Élt: 16 évet

Előző nap még koncertre akart menni, másnap a Nemzeti Múzeumban felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzon a szovjet rendszer ellen: egy 16 éves fiú 50 éve fáklyaként akart utat mutatni az országnak, a halálos ágyán tartóztatták le. Mit mutatnak Bauer Sándor állambiztonsági aktái?

Kolozsi Ádám: Szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek, index.hu, 2019. január 20.

Kolozsi Ádám alapos írásban járt utána egy kevéssé ismert mártír fiatal történetének az állambiztonsági aktái alapján. 1969. január 20-án, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén benzinnel lelocsolta, majd meggyújtotta magát Bauer Sándor budapesti autószerelő tanuló. Négy nappal korábban hasonló módon protestált a Vencel téren Jan Palách bölcsészhallgató a prágai tavasz leverése elleni tiltakozásul. Mindketten három nappal később haltak bele égési sérüléseikbe. Míg a Palách temetése 800 000-es rendszerellenes tömegtüntetéssé vált Csehszlovákiában – Bauer Sándor temetésén csak a szűk család vehetett részt Budapesten, az állambiztonságiak állandó fényképezése mellett.

Kádár lángosa

„Majtényi ennek kapcsán Hannah Arendtet idézi, aki szerint a felülről jövő elnyomáshoz hasonlóan fontos a társadalmi közöny, a megtörésekkel elért apátia, a tömegtársadalom beletörődése, hogy az ember sem magáért, sem másokért nem igazán képes kiállni. A totalitarizmus valójában a terror és a közöny összefüggéseinek zárt rendszere.”

Kolozsi Ádám: Egy forint a krumplis lángos… (index.hu, 2018. 08. 05.)
 

 

Ha nyár, akkor strand, ha strand, akkor lángos - vagy pizza? nem, inkább lángos :), és ha lángos, akkor nosztalgia. Itt most egész pontosan Kolozsi Ádám könyvismertetőjének témája: a Kádár rendszer iránti nosztalgia. Még pontosabban: a rendszer társadalmának részletes, városi legendák alapjait alaposan kifürkésző leírása. (Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos)

Olyan kor elemzéséről szól a cikk, amelyre a mai napig vagy nosztalgiával gondolunk, vagy, és ez még aggasztóbb, annak srófjára élünk a mai napig. A reposztban hat éve már született arról egy blogbejegyzés (további pontosítás következik), hogy a Kádár rendszer iránti nosztalgia az egyháztagságunkban is túlélte a rendszer halálát: Kádár korszak, nosztalgia, keresztyénség.
 

Nem vénnek való vidék

Gyurcsány Ferenc a baloldali erők összefogását sürgette a jövő évi választás előtt a kormány leváltására vasárnap, Nagy Imre mártír miniszterelnök egykori rózsadombi házánál a Demokratikus Koalíció (DK) rendezvényén. A hozzávetőleg 300-400 fős tömeg Nagy Imrének az 1958-ban, e napon történt kivégzésére emlékezve gyűlt össze.

Gyurcsány Ferenc Nagy Imre kivégzésének évfordulóján szónokol - mno.hu

 

 

Ha valaki nem sajnál a drága idejéből huszonöt értelmetlen percet a Magyar Köztársaság egykori miniszterelnökére pazarolni, érdemes végignézni a youtube-on mindenki számára elérhető videót legutóbbi közszerepléséről. Benne van minden, ami unszimpatikus Gyurcsány Ferencben, benne van a szocialisták egyházzal kapcsolatos álláspontja, a magyar történelem orcátlan meghamisítása, ám az „elgurult a gyógyszere” és a megsértődés helyett azért mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, amit mond. Leginkább azért, mert nem olyan rég még a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt, másrészt azért, mert sokan mai napig vevők ezekre a gondolatokra. 

Nekem száz, Kádár

Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene.

Michnai Attila: Hazugság, Kádár-kor a neved! - Heti Válasz

Iskolásként gyakran mentem szavalni. Ez az időszak még keményen a kádár-rendszerre esett. Mondjuk úgy: az iskola, a falu, a rendszer így használt ki. Kádár szavalója voltam.