Hátha

„Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Biztosan vannak olyanok, akiknek ez egy megfoghatatlan, távoli dolog. Arra gondoltam, megosztom nagyapám egy levelét, amit akkor írt a feleségének, mikor a németek munkatábora után az oroszok fogságába esett: hátha így kissé életszerűbbé válik, mire is emlékezünk ma.”

Bakró-Nagy Ferenc: Nem érdemeltük ezt a sorsot – írta nagyapám az orosz fogságból, index.hu, 2018. II. 25.

 

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Tizennyolcadik alkalommal, mivel az Országgyűlés 2000. június 13-án jelölte ki ezt a napot emléknappá. Azért éppen február 25-ét, mert Kovács Béla független kisgazda parlamenti képviselőt, a párt főtitkárát ezen a napon tartóztatták le, és hurcolták a Szovjetunióba. Sokáig azt hittem, hogy a II. világháború után csak 1948-ban történt változás, de mind Kovács Béla elhurcolása, mind a fenti újságíró nagyapjának levele, mind a többi letartóztatott és deportált honfitársunk élete ezt megcáfolja.

Kovács Béla sok minden miatt volt szálka a kommunisták szemében. Egyrészt a német megszállás után részt vett az antifasiszta ellenállásban, másrészt egyre nyíltabban szállt szembe Rákosiék totalitárius törekvéseivel.

Régi új kérdéseink

Tőkés László keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ugyan 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint „nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Securitate ügynöke vagy besúgója lett volna”, a szegedi Molnár János egyháztörténész olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek minden bizonnyal Csűrytől származnak.

Ki ki volt? –mandiner.hu

Jó negyedszázada annak, hogy az egyházak, így vagy úgy de nekifutottak a kommunizmus idején történtek feldolgozásának. Egyesek messzebbre jutottak, mások megrekedtek. Voltak, akik dokumentumokat tettek közzé, mások zároltak mindent mondván, hogy míg nincs az egészre rálátás, addig nincs nyilvánosság sem.
Kétségtelen tény, hogy nyomja az egyházat legalább annyira, mint a társadalom egészét a múlttal való szembenézés hiánya.

A felejtés helyett

Végül magyar-lengyel-litván kezdeményezésre, az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, és egyben az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum – más néven Hitler-Sztálin paktum – aláírásának napját, augusztus 23-at, a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapjává nyilvánították. A dokumentum elfogadásával az Európai Unió lépést kívánt tenni a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezet erősítéséért.

Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja – Wikipédia

A naptári év minden napjára esik egy-egy nemzetközi vagy országos emléknap, ami felhívja a nagyközönség figyelmét emberekre, eseményekre, problémákra, bajokra. Pontosan ezért el is sikkad a figyelem, tökéletes közöny támad bennünk, ahogy meghalljuk: „Ma van a bla-bla-bla világnapja”.

sarló-kalapács-kereszt

Sarló-kalapácsra feszített Krisztust ajándékozott a pápának Evo Morales - keresztény mandiner

"ezt a tiltakozás műfajába sorolom, ami egyes esetekben sértő lehet, más esetekben nem. ... a teológiai valóság marxista elemzéséről ... ez nem helyes. Két különböző dologról van szó, ez nem helyes. ... Espinal költeményei is a tiltakozás műfajába tartoznak, ez volt az ő élete, gondolata, rendkívüli ember volt, zsenialitással, jóhiszeműen küzdött. Ilyen hermeneutikai elemzést végezve én megértem ezt az alkotást."

Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Paraguayból Rómába tartó repülő fedélzetén - magyarkurír

Bolívia első indián származású elnöke, az anti-imperialista baloldali politikus Evo Morales sarló-kalapácsra feszített Krisztust ajándékozott a dál-amerikai körútját járó katolikus egyházfőnek. Ez a hír nem robbant különösebben nagyot a múlt héten, nem töltötte be a sajtót, ahogy ennek a "furcsa" alkotásnak/ajándéknak a képe sem az internetet. Én mégsem tudom, azóta sem "lenyelni".

Tartótiszt arccal

Először szólal meg arcát is vállalva volt III/III-as tiszt a vásznon Varga Ágota tegnap bemutatott A tartótiszt című dokumentumfilmjében. A tartótiszteket, a részben áldozatként is láttatható ügynökökkel szembeállítva a mai közbeszéd az állambiztonsági konspirációk valós felelőseiként szokta megjeleníteni. A közgondolkodás szerint fontos tulajdonságuk, hogy láthatatlanok és elszámoltathatatlanok, ezzel is alátámasztva az elmaradt rendszerváltás mítoszát és a valós történelmi igazságtétel lehetetlenségét.

A tartótiszt banalitása - index

Még nem láttam a filmet*, de első adandó alkalommal meg fogom nézni. Azt a filmet, amelyikben először sikerül kamera elé állítani egy hús-vér embert arról az oldalról, amelyikről majdnem semmit sem tudunk az egyház és állam, a hatalom és beszervezettek viszonyában.

A napkeleti csillag kihunyt. Ezrek sírnak az utcákon, zokognak a tereken. Ez a Való Világ?

Hatvankilenc éves korában meghalt Kim Dzsong Il, Észak-Korea vezetője, az állami hírügynökség szerint egy vidéki útján, a vonaton érte a halál. Utódja legkisebb fia, Kim Dzsong Un lehet. A halálhírt az észak-koreai állami televízió bemondója könnyek között jelentette be hétfőn.

Meghalt Kim Dzsong Il észak-koreai vezető

Advent negyedik hétvégéjén meghalt egy államfő. Nem, most nem Václav Havelre gondolok. Ő művész volt, igaz és tiszteletre méltó ember, és - végülis - nyugdíjas politikus. Valaki közülünk, Európa XX. századi történelmének része. Emberként élt, és - hetvenöt évesen - emberként ment el. Nem, most nem róla, hanem Kim Dzsong Il haláláról beszélek. Arról, akinek világrajövetelekor - a hivatalos életrajz szerint - kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen.