Magunkról, nem csak magunknak

Az öngyilkosságok csupán a jéghegy csúcsát jelentik, lelkészi közösségünk tagjai tömegesen kiégnek, házassági válságban vannak, vagy válnak, és nem érzik magukat a helyükön. Erre mutat rá Prof Bagdy Emőke kutatásokon alapuló összefoglalása és javaslattétele is. Szinte minden öngyilkosság esetében kívülről minden rendezettnek tűnt, de ez csak a belső válságot palástolta. Mert lelkészként nem mert, vagy nem akart segítséget kérni, hiszen ehhez egyfajta szégyenérzet is társulna. Mi pedig szolgálatát látván, hagytuk magunkat megnyugtatni, hogy minden rendben van. (...) Tisztelettel kérjük Önöket, hogy eredeti tervüknek megfelelően tegyenek felelős lépéseket a református lelkészek hivatásgondozásáért! Nem gondoljuk, hogy ezt felülről szervezett újabb bizottságok vagy intézmények felállításával lehet jól orvosolni, de mindenképpen szükségét érezzük egy olyan csendház kialakításának, ahová a lelkészek egyénileg vagy csoportban, kényszertől és kötöttségtől mentesen elmehetnek és igény szerint segítséget, kísérést kaphatnak.

Levél a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsának - melybol.hu

 A lelkipásztorok ugyanis gyakran túlterheltek, számos terhet hordoznak, rendkívül sokrétű feladatot látnak el. Viszont csak „akkor értesítik a tűzoltókat”, ha már ég a ház. Ezért is lenne nagyon fontos egy olyan szűrés, ami időben rávilágíthatna a gondokra. Az egyházban is szembesülünk időről időre súlyos kérdésekkel: önsorsrontással, családok felbomlásával, lesüllyedéssel.(...)  minden tragikus eset megráz minket, és fel kell tennünk a kérdést: megtettünk-e mindent? Amit tettünk, jól tettük-e? Működik-e a rendszer, amit kidolgoztunk? A mai ülésen a Zsinat felhatalmazta az elnökséget, hogy gyűjtsük össze a lelkipásztorok lelki egészségének megőrzését segítő lehetőségeket, és terjesszük a következő ülésen a testület elé a javaslatokat.

Lelki segítség a lelkészeknek - reformatus.hu

 

 "Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent." (János első levele, 4. fejezet, 7. vers)

 

Talán nincs olyan református lelkipásztor, aki ne hallott volna tiszántúli lelkipásztor kollégánk öngyilkosságáról. Megrendített, amikor olvastam, és ugyanazt teszem, mint amit mások: gyászolok. Mi mást tehetnék, amikor egy édesapa, egy férj, egy lelkipásztor -vagyis mindaz, ami, aki én is vagyok- ilyen kétségbeesetten fejezi be földi életét? 

Ötszázegy

A dombot jelenti az alsószuhai templom körül. A tanári parcellát a sárospataki temetőben. Az irtózatosan hosszú debreceni közlekedési lámpákat. Egy hajdani balatonszárszói istentiszteletet, aminek végén egy pillanatra valóban megnyílt a templom fedele (előtte kikaptunk fociban az evangélikusoktól). Cs. Szabó Lászlót, Tisza Istvánt, Marosszentimrét és az áldás előtti pillanatnyi csendet. Az öreg kollégiumok zömök, falusias klasszicizmusát. A Református Élet megsárgult rotációs papírját jelenti. Az elveszett pápai Édent sóhajtó mondatokat nagyanyám szájából.

Ablonczy Balázs: Nekem a reformáció – facebook.com

 

Nekem a reformáció…olyan szépen írta Ablonczy Balázs, tényleg, olyan szépen. Igazából nem is erre készültem, megvolt a reposzt mára, fejben már megírtam, csak egy másfél órára lett volna szükségem, a laptopra, s egy pillanatnyi csendre. Aztán jött a nagylány, hogy neki jövő hétre a somogyi reformátorokról kellene tablót készíteni, tudod, apa, akiknek a szobrát felállították az iskola bejáratánál. (Tudom, hogyne tudnám, hiszen a múlt héten is gondoltam a somogyi reformátorok szobrára, amikor szóba került, milyen abszurdnak tűnhet pont a reformátorokról szobrot állítani. Mégis, gondoljatok csak bele, minden diák, aki a kaposvári református iskolába jár, az ő alakjukkal fog találkozni, ott magaslik majd előttük minden reggel Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kiss István alakja – talán lesz, aki megkérdezi majd, kik ők, és talán lesz is, aki elmondja…nem hiábavalóság ez, úgy hiszem.) Szóval reformátorok és reformáció, én pedig azon kapom magam, hogy itt ülök a számítógép előtt, és megpróbálom szavakba önteni, nekem mit jelent a reformáció.

Ötszáz

Rózsaszín ködfelhő ide vagy oda, még én is megláttam most azt a szakadékot, ahol a mélység fölött egyik oldalon a szép keresztyén szólamokat halljuk a közéletben és a templomainkban, a másik oldalon viszont indifferens, fogalmatlan, érdektelen embertömegek állnak.

Reformáció? Bocs, erre most nincs időm - mandiner.hu

 

A hideg kiráz a megemlékezésektől, de komolyan. A megemlékezések azt üzenik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reformáció, és az milyen szép dolog volt. A reformátorok dühösen ráznák az öklöket a megemlékezések, szoborállítások (Úristen, egy reformátornak szobrot állítani!) és koszorúzások láttán, amivel igyekszünk az egészet valami rég letudott dolognak láttatni. Pedig az egyik legfontosabb jelmondata a reformációnak, hogy az egyházat szüntelenül reformálni kell (Ecclesia semper reformari debet).

Hol vannak a mai reformátorok? - hvg.hu

A központi ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelynek kezdetén Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt: a reformáció lényegét tekintve nem más, mint megtérési, ébredési mozgalom, lelki forradalom. Igazi Krisztus-ünnep, amelyen Isten bűnbánatra és megtérésre szólít, és „egész életünket átfogó megújulásra hív”.

A 21. században is szükségünk lesz a reformációtól kapott erőre - hirado.hu

 

Nem szeretem ezt az ötszázas évfordulót, pedig szeretek ünnepelni és az emlékezés sem esik nehezemre. Mégis, az ötszázadik évforduló kapcsán hadd legyek egy kicsit kedvetlen és csalódott, nem mintha nem lennék büszke református voltomra, vagy, hogy ne ismerném el az évforduló kétségkívül meglévő pozitívumait. Kicsit úgy érzem magam, mint a szurkoló, aki csapata legfontosabb mérkőzését követően csalódottan távozik a stadionból, mivel csapatának gólokra nem, csupán gólhelyzetre futotta. 

Háztetőkről hirdessétek!

Keverünk magunknak egy spirituális koktélt, amibe egyaránt belefér a talizmán, a pszichológus és a horoszkóp, de hol a helye Istennek az életünkben? Hogyan bagatellizáljuk hibáinkat? Hogyan érhetjük tetten önmagunkban az önimádó korszellemet? – erről is beszél három teológus, egyházvezető abban a kötetben, amely a reformáció kezdetének 500. évfordulóján jelent meg.

Ennél mondjon valaki többet! – reformatus.hu

 

Sok jó könyvet olvastam már, és sajnos sokat nem –szolgálat, család, fáradtság és némi lustaság is az okok közé sorolható. Mindenesetre rengeteg jó és izgalmas könyv vár rám, ahogyan egy nyolcvankilenc éves tiszteletbeli presbiterem fogalmazott, „őszintén reménykedem abban, hogy még egy kicsit élhetek a földön, hiszen annyi mindent kellene még elolvasnom”. Azt hiszem, a „Hit által” című kötetet is ajánlani fogom, nemcsak azért, mert önző módon szeretném, ha továbbra is köztünk lenne, hanem azért is, mert a reformatus.hu híradása alapján meglehetősen ígéretesnek hangzik a három püspök beszélgetése. Miért is?

Ne hagyjuk egyedül Orbánt!

Mély aggodalommal és szomorúsággal értesültem az Őcsényben történtekről. Közös felelősségünk, hogy gátat szabjunk a gyűlölködésnek és a társadalmunk békességét veszélyeztető folyamatoknak. Egyházunk, ahogy eddig is, ezután is a szeretet kultúrájának terjedéséért imádkozik és dolgozik – tette hozzá a püspök. A református egyházvezető kiállása azért is figyelemre méltó, mert a kormány a napokban kötött átfogó megállapodást a református egyházzal. Egyébként Orbán Viktor is református.

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak az őcsényi véleményével - index.hu

 

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak, először csak eddig olvasom, meg is ijedek kissé, szegény „Orbán” (csak így, mezítlábasan), áll egyedül, mint egy kiselsős az iskolaudvaron, azt sem tudja, hová meg merre, mert szegény fejét egyedül hagyták az „egyházak” (ez is csak így, ilyen lazán). Aztán persze kiderül, hogy Őcsényről lenne itt szó, mint az idegengyűlölet alfájáról és ómegájáról, természetesen.  A cikket olvasva fellélegezhetünk, mi, egyházak jó pontot kaptunk, hiszen egyedül hagytuk Orbánt. Őcsénnyel és a migránskrízissel kapcsolatban újra előkerül a kormány, azon belül Orbán Viktor kereszténysége, én pedig azon gondolkodom, vajon vele és kormányával kapcsolatban mi is lenne a feladatom - keresztényként. 

Találkozások és tanulások

Velem minden a legnagyobb rendben, remélem önnel is.

Levélrészlet – hivatkozás. nélkül.

Évenként járok Németországba egy jól bejáratott konferenciára, amely a nyelvi visszarázódáson túl több jót is kínál. Mindenekelőtt, hogy egy hétig napi tíz órában intenzíven foglalkozunk egy-egy bibliai szöveggel. A központi előadást csoportbeszélgetések és feedbackek követik. A mindennapok darálójában taposó gyülekezeti lelkésznek egy nagyszerű alkalom, hogy újra megerősítse a teológia lelkészi munkában való jelenlétének fontosságát és a bibliai szövegek eredeti nyelven való tanulmányozásának igényességét. Nem mondom, hogy mindig magasröptűek az előadások. Néha kimondottan ingerlő, hogy a félévszázaddal korábbi történet és szövegkritikai iskolák hatása alól nem tudnak szabadulni. Üdítő, ha néhány régi vágású professzor kerül az előadók közé, akik nemcsak idéznek tekintélyeket, hanem elolvassák a szöveget a maga helyén és értelmével.

Helyén mondott szó

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az augusztus 20-i ünnepi szentbeszédettalálta a legmegfelelőbb alkalomnak arra, hogy ezzel a pár odavetett mondattal üzenjen hadat a mesterséges megtermékenyítésnek, illetve az e célt támogató kormányzati szándéknak. (...)

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben...

Bűnben fogant lombikbabák? Skrabski Fruzsina megindító vallomása a püspöknek - valasz.hu

 

Az idei augusztus 20-án abban a kivételes helyzetben voltam, hogy túl a kötelező vasárnapi istentiszteleteken és az új kenyérért hálát adó úrvacsorákon, nem volt ünnepi elfoglaltságom.  Így hát volt szerencsém bepillantani abba az ünnepi szentmisébe, ahol Veres püspök úr ominózus mondata elhangzott.

A vihar

A Dunántúli Református Egyházkerület Vezetősége, az illetékes Egyházmegye Vezetőitől, és a hírcsatornákon keresztül is, szomorú szívvel, imádságos együttérzéssel értesült az Őrség területén és más nyugati területeken keletkezett pusztító viharkárokról, amelyek nemcsak egyházi épületekben, hanem családok lakóházaiban is maradandó károkat okoztak.

Viharkárok az Őrségben – refdunantul.hu

Estefelé márt felhőbe bukott a nap. Különös változatokban tolultak fel azok a felhők a nyugati égbolt peremén. Mélyszürke tónusával mintha hegyeket akarna elborítani. Aztán acélkékké változott, majd belefeketedett a közelgő sötétségbe. A felhők között sejtelmesen rajzolt kontúrokat, majd fényözönnel tört elő a villám. Aztán egy idő után hullámzó fényforrássá változott, mintha az ég hatalmai nem akarnának engedni a sötétségnek. Kísértetiesen félelmetes volt az este. A napok forróságát söpörgetni kezdte a szél.

Veni creator Facebook?

A régi egyházi közösségek mintája lebeg Mark Zuckerberg Facebook-alapító előtt: szerinte Facebook-közösségeknek kellene alakulniuk, akik önkéntes alapon végeznének tevékenységet a világban. A Facebook mesterséges intelligencia segítségével javasol egyre több lehetséges csoportot a felhasználóknak. Zuckerberg szerint a közösségépítés lesz a Facebook új küldetése.

Az egyházak a minták a Facebook-vezér számára - mandiner.hu

 

Pont jókor jött Mr. Zuckerberg ötlete a facebook küldetéséről, már éppen azon gondolkodtam, hogy kilépek, megszüntetetem közel tíz éve tartó tagságomat. Egyre fárasztóbb követni ugyanis azokat a mindenre ráérő ismerőseimet, akik mind szépek és okosak, műveltek, intelligensek, és még véletlenül sem posztolnak kamuoldalakat, az élet nagy igazságait kimondó röhejes idézeteket és még véletlenül sem követnek végtelenül egyszerű percembereket. Mondom, még jó, hogy Mark barátunk kinyilatkoztatott, így van okom átgondolni megpattanási szándékomat a közösségformáló hálóról, ellenkező esetben a mesterséges intelligencia koppint a fejemre.  Jövel teremtő fészbúk – vagy mégse? 

Parancsra cselekedjünk!

Az elmúlt három évben a Missouri állambeli St. Joseph város derék polgárai egy napjainkban szokatlan látványt élvezhetnek: egy reverendás pap sétál városuk utcáin. (...) Csodálatos és bámulatos volt. Fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, férfiak és nők jöttek hozzá, és azonnal beszélni kezdtek a problémáikról. 

A reverendás pap élő szentbeszéd - katolikusvalasz.blog.hu

 

Micsoda világ, szokatlan látvány egy reverendás pap. Miközben teljességgel megszokott a fejkendős, burkába burkolt muszlim, a kéz a kézben sétálgató meleg párocska, az „aligruhában” villantó bombázó, egy reverendás pap látványára kapják fel sokan a fejüket. Döbbenet: mintha a „modern”, valójában végtelenül egysíkú és unalmas világban az uniformizált, divategyenruhába bújtatott, egyéniségnek hazudott tömegember a sötét középkorba vágyakozna, holott a reverenda látványa csak a tiszta és szent iránti vágyódás kivetítése. Számomra minden ilyen hír csak megerősít abban a konok hitemben, hogy igaza van a Szentírásnak: a világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését. 

Oldalak