Igazság és szabadság

Az igazságban gyökerező szabadság szemben áll a társadalmainkban fellelhető más, elterjedt szabadságeszményekkel, amik az egyéni megelégülést és a mások kárára való értelmetlen fogyasztást támogatják.

Az újkori szabadságeszményről – reformatus.hu

A Vatikánban találkoztak Európa legnagyobb keresztyén felekezetei, a katolikusok, ortodoxok, protestánsok, anglikánok képviselői, akik hitet tettek az igazságban gyökerező szabadság mellett.  Az „igazságban gyökerező szabadság” kitétel teszi izgalmassá és emeli ki a ma szabadságeszményben tobzódó mozgalmak és megnyilvánulások tömkelegéből az keresztyénség egységes megnyilvánulását.

Vissza a hagyományba!

Franciaországban pusztán 14 ezer egyházmegyés pap van. Kábé a felük 75 évesnél idősebb. Ez annyit tesz, hogy a helyzet drámai. Már egy plébániát vezetni is nagy munka. De Franciaországban »normálissá« vált, hogy egy lelkipásztornak plébániák tucatjait kell ellátnia. A szentmise áldozatának rendszeres bemutatása lehetetlenné vált. A legtöbb plébánián csak alkalmanként van szentmise. Langres egyházmegyéjében minden papnak átlag ötven plébániát kell ellátnia. Röviden, spirituális katasztrófa elé nézünk. A papszentelések száma sem biztató. 2009-ben csak 89 egyházmegyés papot szenteltek Franciaországban…Szerencsére, a tradíció szemináriumaiból jó és biztató hírek érkeznek. A tradicionalista közösségeknek és egyházmegyéknek van utánpótlása. Mi több, tele vannak a szemináriumaik. Ezért remélhető, hogy több régi rítusú szemináriumot nyitnak. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy üresek maradnak, minthogy a fiatal hívők erősen érdeklődnek a tradíció iránt. 

A tradíció mentöőve - mandiner.hu

Mióta Ferenc pápa nem éppen hagyományos megközelítéseket alkalmaz pontifexi megnyilvánulásaiban Vatikánba kerülése óta, felszínre bukkant egy érdekes csoport, az ún. tradicionalisták, akik nemcsak, hogy kritikusok a katolikus egyházfő kijelentéseivel, illetve a dogmákhoz való viszonyulásaival, hanem egyenesen addig merészkednek véleményeikkel, hogy az egyházat meg kell védeni a saját fejétől.

Katolikus megújulás?

Az egyház érdekei miatt döntött a lemondás mellett XVI. Benedek pápa. A katolikus egyházfő ezt hamvazószerdai audienciáján mondta a Vatikánban. Ez volt a pápa első nyilvános szereplése azóta, hogy bejelentette lemondását.

http://mno.hu/hirtvkulfold/emiatt-mondott-le-xvi-benedek-papa-1138693

 

Benedek pápa lemondását követően rögtön megindultak a találgatások, különféle kérdések, és persze ezzel kapcsolatos vélemények láttak napvilágot: miért mondott le, mi volt az oka ennek a csöppet sem szokásos döntésnek? Vajon mi lesz tettének következménye? Honnan származik majd a következő pápa? Vajon megmarad az európai dominancia, sőt egyenesen olasz pápát köszönthetünk, vagy pedig –felismerve az idők jeleit,- latin-amerikai, esetleg fekete utód követi az egykori német bíborost? Nekünk, magyaroknak is beindult a fantáziánk: a jobbágy származású Bakócz Tamás után ötszáz évvel lehet-e komoly esélyesünk Erdő Péter bíboros személyében?

Nos, az én kérdésem református lelkipásztorként csupán annyi: lesz-e katolikus megújulás? 

Az osztrák kereszténység helyzete

Bécs – Christoph Schönborn bécsi érsek derűlátóan kommentálta az osztrák katolikus egyház 2012. évre vonatkozó taglétszámának becslését: bár az egyháztagság létszámának alakulása lassú csökkenést mutat, Ausztria ennek ellenére a kereszténység jelenlétét hordozó állam - mondta kedden a „Kathapress”nek. Minden kilépés fájdalmas, de az 5,36 millió lélekszámú katolikusság még mindig jelentős tömeg és ez nem a teljes keresztény jelenlét Ausztriában.

Az ország 78 százaléka tagja valamelyik keresztény egyháznak, hangsúlyozta Schönborn. A római katolikusok mellett legjelentősebb közösség az evangélikusoké (reformátusokat is ide értve), az ortodoxoké és az ókeleti egyházaké. Adalék ehhez, hogy az osztrák lakosság 85 százaléka megkeresztelt, még akkor is, ha közülük többen életük valamely szakaszában esetleg kilépnek az egyházból.

Egyháziasság Ausztriában – tt.com

 

Ausztriában az egyház társadalomban betöltött szerepe teljesen más, mint Magyarországon. Egyszerre érvényesül a szabadság és hagyomány, az örökség és választás lehetősége. Ugyanakkor nekik évtizedes tapasztalataik vannak a bevándorló tömegek vallási identitásáról. Érdekes, hogy némely részkérdésekben az alkotmányban megtagadott Habsburg örökséghez nyúlnak vissza – ha nem is ők, hanem a státusz haszonélvezői, például a román ortodox egyház, amelyik püspökhelyettessel képviselteti magát az emigránsok jelenlétével. Vagy a muzulmánok, akik az egykori Monarchia muzulmán jelenlétére apellálva vívtak ki maguknak az Európai Unióban is egyedülálló jogokat. Mellékesen megjegyzendő, hogy a huszadik század második felétől a korábbi európai nagyhatalmi státuszt, mint egykori elnyomásukat megtestesítő emblematikusságot mindig védőpajzsként tartották maguk elé, akik az egyenlő elbírálás rendszerét, mintegy kompenzációt hívták segítségül abban, aminek szétverésében, ha nem is személyesen, de nemzetileg résztvevői voltak. (Vö. szerb, román ortodox egyház, (bosnyák) muzulmánok bécsi jelenlétének hivatkozása). Aki közel kerül ehhez a korántsem könnyen kibogozható összefonódáshoz, nem tudja hová tenni, hogy a lojális magyar, horvát vagy éppen szlovén (vend) népcsoportot miért nem ölelte magához az osztrák állam, illetve úgy ölelte, hogy asszimilálni kívánta és lassan tudja is őket.