Áthidalható-e az ideológiai szakadék?

„Amerikát mindig is a pártos identitások jellemezték. Most azonban a pártos identitások egyre inkább egybeesnek az ideológiai és a társadalmi identitásokkal. Politológusok szerint ez veszélyes, hiszen gyengíti a kompromisszumra való képességünket” – írja Emily Badger és Quoctrung Bui a New York Timesban.

Tanmese az ideológiai szakadékról - Metazin

A Metazin szemléz egy, a New York Times-ban megjelent anyagot, amelyben két politológus,  Emily Badger és Quoctrung Bui amiatt aggódik, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az amerikai társadalom ideológiai megosztottsága. Mondhatnánk, Amerika messze van, csakhogy nem nehéz ebben a megosztottságban Európára is ismernünk. Ami azt jelzi, hogy a nyugati világban, még ha Amerika sok tekintetben alapvetően más is, mégis csak hasonló szellemi folyamatok játszódnak le, vagy éppen ugyanazzal a szellemi folyamattal van dolgunk. Badger és Bui a két nagy amerikai párt mentén kialakult, egyre mélyülő ideológiai szakadékról beszél, anélkül azonban, hogy megfogalmaznák ezen ideológiák konkrét tartalmát. Az a tételük, hogy a megosztottság mögött a „pártizmus” eluralkodása áll, vagyis egy olyan attitűd, hogy a választók a világnézeti identitásukat egyre inkább a politikai identitásukhoz igazítják. Ezt pedig a politika ki is használja, ami viszont önmagukba záródó „véleménygettók” kialakulásához vezet. Ennek az a következménye, hogy egyre áthidalhatatlanabbá válik az ideológiai hasadék. Felteszik a kérdést, hogy vajon ezen hogy lehetne segíteni? Mint a szemlében olvasható, általános az a vélemény, hogy a „véleménygettókból” ki kellene törni. Ám ugyancsak a Metazin-szemle utal Ezra Klein-nek a Fox magazinban megjelent beszámolójára, mely szerint egy szociológusok által végzett kísérlet azt mutatta ki, hogy a másik „véleménygettó” nézeteinek a megismerése csak tovább mélyítette a szakadékot.

Amikor a kineziológus gyógyítja a kutyát – karácsonykor

Idén a Városliget is ünnepi fénybe öltözik és december 1-től az újévig kézműves vásárral, gasztronómiai különlegességekkel és ingyenes családi programokkal várja a látogatókat a Vajdahunyadvárhoz. A karácsonyi ízek utcáján visszatérnek gyermekkorunk ízei, és újra olyan bejglit kóstolhatunk, melyet csak a dédi tudott sütni. Míg a fröccsről forraltborra váltunk a kicsik is elmerülhetnek az ünnepi forgatagban, népi játszóház, karácsonyi felfedezőösvény és meseudvar várja az apró népet. Barangolhatunk a Liget karácsonyfa erdejében, és a levegőből, egy hőlégballonról is megcsodálhatjuk az adventi fényeket.

Idén fehér lesz a karácsony – blikk.hu

 Reggeli rohanás az iskolába, ülünk az autóban, hallgatjuk a rádiót. Én a Kossuthot választanám, gyerek szól, apa, csak ezt ne. Jó, megadom magam, én is unom már a migránsinvázióról szóló újabb híradást. Jöjjön a Petőfi, az évekkel ezelőtt kiebrudalt Buda Marci helyett Harsányi Levente és két társa, karácsonyról beszélgetnek, pontosabban arról, mitől lesz valakinek karácsonyi hangulata. Sorakoznak a jobbnál jobb ötletek, első helyen a karácsonyi filmek állnak, a „Reszkessetek betörők”, az „Igazából szerelem”, én pedig pont itt kapcsolom ki a rádiót - inkább beszélgessünk. Mi az, ami a karácsonyt karácsonnyá teheti? Nos, éppen erre a kérdésre kellene válaszolnunk így advent idején. Csak legtöbbször ott keressük a választ, ahol mindenki más, nem pedig ott, ahol kellene. 

"A kő marad"

Egy kérdés: Mi történne akkor, ha (...) december 6-án (Bukarest elfoglalásának 102. évfordulóján) a dákoromán kontinuitás elméletének „jeles képviselőit” (Ion Budai-Deleanu, Petru Maior, Samuil Micu Klein, Gheorghe Sincai) ábrázoló köztéri szobroknál kifeszítenénk egy magyar zászlót?

Román zászló lobogott a Kékestetőn december elsején - 888.hu

Lassan egy hét telt el a vlachok nagy napja óta, s ha lenyelni még nem is tudtunk minden oláh "ünnepi" falatot, azért már nem annyira rágós. Persze száz évet ünnepelgető ovis államon egy ezer éves államiságot maga mögött tudó népnek nem is kell fennakadnia, csakhogy a románok öröme javarészt a mi megfosztottságunkról szól. Szól a Hargita magyar levegőjéről, Kolozsvár magyarok által lerakott csatornafedőiről, és hosszasan sorolhatnánk az eszményi és kézzel fogható magyar / székely múlt tételeit. Csakhogy a valóság száz éve más. A Hargita madarai értik a románt, és Kolozsváron alig értik a magyart...

Árvácska

Lakhatatlanná vált egy tűzeset miatt a Dunántúli Református Egyházkerület Árvácska Anya- és Csecsemőotthonának egyik szárnya a Somogy megyei Nágocson. Az egyházkerület vezetése azt kéri, mindenki hordozza imádságban a lakókat és gyűjtést is indítottak, hogy minél előbb újra biztonságos otthona lehessen az édesanyáknak és kisgyermekeiknek.

Az ünnep nem marad el – tűzeset miatt sem - refdunantul.hu

Nézem a képeket, amelyek Nágocson készültek a tűzeset után. November 30-án ugyanis – ahogyan arról biztosan sokan értesültek már –, leégett a Dunántúli Református Egyházkerület Árvácska Anya- és Csecsemőotthona.

Az egyik képen egy elárvult kismackót látok. Valamelyik kisgyermek tarthatta a kezében, amíg lehetősége volt rá. Vagy talán az álmát őrizte éjszakánként. Sok mindenről mesélhetne ez a mackó. Elmondhatná, mi mindennek volt szemtanúja. Hányszor látott félelmet és könnyeket kis gazdája szemében. Hányszor érzett bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot.

Volt egyszer egy ember

A világon első ízben születtek olyan babák, akiknek a génjeit módosították, hogy ne fertőzhesse meg őket a HIV-vírus – közölte Ho Csian-kuj kínai kutató vasárnap egy YouTube-videóban. A bejelentés világszerte felháborodást keltett a tudományos közösségben ... A felvétel szerint a két kínai ikerlány, akiket Lulunak és Nanának nevezett a kutató, „sírva jött a világra néhány hete, egészségesen, mint más babák”.A sencseni tudós állítása szerint a megtermékenyített petesejteken génszerkesztést hajtott végre CRISPR/Cas9 elnevezésű „molekuláris olló” segítségével, hogy megelőzze a jövőbeli HIV-vírusfertőzést.

Génmódosított babák születtek, kitört a botrány mandiner.

Mire jó / nem jó a Merkel-legó?

Furcsa advent elé néz Nyugat-Európa. Semmilyen ünnepi hangulat nem lengheti be az Úr eljövetele előtti időszakot, mert egészen másfajta várakozások követelik ki a közfigyelmet.
Mindenki várja, helyesebben retteg attól, nyugodt körülmények között tud-e ellátogatni az adventi vásárokra, kerülje-e a nagy tömeget, nem kell-e készülnie valamilyen gonosz terrortámadásra. Hatalmas betonelemek, a német népnyelv által Merkel-legóknak nevezett építmények között zajlanak a programok.

ADVENT KŐKOCKÁKKAL - magyaridok.hu

A múlt héten, az egyik áruház játékosztályán a következő, két, legókat nézegető apuka közötti kis beszélgetés-foszlány ütötte meg a fülemet: „Te, ebben csak ennyi van? Ez csak ennyi, b...meg...?” Mire a másik: „Nem tetszik? Akkor vegyél Merkel-legót, az kicsit nagyobb...!” Merkel-legó... Amíg a következő üzletbe értem, gyorsan végigfuttattam magamban ezen speciális betonkockáknak inkább szimbolikus értelemben vett, semmint gyakorlati jellegű felhasználási lehetőségeit. Szóval, mire is jó ill. nem jó a Merkel-legó...? Kezdjük az utóbbival!

 

December elseje

Traian Vuia írta: „20–30 év után arra fogunk ébredni, hogy elbalkánosodunk, miután azt a szép álmot dédelgettük, hogy mi fogjuk majd balkántalanítani Kárpátokon túli testvéreinket”. Betartottak bármit is a Bukarest alatt egyesült tartományoknak tett ígéretekből? Szó sincs róla: a „puszit az orrára, és edd el mindenét” volt az igazi himnusz, amit apró betűkkel írtak, akár a bankok.
Aztán jött a háború, majd a kommunizmus, és a párizsi szelet volt a pótzászlónk, a csirkefarhát pedig a gerincünk.
Eljött 1989 decembere is – és 30 évnyi szabadság után olyan zűrzavarban találtuk magunkat, amire nem volt még példa.
Mi van ma? Semmirekellők, bukott diákok, üresfejűek által vezetett ország.”

Sabin Gherman: 1918-ban nem ebben egyeztünk meg (Háromszék, 2018. szeptember 22.)

Vendéghét

Tisztelt Olvasóink!
A Reposzt hetedik születésnapját ünnepelhetjük. Az ünnepléshez vendégeket hívtunk, akiktől egy-egy ajándék írást remélünk a december 10-16. közötti vendég-héten. Köszönjük vendégeinknek, hogy vállalták az írás nemes szolgálatát, és írásaikkal gazdagítják blogunkat!
Felkért vendég-szerzőink a megjelenés sorrendjében a következők: Boza Kristóf sáregresi lelkipásztor (december 10. hétfő); Sugár Tamás nagyigmándi lelkipásztor (december 11. kedd); Csányi Ágnes kiskunhalasi pedagógus-főszerkesztő (december 12. szerda); Fodorné Ráskó Éva somogyi egyházmegyei lelkész (december 13. csütörtök); Kuti József kecskeméti lelkipásztor (december 14. péntek);  Pallagi Andrea református lelkipásztor (december 16. szombat); Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök (december 16. vasárnap).
Szerzőként nem dolgunk értékelni blogunkat a 7. évfordulón, ezt úgyis megteszik az olvasók, akiknek köszönhetően a Reposzt önálló és számontartott felületté vált, s egy egészen sajátos helyet tölt be a magyar református, sőt országos közéleti nyilvánosságban. Számunkra különös jelentőséggel bír az is, hogy ez a blog Dunántúlon indulhatott el, ám vendég-írók másik egyházkerületből is érkeznek.

Érdektelen papok?

De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki...

“Fáradt érdektelenségbe süppedt a kereszténység” – interjú Márkus Tamás református lelkésszel - 777

Érdekes és fontos interjú jelent meg Márkus Tamással a 777-en. Reposztos kollégám, Németh Tamás reflektált is rá. Viszont én nem szeretnék szó nélkül elmenni egy, az interjúban elhangzott nagyon erős mondat mellett, amely nem véletlenül lett az interjú címadó mondata is. Eszerint: „De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes.” Ez a mondat ugyan nem mondja ki, hogy az érdektelenség kikre is vonatkozik, de azért a szövegkörnyezetből eléggé egyértelmű, hogy Márkus Tamás elsősorban a papokra gondol. Itt a teljes passzus. A kérdező: Martí Zoltán.

„Ezek nagyon fontos különbségek, amelyekről tudnunk kell. Ugyanakkor gyakran egyes keresztények aggasztó hangnemben bélyegzik meg egymást, ez pedig kifelé egyáltalán nem egy vonzó egyház képét mutatja.

Őszintén szólva én ezt nem nagyon tapasztalom, sokkal inkább azt, hogy teljes az érdektelenség.
Sokszor két szomszédos településen szolgáló lelkész sem tud egymásról – felekezettől függetlenül -, nemhogy azt, hogy a katolikus pap mit mond.
Én örülnék a legjobban, ha beszélgetnének egymással, mert akkor lenne egy belső diskurzus, ami azt jelenti, hogy van érdeklődés. De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes. Ugyanakkor, ahogy korábban is említettem, most kezd egy generáció megjelenni, aki ezen talán változtatni tud majd.”


Noha érteni vélem Márkus Tamást, véleményem szerint ez csak a felszín. Mélyebbre kell menni, ugyanis azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a papi társadalom egy jelentős része olyan tüneteket produkál, amelyek – elfogadom – akár érdektelenségként is értelmezhetők?

Inkább énekelj!

„Hiányoljuk a múltat. Ők a jövőről álmodnak. Tovább kell őket löknünk a jövőbe, de az utat a végén mindig ők választják meg” – hangzik el a CELINUNUNU márka reklámfilmjében, amelyben Celine Dion egy kórház újszülött osztályára szökik be, hogy lecserélhesse a babák gender-sztereotípiákat megerősítő ruháit. Az énekesnő reklámban bemutatott, új ruhakollekciójával szeretne elhatárolódni a nemi sztereotípiáktól, így nemsemleges színű és mintázatú ruhákat tervezett a kisbabáknak.

Gendersemleges babaruhákat tervezett Céline Dion - mandiner.hu

 

Komolyan mondom, én már tényleg nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Végül is, nevethetnék nyugodtan azokon a szerencsétleneken, akikhez láthatóan Celine Dion is tartozik, amiért ráérnek a nemi sztereotípiák felszámolásával foglalkozni. Tudniillik, a világegyetem legeslegnagyobb problémája, az emberiséget égető gond és nyavalya nem más, mit a nemi sztereotípiák léte. Teccik érteni?!

Én sajnos nem értem. 

Oldalak