelmébe ágyazva értelmezem.

A zsidó-keresztény civilizációnak befellegzett – Michel Onfray a Mandinernek

Egy, a Mandineren már régóta tartó, francia gondolkodókkal folytatott interjúsorozat részeként most egy újabb beszélgetés jelent meg Michel Onfray filozófussal. Az érdeklődő olvasó a sorozatot Francia interjú cím alatt találhatja meg. Számomra egy-egy ilyen interjú megjelenése mindig ünnepi pillanat, teljesen függetlenül attól, hogy az éppen megszólaló francia értelmiségi pontosan mit is képvisel. A kortárs francia történetfilozófiai gondolkodásban járatlan magyar olvasó – amilyen én is vagyok – mégis átélheti azt az üdítő felismerést, hogy nincs egyedül, ha azt gondolja, hogy jelenkorunk egészének megértése nyomasztó súllyal nehezedik arra, aki egy kicsit is nagyobb távlatokból szeretné látni a történelmi kort, amelyben él. Az itt megjelent interjúk egytől egyig ezt a kérdésfelvetést képviselik, s attól izgalmasak, hogy a jelenkort nem fogadják el szükségszerű és magától értetődő adottságnak, hanem magyarázatra szorulóként tételezik. Így Michel Onfray, ez a számomra azért elég ellentmondásos gondolkodó, aki, mint az interjúból kiderül, a Décadence c. könyvében azt írta meg, hogy ma a zsidó-keresztény civilizáció végnapjait éljük.

Gyógyír a sebre

Ha a férfi kikerül a családból, a gyermek nem találkozik az apai energiával. (...) Úgy válik egy férfi önértékelése egészségessé, ha az apja csillogó szeme rajta van, az apja őt megerősíti: egyrészt elvár, másrészt dicsér. Az az apa, aki nem tud mélyen és őszintén büszke lenni a fiára, aki nem tudja megszidni a fiát az elmulasztott felelősségért, az el nem végzett feladatért, aki nem tud a szó jó értelmében szeretettel elváró, melegen korlátozó apa lenni, annak fia örök bizonytalanságban marad. (...) Az apaseb egy komoly életvezetési, életérzésbeli és identitás-probléma, amitől ma szenvednek a férfiak – noha nem is tudnak róla –, mert elvesztették a férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával.

Apaseb – Apahiánytól szenved a férfitársadalom - kepmas.hu

 

Néhány nappal ezelőtt beszélgettem valakivel, aki szakmájából és hivatásából kifolyólag rendszeresen tölt hosszabb időszakot a világ egy-egy háborús zónájában. Mikor megkérdeztem, hogy mégis mi vonzza, többek között azt válaszolta: „úgy érzem, ez amolyan férfias dolog.” Vajon mi számít férfias viselkedésnek, mit jelent egyáltalán igazi, valódi férfinak lenni? Honnan tudhatjuk ezt? Annál inkább érdekesebb ez a kérdés, amit a Képmás magazin internetes oldalán megjelenő interjúban Császár-Nagy Noémi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus állít: a mai férfiakból – a szakember szerint az ipari forradalomig visszavezethető ez az állapot- hiányzik az apaideál, mivel apáik a megváltozott munka és társadalmi körülmények miatt nem tudtak részt venni a család életében. Honnan lenne hát apaképünk, miből tudhatnánk mi, mai férfiak, hogyan kell igazi férfivá, jó apává nemesedni? 

Oldalak