Áldjad lelkem az Urat

A világban sokszor nem kell tanítani az imádatot. Szívből jön, de egyáltalán nem Istenre irányul.
A világban pénzt is áldozunk a hamis bálványaink javára, a gyülekezeteinket viszont alig-alig támogatjuk. Az egyházi közösségeinkben megszokásból énekelünk, és nem igazán vagyunk kreatívak. Emiatt egyre szegényesebb, savanyúbb és élettelenebb lesz, aminek éppen az életet kellene tükröznie. Ha ez sokáig így marad, a közösségeinket elsöpri a világ. Az istentiszteleteinken nem jó a túlfegyelmezett, „jó kisfiús” magatartásunk, a kényszerű, illemből magunkra erőltetett csendünk.

A dicsőítés egy tucatnyi módja a Bibliában – vasarnap.hu

A Vasárnap blog oldalán jelent meg egy írás, amely a dicsőítés bibliai példáira hívja fel az olvasók figyelmét. Prazsák László, a szerző, arra utal, hogy nagyon ellaposodott Isten dicsőítése az istentiszteleteken/miséken/igei alkalmakon. A világban pedig sok olyan példa van, amely híven mutatja az emberek hogyan tudnak bálványozni, imádni egy focicsapatot vagy egy együttest, amíg a keresztények csak úgy takaréklángon dicsérik Istent. 

Életigenlők

Így is kezdődhet egy élet, ahogy az enyém: holtan, kézfej és lábak nélkül. Mégis itt vagyok. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, talán sokan már akkor sejtették, amit a modern pszichológia is leír: „a szülés életünket hosszú távon meghatározó esemény; történetét, történéseit egész életünkön át hordozzuk”. Édesanyám szerint mindig is tudtam, más vagyok. Az első születésnapom előtt, amikor még csak gügyögtem, esténként A rút kiskacsát kellett felolvasnia nekem. Nem azért, mert mami mindig ezt akarta, hanem miután egyszer elmesélte, már én kértem. Próbálkozott mással is, de aztán rendre odaböktem a kacsás mesére. Valahol belül tudnom kellett, hogy más vagyok, annak ellenére, hogy felnőtt értelmezés szerint még tudatomnál sem lehettem. Aztán a legelső pillanattól, hogy valóban tudatomra ébredtem, elfogadtam magam.

„Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” - 24.hu

Néhány évvel ezelőtt az On The Spot című dokumentumfilm-sorozat a születés témájával foglalkozott. Az aktuális részek előtt ismert emberek mondták el saját születésük történetét: Így születtem címmel. Beszéltek megrázó, felkavaró pillanatokról, nem várt akadályokról, melyekkel már ott és akkor szembe kellett nézniük.

Illés Fanni világbajnok paraúszó is születése történetét mondja el. „Holtan, kézfej és lábak nélkül születtem, mégis itt vagyok” – ezzel a néhány szóval foglalja össze mindazt, amit világra érkezésének körülményeiről tudni lehet. Az olvasó pedig össze van zavarodva, nem érti igazán, ami le van írva. Kérdéseket tesz fel: Hogyan lehetséges ez? Mi történt? Mármint később. Az évek során. Hiszen ma egy sikeres úszónő mosolygós arcát látjuk magunk előtt, amikor a róla készült képekre tekintünk.

Pole pozíció

Simon József egy mozgássérült helyen parkoló fekete Mercedes 35 év körüli sofőrjét udvariasan megkérdezte, hogy van-e parkolásra jogosító kártyája, és ha van, miért nem helyezi ki. A válasz az volt, hogy több is van neki, és ha akarja kihelyezi. A mozgássérült férfi ezután fotót készített a szabálytalanul ott álló autóról a telefonjával, mindeközben pedig megjelent egy asszony, aki a boltból sietett a parkoló autóhoz és a poszt szerint megfenyegette a férfit. ... a sofőr kiugrott az autóból, és „megöllek” üvöltéssel leütötte a mozgássérült férfit, majd bepattantak az autóba és sietve elmentek. 

„Megöllek!” – üvöltötte egy szabálytalan autós, majd leütötte a mozgássérült férfit a szántódi parkolóban  szeretlekmagyarorszag.

Az első sarokpont: az imádság!

Ahelyett, hogy csak az imázs és rang fenntartására, az adminisztrációs folyamatokra, sikerre, és gazdasági életképességre koncentrálnának, a lelkészeknek vissza kellene térniük szolgálatuk három sarokpontjához: az imádsághoz, az igeolvasáshoz és a lelki kíséréshez – üzeni nekünk Eugene H. Peterson A lelkészi szolgálat három sarokpontja című könyve, amely nemrég jelent meg magyarul a Harmat Kiadó gondozásában. Ez a megszólítás elsőre talán provokatívnak tűnhet, de valójában nagyon is evidens dolgot fogalmaz meg. Miért hat mégis megrázó erővel, amikor a könyv szembesít minket mindezzel? Hogyan késztet önvizsgálatra minden keresztyén hívőt, nem csak a lelkészeket? A titok nyitja az a hitelesség, alázatosság és őszinteség, amellyel a szerző a témát megközelíti.

Vissza a sarokpontokhoz - parokia.hu

Rögtön bevallom: még nem olvastam Peterson könyvét... Egy másikat viszont igen: Andrew Knowles: Az ima felfedezése. (Bp. Agapé, 1986) A mai reposztban tulajdonképpen ezt szeretném ajánlani és ismertetni, lelkészeknek és nem-lelkészeknek egyaránt. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy minden változás és megújulás (családi, közösségi, egyházi, politikai stb.) Felülről és belülről fakad és kezdődik el, az Istennel való kapcsolatunk megújulásából. Akkor rajta, fedezzük fel először is az imádságot...!

 

Koalapolitika

...összességében több a csapadékos év, mint a 20. század első felében, az aszályos évek azonban még szárazabbak, mint korábban voltak. Ez pontosan megfelel annak, amiben a klímakutatók többsége megegyezik: A globális klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé, potenciálisan pusztítóbbá válnak az időjárási szélsőségek.

Kolozsi Ádám: Kimondható, hogy a klímaváltozás miatt ég Ausztrália? – index.hu, 2020. január 3.

Az év vége legizgalmasabb újságcikkei az év- és évtized végi összegzések voltak. Hazai, európai és globális események zanzái és a hozzájuk fűzött találgatások, hogy idén ill. a ’20-as években merre kanyaroghatnak tovább az események. A tegnapi reposzt nyelvével fogalmazva: az emberi természet a legkülönbözőbb befolyású helyeken hozott döntéseivel merre cibálja tovább a világot? Nemcsak nálunk, hanem világszerte előszeretettel mazsolázgattak a hírek közül. Élőhely, politikai irányultság és ki tudja még milyen szempontok szerint születtek izgalmas toplisták a legfontosabbnak tartottakról.

Környezetvédelem terén a legborzasztóbb híradások tavaly szemptembertől kezdve folyamatosan ömlenek Ausztráliából. Amint augusztusban véget értek a brazil erdőtüzek, egy hónappal később és egy kontinenssel arrébb bekövetkezett a következő kataklizma.

Az emberi természetről

Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!

Áder János: Újévi köszöntő - keh.hu

Áder János köztársasági elnök újévi beszédében mondott egy mondatot, amely akár a 21. század paradigmatikus mondata is lehetne: „Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!” Vagyis, az emberi természetet. Nem várt, pozitív fordulat ez a klímaváltozásról szóló diskurzusban. Ha ugyanis az ember az, aki veszélyezteti a természetet, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy milyen maga az ember? Már a kérdés is üdítő egy olyan korban, amely meglehetősen nagyképű módon, egyszer s mindenkorra lezártnak tekintette az emberi természetről szóló, amúgy évezredes vitát. Meglepő módon a klímahelyzet a közbeszédben új antropológiai fejezetet is nyithat. Üdvözlöm a fordulatot, Áder Jánosnak pedig köszönet ezért a mondatért.

A közöny

Ha nehezen is, de 1947 végére megszerezte építész diplomáját, azonban a holokauszt alatt tapasztalt közöny, egy életre elidegenítette Európától. Menni akart, minél messzebb. Még abban az évben, alig 20 dollárral a zsebében hajóra szállt New York felé.

Holló, aki a fellegekig emelkedett Auschwitz után - zsido.com

Újabb részletek derültek ki a brutális kőbányai gyilkosságról: a sikolyokat és a kiabálást többen is hallották az épületben, de nem mertek bemenni, csak amikor egy véres ruhájú férfi kirohant az utcára. 

Kőbányai gyilkosság: többen hallották a nő sikolyait, de nem segítettek - origo.hu

Adott két ember története, ami térben és időben egymástól távol eső. Azonban a holokauszt poklát megjáró Holló Tibor és a halálra szurkált kőbányai anya esetében van egy közös vonatkozás. Nem más ez, mint a közöny. Milliók halálához járulhat hozzá, vagy akadálya lehet egy élet megmentésének. A környezet aktív érzelmének hiánya gyakran a félelemben gyökerezik.

Trianon múltja és jelene

Az éppen csak megkezdődött 2020-ban emlékezünk majd a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára. Ebből az alkalomból Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet a Válasz Online-nak írt történelmi esszéjében eljátszik a gondolattal: milyen feltételek mellett maradhattak volna meg legalább a magyar többségű területek? „A történelmi ország ilyen módon, ilyen határokkal történő elvesztése elkerülhető lett volna” – szögezi le Jeszenszky Géza…


Jeszenszky Géza: Így kerülhettük volna el Trianont: idén 100 éves a katasztrófa – valaszonline.hu

Jeszenszky Géza, történész gondolatait olvashatjuk a Válasz Online oldalán. Témája nem más, mint a kerek évszámot elérő nemzeti tragédia: Trianon. Az elkövetkező évben valószínűleg sokan, sok helyen, fórumon fognak megemlékezni a történelmi eseményről, mely egy országot változtatott meg alapjaiban.

Minden veszteséget nehéz feldolgozni, elfogadni. Nemzetünknek 100 év alatt sem sikerült. Ezt támasztja alá, Jeszenszky Géza a Válasz Online-nak írt esszéjében, amelyben 5 pontba foglalja össze, hogy hogyan lett volna elkerülhető ill. kevésbé tragikus az I. világháború után a büntetés. 

Istentisztelet után

Ez az idős pap nem tett mást, mint hogy megpróbált minket emlékeztetni valamire, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Hogy a kereszténységünk nem valami babazsúr, ahol negédesen elvagyunk egymással, jól érezzük magunkat, kedélyesen eltrécselünk, aztán mindenki megy a dolgára. Ahogy a szentmise sem csupán családi program, mint az állatkert vagy az élménypark. Ez az idős pap nem tett mást, mint hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy elaludni, eltompulni, elbújni és különféle szerepeket játszani súlyos mulasztás. Hogy nem tehetünk úgy, mintha az, ahogy általában élünk, már bőven elég lenne az üdvösséghez. Mert nem elég.

Mise után - mandiner.hu

A legtöbb lelkész szívesen fogad(na) visszajelzést egy-egy istentisztelet után. Sőt, még szívesebben venné, ha elindulna egy jó kis beszélgetés, amely során a gyülekezeti tagok elmondanák véleményüket a hallott prédikációról, beszámolnának arról, őket mi szólította meg, mi volt a legfontosabb gondolat, ami elérte őket. Gyülekezeti tagjaink azonban a legtöbb helyen nem nyitottak erre. Nyilván van véleményük, de azt nem a templomajtóban, a lelkésztől búcsúzva mondják el, hanem a hazafelé vezető úton. Vagy már otthon, megérkezve. Az istentisztelet után, a lelkésszel való kézfogás során legfeljebb annyit mondanak: szép beszéd volt. Persze, e mögött a kijelentés mögött sok minden lehet és én lelkészként soha nem éreztem elégedettséget e szavakat hallva, inkább valami nyugtalanságot. Leginkább azért, mert nem biztos, hogy jó, ha egy prédikáció „szép”.

Új Év új Etika

Látványos folyamatok alakítják át az üzleti világot, ezek egyike, hogy elsöprő erővel megérkeztek az etikus, a zöld, társadalmilag felelős és hasonló nevű (SRI – Társadalom- és Környezettudatos Befektetések, ESG – Környezet, Társadalom, Felelős Vállalatirányítás) befektetések. Ilyesmik elég régóta léteztek sokféle formában, de eddig leginkább érdekes részpiacot jelentettek csak a jólelkű befektetőknek, skandináv nyugdíjalapoknak, akik hajlandóak voltak akár némi hozamról is lemondani, hogy biztosan jó ügyet szolgáljanak. 

  2020: És a cégek totál etikussá válnak index.

Mára ez több okból is megváltozni látszik. Az elmúlt pár évben rendesen felpörgött a felelős pénzek piaci részesedése, 2018-ban már bőven több mint 30 billió dollárt kezeltek ilyennek mondott módon, a 2016-os szinthez képest több mint harmadával többet. Vagy a Verizon év elején kihozott egy „zöld” kötvényt egymilliárd dollárért, a befektetők pedig teljesen megőrültek, képletesen értve egymást taposva próbáltak bevásárolni belőle. Hamar készülni is kezdtek a következő körre, ha csak ez kell a népnek.

Oldalak