Emlékezés vagy felejtés?

A felületes olvasás, a megzavart gondolkodás és a felszínes tanulás által jellemzett internet elterjedésének legkegyetlenebb ára Carr szerint az lehet, hogy eltompulnak legemberibb természetes képességeink – az érvelés, az észlelés, a megértés és az érzés. Ha igaza van, ez azt jelentheti, hogy az internet által felerősített multitasking legnagyobb áldozata a meditatív gondolkodásra való képességünk lehet.

Az internetes világ hatásai – hvg.hu

Az internet hatásaival foglalkozó kutatások két irányba mutatnak. Asz egyik, hogy az emberek – fogyasztók – agya alkalmazkodni fog a gyors információáramláshoz és ezáltal másfajta képességre tesz szert, több információ integrálására válik alkalmassá. A másik irány pedig az internetet a felejtés technológiájának nevezi. A felületes információáramlás, illetve az az információ halmaz, amely megjelenik a különböző felületeken megfoszt a legemberibbtől, a hosszú távú emlékezet fenntartásától, pedig ez az emberiség egyik legnagyobb kivételezettsége a teremtettségben.

Régi új kérdéseink

Tőkés László keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ugyan 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint „nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Securitate ügynöke vagy besúgója lett volna”, a szegedi Molnár János egyháztörténész olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek minden bizonnyal Csűrytől származnak.

Ki ki volt? –mandiner.hu

Jó negyedszázada annak, hogy az egyházak, így vagy úgy de nekifutottak a kommunizmus idején történtek feldolgozásának. Egyesek messzebbre jutottak, mások megrekedtek. Voltak, akik dokumentumokat tettek közzé, mások zároltak mindent mondván, hogy míg nincs az egészre rálátás, addig nincs nyilvánosság sem.
Kétségtelen tény, hogy nyomja az egyházat legalább annyira, mint a társadalom egészét a múlttal való szembenézés hiánya.

Kereszt-kérdés

A norvég bevándorlási hivatalnak (UDI) nincs elég helye, hogy elszállásolja az országba érkezett 30 ezer menekültet, ezért egyházi szervezetektől és civil közösséget kér segítséget. A hivatal azt javasolja a befogadóknak, hogy a menedékkérők szállását tegyék „vallásilag semlegessé.” A legtöbb helyen ezt úgy oldották meg, hogy levették a kereszteket a falról, ha pedig a padló mintázatán látszott egy, akkor szőnyeggel letakarták azt. A cél az, hogy ne bántsák meg a muszlim menekülteket.

Eltüntetik a kereszteket Norvégiában a menekültek miatt - index.hu

 

Akkor még mielőtt alapból lehülyéznénk a norvég bevándorlási hivatalt, az olasz iskolaigazgatót, javaslom, gondolkodjunk egy kicsit. Vajon miért gondolja azt a norvég bevándorlási hivatal, hogy a civilek által felajánlott szállásokat tegyék vallásilag semlegessé? Vajon miért gondolja úgy egy alapvetően katolikus ország egyik iskolájának igazgatója, hogy -ugyancsak a világnézeti semlegességre hivatkozva- karácsony és kisjézus helyett legyen inkább télkoncert, karácsonyfa nélkül?

Ahol nincs, ahol van, ami a feladat

Két lehetőségünk volt: az egyik, hogy sok pénzből felújítjuk és elhárítjuk az életveszélyt, vagy lebontjuk – tájékoztatott Aradi András, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese. – Zsibriken evangélikus gyülekezet nincs. A KIMMTA annak idején használatba vette tőlünk a templomot. Tíz évig ők rendelkeztek felette, hogy tudjanak pályázni. Próbálkoztak a felújításával, illetve bontásával, de nekik sem volt anyagi forrásuk erre. Négy-öt évvel ezelőtt dokumentációval együtt visszaadták nekünk, mert nem tudtak mit kezdeni vele, így a felelősség ismét a miénk lett. Gyakorlatilag minden gyülekezet forráshiánnyal küszködik, sok templom van, ott is vannak feladatok – nem tudtunk átcsoportosítani pénzeket. Amikor jelezték nekünk az állapotokat, a kötelezés után döntenünk kellett a sorsáról. Az egyházközségnek másfelé is vannak feladatai, így végül a bontás mellett döntöttünk.

Csak egy tábla jelzi majd a zsibriki evangélikus templom helyét - evangelikus.hu

Lejárt szavatosság

Az előadás az autentikusságra törekszik azzal, hogy az eredeti helyszínen – a városligeti Királydombon –, az eredeti szereplők egy részével látható most. Akik a nyolcvanas években látták vagy szerették volna látni az előadást, de valamiért nem jutottak el rá, akik az István, a király filmen nőttek fel, azoknak ez láthatóan benyomja a nosztalgia-gombot – ők meghatottan éneklik a slágereket. Én viszont csak azt a szomorú tényt rögzítem magamban, hogy Varga Miklós őszülő Istvánként nehezen énekli már ki a magasabb hangokat, nem beszélve a remegő hangú Deák Bill Gyuláról, akinek azért drukkolok, hogy végig tudja énekelni a Táltos dalait.

István, a király 2015: Öregfiúk stadionkoncertje - hvg.hu

Ha augusztus 20, akkor István, a király, vágja rá rögtön az ember, és ez idén sem volt másképp. Novák Péter hagyományosnak számító rendezésben vitte színre a rockoperát, mint látjuk, a hvg.hu írójának kifejezetten nem tetszett a feldolgozás. Nálam Alföldi Róbert verte ki annak idején a biztosítékot, bár most már ott tartok, hogy egyszerűen nem szeretném látni, hallani az ismert dallamokat. Konkrétan nem tudok szabadulni attól az érzésemtől, amely évek óta kerülget, valahányszor feltűnni látom az egykor legendásnak számító művet. Számomra az István, a király egyre inkább egy lejárt szavatosságú termékhez hasonlít, semmint egy nagyszabású nemzeti opuszhoz, ami talán volt, vagy aminek talán láttatni akarták. (Már ha egyáltalán, és nem más volt a szándék…) Pont olyan, mint egy képcsöves tévé a led smart-ok, uhd-k korában. 

Törlési kísérlet

Nem kellett sokat várni arra, hogy a való életben is kiderüljön, kik és milyen célból használhatják ki az Európai Unió bírósága által kedden hozott ítéletet. Nagyon úgy néz ki, ha minden így marad, “a felejtés jogával” tulajdonképpen átírható a történelem.

kiradírozható múlt - hvg.hu

 

Mintha éppen nem ez történne folyamatosan. Mármint a történelem átírása. Legyünk kissé visszafogottak, és történelemhamisítás helyett írjuk azt, hogy történelemértelmezés. Nyilvánvalóan nem minden történelemértelmezés történelemhamisítás, az azonban feltétlenül igaz, hogy ahány korszak, történelmi rendszer, politikai meggyőződés, annyiféle történelem.

Visszatérés a pokolból

Péntek reggeltől a fővárosi Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületére egy 200 méter hosszú és egy méter széles molinót feszítenek ki, amelyre az áldozatok névsorát nyomtatták. A 150 négyzetméteres felületen több mint 62 ezer név szerepel. A múzeumnál minden hozzátartozó, rokon, családtag vagy emlékező gyertyát gyújthat, leróhatja kegyeletét a hősök emléke előtt

Főhajtás a doni hősök előtt - hirado.hu

A doni katasztrófa áldozataira és Becsák Laci bácsira emlékezve

 

A nyolcvanas évek első fele Erdélyének légkörében valahogy körbefutott a környékünkön néhány faluban, hogy teológiára készülődnék. Valami néma szolidaritás formálódott a szándék körül. Egy ilyen napon szólított meg Rózsa Lajos tanár úr Makfalván, hogy olvastam-e a Requiem egy hadseregért Nemeskürty könyvet? Nem, vallottam be a gimnazista őszinteségével. No, mondta, odaadom neked, de senki meg ne tudja, hogy tőlem kaptad. Olvasd el, megéri. Ekkor találkoztam először a 2. magyar hadsereg tragédiájával.

Arccal a harmincas évek felé

Most például tényleg az a legnagyobb bajunk, hogy emléktáblát avattunk fel? Vagy az, hogy hogyan viszonyulunk egy múltbeli eseményhez, ami 60-70 évvel ezelőtt történt? Kétség sem fér hozzá, fontos a múlt, meg is határoz minket, de engedjük, hogy meg is kössön? Hiszen minden ünnepünk a múltról szól, különösen a szobor, kopjafa, emléktábla-állítások és avatások. De tényleg ezek a legnagyobb problémáink? És tényleg arról kell vitatkozni a zsinatnak, hogy a „kárhozatos bálványimádással” mit is kezdjünk a 450 éves káténk ünnepén? Amennyire nem sikerült Kálvin személyét közelebb hozni nemhogy a társadalomhoz, de a gyülekezetekhez sem a Kálvin-emlékévek során, olyannyira nem érzem ezt a kérdést sem aktuálisnak most. Pontosabban, nagyobb bajok is vannak, mint az említettek. ... Mit kezdünk a társadalom folyamatos változásával, a cyber-nemzedék, az Y- és Z-generációk gyökeresen más világ- és egyházlátásával? Nem kellene átalakítani a hittantanítást, a konfirmációt, a tanításunkat? És itt végképp nem arról van szó, hogy hagyjuk el a régit, szolgáljuk ki az igényeket, idomuljunk hozzá a mai modern korhoz, az évenként tapasztalható változásokhoz. Hanem arról, figyeljük-e a társadalom rezdüléseit, változásit, s ahhoz hozzátesszük-e a magunkét. 

Pótcselekvés - Parókia

Arccal a harmincas évek felé - túl sokszor érzem, hogy ez a fő irány az egyházunkban. Értem én, visszatekintünk az eltépett fonal túlvége felé, próbáljuk megemészteni, hogy több évtizednyi diktatúra több évtizednyi gettót jelentett, hazugságokkal, kínos csenddel. Valahogy vissza kellene csinálni, valahogy fel kellene venni azt a ritmust, amit elveszítettünk (amit elvettek tőlünk), és révedünk bele, mi, károlis valákat mormogó bocskais papok, egy elveszített aranykorba, és velünk még pár társ.

"Akkor még voltunk valakik, akkor még hitt Istenben az emberek, akkor még számított a szavunk." Fogalmazzunk másként: akkor még azt a nyelvet beszéltük, amit a társadalom, aztán minket lekapcsoltak, a többi meg ment a maga útján. '89 után pedig azt hittük, visszatérhetünk. A baj az, hogy kicsit visszatértünk, de nem jöttek velünk sokan. Nem lehet kérdés, helyes az igazságtétel, a névtelenített hősök felmutatása, négy évtizednyi torzítás kijavítása. Fontos feladat rendezni a múltat, ismerni, ismertetni. De nem csak ez van nekünk.

Nem múló múlt

Ha helytálló a sejtésem, miszerint egy olyan kronotoposzban létezünk, amelyben a múlt már nem hagyható hátra, vagyis amelyben egyre több múlt gyülemlik fel, akkor ez azt is jelenti, hogy egyre több latenciával van dolgunk. Az új könyvem, amely az 1945 utáni időszakot fogja tárgyalni, éppen ezért a latenciát tekinti a jelen eredetének. Az utóbbi félszázadot meghatározzák az ilyen, fogalmi úton nem megragadható történelmi latenciák. Az én generációm 1968-ban abban bízott, hogy a szülők nemzedékével való konfrontáció során most végre előjön minden, és meg tudunk szabadulni az összes szartól, de ez természetesen nem történt meg, éppoly kevéssé, mint 1989-ben vagy szeptember 11. esetében.

A jelenléttől a latenciáig - ÉS

Hát, Barátaim és Ellenségeim, idézem jó emlékezetű biológia tanárunkat, a múlt nem eltörölhető, és nem elfelejthető. Sőt pszichikai úton fel sem dolgozhatók a múlt traumatikus élményei. Legalábbis erről beszél a latencia elméletében Hans Ulrich Gumbrecht.

Gyűlik a múlt, de nem múlik.