Két végén a gyertyát

Alig 28 évesen meghalt a svéd Avicii, az utóbbi évek egyik legnépszerűbb, világsztár elektronikus zenei DJ-je. (...) A Variety szerint életformája és túlzott alkoholfogyasztása miatt akut hasnyálmirigy-gyulladása volt, illetve 2014-ben eltávolították az epehólyagját és a vakbelét is.

Meghalt Avicii - mandiner.hu

 

Jó ez a rock n’ roll, csak nem kell annyira komolyan venni – már nem tudom, melyik magyar rock ikontól hallottam ezt a frappáns mondatot, ami eszembe jutott a svéd DJ, Avicii halálhírekor. Talán a reposzt olvasók többsége nem ismerte a nevét, bevallom, én sokat hallgatom a rádióban, néha youtube-on is (jelenleg éppen ezt), de most nem is rövid, ám annál sikeresebb zenei karrierjéről szeretnék írni, hiszen van ennél fontosabb is. 

Bari vagy nem bari?

Az oktatás és a nevelés új útjait keresve rendeztek tudományos konferenciát a Kaposvári Egyetemen csütörtökön. A 11. Képzés és Gyakorlat Nemzetközi Tudományos Konferencia elnevezésű eseményre az ország minden tájáról érkeztek előadók, de a határon túlról is jöttek kutatók, hogy megismerjék és továbbadják a tudományterületük újdonságait.

A konferencia nem kis feladatot tűzött ki maga elé célul. Összehozza a nevelés elméletét és gyakorlatát, hogy mindaz az ismeret, ami az egyetemeken, kutatóhelyeken ötletként megvalósul, az találkozhasson a gyakorlati élet szereplőivel, akik megismerhetik, kipróbálhatják az újszerű megközelítési módokat a mindennapi munkájuk során.

A nevelés új útjait fürkészik a Kaposvári Egyetemen - sonline.hu

Amikor azt mondják valamire, hogy ezer sebből vérzik, arra gondolok, hogy mégis létezik. Ezer sebe ellenére sem múlik ki. Ilyen az oktatás és nevelés. Sőt, ilyen az oktatás és nevelés ü g y e...

Lenni valakinek

A férjem nagyon jól megfogalmazta: azóta úgy érezzük, mintha belekerültünk volna az evangéliumba: eddig hallottunk róla, olvastuk, de nem voltunk a részesei. Zsolt által mi részesei lettünk ennek, élővé vált a hitünk. Mi is meg tudtuk változtatni egy ember életét, pedig ugyanott van, ugyanabban a zárkában, de a lelkében más van. Egy új családra lelt, emberekre, akik gondolnak rá, akik imáikban hordozzák őt. És rálelt Istenre, aki szereti őt.

A BÖRTÖN ABLAKÁBA IS BESÜT A NAP – ÍGY KAP REMÉNYT EGY TÉNYLEGES ÉLETFOGYTIGLANRA ÍTÉLT - 777.blog.hu

Olyan világban élünk, amelyben az a feltűnő, meghökkentő, az átlagostól eltérő, ha a postaládánkban találunk egy olyan levelet, amelyet nem hivatalos szerv küldött. Megdöbbenésünk tovább fokozódhat, ha ráadásul egy kézzel írott levelet találunk.

Jó néhány évvel ezelőtt történt már, hogy engem ilyen meglepetés ért. A távoli Amerikából érkezett a levél, ottani testvérgyülekezetünk lelkésze írta, aki még csak pár hónapja volt új szolgálati helyén és szeretett volna bemutatkozni nekem. Egészen különös érzés volt kezembe venni a levélpapírra írt szöveget. Hogy mit üzent nekem mindez?

Arról beszélt, hogy valakinek fontos volt annyira, hogy felvegye velem a kapcsolatot, hogy nem sajnálta sem az idejét, sem az erejét. Elképzeltem – persze nem biztos, hogy így történt -, ahogyan elment a boltba kiválasztani a papírt és a borítékot, leült íróasztalához, elővette a tollat és írta lendületesen a sorokat, majd a boríték lezárása után még a postahivatalt is útjába ejtette. Még inkább megmelengette azután a szívemet az a gondolat, hogy valakinek én magam voltam fontos, engem tisztelt meg azzal, hogy nem csak úgy rám írt vagy üzenetet küldött.

Kinek az érdeke?

Jól tudjuk a világtörténelemből, hogy a változásoknak mindig volt egy ideológiai máza, amely arra volt hivatott, hogy elfedje a valós okokat. Az üzenet, a kód mindig erkölcsi, a valós indok azonban mindig politikai és gazdasági. Ha a világ bizonyos körei nem kihasználni, hanem megoldani akarnák a problémát, sokkal közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz. Ha ezek a szereplők nem a pénzügyi és/vagy politikai haszonszerzési lehetőséget látnák a migráció jelenségében, sokkal tisztább lehetne a kép. Amint Európa népe megtalálja a választ a legősibb és legfontosabb kérdésre: cui prodest (kinek az érdeke?), abban a pillanatban megtalálhatja a megoldást is. 

A népességrobbanás okairól és következményeiről mandiner

 "aki ma Európában a bevándorlást megoldásnak tartja, az vagy nincs az ENSZ adatainak birtokában, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja azokat. Esetleg teljesen más Európában gondolkodik. Teljesen világos, hogy a korlátlan befogadó filozófia nem a megoldás filozófiája, és a hátterében egészen más gondolatok rejtőznek."


 

Gyermek, gyermek, gyermek..

A legrombolóbb bűnös érzés, amely, nálunk is eluralkodott egész generációkon: a „kicsi vagy kocsi” mentalitás volt. Lényegében ugyanannak a gondolatnak a megnyilvánulása a „létező szocializmus” kies valóságából, ami a huszadik század elején Franciaországban zengett: kevesebb gyermek, jobb anyagi helyzet. Nagy tévedés volt ez, talán a fehér ember legnagyobb tévedése Európában. Száz éve is látszott, hogy nekünk gyermekre, sok gyermekre van szükségünk. Ez az egyetlen „termelésünk”, amibe senki nem szólhat bele. Fantasztikus hivatás: gyermeket nevelni. De nem „lemondással”, épp ellenkezőleg: habzsolva az életet. Mert a nő, ha anya is (de ha bármilyen okból nem is adatott meg, mégis a lelkében ott ez a bűvös kód) biztosan otthonosabban érzi magát a világban, mint egyedül vagy csak velünk. Praktikusabb, realistább, konkrétabb, de ugyanakkor fogékonyabb az igazi érzelmekre, fájdalmakra és örömökre is.

Szerencsés KárolyMelengető fény: gyermek - magyarhirlap.hu

Vér és harc vagy képviselet?

Egyenesen kell beszélni. Mi politikát csinálunk. Harcosok vagyunk, ez nem szégyen. Egy nehéz műfajt űzünk. Ironizálhatnék a konzikkal, hogy mi is eltartott ujjal közlekedünk, csak nem borospohár van a kezünkben: a mi ujjunk azért van eltartva, hogy ne húzzuk meg véletlenül a ravaszt, hogy nehogy véletlenül elsüljön a fegyver.
De ha kell, akkor késlekedés nélkül lövünk.
Mások is ugyanezt teszik, csak ők erről azt hazudják, hogy ez újságírás. Színt kell vallani, ennyire egyszerű.
Ha kell, késlekedés nélkül lövünk – G. Fodor Gábor a Mandinernek

Régóta szeretnénk egy kijelölt gyalogátkelőt a templom és az iskola közé. Egyelőre reggel és délután elég kockázatos az átkelés az úttesten. Ez a 64-es nemzetközi főút.

Vagy egy jó szándékú sofőr, vagy a két jármű közötti pillanatnyi szünet kell ahhoz, hogy átkelhessünk. Jó pár éve egy asztalhoz ültünk a közútkezelő, az önkormányzat, az enyingi rendőrőrs képviselőivel.


Meglepően hosszú és bonyolult eljárási folyamatot vázoltak fel. Nem is gondoltuk, hogy pár párhuzamos csík felfestése ekkora kihívás. Ráadásul nem is olcsó. Amihez nem volt forrása sem az önkormányzatnak sem a közútkezelőnek. Nekünk sem – de nem is hiszem, hogy az ilyesmit az érintett szervezeteknek/intézményeknek kellene finanszírozni.

Keresztyén vagy nem keresztyén?

A Fidesznek a migráció témájával ráadásul ügyesen sikerült rákapcsolódnia a Magyarország „a keresztény Európa pajzsa/védőbástyája” jól ismert toposzára is, amivel eredményesen mozgósított vidéki, vallásosabb, általában alacsonyabb politikai aktivitású társadalmi csoportokat is.

Ebből a választói klaszterből 200 000 új szavazót merített a Fidesz és általuk tudott nyerni listán minden megyében meggyőző fölénnyel, egyúttal be is söpörte három kivétellel a vidéki egyéni választókörzeteket.

A végeredmény ismeretében tehát kijelenthetjük, hogy e narratíva és a kapcsolódó üzenetek úgy mentek át a magyar társadalmon, mint kés a vajon.

Orbán Viktor és a marketing: a kormánypárti kétharmad kommunikációs okai - Marketingszöveg

Megjelent egy igen figyelemreméltó elemzés Berze Mártontól a Marketingszövegen, amelyet a Mandiner is szemléz. A szakember arra kereste a választ, hogy kommunikációs szempontból minek tulajdonítható a kormánypártok elsöprő sikere? A tanulmány számomra legfontosabb megállapítása az, hogy miközben az ellenzéki pártok jóformán csak önmagukról beszéltek, addig Orbán képes volt megszólítani az embereket, s ezzel végig uralta a kommunikációs teret. Az ő narratívája határozta meg a kampány tematikáját. Nem célom az elemzés részletes ismertetése, bárki számára hozzáférhető a teljes szöveg. Viszont Berze tesz egy fontos megállapítást: Orbán üzenete azért is lehetett ennyire sikeres, mert abba beemelte a „Magyarország, a kereszténység védőbástyája” régtől fogva ismert témáját. Berze Mártonnak igaza van. Ez az üzenet tényleg elért nagyon sokakhoz. (Abban viszont szerintem téved, hogy ő is használja a bevett közhelyet, miszerint a „vidék” /értsd: nem Budapest/ a „vallásos” emberek gyűjtőhelye – de ezzel a szállal most nem foglalkozom. Külön téma lehetne, hogy hol vannak a „vallásos” emberek.) Kommunikációs szakemberként csak magával a jelenséggel foglalkozik, ám bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy ma, amikor a keresztyénség állítólag már csak a múlt tovatűnő maradványa, a keresztyénség jelszavával hogyan lehet mégis elérni a magyar társadalom túlnyomó többségét? Ennyi „vallásos” (értsd: keresztyén) ember lenne ma Magyarországon? Ha pedig a többség „nem vallásos”, miért nem tiltakoztak a keresztyén hátterű narratíva ellen? Nincs itt ellentmondás? Hogyan lehet keresztyén töltetű tematikával uralni egy állítólag már nem keresztyén ország kommunikációs terét?

A valóság, mint gyorsvonat

Akárhogy csűrik-csavarják az ellenzéki lapok, a Fidesz nem csak a vidékiek és szegények körében a legnépszerűbb. Hanem Budapest egészében, a gazdag városokban, az értelmiségiek kertvárosaiban, a nyugati határszélen, a főváros körüli agglomerációban és a 12. kerületben is. És a nők és – meglepetés – a fiatalok körében is a Fidesz a legnépszerűbb.

Nem az ország hülye, hanem a vidékiző balliberálisok - mandiner.hu

 

Lassan egy hete vége az országgyűlési választásoknak, de még mindig elképedve figyelem azt az óvodás szintű viselkedést, amit az ellenzéki véleményformálóknak kikiáltott megmondó emberek, politológusok, újságírók és bloggerek, mikroszkóppal sem látható, teljesen jelentéktelen és hangsúlytalan politikusok az április 8-i eredmények láttán előadnak – tisztelet persze a kevés kivételnek.

Mutatóujj

Értelmetlen és kicsinyes bosszú volt a Jobbik részéről, hogy megpróbálta "visszahívni" Morvai Krisztinát az Európai Parlamentből. Az EP-képviselőknek ugyanis úgynevezett szabad mandátumuk van, maguk dönthetnek arról, hogy ki kívánják-e tölteni ciklusukat. Morvai kijelentette: 2019 júliusáig tisztségében marad. Mindez pozitív hazánk szempontjából, hiszen a képviselőnő - a Jobbikkal ellentétben - következetes bevándorlás-ellenes állásponttal rendelkezik, kiáll a kvótákkal szemben.

ÉRTELMETLEN JOBBIKOS BOSSZÚ MORVAI "VISSZAHÍVÁSA" - figyelo.hu

A bűneset leírásában van egy jelenet, amikor az Úr Isten számonkérésére (-Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?) a magát kellemetlenül érző emberpár kifogásokat keres. Szinte látom magam előtt a mutatóujjakat: először Ádámé mutat Évára (-Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról...), aztán Éváé a kígyóra (-A kígyó szedett rá...). A felelősségvállalás teljes hiánya azonban nem eredményezi a büntetés elmaradását. Ennyit az 1Móz 3-ról, hiszen vannak nekünk is mutatóujjaink.

Hogyan mondjam el?

Mi mindannyian kaptunk egy üzenetet, valami fontos hírt, és most már az a kérdés, hogy ezzel mit tudunk kezdeni. Az üzenet átadása a mai kommunikáció fő kérdése. Hogyan lehet úgy megfogalmazni azt, amit el akarunk mondani, hogy a másik ember tényleg meg is értse? Most egy kommunikációs szakembert hallhatunk, akitől azt kérdeztem, vajon hogyan kellene az egyháznak kommunikálnia üzenetét? Tóth Tamás Gábort, a Piliscsabai Református Egyházközség gondnokát hallhatják.

Református Félóra - tebennedbiztunk.hu

Lelkészként a vasárnapi igehirdetésekre és más alkalmakra való készülésem közben is ott forog gondolataim között a kérdés: hogyan mondjam el? Az üzenetet, ami megszólított engem, miközben az igére figyeltem és amiről hiszem, hogy azokat is szeretné megszólítani, akikhez beszélek. De hogyan mondjam el? Úgy, hogy értsék, hogy elérje őket, hogy átéljék azt a csodát: itt most rólam van szó, nekem fontos az, amiről hallok, megszólított emberré váltam.

Miközben számtalan lelkész keresi a választ erre a kérdésre, jól esik arról hallani, hogy vannak olyan nem lelkészek, akik próbálnak segítséget nyújtani abban a tépelődésben és vívódásban, ami a prédikációra való készülődés kihagyhatatlan része. Milyen jó, hogy vannak, lehetnek olyan gyülekezeti tagok, szolgáló társak, akik azokkal a meglátásokkal, tapasztalatokkal, élményekkel, amelyekkel rendelkeznek világi hivatásuk gyakorlása okán, arra késztetnek bennünket, hogy merjünk másként szólni, mint amihez hozzászoktunk és ami bevett gyakorlatunk, legyen bátorságunk új módszereket, ötleteket kipróbálni.

A Kossuth Rádió Református Félóra című műsorában hangzott el egy beszélgetés Tóth Tamás Gáborral, aki elsősorban kommunikációs szakember és nem másodsorban a Piliscsabai Református Egyházközség gondnoka. Hogy miért olyan fontos úgy szólni, hogy az eljusson mindazokhoz, akik tagjai az aktuális gyülekezetnek? Mert vannak olyan alkalmak minden gyülekezetben, ahol nemcsak a szokásos, minden vasárnap rendszeresen templomba járó tagok vannak jelen, hanem olyanok is, akik valami miatt – akár keresztelés, akár temetés után -, de eljöttek és jelen vannak. Az ő esetükben a legnagyobb kérdés, hogy eljönnek-e még egyszer? Kapnak-e olyasmit, ami miatt vágyakozni fognak újból?

Oldalak