Rémület és erkölcs

Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy „hiteles élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges”.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

„Erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy…” vallja Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticájában. Előző hétfőn néhány reflexiót megosztottam olvasóimmal Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyve kapcsán, most folytatom, ugyanakkor az előző heti címben rejtett két fogalom megfordult. Erkölcs és rémület között helyett Rémület és erkölcs áll mottóul, mintegy jelezve, hogy a tárgyalt írógeneráció, nagyjából az Újholdasoknak nevezett kör tagjai között megfordult a hangsúly, és az erkölcsi alapállás helyett a félelem vált alapélménnyé.

Erkölcs és rémület között

Egy író- és költőnemzedék legjelesebb személyiségei – főleg az újholdasok – nem vállaltak gyermeket. Utódok helyett műveket adtak az örökkévalóságnak.
Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

Különleges jellegzeteségre hívta fel Polcz Alaine, Mészöly Miklós felesége a fiatal irodalomtörténész, Arday Géza figyelmét: a ’45 utáni irodalom, elsősorban a Kádár-rendszer alatt alkotó irodalmárok, akik magukat polgári írónak tekintették, nagyrészt gyermektelenek voltak. Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyvében Arday Géza e jelenséggel foglalkozik. Egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen írók többsége nagyszerű gyermekirodalmi művekkel gazdagította a magyar kultúrát, hiszen más megszólalási lehetőséget alig kaptak. Másrészt ismerteti azokat az írói, irodalmári életutakat, amelyek érintettek a kérdésfelvetés révén. Felsorolásában az Újholdasok szűk köre mellett megjelennek más jelentős, illetve kevésbé ismert írók is.

A nők áradata

Csakis "komoly heteroszexuális férfiak” könyvei érdeklik David Gilmour egyetemi tanárt annyira, hogy diákjainak is tanítson róluk. Gilmour néhány napja nagy port kavart ezzel a megjegyzésével, miután a Giller-díj hosszú listájás írója egy interjúban elmondta, sem női írók, sem kínai szerzők műveit nem tanítja az élőadásain.

Felháborította az irodalmi világot egy kanadai író - Paraméter

Adott egy kanadai professzor, aki kijelenti, hogy kizárólag heteroszexuális férfiak műveit tanítja az egyetemen. Ahogy a Guardian-beli cikkben olvashatjuk szavait: „Akiket tanítok, fickók. Igazi heteroszexuális fickók. F. Scott Fitzgerald, Csehov, Tolsztoj. Igazi fickók (Real guy-guys.) Henry Miller. Philipp Roth.” Amikor az ember effélét olvas (hej, pallérozott szöveg ám!), néhány alapmegállapítást tesz. 1. Irigyli a fickós tanárt, aki azt tanít, amit akar és szeret. 2. Megállapítja, hogy a tanítványok sok nagyszerű olvasmány megismerésétől elesnek a szűk lista miatt. 3. Él a gyanúperrel, hogy az illető professzornak nem ártana egy kis pszichiátria segítség, ha ilyen sokat foglalkozik mások szexualitásával. 4. És végül illető professzor még nem tudta nyilatkozatakor, hogy nőnemű honfitársa, Alice Munro kapja az idei irodalmi Nobelt. Lehet, hogy visszafogottabban nyilatkozott volna. A szóban forgó professzor amúgy kínaiakat sem tanít.