A választások után

...a történelmet nem lehet megállítani...

Schäuble: El kell fogadnunk, hogy egyre több a muszlim - hirado.hu

A választások után, utólag természetesen mindenki okos lesz, s elmondja majd, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt. A tét valóban nagy, mondhatni, ahogyan mondják is: sorsdöntő. Amit az is mutat, hogy a mai választásokat soha nem látott nemzetközi figyelem is kíséri. Ellentmondásos módon, mintha nem pusztán arról lenne szó, hogy milyen kormánya lesz Magyarországnak a következő négy évben (kit érdekel ez a kicsi, és geopolitikai súlyában nem túl jelentős ország?), hanem a küzdelem európai szintű szimbolikus jelentést is kapott. A küzdelem természetesen Európa jövőbeni kulturális identitásáról szól, s mintha az lenne a honi választások jelentősége, hogy a két, leegyszerűsítően konzervatív és liberális világkép küzdelméből melyik kerül ki győztesen. Jelen pillanatban mindenki lélegzetvisszafojtva várja az eredményt. A tét valóban nagy, ám van, ami az eredménytől függetlenül előre megjósolható: választások ide vagy oda, a társadalmat nem lehet lecserélni. Nos, az a helyzet, hogy a liberális európai elit s vele együtt a hazai ellenzék is szembemegy az emberek döntő többségének mentalitásával,vagy hívhatjuk akár népléleknek is.  Lehet ugyan azt mondani, hogy a kormánypártok a népvándorláshoz való viszonyt tették a kampány szinte egyedüli témájává, de az már nem véletlen, hogy ez széleskörű fogadtatásra talált, s nem sikerült ezt a tematikát hatástalanítani.  A nemzetközi figyelem pontosan arra vonatkozik, hogy megmarad-e az európai liberális hegemónia, avagy Magyarország új modellt állít.  Nem mintha Magyarország olyan „erős” lenne, hogy egymagában felülírhatja az uralkodó liberális doktrínát, hanem azért, mert társadalmi szinten érzékelhetővé teszi egy olyan világkép jelenlétét, amely igenis szembehelyezkedik a brüsszeli ideologikus diktátummal, s amely világkép igenis jelen van a nyugati társadalmak mélyrétegeiben is, még ha el is van nyomva. No, ezért ez a nagy izgalom, s nemzetközi figyelem. De mi lenne akkor, ha történetesen az ellenzék győzne?

Holnap ilyenkor

Holnap ilyenkor már javában szavazunk, illene hát egy közéleti blogon, amilyen a reposzt, erről a roppant fontos közéleti eseményről írni. Persze, tudom, hogy a kampány hatodik sebességben száguld, politikai hirdetések, kampányzárók, kiállások és elhatárolódások, telefonos „megkeresések” és botrányok, lejáratások követik egymást, sokunknak (mindenkinek?) már agyára is megy ez az egész. Én most is ugyanúgy várom a végét, mint minden alkalommal, egyfelől kíváncsi vagyok, másfelől tényleg megcsömörlöttem mindattól, amit közélet címen az elmúlt időszakban bemutattak nekünk. 

Mégis, mindezekkel együtt sajnos nem tehetünk úgy, hogy elzárkózunk a világ és a történelem elől, hiszen az életünket nem egy amerikai filmben, hanem a valóságban éljük, Európában, Magyarországon, ott és úgy, ahogyan a Jóisten megadta, ahogyan a tehetségünk, a szorgalmunk és a lehetőségeink révén alkalmunk van rá. Bizony, mindnyájunknak fontos, hogy biztonságban élünk-e az országban, hogy elengedhetem-e este a gyermekeimet, hogy milyen az egészségügy és az oktatás, hogy mennyit vonnak le a jövedelmünkből adók formájában és mennyit kapunk esetleg vissza abból. Fontos, mindnyájunkat érintő kérdés, hogy az adóforintjainkat mire költik, hogy támogatják-e a „nagy közösből” a gyermekvállalást, a sportot vagy a művészeteket, a nyugdíjasokat megbecsülik-e, mint ahogyan az is mindnyájunknak érdemi kérdése, milyen értékeket és elveket tart fontosnak egy megválasztott kormány. 

Pál Feri befejezi a "keddeket"


A keddeket abba fogom hagyni
– jelentette be Pál Ferenc kedden a SZIE Budai Campusán, ahol ebben a tanévben tartja a szokásos kedd esti, szűk másfél órás előadásait. Az országos ismertségű római katolikus pap és mentálhigiénés szakember 2018 decemberével vet véget hosszú sorozatának, írja az Mno.hu.

Pál Ferenc: Egyszerűen nem tudom már jól csinálni, ezért befejezem - index.hu
 

Régóta hallgatom Pál Ferit. Több könyve is ott van a könyvespolcomon. Sokat tanultam tőle. Mostani kijelentése is tanít.


Előre bocsátom, elfogult vagyok. Évekkel ezelőtt a SOTE Mentálhigiénés Intézetében tanultam lelkigondozást. Egyik tanárom Pál Feri volt. Először furcsán néztem rá. Ki ez a langaléta, mosolygós, össze-vissza hadonászó figura? Aztán mikor komolyan elgondolkodtam a szavain, amikor kiscsoportban egy-egy jól elhelyezett mondatot mondott, finoman megvilágított valamit, akkor értettem meg, milyen sok tudás, önismeret, önfejlesztés, mély hit és mérhetetlen lelki szabadság (ami az Istennel való kapcsolatból fakad) van Feriben. Ekkor kezdtem el az előadásait is hallgatni.

Ilyenek lennénk?

Elmesélem, milyen élményem volt egy ízben a templomban, református istentiszteleten. Szeretek amúgy református istentiszteletre járni; mondják, hogy régiek az énekek, nyikorognak a padok, öregségszaga van az egésznek, de ez nem mindig igaz, és amikor de, akkor szeretem a régi énekeket, a nyikorgó padokat és az öregségszagot. És szeretem hallgatni Isten Igéjét, ha szépen magyarázzák.

Balavány: Melyik pártnak kampányolna Jézus? - hvg.hu

 

Kíváncsi lennék arra – bár a cikket olvasva azért van némi fogalmam arról -, hogy Balavány György hogyan válaszolna a címben feltett kérdésre. Melyik pártnak kampányolna Jézus? Egyértelmű, hogy nem annak, amelyiknek Balavány úr szerint a református lelkészek kampányolnak. Mert mi, ugye kampányolunk. Ráadásul a prédikációinkban.

Legalábbis ezt a következtetést vonta le a szerző két istentisztelet után. Elment egy ízben templomba, református istentiszteletre, amelyre amúgy szeret járni. Minden rendben is volt a prédikációval egészen addig a pontig, amíg a lelkész el nem jutott az applikációig, vagyis az ige üzenetét szemléltette úgy, hogy közben szem előtt tartotta: kikhez és milyen pillanatban szól. Dániel és barátai történetén keresztül, akik nem hajtottak fejet a hatalmas bálványszobor előtt, beszélt korunk hatalmasságairól, bálványairól és az előttük való arcra esés kísértéséről. Balavány úrnak azonban nem esett jól, hogy a lelkész – szerinte – nemcsak szépen magyarázta az igét, ami miatt ő a templomba jött, hanem aktualizált, ezen keresztül pedig szembesített, kérdéseket vetett fel, gondolatokat indított el. Vagyis a hallgatóságot éppen abból a kényelmes állapotából próbálta kimozdítani, amelybe az sokszor belesüpped az igehirdetés során. Hát nem kényelmes és egyszerű ülni és hallgatni a szép szavakat, amelyek simogatják a lelkünket? Csak közben azt érezzük, mintha nem is lenne közöm ahhoz, amiről beszélnek.

Ki felelős?

Minden embernek saját belső médiahatósága van: egyedi, hogy kinél mennyi zavaró információt engednek be a tudatba. Aki képes arra, hogy elviseljen egymásnak ellentmondó, vagy kellemetlen tudattartalmakat, aki tudatosan törekszik a világ objektív megismerésére, annak többet engednek be, aki sérülékenyebb, annak kevesebbet. De azért elég hasonló elveken működnek az egyes emberek elmebeli korlátai. Ezeket a korlátokat, a belső cenzúrát hívjuk kognitív torzításoknak. Minden torzítás úgy működik, hogy a kívülről érkező információk befogadását olyan módon szűri, illetve úgy változtatja meg az információt, hogy az egyénnek ne okozzon érzelmi válságot, ne kelljen megkérdőjeleznie addig hitrendszerét, vagy ne terhelje túl az agyát feldolgozhatatlan mennyiségű információval. 

 ÍGY CSAPJUK BE MAGUNKAT: A SEMMELWEIS-REFLEXTŐL A GOOGLE-HATÁSIG divany

Tlipszisz

Még intenzívebben imádkozunk a vezetőinkért, a népünkért, Krisztus ügyéért és azért, hogy legyen meg az Isten akarata – jelentette ki a lapunknak adott interjúban a húsvéti előkészületekkel kapcsolatban a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Steinbach József a böjttel egybeeső választási kampányt feszültségekkel teli eseménysorozatnak nevezte, amely „szülési fájdalmakkal” jár. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy „egészséges gyermek születhet a világra”. A püspök a húsvéttal kapcsolatban elmondta: Krisztus megváltó halálával a földi életet az öröklét tágasságába helyezte.

AZ ÚR NEM ENGEDI ELVESZNI EURÓPÁT - magyaridok.hu

Mindig örömmel tölt el, amikor egyházi emberek, főként vezetők világi fórumokon, szabadon elmondhatják véleményüket egyházról és világról, múltról és jövőről, ünnepek öröméről és hétköznapok küzdelmeiről. Amikor lehetőséget kapnak a bizonyságtételre. Steinbach püspök úr ezt megkapta, s jó volt olvasni a vele készített interjúban, hogy tudott kényes témákról – politika, választás, migráció – is úgy beszélni, hogy abból kicsendüljön az egyházra bízott örömhír...

 

 

Krisztus feltámadt!

1 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. 2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, 3 és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?

Márk evangéliuma 16. fejezet 1-3. versei

Egészen megrendítő a márki leírás realizmusa. Két évezred ide, vagy oda, a feltámadás ebben a történetben látott következménye teljesen mai. Mária, Jézus anyja, magdalai Mária és Salómé, akik a hét első napján mennek a sírhoz, aztán azok, akiknek a magdalai megviszi a hírt és azok, akiknek az a bizonyos két, vidékre (talán éppen Emmausba) tartó tanítvány viszi a hírt, a mi világunk szereplői. A mi társadalmunk, a mi népünk, a mi Európánk. Az elnehezült szívű asszonyok tanakodnak, aztán odaérnek a sírhoz:

A Húsvét mint világnézeti provokáció

Napjaink kultúrharcában, s főképp pedig a migráció okozta kihívásban a központi kérdés gyakran leszűkül arra a témára, hogy vajon a keresztyén Európa megengedheti-e magának azt, hogy lemondjon közösségi hagyományairól, ünnepeiről, szimbólumokban is kifejeződő kulturális identitásáról? Mindarról, amit ugyan nagyon nehéz megragadni, de amit mégiscsak a keresztyén jelzővel lehet leginkább kifejezni. Szóval arról a szellemi-kulturális térről, amelyben élünk, amelyben otthon vagyunk, s amely, ha akarjuk, ha nem, a mi örökségünk, ide értve még a felvilágosodás ellentmondásos jelenségét is. Európában ma két érvelés látszik kikristályosodni. Az egyik szerint az, amit összefoglalóan keresztyén kulturális hagyománynak hívunk, immár elveszítette jelentőségét, s ezért egy új, „idegen” kultúra megjelenése Európában semmiféle problémát nem okoz. A másik szerint a keresztyén kultúra felszámolása és eltűnése az öngyilkossággal egyenlő. Ezért kell ragaszkodni ünnepeinkhez, szokásainkhoz, s mindahhoz, ami a keresztyénség kulturális folytonosságát kifejezi. Ám mindkét nézőpontban a keresztyénség úgy jelenik meg mint hagyomány, s a kérdés az, hogy a modernitásban mit kezdjünk vele? Az egyik szerint ragaszkodni kell hozzá, a másik szerint nem lényeges. Na de ki foglalkozik magával a keresztyén üzenettel, amely épp Húsvét történetében ölt testet?

Mégis

Európa enervált, belefáradt a létezésbe, a kereszténység folyamatos megkérdőjelezésével pedig szép lassan elvesztette alapító mítoszát. Európa kiábrándult, cinikus lett, és csak bulizik, másnak nem látja értelmét – fogalmaz a brit szerző.

Orbán, Soros és Európa furcsa halála: Douglas Murray könyvéről - mandiner.hu

Húsvét ünnepén arra buzdítjuk minden kedves testvérünket, hogy tántoríthatatlanul tegyünk ma is bizonyságot keresztyén hitünkről, az egyetlen igazságról. Arról a Jézus Krisztusról, akinek a feltámadása jövőnk záloga, reménységünk szilárd és megváltozhatatlan alapja az idők végezetéig. Ámen.

Húsvéti reménységünk – refdunantul.hu

 

Ha valaki a kezébe veszi Douglas Murray könyvét, alighanem helytállónak találja a könyv címét. Valóban, itt zajlik a szemünk előtt Európa furcsa, megmagyarázhatatlan halála, félelemmel és megfélemlítéssel, tudatlansággal és gyengeséggel. Milyen most Európa, pontosabban a Nyugat, ami nekünk, kelet-közép európaiaknak mindig is a viszonyítási pont, a jólét és biztonság, a megkérdőjelezhetetlen igazság, a vágyott állapot hazája volt? De milyenek vagyunk mi, "keletiek"?

Európa fehér zászlaja

Már nem valahol messze, hanem itt a szomszédban üldözik a keresztényeket. A püspök szerint drámai a helyzet, Európát pedig elsősorban azok az európaiak fenyegetik, akiknek keresztény gyökereik vannak, de megtagadták Istent és Krisztust. A keresztény embernek nem jelent dilemmát a választás – magyarázza, de az már sokkal inkább, hogyan kezelje azokat az embereket, vagy „filantrópokat”, akik anyagi érdekből, vagy pusztán csak tévedésből olyan eszmékért küzdenek, amely egyértelműen veszélyesek Magyarországra és az európai, keresztény közösségre is.

Kiss-Rigó: Most ölik meg Európát, és bennünket, keresztényeket is! - szegedma.hu

Nagypéntek van. Kitettük a fekete zászlót a parókiára. Nem lobog, csak lengedezik, mert szelíd szellő fúj. Lesznek, akik elgondolkodnak azon, hogy ki halt meg a faluban... Mint ahogy a szabadnapot sem mindenki tölti az ünnepnap tartalma szerint. Ilyen világban élünk. Először a viselet, majd az ünneplő ruha, végül az ünnepek jelentése is eltűnt tömegek életéből. Van helyette négy napos wellness köntösben. 

Oldalak