Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

Hülyülünk, Vincent?

Wolf szerint a mélyolvasás empatikusabbá, műveltebbé és kritikusabbá tesz bennünket, ha pedig lemondunk róla, és maradunk a felületes befogadásnál, végső soron elveszítünk valami olyasmit az életünkből, amit már Arisztotelész is nagyra tartott, és egyre kevesebb időnk jut rá: a szemlélődés képességét.
Dippold Ádám: Már nem úgy olvasunk, mint régen, és ez az ember elhülyüléséhez vezet, qbit.hu, 2018. 08. 29.

Kultúrabálványok

A barbárság - amely képtelen különbséget tenni érték és értéktelen között - a kultúra kellős közepén is rombolja az általa bálványozott kultúrát és művészetet.

„Ma is, például, estefelé, ott a munkában, a csuda tudja, mitől, de egyszer csak felkavarodott Benedikt bensejében a FILAZÓFIJA. Homályosan, mint árnyék a víz alatt, valami forgolódni kezdett a szívében, gyötörte, hívogatta, de hogy hová? Tudja a fene. Mintha a hideg rázta volna, és már-már elsírta magát. Tán valami harag fortyog benne, tán repülni szeretne.” De az is lehet, hogy a macskány vár az ember háta mögött Tatyjana Tolsztaja orosz írónő nemrég új cím alatt magyar fordításban másodszorra megjelent regényében, A macskányban.

Évvégi könyvbolyongás

Talán furcsán hangzik, hogy Hollandia legöregebb gótikus templomában könyvesbolt működik. Pedig ez még mindig a legjobb dolog, ami a maastrichti épülettel történhetett, korábban ugyanis bokszmeccseket és autókiállításokat rendeztek, vagy épp tűzoltó-felszereléseket tároltak benne. Húszezer kötet fér el a tágas templomhajóban, a szépirodalmi művek mellett főként tudományos és jogi kiadványokat tartanak.


Furcsa könyvesboltok – origo.hu

Karácsony környékén mindenkit elkap az ünnepi láz. Ahogy aztán belezuhan az ember az ünnepbe és elzúgnak az ünnepi kellékek varázslatai, talán a legszemélyesebb dolgok kerülnek terítékre. Az ünnep csendessége. Én szeretem a karácsonyfa fényében az éppen frissen kapott –  merthogy mindig van ilyen karácsonykor - könyveket átlapozni, s valamelyiknél leragadni.

Mi kő(nyv)?

Immár hivatalos is, amit már régóta sejteni lehetett, bedőlt Matyi Dezső volt vezércége, a Pécsi Direkt Kft., a vállalat elleni felszámolási eljárást tegnap tették közzé a Cégközlonyben. Az Alexandra hálózat korábbi központi cége már évek óta leginkább csak rogyadozik, sorozatban indultak a végrehajtások ellene és tagja a legnagyobb adósok klubjának is.

Végleg kinyiffanni látszik Matyi Dezső volt vezércége - hvg

Néhány éve városkánkban bezárt az egyetlen antikvárium. Azonnal mindenki a kardjába akart dőlni. Azt mindenki azonnal feledte, hogy amíg működött, nem antik, ámde ótvarosan mocskos könyveket csak háromezer és fölött lehetett megvásárolni, s a kiszolgálás a megszokott vasi mentalistással zajlott, a „mi kő?” stílusában. Az ember mégiscsak sajnálta a tulajdonost, az alkalmazottait. Meg persze a könyvesbolt hiányát, hiszen a könyvesbolt minden egyéb üzlethelyiségtől eltérően szimbolikus erővel bír.

Életjel

Megjelent a "Reposzt, Válogatott írások 2012-2014" című kötet. A könyvet a REND szombati napján mutatják be, a 15:30-kor az őriszentpéteri művelődési házban tartandó író-olvasó találkozó keretében, ahol lehetőség lesz a blog szerzőivel is beszélgetni.

Reposzt könyvbemutató a REND-en - refdunantul.hu

 

 

Focis „sorozatomat” folytatva szívesen írtam volna az éppen hatvan éve elvesztett 1954-es világbajnoki döntőről, vagy arról, hogy elkészült a devizahiteles mentőcsomag első része, de az is felkeltette az érdeklődésemet, hogy Szabó Tímea ex-lmp-s képviselő is ott lesz a magamutogató emberek fesztiválján, ám most mégis inkább hadd írjak arról, ami igazából a mi történetünk, olvasóké és íróké, dunántúliaké és reformátusoké egyaránt. Én legalábbis annak érzem. Ma a REND-en bemutatjuk azt a kötetet, amely a reposzt elmúlt két évének a szerzők által válogatott írásait tartalmazza. 

Parókiális könyvtár és lelkészi identitás

A különböző identitástípusok és olvasói szokások egybevetése pedig azt jelzi, hogy a cselekvően vállalt, feladatorientált identitású kategóriába tartozók az átlagosnál több és értékesebb irodalmat olvasnak. A szerző, néhány korábbi kutatási jelentésben vizsgált jelenségre – nemzeti önkép, vallásosság – is utalva megállapítja: "A Kárpát-medence Magyarországon kívül élő magyarsága tehát olvasáskultúrájának tradicionális vonásaival identitásának megőrzését szolgálja; és az identitástudatnak markánsabb jellege pedig egyúttal tradicionális, értéktelítettebb olvasási szokásait konzerválja." … Esetleges prekoncepcióit nem kívánja bizonyítani, nem merül el (alá) a táblázatokban közölt adatok sokaságának min-den lehetséges összehasonlítási lehetőségében, elemzéseiben teret enged az olvasói véleményformálásnak. Ezért is érdemes e táblázatokon felkínált tényeken eltűnődni. (Pl. arról, hogy a legnépszerűbb legutóbbi olvasmányok között – kivéve a Vajdaságot – mindenütt elsőként szerepel a Biblia, ám az a legemlékezetesebb hét olvasmány között – igaz Erdélyről nincs adat – csak Kárpátalján szerepel, ott is az 5. helyen.)

Gereben Ferenc az olvasási kultúráról – oszk.hu

Nem árulok zsákba macskát, a fenti idézetet ürügyként választottam, hiszen a könyv, amelynek recenziójából való a fenti részlet, 2005-ben jelent meg és a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrája és identitástudata közti kapcsolatot vizsgálja.

Kft - Korlátolt felelősségű társaság

Kaotikus állapotokról számolt be egy szülő lapunknak a Fillér utcai általános iskolából. "A hittanos gyerekek a folyosón várakoznak, míg erkölcstan van. A legtöbben, az osztály kétharmada az erkölcstant választotta, és csak kilencen hittant, számukra pedig nincs terem erre az időre." - vázolta fel a reform egyik hatását az anyuka.  Hittanosok a folyosón, tömeg a teremben, tankönyv nincs  index

"A gyerekek délután négyóráig tartó kötelező iskolában tartása pedig a tanítóknak okozott nehézséget, mesélte a szülő. A pedagógusok nem akarták, hogy a gyerekek tétlenül üljenek benn, ezért most próbálják kitalálni, hogy milyen feladatokkal foglalják le őket. ...  A problémák mögött nem a tanítók vagy az iskola vezetőinek alkalmatlansága áll, vélte a lapunknak nyilatkozó szülő, hanem az új szabályok. Az elmúlt években ilyen káosszal ugyanis nem találkozott."

A könyv dicsérete

A 84. Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvek listáját olvashatják most műfaji bontásban. Találhatnak itt mások mellett irodalmi antológiát, verset, prózát, drámát, szórakoztató és gyermekirodalmat, esszé- és tanulmányköteteket.

Június 6-10. között ünnepi könyvhét – litera.hu

 

Néhány hónapja bezárták az utolsó antikváriumot is a Fő téren. Egy megyeközpont utolsó használt könyvkereskedését. Amikor nem egészen tíz évvel ezelőtt a városba érkeztünk, még kettő működött, alkalmi árus pedig mindig felbukkant egy-egy nagyobb eseményen.  Egy emberöltőnyi idő nem kellett, hogy kézzelfoghatóvá váljon: a könyv már más helyet foglal el az emberek életében. Nemcsak a könyv, hanem a kultúra egyáltalán.

A könyvekről

Sokak szerint az, hogy olvas-e valaki, azon múlik, milyen háttere van, látta-e gyermekkorában azt a mozdulatot, hogy szülei könyvet vesznek le a polcról vagy hogy olvasnak. Gyermekkoromban hozzánk a parókiára két irodalmi folyóirat is járt (Kortárs, Nagyvilág), emellett apukám megrendelte a Film, színház, muzsika, az Élet és Irodalom c. lapokat és a Ludas Matyit is (vicclap), amelyből csupán ketten rendeltek a faluban, ebből az egyik a pap volt. Mindig nagy derültséget teremtett ez egyházmegyei gyűléseken, amikor ezt felolvasták. Mert akkor még ezt is felolvasták. Már ebből is látszik, hogy milyen széleskörű lehetett az igényesség az irodalom mélységétől a humorig, mellyel egy lelkész felvértezte magát. Nem kérdezem meg, hogy ma hogyan állunk ezzel az igényességgel, az olvasottsággal, irodalmi ismeretekkel. Nem azért szűkülünk-e be, mert az igényességünk is beszűkül? A látókörünk, a cselekvőképességünk korlátozottsága nem csupán a korral és a kényelmességgel, lustasággal magyarázható.

Tudós tiszteletes - Közös(s)Ég

Korán megtanultam olvasni. Mire iskolába mentem, már nagyjából ment a dolog, anyukám látta a korai igényt, és ezért előbb elkezdtük. Azóta olvasok, mindig, folyamatosan. Nálam törvényszerű volt, életem első pár éve betegeskedéssel telt, már akkor látszott, nem a sport vagy a kar ereje fogja a jövőmet meghatározni, inkább fejben kompenzáltam. Aztán szemüveges lettem, kicsit ügyetlen maradtam, hát hol tűnjön ki a magam fajta gyerek, ha nem a tájékozottságban, tudásban. De persze ez csak visszanézve ilyen egyértelmű, akkor más volt. Édesanyám szeretett olvasni, sok könyve volt - én is olvastam, és sok könyvet akartam. Így maradtam a mai napig.

Persze a Gutenberg-galaxis az egyszeri ember számára legalább annyira befoghatatlan, mint névadója, töredék, ami jut egy életre. De baj ez? A lényeg, hogy a lehető legtöbbet megtegyük az ügy érdekében.

Könyvcsere mindenkinek, avagy a rukkola nem csak egy zöldség

Alig másfél hónapja indult el a rukkola.hu ingyenes könyvcserélő oldal, de már szervert kellett cserélni, annyira túlterhelt lett az oldal. A háromtagú baráti társaság által hobbiból üzemeltetett közösségi szájton nincsenek hirdetések, és önkéntesek kategorizálják a mára 47 ezer példányra duzzadt kínálatot.

Így happolj könyvet ingyen! - Index

Be kell, hogy valljam, egy csomó ma divatos zöldséggel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, még csak a nevüket sem tudom megjegyezni. A cukkini már-már bevésődött, felismerem (néhány ételben szeretem is), a padlizsán is megy (köszönet a vinetának), de ott a rebarbara, a madársaláta, kínai kel és még sorolhatnám hosszan. Ígérem, fogok fejődni, de nehéz, nekem a XXI. század egyik legkomolyabb fejleménye az egzotikus zöldségdömping (úgy, hogy sokszor nincs jellegzetes íz, sem forma - kapaszkodónak).

Na ilyen zöldség a rukkola is. Utánakérdeztem, állítólag már ettem, de nem tett rám maradandó benyomást. Viszont mostantól megmarad a neve, egy honlap miatt, aminek semmi köze a gasztronómiához, mivel könyvek csere-beréjéről szól, távol a profitszerzéstől, alulról építkezve, közösségi alapon. 

Betűfaló

Az Index becslése szerint az új Nemzeti alaptanterv közel ötezer oldal kötelező olvasmányt ír elő a középiskolásoknak a 9-12. osztály között. A Magyartanárok Egyesülete szerint ilyen mennyiséget csak rohammunkában lehet leadni a diákoknak, és sokkal jobban megmaradna egy-egy mű a gyerekek fejében, ha harmadannyi lenne a kötelező. A NAT célja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást, de ezt a régies nyelvezetű Jókaival már nem lehet elérni, a diákokhoz közelálló mai, értékes ifjúsági irodalomra viszont nem jut idő az órákon.

Ötezer oldal lesz a kötelező olvasmány - index.hu

Olvasni alapvetően egy fantasztikus folyamat. Belelátni valakinek a gondolataiba, megismerni fantáziavilágát, párbeszédet folytatni gondolati síkon akár tőlünk távol élő, akár korban minket megelőző emberekkel nagy szellemi kaland. Egyike a legnagyszerűbb érzéseknek, amikor úgy lebilincsel egy könyv, hogy nem is tudja letenni az ember. A betű megelevenedik az olvasóban, valamit kivált belőle. Az író-olvasó ember valahol leképezi a Teremtő alkotó munkáját, noha mi nem a semmiből teremtünk. Ha írunk, akkor ott van velünk mindaz, amit addigi életünk során felhalmoztunk ismeretben, szókincsben, világszemléletben, lelkiségben. De ott van ez a teremtési folyamat az olvasás közben is. Hányszor megtapasztaljuk, hogy egy írás önálló életre kell. Mást olvas ki belőle az olvasó, más lehetett esetleg az eredeti szándék. Félre is érthetjük egymást akarva vagy akaratlanul. De milyen jó azt is érezni, hogy valaki pontosan azt fogalmazta meg, amit én magam is érzek.