LaLaLa-keresztyénség

Tudatos jelenlétre, egymás felé fordulásra és elérhetetlen vágyálmok hajszolása helyett tevékeny részvételre buzdít Vecsei H. Miklós. A Nemecsek Ernőt és József Attilát megformáló színész a Károli-egyetem hallgatósága előtt beszélt hivatásáról és hitéről. (…) „A kereszténység feladata, hogy lazulnia kell, hogy újra le kell térdelnie az elesettekhez, ezen túl pedig még egy dolog: lassítania kell az élet folyásán” – fogalmazott.(...) Szerette volna ezzel az élménnyel megajándékozni kortársait, ezért kezdeményezte azoknak a zsebkönyv-automatáknak az elhelyezését Budapest-szerte, amelyekből okostelefon méretű, minőségi kortárs és klasszikus irodalmat vásárolhat a főváros főbb közlekedési csomópontjain megforduló utazóközönség. Mint mondta, a Sztalker Csoport projektjének csak kisebb részben célja az olvasásnépszerűsítés, reményük sokkal inkább a közösségteremtés.

„Menthetetlenül egyek vagyunk” - parokia.hu

Tűz van, babám!

A légszennyezettség egyik legfőbb oka ma Magyarországon a lakossági szilárd tüzelés, ezen belül is a hulladékégetés.
Magyarországon olyan tiszteletben tartjuk saját személyes terünket (lásd ház, lakás, autó, kert), hogy ha valaki kívülről beleszól bármiféle tevékenységbe, amit ezeken a helyeken végzünk, akkor jó eséllyel az lesz a válasz:
Törődj a saját dolgoddal, köcsög! - Fiantok Dániel, index.hu

Nem tudom, hogy az alábbi téma mennyire fér bele a közéleti puttonyba. De ha a közegészségügy az, akkor ez is. Segélykiáltás következik.

Elkeserítő írást tett közzé múlt pénteken az index.hu a hazai lakossági szemétégetésről. Az apropót az adta, hogy egy verőcei családapa feltöltötte azokat a videókat, amiken a környékén élőket arról igyekszik meggyőzni, hogy ne égessék el a kertjükben a háztartási hulladékot.

Azon túl, hogy a kerti szemétégetés (és települési alváltozatai: kábelégetés, nádaségetés) egyszerűen büdös, és kiszagolásakor általában már késő a száradó ruhákat bementeni a házba, komoly egészségügyi és nemzetgazdasági károkat is okoz.

Megroppanhat a demokrácia eszméjébe vetett hit

Nyilvánvalóan bosszúságot és nyugtalanságot kelt az Európai Unió régebbi tagállamainak körében, hogy egyes közép-európai EU-tagok - legegyértelműbben Magyarország és Lengyelország - nyíltan semmibe veszik azokat a nyugati demokratikus értékeket, amelyek tiszteletben tartására kötelezettséget vállaltak, amikor a közösséghez csatlakoztak.

E két ország ráadásul az unió által nyújtott pénzügyi támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartozik. Nem meglepő tehát, hogy felmerült az ötlet: feltételekhez kötik a közös költségvetésből a tagországoknak megítélt összegek kifizetését - idézi fel az amerikai lap.

Az EU és az illiberális tagállamok viszonyáról is írt az amerikai sajtó - infostart.hu

Nem tesz jót a demokrácia eszméjébe vetett hitnek a brüsszeli vezetés reakciója a magyar választások eredményére. Nyilván abban bizakodtak, hogy az istenadta magyar nép elzavarja a Orbánt, s ezzel végre megnyílik az út az „igazi demokrácia” megvalósításához. De csalódniuk kellett, mert a magyar szavazók tekintélyes többsége rossz helyre tette az x-et. Erre Brüsszel, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a választások eredményét, nyílt pénzügyi erőszakeszközt akar alkalmazni, hogy a magyar vezetést jobb belátásra bírja. A jogállamiság megléte lenne az a bizonyos mérce, amelynek alapján az EU a kifizetések mértékét megállapítaná.. Magyarán, teljesen mindegy, hogy a magyar szavazók hogyan döntöttek, a választási eredmény nem felel meg a brüsszeli vezetés elvárásainak, s így szerintük nem garantált a jogállami feltételek megteremtésének lehetősége. Ezt pedig büntetni kell. Nos, ez nyílt diktátum, még ha nem is fizikai erőszak alkalmazásával. Nem véletlen, hogy sok magyar embernek déjá vu érzése van: már megint mások akarják megmondani nekünk, hogy mit akarjunk. Csak most amúgy, demokratikusan.

Amiből csak az látszik, hogy mint minden eszme, a demokrácia eszméje is válhat egy egyeduralomra törekvő hatalmi csoport ideológiájává. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia amúgy szép és üdvölendő eszméje a brüsszeli vezetés használatában megfosztatott eredeti jelentésétől és tartalmától, s egy hatalmi csoportérdek eszközévé vált. Ez abban a pillanatban nyilvánvalóvá válik, ha egy adott választás alkalmával „rossz eredmény” születik. Ilyenkor érdekes módon nem a demokráciát kell ünnepelni, hanem azt kell mondani, hogy a „rossz” választási végeredmény oka az, hogy az adott rendszer valójában nem demokratikus.

És miért mégis?

A demográfia, családtámogatás kérdésében Orbán Viktor azt mondta: szeretne egy átfogó, 20-30 éves megállapodást kötni a magyar nőkkel a magyar jövőről, a nekik nyújtható, kiszámítható perspektívákról, mert a demográfia rajtuk áll vagy bukik, ez az ő döntésük. A gyermekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek fontos ügy – hangsúlyozta, hozzáfűzve: a kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse.

Orbán Viktor: A következő évtized legfontosabb kérdése a bevándorlás lesz - magyaridok.hu

Orbán Viktor szerint demográfiai súlypontú kormányzás várható, a kormány pedig ösztönözné a 25-35 éves korosztály gyermekvállalását, mert későn és kevés gyereket vállalunk. De mennyire ösztönzi ez az érintett nőket? 

Miért nem szülnek a magyar lányok? - index.hu

 

Bajban társ

A 6 kilométeres táv háromnegyedénél lett figyelmes ájult versenytársára Óvári Timót. Két másik versenyzővel együtt mentőt hívtak és hideg vizes pólóikkal próbálták hűteni a magatehetetlen futót. A segítség megérkezéséig fapadra fektették társukat és az erdei ösvényről egy távolabbi helyre cipelték, hogy könnyebben megtalálják őket. 

Feladta a versenyt, hogy társának segítsen - kapos.hu

Tulajdonképpen nem is kell sok ahhoz, hogy valakinek megmentsd az életét: elég, ha megállsz. Mert aki meg tud állni, az tud segíteni. S aki meg tud állni, az irgalmas samaritánussá lehet. (értsd jól: Aki pedig nem tud megállni, csak pap vagy lévita lehet...)

Edzőcipők ritmusának megszakadása, lassítás, megállás, s máris kész az életmentés. A bajba jutott megsegítése főhajtást érdemel. Nem kellene különlegesnek lennie, de sajnos nem általánosan jellemző a kéznyújtás. Sőt! Éppen az ellenkezője harapódzott el. S közben a művelt latin óta sorra panaszkodnak az emberek, hogy ember embernek farkasa.

Ezért nagyon meg kell becsülni az emberek között emberségről tanúságot tévő bajtársakat. Ritka fehér hollók, de nem mesebeli főnixek. Létező valóságnak részei, akiken keresztül megtapasztalható a jó. Persze nem tudunk felhőtlenül elragadtatni, mert a jó megcselekvésében sokan alulmaradnak. 

Szegény Európa!

Az európai posztkeresztény kor elkeserít minket. Gondoljunk csak bele, keresztény misszionáriusaink főként Európából érkeztek: holland, ír, angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál misszionáriusok. Egészen megdöbbent minket, hogy ma pedig olyan dolgokat hallunk keresztény gyökerű európai országok kormányaitól, amelyek szöges ellentétben vannak azzal, amit a misszionáriusaik hirdettek nekünk.

Palmer-Buckle ghánai érsek: A keresztény Európa elárulja a kereszténnyé lett Afrikát! - magyarkurir.hu

 

Van az úgy, hogy az ember többször találkozik ugyanazzal a hírrel. Mert megosztják az ismerősök vagy idéznek belőle egy beszélgetés során. Egy-egy mondatát, részletét említi valaki. Én így jártam azzal az interjúval, amelyet Charles Palmer-Buckle ghánai érsekkel készítettek, amikor Magyarországon járt. Ez még április közepén történt, nem mondhatjuk tehát, hogy friss hír lenne. Ráadásul, a már említett többszöri megosztás és a különböző fórumokon való beszélgetés miatt  azt érezhetjük talán, hogy egyrészt elveszítette aktualitását, másrészt pedig sokan sok mindent mondtak róla és vele kapcsolatban. Mindenki elolvashatja saját maga is a beszélgetés szövegét és érteni fogja, amiről ez az afrikai egyházi elöljáró beszél.

Én egy dolgot sajnálok, de azt nagyon: hogy csak írott formában van előttünk mindaz, amit Palmer-Buckle érsek mondott. Pedig szeretném látni az arcát, miközben beszél, látni a mozdulatokat, amelyeket tesz, legfőképpen pedig érezni azt a lendületet, frissességet és erőt, amely árad belőle.

A fenntartható fejlődés mítosza

1983-ban, az ENSZ Közgyűlés határozata alapján, Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetésével megalakul a Környezet és Fejlődés Világbizottsága (WCED). A Bizottság, amelynek Láng István akadémikus, az MTA akkori főtitkára is a tagja, 1987-ben publikálja 247 oldalas, mérföldkőnek számító, „Our common future” (Közös jövőnk) című jelentését. A jelentés a gazdasági növekedés olyan új korszakát, stratégiáit vázolja fel, amelyben a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások megőrzése, a szegénység leküzdése alapértékké válik. A Brundtland Bizottság, ezernyi tudóst bevonva, választ keresett arra, hogy a 21. századra miképpen lehet a globális fejlődést fenntartható pályára állítani. A Bizottság jóhiszeműen (mi mást tehetett volna?) bízott abban, hogy van olyan gazdasági növekedés, amely nem vezet környezetünk pusztulásához, és társadalmilag is igazságos. De, vajon létezhet-e ilyen ideális gazdasági növekedés, amikor a vállalatvezetők a részvényeseiknek tartoznak felelősséggel és nem a közösségnek, vagy a kormánynak, legkevésbé pedig a bolygónak? A választ az Olvasóra bízzuk!  

Jeges majális

A magyar jégkorong-válogatott a szombati mérkőzések kedvező alakulásának köszönhetően az elitbe jutás esélyével lépett jégre a budapesti divízió 1/A-világbajnokság záró meccsén, és sokáig úgy tűnt, összejön a feljutás. Csakhogy az utolsó harmadban a britek kétgólos hátrányból egyenlítettek, ezzel ők jutottak fel az elitbe.

Tizenöt másodperc alatt a mennyből a pokolba jutott a hokiválogatott - nso.hu

Úgy terveztem, hogy miután a miután a magyar jégkorong-válogatott a „szapporói csoda” (2008) és a krakkói feljutás (2015) után idén, április 28-án itthon, Budapesten harmadszor is kivívja a világelitbe, az A-csoportba kerülés jogát, rászámolva három napot az ünneplésre, majd azt mintegy megkoronázva, az éppen május elsején megjelenő reposztomban, mint a sikeres, eredményes munka hőseit fogom a csapat tagjait méltatni... A budapesti csoda elmaradt ugyan, 15 másodperc hiányzott az újabb bravúrhoz, a nyilván most ők (és velük együtt az egész magyar sporttársadalom) nagyon csalódottak, de azért le a kalappal előttük! És csak azért is ma róluk fogok írni...!

 

 

Egy református közéleti ember: Dr. Horváth János kettős könyvbemutatója

Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.

Hívtak s én mentem - református.hu

Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.

A szekuláris messianizmusok és a keresztyénség

A világ nem jó és nem igazságos, s ez ellen tenni kötelesség. Akik ezt így érzik, azok két nagy csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik szerint a világ jóvá és igazságossá tehető – van végső cél, s az el is érhető. A másodikba azok tartoznak, akik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető, nincs végső cél, a cél a folyamatos cselekvés, a küzdés maga. Az előbbiek magukévá tesznek egy történelmi vízióit (végső célt), mely számukra meggyőzően rajzolja fel azt a világot, melyben emberként élni érdemes és az oda való mielőbbi eljutás érdekében cselekszenek.

Az utóbbiaknak viszont az a meggyőződése, hogy a történelmi víziók igazán csak arra alkalmasak, hogy híveiket önmaguk szemében erkölcsi és szellemi téren e hitet elutasítók fölé emelje, de az elérésére tett cselekvés előbb-utóbb emberi-társadalmi katasztrófákba torkoll. Azt vallják, hogy víziók helyett földönjáró megoldásokat kell keresni, a folyton változó helyzethez mindig újabbakat.

Az előbbiek némi egyszerűsítéssel a „haladók”, a progresszió hívei, akik szerint túl lehet és túl is kell lépni a világ és az ember antropológiai természetén. Az meghaladható. Az utóbbiak erős egyszerűsítéssel a konzervatívok, akik szerint e meghaladás nem lehetséges, ezért a történelmi víziókban való gondolkodás önmagában hiba, a katasztrófa előszele, a feladat a meglévő valódi értékek őrzése, a tévesnek bizonyulók kirostálása, s az új értékek óvatos beépítése, hogy minimális legyen a hibázás lehetősége. A meghaladás már csak azért is kerülendő, mert a történelmi víziók jellemzője az univerzalitás és totalitás, amiből egyenesen következik az egyet nem értőkkel szembeni erőszak (ez alatt nem csak fizikai erőszakot, hanem a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását is értve), a demokrácia (melynek alapfeltétele a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága) korlátozásának lehetősége. A progresszívek számára a demokrácia csak addig a határig elfogadható, míg arra hivatkozva nem illetik bírálattal a történelmi víziót vagy annak egyes következményeit.

Németh György: Úton egy újabb zsákutcába - Mandiner

Nagyon tetszik Németh György írása, amelyet nemrég közölt a Mandiner. A szerző szembeszáll azzal a nézettel, miszerint a Soros György által karakteresen megjelenített „emberbaráti aktivitás” mögött csak profitérdek áll. Inkább arról van szó, hogy a határtalan befogadás, a nyitott társadalom ideológiája nagyon is jól illeszkedik egy olyan, történelmileg is nyomon követhető vízióba, miszerint az egyetemes jó és igazságosság társadalma megteremthető. Ezeknek a történelmi vízióknak a közös jellemzője az univerzalitás és a totalitás, s mint ilyenek egyeduralomra törnek. Ilyen történelmi vízió volt a kommunizmus, majd annak nemzeti alapú változata, a fasizmus. A ma kulturális hegemóniára törekvő történelmi vízió a fasizmusra adott válaszként született meg az egyetemes jó és igazságosság megteremthetőségének hitében, de a középpontjában a rasszizmus és mindenféle „fóbia” elleni küzdelem áll. Németh szerint a ma is folyó világnézeti küzdelem mögött valójában két nagy csoport vitája zajlik. Az egyik szerint a világ egésze jóvá és igazságossá, míg a másik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető. A kétféle világkép mögött valójában egyetlen kérdés húzódik meg: kinek kell tekintenünk az embert? Az egyik szerint az ember képes megteremteni az egyetemes jó és igazságosság világát, míg a másik szerint az ember lényegileg nem javítható, s képtelen meghaladni önmagát.

Oldalak