Nincs másik?

"Quo vadis református nyilvánosság? Pontosítok: bármennyire nem értettem egyet azzal, ami a Reposzton/-ból sokszor folyt, fontosnak tartottam, hogy egyáltalán van. Hogy a nagyon beszűkült református nyilvánosságban mégis van egy ilyen médium. Kellene lennie másnak is, de ez egy másik kérdés. Nem tudom, mi van a történések mögött. A poszt szerint nem kell nagy dolgot keresni, egyszerűen abbahagyják. Saját dolgaimból kiindulva, az ember nem "egyszerűen" hagy abba egy ilyen dolgot. Ennél azonban számomra most fontosabb a folytatás: lesz-e más?"

Facebook bejegyzés


Igen, ezek a Reposzt utolsó megjelenő írásai, régi és újabb, hosszabb-rövidebb ideig kitartó, néha mások helyett még beugró szerzők utolsó posztjai. Amikor elindult a blog, új és izgalmas - és magyar református kategóriában valóban azóta is egyetlen ilyen - kezdeményezés volt. Mikor heten összeálltunk (akik aztán két kivétellel cserélődtünk, s lettünk végül a kilenc év alatt összesen tizenöten), először nyilvánosság nélküli próbaverzióra, aztán egy darabig álnéven írogatásra, majd facebookosított változatra - őszintén szerettünk volna "nyitni". Kilépni a szokásos egyházi kommunikációból, egyházi médiafelületekről, a papíralapú vagy netes de előreszerkesztett, riportos vagy magazinos formából olyasmibe, amire - úgy éreztük - a kor hív meg minket.

Négyszer ötvenkettő

Lerombolták a sztereotípiákat, hangot adtak a reformátusok véleményének, keresztyén értékeket képviselve szólalnak meg a világban.
Ahol a klérus nem papol – Parókia Portál


Nemrég egy beszélgetés kapcsán eszembe jutott egy régesrégi publicisztika, sok évvel ezelőtt olvastam, nem is egyszer, és minden újraolvasást élveztem. Akkoriban borzolta a kedélyeket, hogy Petőfi állítólagos szibériai maradványait kutatják, s erre született egy kitűnő humorú ötletelés. A cikk a neves író számos más kritikája között jelent meg egy gyűjteményes kötetben. Próbáltam most felidézni, vajon melyik kötetben találom. Nem sikerült rábukkannom. Közben levettem a polcról más szerzők könyveit is, hátha az évek múltával rosszul maradt volna meg emlékezetemben, ki írta tulajdonképpen. Végül ráleltem, de addig rengeteg egyéb tárcába és kritikába belelapoztam. Elolvastam a keresett írást is. Mit is mondjak? Kedves, aranyos volt. Nem több. A kor rengeteg megidézett ismert alakja ma már jobb esetben is történelem, többségüket a fiatalabbak nem ismerik, és így a humor alig hat. És végigolvastam rengeteg száraz, vagy némileg megmosolyogtató írást, kritikát, ami ma már olyannyira elvesztette aktualitását, mint egy több éves Sacher-torta beporosodott műanyag dobozban. A tanulságot nem nélkülöző keresgélés és rádöbbenés közben kénytelen voltam feltenni magamnak a kérdést: mennyi a szavatossága a publicisztikának?

Olcsó blognak híg a leve

14 óra 10 perckor Napraforgoblog: "Kinek a zsoldosa Ángyán József?" címmel adott ki egy hírt az MTI. A Kettős Mérce kereste a hivatkozott blogot, de nem találta. Nem találta, mert a Google sem ismerte még a blogot, aminek egyetlen bejegyzése ma délelőtt született, a bejegyzés szerzője, napraforgo966 pedig korábban se kommentet, se posztot nem írt a blog.hura. Ezt követően az MTI 16 óra 31 perckor a blog url-jével frissítve újra kiadta korábbi hírét.

  A zöldmezős napraforgoblog Kinek a zsoldosa Ángyán József? című posztja szédületes karriert futott be, nem minden nap lesz MTI-hír abból, ha valami megjelenik egy blogon. A Mandiner blog (és előzményei, az UFi- és a Reakció-blog) esetében például 6-7 év alatt egyetlen ilyen esetet, a 2008-as Sólyom-interjúnkat tudok felidézni. Mivel még a kereső sem találta meg a hírben szereplő, Ángyán Józsefet befeketítő írást, az MTI sem akadhatott rá véletlenül – alighanem emailben kaphatták meg a linkjét.

Napraforgoblog, az MTI-hírforrás – Ilyen ország pedig nincs CCCXXXII. - Mandiner.hu

A Reposzt egy blog. Igaz, még fiatal oldal, de elindulása óta minden nap új poszttal jelentkezett eddig, hét plusz egy szerző folyamatos munkájának az eredménye.
A Mandiner is egy blog, a Kettős Mérce is, a Vastagbőr is. Sokak által olvasott oldalak, rengeteg bejegyzéssel az elmúlt évekből, sok energiával a sorok között.

A Napraforgoblog (így leírva) nem blog. Egy fércmű, egy külön célra összegányolt valami (Ángyán Józsefet, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkárát megvádolandó), ami messze van az előbb említett oldalaktól. Az MTI, mint hírértékkel bíró oldalt említi mégis, ki tudja miért? Ángyán József ügyével, megszólalásaival ebben a bejegyzésben nem foglalkoznék, a Napraforgoblog megjelenése az MTI-nél viszont kifejezetten pikáns témát adott (ahogy az említett "valódi" blogoknak is: itt, itt és itt.)
Az következőkben egy kísérlet következik, hogy vajon mennyi időbe is telik egy új fiktív e-mail-cím létrehozása után egy ugyanilyen blog és rajta egy poszt kreálása.