Ó kapitány, ó kapitányom!

A katedrán rögtön azt éreztem, hogy végre valóban olyan dolgot csinálok, amivel igazán jót teszek, nemcsak magamnak, hanem talán a világnak is. A tanár ugyanis az az ember, akinek igazán lehetősége van hatni a jövőre. A TEDx előadásomban is erről beszélek, hogy ott ül velem szemben az a diák, aki 20-30 év múlva a házamat építi vagy az országomat vezeti. És nekem csupán a jelenlétemmel lehetőségem van segíteni őt az útján.

A tanárság a legmenőbb szakma a világon! – mandiner.hu

 

Sajnos nem ismerem Joós Andreát, mindenesetre nagyon tetszik az, amit a pedagógiáról, a tanári pályáról, a pedagógus szerepéről vall. Tetszik az elhivatottsága, elkötelezettsége, és bár arról lehet vitatkozni, hogy a pedagógusi pályát át meg átszövő buktatók, az évek, évtizedek során megélt kudarcok mennyire emésztik fel az embert, hogy mennyire lehet tartósan elkötelezett az a pedagógus, aki kemény, nehéz terepen kénytelen hivatását gyakorolni, úgy hiszem, egyet kell értenünk Joós Andreával: csak komoly elhivatottsággal és elszántsággal lehet odaállni a katedrára. Természetesen ez minden munkára, hivatásra igaz, mégis, a tanár, tanító az, aki alapvetően formálja annak az életét, akiből felnőtt ember, szülő, orvos, tanár lesz, aki-ahogyan ő fogalmaz- 20-30 év múlva a hazánkat építi, vagy az országunkat vezeti. 

................. Demokraták Szövetsége

Kövér László úgy fogalmazott: nem érti, hogy mi ellen tiltakoznak a tüntetők, hiszen őket már nem érinti a keretszám csökkentése, bent vannak a felsőoktatásban.

Kövér a diákokról: ez konzultáció vagy erődemonstráció? - HVG.hu

A röhögés végig rendkívüli erővel ingerelt, többnyire sikerült is visszafojtanom, de távozáskor (sajnos én már a Parlamentnél megelégeltem) valami furcsa elégedettséget éreztem. Valami olyat, hogy mi bizony most megmutattuk. Hogy a borzalmas rétorok bizonyára tartalmas beszédei, az ellentmondó követelések, az inkább wúdsztokkos mint okkjupályos tellegetések és a kaotikusan nyomuló tömeg mind csak a felszín. Valahol mélyen történt valami, ami a cél felé mutat.

Kellemes esti sétával az oktatáspolitika ellen - Alternatíva

Délelőtt több középiskolában tartottak ülősztrájkot a diákok, hogy így tiltakozzanak a felsőoktatási keretszámok csökkentése ellen. Délutánra a Széll Kálmán térre hirdettek meg újabb diáktüntetést. Négyszáz középiskolás vonul az Oktatásért Felelős Államtitkárság Szalay utcai épületéhez.

Hoffmann Rózsához mennek a diákok - Index

Mondjuk, lehet, hogy korszakalkotó, amit a kormányzat tett. Hiszen mindenhonnan azt hallottuk, hogy a fiatalok távol vannak a politikától, teljesen érdektelenek, csak a számítógép kell, meg a kábszi (ami természetesen nem igaz) - bezzeg a mi időnkben, hejj. Erre most felállnak, vonulnak, szervezik magukat, először az egyetemisták, majd a középiskolások, petőfisándorok, zrínyiilonák születnek meg az előadók, osztálytermek rejtekéből. Sikerült. Felébredt a fiatalság. Ez az egyik. A másik, hogy végre színesedik a politikai paletta, azt mondták, diktatúrát épít a jobboldal, de itt a bizonyíték, nem igaz, előkerül velük szemben valami formálódó, ki tudja mi lesz ebből. Milyen diktatúra, hol? Ugye?

De persze nem ez van. Inkább valami sokkal rosszabb, valami sokkal hidegebb. A gazdasági kényszer találkozása a kapkodással, némi választási logikán átszűrve. De a történet félrement. A lelegyintett fiatalság felkelőben van a hipotetikus kómából.