Mindenkinek szüksége van hősökre

A magyar reformáció elmúlt ötszáz évének ötven protestáns alakját mutatja be a nemrégiben megjelent Protestáns Hősök című kötet. (...) Bár ez a kiadvány terjedelme ellenére igen könnyű, a benne rejlő tartalom súlyos és nehéz. Nem hagyott aludni, mert a legcsendesebb pillanatokban késztetett olvasásra. Abody Béla író, kritikus barátom egyszer azt mondta, egy cikk 24 órát él, de egy könyv felkerülhet a polcra. Abban a korban, amikor az internet teli van olyan közlésekkel, amelyeknek talán a fele sem igaz, ez a párját ritkító kézikönyv sokak polcára fel fog kerülni.

Protestáns hősök - parokia.hu 

 

Egyszer már úgy érintőlegesen írtam erről, mármint a hősökről. Merthogy hősökre mindnyájunknak szüksége van, a hősök létét feltételezzük, a hősökben reménykedünk. Néha mi magunk vagyunk hősök, néha csodálattal adózunk emlékük előtt, míg máskor későn látjuk, fedezzük fel őket, akik szótlanul, talán elfeledve, talán csak csöndesen és becsülettel élik az életüket, végzik szolgálatukat – ahogy lehet, ahogy az Örökkévaló engedi, ahogy tudásuk, hitük, alkalmasságuk lehetővé teszi.  

Csak azért, mert testvérek vagyunk

„Május 22. határnap volt a magyar reformátusság életében" – mondta Bölcskei Gusztáv püspök a Református Egység Fesztivált, a Református Zenei Fesztivált és a Szeretethidat beharangozó budapesti sajtótájékoztatón.

Az összefogás ünnepe - reformatus.hu

 El kell menni a másikhoz, be kell kopogni, be kell ülni egy ebédre, kávéra vagy csak egy ásványvízre. Élő kapcsolatokon múlik az egyház egyébként is, és hogy hogyan alakulnak a kapcsolatok, azt nem a protokolláris találkozások döntik el, hanem az, hogy én hogyan vagyok jelen, vagy én rászánok-e valamit a kapcsolatépítésre.

A hit összekapcsol - parokia.hu

 

Természetesen igazat kell adnunk Bölcskei püspök úrnak, még akkor is, ha az öt évvel ezelőtti események, az Alkotmányozó Zsinat és a nyomában létrejövő Magyar Református Egyház elsősorban a határon túli magyar egyházrészek, a határon túli reformátusság szempontjából volt kiemelkedően fontos jogi és erkölcsi momentum. Amint arra Bölcsföldi András is utal az idézett parókiás interjúban, a határon túli magyarságnak talán sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy hitében és nyelvében megmaradjon, mint nekünk, anyaországiaknak. Nyilván Trianon összes sebe és fájdalma, következménye nem gyógyítható egy ilyen kétségkívül felemelő lépéssel, ám mégis kifejezi azt, amit oly sokan tudunk és érzünk jogi procedúra és ünnepség nélkül is: határokon „inneniek” és „túliak”, mindannyian magyarok vagyunk és reformátusok: éppen ezért összetartozunk.