Itt ülök, másként nem tehetek

„A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetőleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.”
Bibó István kiáltványa – 1956. november 4.

Október után a november is nemzeti gyásznappal nyitott ránk. A Parlamentet november 4-én elözönlő szovjet katonák egy embert találtak a kormány tagjai közül, Bibó István államminisztert. Az egyik kiskatona megkérdezte, hogy ki ő, és mégis mit keres ott, ő megmondta, és aztán, amikor végzett, kiengedték. Éppen a fent idézett kiáltványát fogalmazta. Tildy Zoltán már megegyezett a szovjet csapatok parancsnokával – hogy a Parlamentet megkímélje és a felesleges vérontást elkerülje. Miután Tildyék a többiekkel elhagyták az Országházat, Bibó még bennmaradt a dolgozószobájában, és megírta az utolsó dokumentumot, amit miniszterként jegyezhetett.

Egy nagyköveti tweet

„2015-ben adtam át megbízólevelemet Ban Ki Mun ENSZ főtitkárnak. Megtiszteltetés volt számomra, hogy fogadhattuk őt és kedves feleségét a nagyköveti rezidencián, és most az 1956-os magyar forradalom emlékszobrát adhattam át neki. Cserébe azért a támogatásért, amit a forradalom titkosított dokumentumainak elérhetővé tételében nyújtott.”

Bogyay Katalin, hazánk ENSZ nagykövetének csütörtöki twitter bejegyzése (2018. október 18.)

Egy református közéleti ember: Dr. Horváth János kettős könyvbemutatója

Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.

Hívtak s én mentem - református.hu

Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.

Ötvenhat mondat

A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat.
Albert Camus

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullni — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. (Albert Camus: A  magyarok vére)

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék!

Küzdelmük a magyar szabadságharcok hősei közé emeli e forradalmárokat: a történelem lapjaira följegyzett vezetőket és a névtelen hősöket, majd a megtorlás sok ezernyi áldozatát, és az évtizedekig hátratételt szenvedőket. E forradalom eltiporva is nemzeti identitásunk kitörölhetetlen része lett, és egyben elkötelező példa is számunkra, a későbbi nemzedékek számára.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata - reformatus.hu

 

Ötvenhat. Ezerkilencszázötvenhat.

Elhatároztam, hogy mi ünnepelni fogunk. Mert a hazaszeretet, a „mondd el fiaidnak” erkölcsi parancsa mégiscsak itt kezdődik.

Előre mind, "pesti srácok"!

Katonai tiszteletadás mellett felvonták az ország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulóján, csütörtök reggel, Budapesten a Parlament előtti Kossuth Lajos téren.

Felvonták a nemzeti lobogót a Kossuth téren - mandiner.hu

 

Olyan zűrzavaros volt ez a hét, alig tudtunk odafigyelni ezerkilencszázötvenhat évfordulójára. Volt itt szakadó eső, amerikai beutazási tilalom, értelmetlen internetadó, és persze mindezek hozadéka, hír, álhír, találgatás, vélemény. Az időjárás miatt elmaradt jó pár rendezvény, bár, ha nagyon őszinték vagyunk, ötvenhat nem igazán érdekli a mai magyarokat. Ez egyrészt természetes, másrészt elgondolkodtató.