Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék!

Küzdelmük a magyar szabadságharcok hősei közé emeli e forradalmárokat: a történelem lapjaira följegyzett vezetőket és a névtelen hősöket, majd a megtorlás sok ezernyi áldozatát, és az évtizedekig hátratételt szenvedőket. E forradalom eltiporva is nemzeti identitásunk kitörölhetetlen része lett, és egyben elkötelező példa is számunkra, a későbbi nemzedékek számára.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata - reformatus.hu

 

Ötvenhat. Ezerkilencszázötvenhat.

Elhatároztam, hogy mi ünnepelni fogunk. Mert a hazaszeretet, a „mondd el fiaidnak” erkölcsi parancsa mégiscsak itt kezdődik.

Mitől a legjobb?

A HVG-rangsor készítői az idén is a matematikai és a szövegértési kompetenciamérés, a magyar-, a matematika-, a történelem és a nyelvi érettségi eredményeit, és a végzősök felvételi eredményeit vették figyelembe. Utóbbinál változás, hogy az idén a felsőoktatásba bekerült diákok átlagpontszáma alapján rendezték sorba az intézményeket.

Ezek Magyarország legjobb gimnáziumai - 24.hu

 

Jó lehet az ország legjobb gimnáziumaiban tanítani. Szakmai siker, elismertség, izgalmas kihívások, érdeklődő diákok. Talán anyagi megbecsülés. Ugyanilyen jó lehet ugyanitt tanulni. Kiváló tanárok, kiemelkedő körülmények, inspiráló környezet. Minden adott ahhoz, hogy egy diákból magasan képzett szakember, nagyszerű tudós, választott szakmájának kiváló ismerője legyen. A tudás tehát megszerezhető, elsajátítható. De vajon ennyi elég a jó iskolához? Vajon mitől jó egy gimnázium, mitől jó egy iskola? És vajon mitől a legjobb?

Boldogsághormon

Elkészült Magyarország boldogságtérképe. A részletes felmérés rávilágít arra, hogy hazánk különböző régióiban és városaiban mennyire érzik magukat boldognak az emberek, és ez milyen összefüggésben van az életkorral, a családi állapottal, vagy éppen az iskolázottsággal.

Kiderült, hol élnek a legboldogabb magyarok - origo.hu

 

Szóval ők a legboldogabbak. 

A nők. Mindig is tudtam, hogy egy új táska, egy új cipő, egy új „bármi” örömöt okoz.
A kistelepülésen élők. Ezt el fogom mondani mindenkinek a faluban, kérem szépen, leírták, tessék boldognak lenni!
A 30-50 év közöttiek. Egyetértek. Ha nyer a csapat, vagy a válogatott, hatványozottan igaz. Nyáron például kifejezetten boldog voltam.
A családosok. Igaz. Főleg, ha a gyerekeim hagynak aludni, ha nem öntik ki vacsora közben a teát, ha nem kell arra riadnom az éjszaka közepén, hogy magzati pózban az ágy szélén kuporgok. Vagy ha együtt biciklizünk, focizunk, nevetünk.
A diplomások. Ez lebegett a szemem előtt minden vizsgaidőszakban.
A nyugat-magyarországiak. Na, ez nem jött be, rossz helyen lakom. Olyannyira, hogy Zemplénből költöztem Somogyba, tehát az egyik legboldogtalanabb megyéből a másik legboldogtalanabba kerültem. Már értem tegnapi levertségem okát!

Összességében véve, ha ön egy kistelepülésen élő 35 éves diplomás, vállalkozó, három-négygyermekes családanya Nyugat-Magyarországon, eszébe ne jusson a boldogtalanság! 

Nézzük a gyermek érdekét is

Erre ma is van lehetőség, ha az iskolák helyben így döntenek. Ma is vannak olyan iskolák, ahol a tényleges oktatás 9-kor kezdődik, a diákokat reggel 8-tól csak ráhangolják a tanulásra. Ha ezt más iskola is így gondolja, bizonyos határok között megteheti. Megnézzük azt a lehetőséget, hogy a hagyományainkat, a kialakult munkarendünket illetően mit jelentene egy 9 órás iskolakezdés. 

Palkovics: El lehet gondolkozni a reggel 9-es iskolakezdésen is - index.hu

Akár már holnap áttehetnék a becsengetés időpontját reggel kilencre, ehelyett azonban inkább hétre hozzák azt előre az iskolák. Az államtitkár ötlete jó, de számos korlátja van annak, hogy megvalósuljon.

Reggel kilenckor kezdődhet az iskola? - eduline.hu

Persze, értem én, hogy elsőre nem tűnik olyan egyszerűnek a későbbi iskolakezdés. Pedig szerintem korántsem olyan bonyolult a megvalósítása, ráadásul a későbbi kezdési időpont valóban gyermekeink érdekeit szolgálná, több tanulmány, és persze a saját tapasztalataink is ezt támasztják alá. Akkor miért nem lelkesedik érte mindenki?

Közlemény

Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozódjon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is állást foglal.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának közleménye a 2016. október 2-i népszavazás ügyében - reformatus.hu

 

Órák óta ülök itt a klaviatúra felett. Töprengek. Leginkább arról, hogy most akkor írjak-e erről, vagy nem. Mármint a népszavazásról. Legszívesebben nem írnék: semmi szükségem arra, hogy nekem ugorjanak az internet bugyraiban rejtőző, nevüket, kilétüket álprofilok mögé rejtő fizetett trollok, és azt sem szeretném, ha az egyetlen, üdvözítő keresztény álláspontot maguknak fenntartó hívek -mivel szálkát/gerendát találtak benne- vájnák ki a szemem jó keresztény módjára, természetesen a szeretet és a megbocsátás jegyében. 

Olimpia minden nap

De nem fogom kiverni, vagy kiveretni a gyerekemből – a szó egyik értelmében sem – a létező legjobb teljesítményét. Csak akkor, ha ő is őszintén erre vágyik. Mindig a sikeres sportolókkal foglalkozunk, akik elértek valamit, azokkal nem, akik középszerűek, gyengék, esetleg csak a szülői nyomás miatt vannak ott, ahol. Mi van velük? Ők mit éreznek, amikor végignéznek egy olimpiát? Nem akarom látni a gyerekem szemében a legyőzöttek tekintetét, sem az edzői kioktatást hallani, sem azon lamentálni, milyen sporteszközzel lehet addig kínozni az izmait, amíg két másodperccel jobb időt fut. Nekem kellenek azok a másodpercek, azok a reggelek. Sétálni fogunk, ráérősen, természetet járni, bohóckodni, és igen, igen, tízig aludni hétvégeken! Vessetek meg érte! Valakinek szurkolni is kell.

Fenyvesi Zsófi: Ezért nem lesz az én gyerekemből olimpikon - wmn.hu

Érdeklődéssel olvastam Fenyvesi Zsófi írását arról, miért nem lesz az ő gyerekéből olimpikon, aztán olvasás közben rájöttem: dehogynem, Zsófi. Hiszen ezt csináljuk minden nap, magunkkal, gyerekeinkkel, mindenkivel: olimpiát akarunk nyerni, újra és újra.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) a Magyar Olimpia Bizottsággal (MOB) egyeztetve jelzi aggályait a nemzetközi szövetség (UWW) vezetésének és megvizsgálja az esetleges jogorvoslati lehetőséget a Lőrincz Viktort sújtó bíráskodás miatt. 

Aggályait fejezi ki a Magyar Birkózó Szövetség - mandiner.hu

 

Elnézésedet kérem, kedves Attila, hogy korszakos soraidat kölcsönvettem egy rövidke reposzt erejéig, de pont a „Két hexameter” jutott eszembe, amikor láttam-hallottam az olimpiai bronztól bírói támogatással megfosztott, zokogó Lőrincz Viktort, és amikor olvastam a Szövetség közleményét. Még hogy a sport, az olimpia, a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” eszméje az egyetlen, amely motivál sportolót, bírót és sportvezetőt egyaránt…pedig én azt hittem, hogy csalni, lopni nem szabad. 

Épüljetek fel!

Templomépítésbe kezdett az újpalotai református missziói gyülekezet. Bár a lakótelepi református közösség számára sosem a létszám növelése volt az első, néhány év alatt kinőtte a bázisául szolgáló bérelt helyiséget. 

Épülni és építeni - parokia.hu

 

Olvasom a parókia portál beszámolóját az újpalotai református közösség templomépítéséről, a szívem pedig tele van örömmel és reménységgel. Pedig egyáltalán nem ismerem az újpalotai reformátusokat - mégis, együtt örülök velük és reménykedem, hogy mindaz, ami épül, egyben falakat is bont. 

Magyar csapat, magyar szív

Ám az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlót is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére.

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.
Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban. Ezt pedig nem lehet elégszer megköszönni.
 

Varázsoltak valami szépet - a válogatott tényleg összehozta a nemzetet - nemzetisport.hu

Aztán a tizedik percben felugrott a kimondhatatlan nevű belga játékos, és befejelte a labdát a hálóba. Talán ez volt az a pillanat, amikor mi, szurkolók is éreztük, hogy ez a mérkőzés most másként alakul, mint a többi, annak ellenére, hogy majdnem végig bíztunk az egyenlítésben. Mégis, a sima vereség ellenére ugyanúgy ünnepeltük a magyar válogatottat, mint Ausztria, Izland, Portugália ellen – mintha győztünk, továbbjutottunk volna. Vajon miért? Azt gondolom, leginkább azért – nekem legalábbis ez a legnagyobb üzenete ennek a csodálatos két hétnek-, mert végre elhittük, elhitették velünk: lehet másként játszani, gondolkodni, élni. 

Futbólia

Azok a kisjátékok a középpályások és a szélsők között, amelyeket rendre hitetlenkedve nézünk, nem véletlen bravúrok: ez a focink. Igen, a focink, ami nem csak homályos tévéfelvételeken létezik, meg a szüntelen nosztalgiázásban, hanem a pályán. Majdnem elsírtam magam, miközben ezt leírtam.

A nap, amikor Magyarország egykapuzott - index.hu

 

A kapitány mesél arról is, mennyien kérdezték tőle hitetlenkedve, tényleg őt (Kleinheislert) akarja kezdetni Oslóban, egy ilyen fontos meccs előtt. Aztán persze ő lőtte a győztes gólt.
- Szkeptikusnak tűnnek a magyarok.
- Futball tekintetében semmiképp sem nevezném bátornak, vagy előremutatónak a közeget. Ezt érezni a játékosokon, akiknek újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled.
Sokat beszélnek a kishitűségről. A norvég meccsek előtt például állandóan azt hallgatták, hogy kéne döntetlenre játszani kinn. Aztán az 1-0 után azt, hogy kéne megúszni a hazai meccset. És nagyon unták.

Bernd Storck megfejtette, mi a baj a magyar mentalitással – 444.hu

 

Nézzük az Izland elleni meccset valahol Kaposváron a lányokkal és a barátokkal, több száz fanatikus kíséretében. Máskor persze mindenki példás családapa, megértő feleség, lányokat bámuló tini, barátnőivel plázázó szőkeség, itt azonban most szurkolóvá nemesültünk. A feszültség tapintható, minden szem a képernyőre tapad. Gól, egyenlítünk, örömkönnyek, zászlóerdő, eufória. Ugyanez hatványozottan ismétlődik a portugálok elleni döntetlen után. Most sajnálom csak igazán, hogy nem Budapesten vagyunk, vagy éppen kint Franciaországban, hiszen ott sokkal nagyobb a fieszta. Nézem a neten a magyar szurkolók felvonulását, a képeket, videókat, fővárosi barátaim megosztásait a budapesti örömünnepről – el sem hiszem, hogy ez velünk történik. Pedig igaz: az indexes Jávor Bence sírva fakad, látva, elemezve a magyar válogatott szervezett és nagyszerű játékát, miközben emberek százezreit deríti jobb kedvre, varázsolja el a nemzeti tizenegy. A csapat most a legjobb antidepresszáns, olvasom valahol az interneten, és valóban: a kórházakban járókeretes nénik és bácsik csoszognak ki a folyosói tévé elé, miközben fekvőbetegek kérik: nővérke, úgy állítsa be az infúziót, hogy hatkor meccs van! Az utcákon, kertekben, a házak előtt focizó gyerekek, a mi fiaink Dzsudzsák, Gera és Nagy Ádám nevét harsogják, rájuk akarnak hasonlítani. Kanadai barátom a portugálok elleni meccsre meghívja az európai focit nem ismerő, a magyar labdarúgás régmúltjáról semmit nem tudó ismerőseit: gyertek, nézzétek a magyar csodát, Gera őrületes gólját, a mieink játékát, szurkolóink örömét. A nemzet felbolydult és végre összekapaszkodott, a szívünk jobb kedvre derült, csapatkapitányunk pedig azt nyilatkozta: nehéz legyőzni azt, aki mögött tizenötmillióan állnak. 

Futbólia újjászületett. 

Talán Magyarország is újjászületik egyszer.

Oldalak