Akad, aki érti, mit jelent

Ákos a tavalyi, sorrendben harmadik dupla telt házas Aréna-koncertje előtt jelentette be, hogy 2017-ben nem koncertezik. A stúdiómunka viszont nem állt le, ezt jelzi az új maxi is, amely ismét az énekes születésnapján jelenik meg: 2017. április 6-án. A címe: SZABADON.

Ez Ákos legújabb meglepetése - origo.hu

 

Kovács Ákos új száma, a Szabadon feladta a leckét. Akárhányszor újrahallgattuk, mindig más üzenetet találtunk a sorok között. Vajon mire gondolhatott a költő? 

Itt van Ákos új dala, és egyáltalán nem értjük - 24.hu

 

Nem gondolom, hogy a fanyalgókkal, gúnyolódókkal kellene foglalkozni Ákos csütörtökön megjelent Szabadon c. számával kapcsolatban. Nyilvánvalóan sokan vagyunk, akik értik, érteni akarják, kicsoda Ákos és miről énekel, és olyan is akad, aki vak, süket és boldogtalan. Nyilvánvalóan az efféle újságíró srácoknak nem az a legnagyobb problémájuk Ákossal, hogy ne lenne jó zenész: nehéz is lenne ezt állítani egy olyan karizmatikus művészről, aki negyedszázada a magyar könnyűzenei élet csúcsán trónol; aki évről-évre sikeres koncertturnékat, telt házas Aréna koncerteket, ipari mennyiségben eladott, letöltött, meghallgatott dalokat, több generáción átívelő, értő rajongótábort tudhat háta mögött. Ákossal az a legnagyobb gond, hogy nem süllyed celebszintre, nem veri az asztalt egyetlen CEU-s tüntetésen sem, nem lobogtat szivárványos lobogót, ellenben boldog családban él négy gyermek édesapjaként, megemlékezik az ötvenhatos forradalomról, és igyekszik komolyan venni keresztény hitét. Érték és ideológia semleges fő ideológusok legjobb tanítványai: nem csodálkozom, hogy nem értitek őt. Pedig a „Szabadon” üzenete nektek is szól: 

Mégis. Hinni. Kell. 

Hogyan is lehetne másként?

Komfortzóna

Országos közvélemény-kutatás zajlik felnőtt, gyakorló keresztyének körében. Március 20-án éjfélig lehet kitölteni az online kérdőívet. Az anonim online kutatás a keresztyének egyes attitűdjeit, véleményét, aktivitását vizsgálja öt kiemelt területen, például: miként gondolkodnak, milyen csoportok alkalmain vesznek részt, honnan tájékozódnak, milyen rádiót hallgatnak, milyen honlapokat olvasnak.

A megújulás reménye - reformatus.hu

 

Szóval ülünk itt a komfortzónánkban szépen, csendesen. Elvagyunk. Én, az egyén: minden megy a megszokott ritmus szerint, ami unalmas és fárasztó, de legalább biztonságos. És elvan a közösség is: hetente szigorúan egy alkalommal meghallgatjuk a megszokott igehirdetést, ahol képet kapunk arról, ami rossz, értesülünk elkövetett bűneinkről, kollektíven haragszunk azokra, akik most sem jöttek, végezetül kezet fogunk a pásztorral, aki az ajtóban kellemesen meleg kézfogással búcsúzik az (unalomig) ismerős arcoktól. Aztán minden megy tovább, mintha mise’ történt volna…újra…meg újra…meg újra…

Áldozat, élet

A közeli református gyülekezetbe küldött. Közben zuhogott az eső. Ahogy benéztem az ablakon, láttam az embereket szépen kiöltözve, ingben, nyakkendőben. Nem mertem bemenni. Aztán valahogy pont kilépett a lelkipásztor, én pedig mondtam neki, hogy hajléktalan vagyok, három napja nem ettem, adjanak egy kis ételt, aztán nem is zavarok, megyek tovább. Azt kérdezte erre tőlem a lelkész: „Hát hogy képzeli ezt? Jöjjön be, üljön le közénk az asztalunkhoz!” Bevitt maguk közé a terített asztalhoz, ott pedig megetettek mindenféle jóval. Emlékszem, hogy csípős csirkeszárnyat ettem, voltak töltött húsok, sütemények, Még kávéval is megkínáltak.

Az átlagélet boldogsága felé - parokia.hu

 

 

Áldozat. Pontosan ez volt az a szó, ami eszembe jutott Péter története kapcsán. Áldozatot hozott a gyülekezet és a lelkipásztora, amikor behívta és befogadta őt, áldozatot hozott a fiatalember, amikor – leküzdve félelmét és szégyenét- belépett az ajtón. Áldozatot hozni sohasem könnyű, ám nélküle pont azt veszítjük el, ami az egyik legfontosabb: a befogadás, az elfogadás nagyszerű lelki ajándékát, az evangélium hirdetésének lehetőségét, leginkább pedig azt a személyt, aki hozzánk küldetett.

Tanácsok templomépítőknek

Az itt élők egy része szeretett volna gyülekezetet alkotni a megsegítő Istennek, olyan helyet, ahová bárki bekopogtathat. Nagy dolog, ha egy keresztyén gyülekezet kinyitja kapuit, és befogadja a testvéreket. Amikor majd átköltöznek az átmeneti, lapostetős otthonukból, egy sokkal szebb sátorba, kívánom, hogy vigyék magukkal a nyitott szívüket, legyen majd templomuk – a szó valódi értelmében – gyűjtőhely – fogalmazott az egyházvezető.

Panelek között - parokia.hu

 

Már írtam egyszer az újpalotai templomépítésről, a gyülekezetről, amelyet nem ismerek, de teljes szívemből imádkozom értük, hogy templomépítésük falakat bontó, befogadó, köveket-lelkeket építő vállalás lehessen. Kapva az alkalmon és a parókia cikkén, most néhány pontban azokhoz a gyülekezetekhez, lelkészekhez szólnék, akiknek még nincsenek kész terveik, nincs látványterv, különösen nincs eldöntött, megszavazott, „betonba öntött” elképzelés, de van álom, reménység, hogy egyszer majd ők is templomépítőkké válhatnak. Jelen állás szerint én azoknak a lelkipásztoroknak a sorát gyarapítom, akik nem is álmodhatnak új templomról: mi a templomot renoválók, a kiüresedett, óriási, korszerűtlen épület terhét cipelő lelkészek sorát gyarapítjuk, éppen ezért irigykedve nézem mindig azokat, akiknek van lehetőségük új templomot, ezzel együtt új közösséget is építeni. Talán elfogadnak néhány tanácsot tőlem – nem az építőanyagra, a látványra vonatkozóan, inkább arra nézve, amely valójában meghatározza a hely, a közösség jövőjét. 

Minőségi bizonyítvány

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

 

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét. 

Közállapotaink meghaladása és az egyház

Amikor a téren tapsolni kezdtek, az ellentétes csoport rögtön hurrogással válaszolt. A téren a fütyülők egy csoportját elkerítették, de így is voltak kisebb dulakodások. Egy ünneplő úr magyar zászlóval esett neki az egyik tüntetőknek.

Nincs közös ünneplés október 23-án – mandiner.hu

Azzal a közhelyes igazsággal kell kezdenem, hogy ma Magyarországon rossz a közhangulat. Hétköznapi tévedések fordítanak ki embereket önmagukból. Egy közlekedési bénázás és már van, aki a verőszerszám után nyúl. Hivatalokban ingerültek az emberek, boltokban fitymálkozók, egymással türelmetlenek.

Közlemény

Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozódjon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is állást foglal.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának közleménye a 2016. október 2-i népszavazás ügyében - reformatus.hu

 

Órák óta ülök itt a klaviatúra felett. Töprengek. Leginkább arról, hogy most akkor írjak-e erről, vagy nem. Mármint a népszavazásról. Legszívesebben nem írnék: semmi szükségem arra, hogy nekem ugorjanak az internet bugyraiban rejtőző, nevüket, kilétüket álprofilok mögé rejtő fizetett trollok, és azt sem szeretném, ha az egyetlen, üdvözítő keresztény álláspontot maguknak fenntartó hívek -mivel szálkát/gerendát találtak benne- vájnák ki a szemem jó keresztény módjára, természetesen a szeretet és a megbocsátás jegyében. 

Régi új kérdéseink

Tőkés László keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ugyan 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint „nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Securitate ügynöke vagy besúgója lett volna”, a szegedi Molnár János egyháztörténész olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek minden bizonnyal Csűrytől származnak.

Ki ki volt? –mandiner.hu

Jó negyedszázada annak, hogy az egyházak, így vagy úgy de nekifutottak a kommunizmus idején történtek feldolgozásának. Egyesek messzebbre jutottak, mások megrekedtek. Voltak, akik dokumentumokat tettek közzé, mások zároltak mindent mondván, hogy míg nincs az egészre rálátás, addig nincs nyilvánosság sem.
Kétségtelen tény, hogy nyomja az egyházat legalább annyira, mint a társadalom egészét a múlttal való szembenézés hiánya.

Épüljetek fel!

Templomépítésbe kezdett az újpalotai református missziói gyülekezet. Bár a lakótelepi református közösség számára sosem a létszám növelése volt az első, néhány év alatt kinőtte a bázisául szolgáló bérelt helyiséget. 

Épülni és építeni - parokia.hu

 

Olvasom a parókia portál beszámolóját az újpalotai református közösség templomépítéséről, a szívem pedig tele van örömmel és reménységgel. Pedig egyáltalán nem ismerem az újpalotai reformátusokat - mégis, együtt örülök velük és reménykedem, hogy mindaz, ami épül, egyben falakat is bont. 

Szólni, jelen lenni, élni

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

 

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?

Oldalak