Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

Mindig közellévő

– Azt mondta a Guardiannek egy méltán nagyon népszerűvé vált cikkben, hogy minden egyes elpusztított zsidó mellett ott volt a gázkamrákban Isten, és mindannyiuknak fogta a kezét. Tényleg így volna?
– Akármennyire abszurd is ez, más lehetőség egyszerűen nincsen. Már huszonéves koromban, ott, Oswiecimben is így láttam és azóta sem tudom másképp gondolni. Isten persze éppúgy együtt szenved Jóbbal, mint az Iszlám Állam által lefejezett keresztényekkel, vagy a bombasérüléseikben agonizáló palesztinokkal is.

Nézzük meg jól Auschwitzot még egyszer - nol.hu

Én nem akarok, de nem is tudok megszabadulni az Istentől. Hiszem a jóságát éppúgy, mint a mindenhatóságát. Bennem sem az ordibáló Hitler, sem a krematóriumok vad lobogása nem tudja elnyomni azt a halk, kicsike hangot, amiről Illés ír a Királyok könyve 19-ben.

Isten Auschwitzban - valasz.hu

 

Nem láttam a Saul fiát, de régóta tervezem, hogy megnézzem. Ahogy jöttek a díjak, elismerések, a felemás magyarországi fogadtatás, az interjúk, félreértett, szándékosan félremagyarázott mondatok, ahogyan egyre többet és többen írtak róla, úgy vált egyre inkább érdekessé Nemes Jeles László filmje. Számomra Röhrig Géza hitvallásos szavai teszik igazán hitelessé az Oscar-díjas alkotást, hiszen az idézett mondatban ott lakozik mindaz, amit a hívő ember Isten iránta gyakorolt kegyelméről gondol. Köszönöm a film főszereplőjének, hogy közel egy évvel a vele készült Népszabadság és Válasz interjú után újra emlékezhetek erre.

A felejtés helyett

Végül magyar-lengyel-litván kezdeményezésre, az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, és egyben az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum – más néven Hitler-Sztálin paktum – aláírásának napját, augusztus 23-at, a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapjává nyilvánították. A dokumentum elfogadásával az Európai Unió lépést kívánt tenni a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezet erősítéséért.

Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja – Wikipédia

A naptári év minden napjára esik egy-egy nemzetközi vagy országos emléknap, ami felhívja a nagyközönség figyelmét emberekre, eseményekre, problémákra, bajokra. Pontosan ezért el is sikkad a figyelem, tökéletes közöny támad bennünk, ahogy meghalljuk: „Ma van a bla-bla-bla világnapja”.

Hol voltál?

Az idén tragikus fiatalon elhunyt Borbély Szilárd egyik verséből vett idézettel, „a törés a szavakban van" címmel kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban jövő kedden, november 25-én este 6 órakor, amelynek tárgya a holokauszt-emlékezet és a szépirodalom kapcsolata.

Kiállítás nyílik a holokauszt irodalmi emlékezetéről – nol

Amikor Ilonát leszállították a teherautóról, hiába várta a félelmet. Tíz órája várta a félelmet, és mégsem jött. Mint Radnóti, amikor egy téli napon azt írta: „félek? Nem is félek talán.” Ilona nem gondolt már arra az egyenruhás fiatalemberre, akit megszeretett, a gettó, a deportálás elfeledtette vele a friss szerelmet. Csak egyet kívánt, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson.

Fájdalomközösség

Van remény, ha mindnyájan összefogunk, és akarjuk! A gyűlölködés, az antiszemita, a rasszista beszéd és cselekvés mindig mérgező. Mindegy, hogy ki teszi vagy mondja ezt, és mindegy, hogy miért, milyen okból vagy milyen célból – mindig elfogadhatatlan. 

Erdő Péter esztergom-budapesti érsek beszéde az Élet Menetén - Szombat

Az emléknap mindenekfelett az áldozatokra tekint. Ők azok, akiket egy tébolyodott korban puskatussal hajtottak halálba ezer rémség eszközével, miközben Európa és Magyarország legjobbjain néma dzsinn uralkodott, a tehetetlenség démona. A holokauszt-emléknapon minden alkalommal ártatlanok százezreiről - millióiról emlékezünk, s nemcsak azért, mert érdemlik, hanem mert kötelességünk is. Ők voltak azok, akikről aljas hazugságokkal elhitették, hogy nélkülük könnyebb lesz a világ sora. Ők voltak azok, akiken diktatúrák demonstrálták, hogy bármin és bárkin keresztülgázolhatnak. Ők lettek a mások, mikor egy őrült világ, parancsszóra vagy anélkül, a mások elpusztítása árán akart önmagán felülkerekedni. Minden elveszített életidő a mi életünket kurtítja, minden elveszített élet a mi veszteségünk is, minden életfosztás a mi megrablásunk is, minden halál a mi halálunk is.

Bogárdi Szabó István református püspök beszéde a Holokauszt emléknapján - Jobbklikk - Facebook

Nem az én gyászom. Ebben a gyalázatos vérontásban nekem senkim nem lett oda. De ez nem teszi könnyebbé a dolgot, a megrendülésemet, a tehetetlenségemet. Ezért nem merek közellépni a gyászolókhoz, mert félek, megsértek valami fontosat, belsőt - legyen bármilyen jó szándékom is.

Nem az én bűnöm. Nem vállalom a közösséget azokkal, akik részt vettek benne, és dühös vagyok azokra, akik ma hasonlóról beszélnek. Ahogy tisztelem azokat, akik életük kockáztatása által is segítettek, és csak reménykedni tudok, hogy nekem lett volna hozzá erőm és bátorságom. Parancsom igen, az Istentől, akiben hiszek.

Ami az enyém, a fájdalom, az megy távolról is, nem sértve a gyászt, de tanulva az együttérzést.