Áldozat, élet

A közeli református gyülekezetbe küldött. Közben zuhogott az eső. Ahogy benéztem az ablakon, láttam az embereket szépen kiöltözve, ingben, nyakkendőben. Nem mertem bemenni. Aztán valahogy pont kilépett a lelkipásztor, én pedig mondtam neki, hogy hajléktalan vagyok, három napja nem ettem, adjanak egy kis ételt, aztán nem is zavarok, megyek tovább. Azt kérdezte erre tőlem a lelkész: „Hát hogy képzeli ezt? Jöjjön be, üljön le közénk az asztalunkhoz!” Bevitt maguk közé a terített asztalhoz, ott pedig megetettek mindenféle jóval. Emlékszem, hogy csípős csirkeszárnyat ettem, voltak töltött húsok, sütemények, Még kávéval is megkínáltak.

Az átlagélet boldogsága felé - parokia.hu

 

 

Áldozat. Pontosan ez volt az a szó, ami eszembe jutott Péter története kapcsán. Áldozatot hozott a gyülekezet és a lelkipásztora, amikor behívta és befogadta őt, áldozatot hozott a fiatalember, amikor – leküzdve félelmét és szégyenét- belépett az ajtón. Áldozatot hozni sohasem könnyű, ám nélküle pont azt veszítjük el, ami az egyik legfontosabb: a befogadás, az elfogadás nagyszerű lelki ajándékát, az evangélium hirdetésének lehetőségét, leginkább pedig azt a személyt, aki hozzánk küldetett.

Tanácsok templomépítőknek

Az itt élők egy része szeretett volna gyülekezetet alkotni a megsegítő Istennek, olyan helyet, ahová bárki bekopogtathat. Nagy dolog, ha egy keresztyén gyülekezet kinyitja kapuit, és befogadja a testvéreket. Amikor majd átköltöznek az átmeneti, lapostetős otthonukból, egy sokkal szebb sátorba, kívánom, hogy vigyék magukkal a nyitott szívüket, legyen majd templomuk – a szó valódi értelmében – gyűjtőhely – fogalmazott az egyházvezető.

Panelek között - parokia.hu

 

Már írtam egyszer az újpalotai templomépítésről, a gyülekezetről, amelyet nem ismerek, de teljes szívemből imádkozom értük, hogy templomépítésük falakat bontó, befogadó, köveket-lelkeket építő vállalás lehessen. Kapva az alkalmon és a parókia cikkén, most néhány pontban azokhoz a gyülekezetekhez, lelkészekhez szólnék, akiknek még nincsenek kész terveik, nincs látványterv, különösen nincs eldöntött, megszavazott, „betonba öntött” elképzelés, de van álom, reménység, hogy egyszer majd ők is templomépítőkké válhatnak. Jelen állás szerint én azoknak a lelkipásztoroknak a sorát gyarapítom, akik nem is álmodhatnak új templomról: mi a templomot renoválók, a kiüresedett, óriási, korszerűtlen épület terhét cipelő lelkészek sorát gyarapítjuk, éppen ezért irigykedve nézem mindig azokat, akiknek van lehetőségük új templomot, ezzel együtt új közösséget is építeni. Talán elfogadnak néhány tanácsot tőlem – nem az építőanyagra, a látványra vonatkozóan, inkább arra nézve, amely valójában meghatározza a hely, a közösség jövőjét. 

Minőségi bizonyítvány

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

 

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét. 

Közállapotaink meghaladása és az egyház

Amikor a téren tapsolni kezdtek, az ellentétes csoport rögtön hurrogással válaszolt. A téren a fütyülők egy csoportját elkerítették, de így is voltak kisebb dulakodások. Egy ünneplő úr magyar zászlóval esett neki az egyik tüntetőknek.

Nincs közös ünneplés október 23-án – mandiner.hu

Azzal a közhelyes igazsággal kell kezdenem, hogy ma Magyarországon rossz a közhangulat. Hétköznapi tévedések fordítanak ki embereket önmagukból. Egy közlekedési bénázás és már van, aki a verőszerszám után nyúl. Hivatalokban ingerültek az emberek, boltokban fitymálkozók, egymással türelmetlenek.

Közlemény

Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozódjon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is állást foglal.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának közleménye a 2016. október 2-i népszavazás ügyében - reformatus.hu

 

Órák óta ülök itt a klaviatúra felett. Töprengek. Leginkább arról, hogy most akkor írjak-e erről, vagy nem. Mármint a népszavazásról. Legszívesebben nem írnék: semmi szükségem arra, hogy nekem ugorjanak az internet bugyraiban rejtőző, nevüket, kilétüket álprofilok mögé rejtő fizetett trollok, és azt sem szeretném, ha az egyetlen, üdvözítő keresztény álláspontot maguknak fenntartó hívek -mivel szálkát/gerendát találtak benne- vájnák ki a szemem jó keresztény módjára, természetesen a szeretet és a megbocsátás jegyében. 

Régi új kérdéseink

Tőkés László keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ugyan 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint „nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Securitate ügynöke vagy besúgója lett volna”, a szegedi Molnár János egyháztörténész olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek minden bizonnyal Csűrytől származnak.

Ki ki volt? –mandiner.hu

Jó negyedszázada annak, hogy az egyházak, így vagy úgy de nekifutottak a kommunizmus idején történtek feldolgozásának. Egyesek messzebbre jutottak, mások megrekedtek. Voltak, akik dokumentumokat tettek közzé, mások zároltak mindent mondván, hogy míg nincs az egészre rálátás, addig nincs nyilvánosság sem.
Kétségtelen tény, hogy nyomja az egyházat legalább annyira, mint a társadalom egészét a múlttal való szembenézés hiánya.

Épüljetek fel!

Templomépítésbe kezdett az újpalotai református missziói gyülekezet. Bár a lakótelepi református közösség számára sosem a létszám növelése volt az első, néhány év alatt kinőtte a bázisául szolgáló bérelt helyiséget. 

Épülni és építeni - parokia.hu

 

Olvasom a parókia portál beszámolóját az újpalotai református közösség templomépítéséről, a szívem pedig tele van örömmel és reménységgel. Pedig egyáltalán nem ismerem az újpalotai reformátusokat - mégis, együtt örülök velük és reménykedem, hogy mindaz, ami épül, egyben falakat is bont. 

Szólni, jelen lenni, élni

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

 

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?

Áldás, békesség, Orbán Gáspár!

Orbán Gáspár társaival azt a bűncselekményt merte elkövetni, hogy egy videóban népszerűsítette a Felház nevű, egyetemistáknak szóló szervezetet, ahol a fiatalok felekezettől függetlenül összegyűlhetnek és imádkozhatnak. Nem fröcsögnek a testnedvek, nem kiskanálban melegítik a heroint, hanem aktív közösséget formálva értelmezik a hitélet alapjául szolgáló Bibliát, beszélgetnek (nem Viberrel)  és támaszt nyújtanak egymásnak. Nem ártanak senkinek, csak próbálnak egy szellemileg és erkölcsileg tiszta generációt építeni, ami stabil alapja lehet az előző rendszer béklyóit még mindig magán viselő Magyarországának. Sajnos lehet, hogy van akinek ez furcsa, ezért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy világítótoronyként mutassanak utat a közöny tengerében céltalanul hajózó fiataloknak. 

Az egyenlítő öngól - ezatuti.blogstar.hu

Tehát április 21-én a Körcsarnokban gyűlnek össze a Felházban hívő fiatalok. De miben hisznek ők? Talán a "prédikátorokban", akiken kicsit több az alapozó a kelleténél? Vagy abban, hogy a csütörtöki bulik helyett inkább a Szent Lélekkel részegítik magukat, mint alkohollal?

"Áldás, békesség, Orbán Gáspár" Miben hisz Viktor fia? Mi köze ennek a szüzességgyűrűhöz? - nyugat.hu

 

Orbán Viktor fia megtért. Orbán Viktor fia és annak barátai egy „Felház” néven működő csoportot hoztak létre azzal a céllal, hogy ébredésért imádkozzanak. Hitük szerint Isten a fiatalokon keresztül szólítja meg az embereket, rajtuk keresztül megváltoztatja Budapestet, Magyarországot, a kontinenst, hiszen Isten azt akarja, hogy „ez az ország az övé legyen.” Kimondhatatlanul boldog vagyok, hiszen egy fiatal rátalált az Úrra, Aki út, igazság, élet lehet mindnyájunk számára. Ez a fiatal a barátaival együtt alkalmakat szervez, hogy mások is megtapasztalják az életükben Isten jelenlétét. Nyilván azon felesleges csodálkozni, hogy egyesek szemében ez az egész: botrány. Azt is tudjuk, miért: mert egy részük számára maga a hit, az istenkérdés is botrány, míg mások attól kapnak sokkot, hogy a miniszterelnök fia merészel megnyilvánulni.  

Milyen is az egyház?

Fábry Sándor: „Na most, ugye, mi van az egyházzal? Mert akkor az egyháznál mi van? Ő hívőcentrikus vagy Isten-centrikus? Mi? Hát én azt gondolom, hogy legyen hívőcentrikus. Hát minket. Hát Isten földi szolgái. Hát akkor szolgáljanak ki münket.”
Fábry, 2016. 03. 24-i adás – Mediaklikk.hu

Az intellektuális humornak árt a heti rendszerességből fakadó kényszer, s ennek legékesebb bizonyítékai Fábry Sándor olykor izzadtságszagú megnyilvánulásai, amelyeken az sem segít, hogy tévéműsorának stábjában egyre több bértollnok szerepel. A nézőtéren olykor kínosan visszafogott a nevetés, és a tust játszó zenekar kellemetlen fáziseltolódással idézi elő a tapsot.
Nagyhéten néhány keresetlen szóval megemlítette az „egyházat”. Miután konyha-dogmatikáját megtartotta, Ferenc pápáról beszélt, ezért okkal feltételezhető, hogy az egyház alatt a római katolikus egyházat értette. Ám a labdát – ha ugyan elég bumfordi módra is – mégiscsak feldobta a többi keresztyén egyház számára is.

Oldalak