Jeges majális

A magyar jégkorong-válogatott a szombati mérkőzések kedvező alakulásának köszönhetően az elitbe jutás esélyével lépett jégre a budapesti divízió 1/A-világbajnokság záró meccsén, és sokáig úgy tűnt, összejön a feljutás. Csakhogy az utolsó harmadban a britek kétgólos hátrányból egyenlítettek, ezzel ők jutottak fel az elitbe.

Tizenöt másodperc alatt a mennyből a pokolba jutott a hokiválogatott - nso.hu

Úgy terveztem, hogy miután a miután a magyar jégkorong-válogatott a „szapporói csoda” (2008) és a krakkói feljutás (2015) után idén, április 28-án itthon, Budapesten harmadszor is kivívja a világelitbe, az A-csoportba kerülés jogát, rászámolva három napot az ünneplésre, majd azt mintegy megkoronázva, az éppen május elsején megjelenő reposztomban, mint a sikeres, eredményes munka hőseit fogom a csapat tagjait méltatni... A budapesti csoda elmaradt ugyan, 15 másodperc hiányzott az újabb bravúrhoz, a nyilván most ők (és velük együtt az egész magyar sporttársadalom) nagyon csalódottak, de azért le a kalappal előttük! És csak azért is ma róluk fogok írni...!

 

 

Egy református közéleti ember: Dr. Horváth János kettős könyvbemutatója

Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.

Hívtak s én mentem - református.hu

Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.

A szekuláris messianizmusok és a keresztyénség

A világ nem jó és nem igazságos, s ez ellen tenni kötelesség. Akik ezt így érzik, azok két nagy csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik szerint a világ jóvá és igazságossá tehető – van végső cél, s az el is érhető. A másodikba azok tartoznak, akik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető, nincs végső cél, a cél a folyamatos cselekvés, a küzdés maga. Az előbbiek magukévá tesznek egy történelmi vízióit (végső célt), mely számukra meggyőzően rajzolja fel azt a világot, melyben emberként élni érdemes és az oda való mielőbbi eljutás érdekében cselekszenek.

Az utóbbiaknak viszont az a meggyőződése, hogy a történelmi víziók igazán csak arra alkalmasak, hogy híveiket önmaguk szemében erkölcsi és szellemi téren e hitet elutasítók fölé emelje, de az elérésére tett cselekvés előbb-utóbb emberi-társadalmi katasztrófákba torkoll. Azt vallják, hogy víziók helyett földönjáró megoldásokat kell keresni, a folyton változó helyzethez mindig újabbakat.

Az előbbiek némi egyszerűsítéssel a „haladók”, a progresszió hívei, akik szerint túl lehet és túl is kell lépni a világ és az ember antropológiai természetén. Az meghaladható. Az utóbbiak erős egyszerűsítéssel a konzervatívok, akik szerint e meghaladás nem lehetséges, ezért a történelmi víziókban való gondolkodás önmagában hiba, a katasztrófa előszele, a feladat a meglévő valódi értékek őrzése, a tévesnek bizonyulók kirostálása, s az új értékek óvatos beépítése, hogy minimális legyen a hibázás lehetősége. A meghaladás már csak azért is kerülendő, mert a történelmi víziók jellemzője az univerzalitás és totalitás, amiből egyenesen következik az egyet nem értőkkel szembeni erőszak (ez alatt nem csak fizikai erőszakot, hanem a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását is értve), a demokrácia (melynek alapfeltétele a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága) korlátozásának lehetősége. A progresszívek számára a demokrácia csak addig a határig elfogadható, míg arra hivatkozva nem illetik bírálattal a történelmi víziót vagy annak egyes következményeit.

Németh György: Úton egy újabb zsákutcába - Mandiner

Nagyon tetszik Németh György írása, amelyet nemrég közölt a Mandiner. A szerző szembeszáll azzal a nézettel, miszerint a Soros György által karakteresen megjelenített „emberbaráti aktivitás” mögött csak profitérdek áll. Inkább arról van szó, hogy a határtalan befogadás, a nyitott társadalom ideológiája nagyon is jól illeszkedik egy olyan, történelmileg is nyomon követhető vízióba, miszerint az egyetemes jó és igazságosság társadalma megteremthető. Ezeknek a történelmi vízióknak a közös jellemzője az univerzalitás és a totalitás, s mint ilyenek egyeduralomra törnek. Ilyen történelmi vízió volt a kommunizmus, majd annak nemzeti alapú változata, a fasizmus. A ma kulturális hegemóniára törekvő történelmi vízió a fasizmusra adott válaszként született meg az egyetemes jó és igazságosság megteremthetőségének hitében, de a középpontjában a rasszizmus és mindenféle „fóbia” elleni küzdelem áll. Németh szerint a ma is folyó világnézeti küzdelem mögött valójában két nagy csoport vitája zajlik. Az egyik szerint a világ egésze jóvá és igazságossá, míg a másik szerint a világ csak jobbá és igazságosabbá tehető. A kétféle világkép mögött valójában egyetlen kérdés húzódik meg: kinek kell tekintenünk az embert? Az egyik szerint az ember képes megteremteni az egyetemes jó és igazságosság világát, míg a másik szerint az ember lényegileg nem javítható, s képtelen meghaladni önmagát.

Nem éri meg?

Az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs nemrég kiadott jelentésében figyelmezteti a pénzembereket: óvatosan kell közelíteni biotechnológiához és génterápiához, mert ha túl hamar meggyógyulnak az emberek, nem lesz kit kezelni, így nem térül meg a befektetés.

Kimondták: nem jó üzlet az embereket meggyógyítani, több pénzt hoz, ha sokáig kezelik őket – hvg.hu

 

Írok erről, mert ez is közélet, az üzleti alapú gondolkodás, legalábbis ha lehet annak mondani mindazt, amit a Goldman Sachs-nál volt képes valaki megfogalmazni. Nem jó üzlet, nem jó befektetés meggyógyítani valakit, inkább az éri meg, ha valakit hosszú ideig kezelnek. Micsoda beteg, mégis, mennyire uralkodó gondolkodás ez... 

Igazi kapaszkodás

Néha vakon, kötelekbe kapaszkodva kell munkába menni, a hűtőt fűteni kell, egy idő után pedig az ember kínjában már a paradicsomsaláta elkészítéséről szóló kisfilmeket hajt a neten. Jurányi Zsófia légkörfizikus 14 hónapot volt az Antarktiszon, ott töltötte a korom sötét, 100 kilométer feletti széllel bélelt, -40 fokos hideggel sokkoló telet.

Magyar fizikus telelt át a sokkoló hidegben az Antarktiszon - 24.hu

Van néhány dolog, amiből elmegy a mű, pl. műköröm, műszőrme, művirág, műtét... Azonban a kalandok és kihívások legyenek igaziak!!! Abból nem jó az utánzott, a hasonló és majdnem olyan kategóriájú élmény.

Trambulinban ugrálva a gyermekek azt kiáltják, repülök. De az nem repülés. A valóságshow-k sem valóságosak, mert pont a valóságtól vannak elzárva, vagy úgy instruálva, hogy az manipuláltan eredményezzen előre kijelölt célokat. JurányiZsófia légkörfizikus átélt tizennégy hónapja teljesen valóságos volt. Nem volt rendezői széke a Gondviselőn kívül senkinek, és nem volt egyetlen "úgy tűnik, hogy" epizódja sem.

A hősök köztünk élnek

A pégomas-i városvezetés úgy döntött, a nemsokára átadásra kerülő új iskolát Beltrame-ról nevezik el, hogy „tisztelettel adózzanak egy nemzeti hős előtt, és inspirálják a fiatalságot”.

A szülők ugyanakkor arra kérik az illetékeseket, hogy változtassák meg tervüket, attól félnek ugyanis, hogy a Beltrame nevét viselő intézmény egy esetleges terrormerénylet célpontjává válhat. Elismerik Beltrame hősiességét, ugyanakkor leszögezik: nyugtalanító a döntés, a 10-14 éves gyerekeknek joguk van arra, hogy ne ilyen teherrel a vállukon tanuljanak.

A hős francia csendőrről neveznének el egy új iskolát, a szülők tiltakoznak - mandiner.hu

Franciaország dél-keleti részén, Pegomas városában egy új iskola Arnaud Beltrame-ról kapná a nevét. Ő az a francia csendőr, aki március 23-án, amikor egy terrorista ámokfutása során végül egy szupermarketben ejtett túszokat, példát mutatott arról, mit jelent valaki másért cselekedni. Önként vállalta, hogy helyet cserél az utolsó tússzal. Vállalta, hogy egyedül marad bent a túszejtővel. Vállalta, hogy ő majd rajta tölti ki minden indulatát, gyűlöletét, haragját. Vállalta a sebesülés kockázatát. Sőt, vállalta a legrosszabb lehetőséget is: a halált.

Egyértelmű, hogy hősként viselkedett. Életét adta azért, hogy valaki más életben maradhasson. Éles ellentétben állt cselekedete mindazzal, amit a támadó képviselt, aki célja elérése érdekében - hogy bocsássanak szabadon egy elítélt terroristát -, kész volt elvenni mások életét.

Arnaud Beltrame csendőr húsvét előtt egy héttel halt meg. Többeknek eszébe jutott a hírt hallva mindaz, amit Jézus búcsúbeszédében mondott: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15:13.)

Összefügg a depresszió a természetes életmódtól való eltávolodással?

Az emberi bioritmusnak szerves részét képezi, hogy a napunk egy részében valamilyen rendszeres, munkaszerű tevékenységet végzünk, ahogy azt a természeti népek mindig is tették és teszik… a bioritmusunk annak idején a bioszférával összhangban állítódott be. A vadászó-gyűjtögető ember még napi négy-hat órát dolgozott, rengeteget mozgott, az étrendjében sok volt a zöldség és a gyümölcs, és kevesebb a hús. Fontos depressziós modell a túlterheltség is, ami egyszerre jelenti a hétköznapokban való túlterheltséget és az információs túlterheltséget is.

 Minél nagyobb kényelemben élünk, annál depressziósabbak leszünk? - Közeli Dr. Purebl Györggyel  noklapja

K.R., az űrhajós, a királylány, a tűzoltó...és az indián

K. R., az állítólag tizenkettedik évfolyamos diák, aki stílusa alapján valójában vagy sokkal idősebb, vagy az elmúlt tizenkét esztendőben Romana-regényújságokat olvasott tankönyvek helyett, a Wmn.hu portálon közzétett levelében azt ecseteli, miként törte szét álmait a zord oktatási rendszer. „Úgy indultam, mint mindenki más. Gyémántfényű szemeim csillogtak az izgalomtól, ahogy beléptem az iskola kapuján. Kalandvágyó voltam, és élettel teli. Tervezgettük a többiekkel, hogy kiből mi lesz, ha majd felnő. Űrhajós, királylány, tűzoltó, balett-táncos, autóversenyző… És bár messze még a vége, de szerintetek ki tudott hű maradni gyermekkori álmaihoz? Az űrhajós fiú szobájából idővel eltűntek a csillagképek, a királylány rossz társaságba keveredett, a tűzoltó kondiját folyton cikizte a tesitanár, a balett-táncosnak nem maradt ideje edzésre járni, az autóversenyző önbizalmát pedig teljesen aláásta az a tanár úr, aki azt mondta, hogy a nők nem tudnak vezetni, így bizony ő sem lehet autóversenyző.” Majd így folytatja: „Hova tűnt a gyermeki mosolyunk? Miért nem vagyunk olyan felhőtlenül boldogok, mint korábban? Miért nem tudjuk élvezni a napsütést és a madarak énekét? Miért nem tudjuk hasznosítani az iskolában tanultak többségét a való életben?”

Korompay Csilla : Hasznos ismeretek-magyarhirlap.hu

Minority Riport: Különb vélemény

Ha az Európai Unióban nem tudunk érvényesíthető jogot, igazságosságot és méltányosságot biztosítani ötvenmillió nemzeti kisebbségi léthelyzetben élő európai ember számára, akkor szemfényvesztés és képmutatás mindenféle más kisebbségek jogvédelméről beszélni, akkor nem működik az európai demokrácia.
Kövér László házelnök április 21-én az Országházban – A FUEN sajtóközleménye

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kezdeményezte azt az aláírásgyűjtést, ami a kisebbségi jogok európai szintű (a jelenlegi tagállami szint helyett) szabályozását célozza. Célozná. Szolgálja. Indítványozza.


 

Tehát. Az országgyűlési választások kampányának árnyékában zajlott egy másik kampány is. Aki aláírt, végigizgulhatta a finist, mert az utolsó pillanatig nem lehetett biztosat tudni a végeredményről. Eddig viszonylag kevés ilyen polgári kezdeményezés történt eddig az Unióban. Talán Csáky Pál felvidéki uniós politikus nyilatkozta, hogy eleve úgy találták ki az európai polgári kezdeményezés nevű intézményt, hogy lehetőleg ne nagyon történjen ilyesmi. Ugyanis nemcsak az egymillió aláírás, hanem bizonyos számú tagállamban meghatározott számú aláíró is szükséges ahhoz, hogy egy aláírási kampány témáját az Európai Unió elfogadja:

Hogyan kell politikailag korrekt módon zsidózni?

Szerintük továbbá a magyar kormány rendszeresen az antiszemitizmust élesztgeti kampányaival, mely szerint „egy zsidó bankár” mozgatja a szálakat egy nemzetközi összeesküvésben a magyar keresztény kultúra ellen.

Az aláírók szerint Merkel a hallgatásával antidemokratikus és antiszemita erők szövetségesévé vált. Sürgetik a német kancellárt, hogy ítélje el Orbán szerintük antiszemita retorikáját és a demokratikus intézmények elleni támadásait. Felhozzák, hogy Orbán pártja még mindig a CDU szövetségese az Európai Parlamentben, és ezzel a CDU legitimálja Orbánt.

Az európai zsidókat féltik Orbántól külföldi értelmiségiek - Mandiner

Megdöbbentő levelet írt Merkelnek külföldi értelmiségiek egy csoportja. Szerintük a német kancellár burkolt módon támogatja Orbán Viktor „antiszemita” kampányát. A kampány állítólagos antiszemita töltete abban van, hogy fő csapásvonala Soros György ellen irányul, aki tudvalévőleg egy „zsidó bankár”. A levél írói tehát Soros Györgyöt és a zsidó identitást adottságként automatikusan összekapcsolják, minek következtében az Orbán-féle Soros-kritika a szemükben antiszemitizmusnak tűnik fel. Ez ellen küzdeni kell, mert veszélybe sodorhatja az európai zsidókat is. Csak egy probléma van itt: a levél úgy zsidózik, hogy közben egyetlen árva utalás sincs arra nézve, hogy voltaképpen mi is itt a „zsidó” szónak a tartalma? A „zsidó” szónak itt funkciója van, amellyel lehet zsarolni Merkelt és lehet démonizálni Orbánt. Nem állítom, hogy nincsenek a szélsőjobbon olyanok, akik Sorosban a „zsidót” látják. Ami csak azt támasztja alá, hogy szélsőjobb és szélsőlib egymásra borulhatnak: Sorosban megtalálták az „örök zsidót”.

Oldalak